A visegrádi négyek szerint bár szükség van az Európai Bizottság Digitális Szolgáltatások Törvényére (Digital Services Act, DSA), fontos azonban, hogy Európa elutasítsa a cenzúrát, valamint megakadályozzon minden, a véleménynyilvánítás szabadságát korlátozó intézkedést. Az egyik legsürgetőbb témának a közösségi platformok törvénysértő és káros tartalmainak eltávolítása tűnik.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A digitális forradalom számtalan előnnyel jár, és számtalan hasznos technológiai újítást köszönhetünk neki, ugyanakkor több komoly kihívást is hordoz magában a modern, kapcsolódásokra épülő világ. Láthatjuk: jelentős hatalomra tettek szert az internetes vállalatok, technológiák és online platformok, hiszen egész társadalmakat és országokat képesek befolyásolni.

A befolyás pedig nemcsak pozitív lehet, hanem negatív is. Utóbbi kategóriába tartozik például a törvénysértő tartalmak terjesztése: ilyenek többek között a gyűlöletcselekményekkel, a gyermekpornográfiával vagy a terrorizmussal kapcsolatos tartalmak. Szintén káros tartalomnak minősülnek az álhírek és a dezinformáció. Az internet óriáscégei mindeközben nyereségre tesznek szert felhasználóik személyes adatainak begyűjtéséből és hasznosításából. Rendkívül nagy hatással vannak nem csak a globális gazdaságra, de a politikai környezetre, sőt – célzott hirdetéseiknek, átláthatatlan algoritmusaiknak vagy felhasználóik pszichológiai profilozásának köszönhetően – akár a választásokra is.

A legfontosabb probléma ugyanakkor, hogy a jelenleg hatályos jogi keretrendszer nem illeszkedik napjaink valóságához. A húsz évvel ezelőtt elfogadott – és ma is érvényben lévő – elektronikus kereskedelemről szóló irányelv mára idejétmúlttá vált, és feltétlenül módosításra szorul, ahogyan azt az Európai Bizottság is felismerte. A Bizottság forradalmi és összetett törvényjavaslatot tervez benyújtani decemberben, Digitális Szolgáltatások Törvénye címmel. A törvénycsomag kitér többek között a tartalmi és felhasználói moderálásra, az ún. kapuőr (gatekeeper) platformokra vonatkozó új versenyszabályokra, a tiltott és hamisított cikkek kereskedelmében résztvevőkkel szembeni küzdelemre valamint számos új szabályra az internetes biztonság és felelősség, a piaci erőfölény vagy az internetes reklámok terén.

Mint láthatjuk, igen komoly ambíciókról van szó. Bár a DSA kidolgozása még folyamatban van, már hónapokkal a csomag beterjesztése előtt megkezdődött a párbeszéd a javaslatokról. A visegrádi országok is részt vettek a vitában, üzenetük pedig egyértelmű: szükség van szabályozásra, azonban fontos, hogy Európa elutasítsa a cenzúrát, valamint megakadályozzon minden, a véleménynyilvánítás szabadságát korlátozó intézkedést.

Cseh Köztársaság

Csehországban a politikusok, szakértők és egyéb érintettek valamennyien szükségesnek tartják az internetes vállalatokra és online platformokra vonatkozó jogszabályok reformjait. A legsürgetőbb kérdés szerintük a közösségi platformok törvénysértő és káros tartalmainak eltávolítása lenne. A csehek ugyanakkor meglehetősen óvatosak az elfogadás előtt álló DSA-ban bevezetendő jogi kötelezettségeket illetően, különösen ami a feltöltött tartalmak miatti felelősségre vonatkozik.

„Meg kell határoznunk, milyen kötelezettségek vonatkoznak a digitális szolgáltatásokra, és biztosítanunk kell a világos jogi kereteket, amelyek azt szabályozzák, hogy az internetes platformok pontosan miként értesülnek a törvénysértő tartalmakról – anélkül, hogy a felhasználói tartalmak megfigyelésével azokat eltávolítanák. Ez az ún. értesítési-cselekvési (notice and action) mechanizmus” – mondta az EURACTIV.cz-nek Marcel Kolaja cseh parlamenti képviselő, az Európai Parlament alelnöke (Zöldek/ESS).

Kolaja szerint a DSA-nak lehetővé kell tennie a törvénysértő tartalom gyors eltávolítását; az automata eszközök azonban számos kellemetlen mellékhatással is járnak.

A cseh kormány álláspontja a törvénysértő tartalmak eltávolítására vonatkozó kötelezettséggel kapcsolatban meglehetősen világos.

„Ami a platformok felelősségét illeti, a Cseh Köztársaság úgy véli, hogy a közvetítő szolgáltatókra jelenleg vonatkozó felelősségi mentességet fenn kell tartani. Úgy gondoljuk ugyanakkor, hogy eljött az ideje felülvizsgálni az interneten található törvénysértő tartalmak eltávolítására vonatkozó eljárási rendelkezéseket. Ebből a szempontból a platformokat kötelezni kellene bizonyos szabályok betartására a náluk tárolt törvénysértő tartalmakat illetően” – hangsúlyozta Patrik Tovaryš, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium információtársadalmi szolgáltatások részlegének vezetője.

A szakemberek egyetértenek, hogy kulcsfontosságú különbséget tenni a törvénysértő és káros tartalmak között.

„Egyértelmű, hogy különbséget kell tenni a törvénysértő tartalmak és a legális, de káros tartalmak között. Ez azért is fontos, mivel általában megkülönböztetik például a terrorista tartalmak bűncselekménynek minősülő közlését és az olyan információk megosztását, amelyeket sok felhasználó helytállónak vél és ezért maga is terjeszt” – mondta Patrik Tovaryš.

David Nosák, a Demokrácia és Technológia Központ munkatársa is egyetért a fentiekkel, és hozzáteszi: „az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv tiltja, hogy a tagállamok kötelezettségeket szabjanak meg a digitális szolgáltatók számára az általuk közvetített vagy tárolt tartalmak ellenőrzésére vonatkozóan, ez pedig egy olyan fontos alapelv, amelyet érdemes lenne megőrizni”.

Nosák szerint a jogi keretrendszer előnyére válna, ha további egyértelműsítésre kerülne sor a törvénysértő tartalmak kezelését illetően, valamint hasznos lenne, ha jogi bizonyosságot nyújtana a legális tartalmak moderációjára vonatkozóan, legyen szó például olyan dezinformációról vagy gyűlöletkeltő, zaklató beszédről, amely nem meríti ki a törvénysértés fogalmát.

„Nem tehetők felelőssé a közvetítők, ha nem távolítják el a felhasználók által megosztott törvénysértő tartalmakat, kivéve amikor az értesítés bírósági végzéssel vagy egyéb hasonló független határozattal egészül ki. Ellenkező esetben a közvetítők kénytelenek lennének saját maguk dönteni egy adott tartalom törvényszerűségéről, erre azonban kevéssé felkészültek, és egy ilyen kötelezettség elkerülhetetlenül túlzott cenzúrázáshoz vezetne a jogi felelősségre vonás elkerülése érdekében”, tette hozzá Nosák.

Dita Charanzová cseh parlamenti képviselő, az Európai Parlament alelnöke (RE) szerint is megengedhetetlen az esetleges cenzúra, még akkor is, ha az nem szándékos. Charanzová szerint a veszély leginkább a feltöltés-szűrőknél jelentkezik.

„Ezért elfogadhatatlanok a kötelező szűrők. Muszáj mozgásteret biztosítani a platformok számára, hogy a legjobbakat feltételezzék felhasználóikról azt illetően, hogy egy adott tartalom vagy akár egy adott tartalom elemeinek egy eleme legális-e vagy sem. A kötelező rendszer olyan hatalmat jelentene, aminek következtében jóval gyakoribbá válna az akaratlan cenzúra” – véli Charanzová.

Jana Břeská, a Szövetség az Internet Fejlődéséért vezetője még szkeptikusabb a tartalomeltávolítást illetően.

„Amennyiben egy platform jogilag köteles értékelni és törölni a törvénysértő és káros tartalmakat, ez hatással lehet a véleménynyilvánítás szabadságára. Rendkívül szubjektív kérdés, hogy egy adott tartalom káros-e, ezért magasabb a szólásszabadság korlátozásának kockázata is. Be lehet vezetni bizonyos automatikus intézkedéseket, amelyek megakadályozzák a jogszabályok által törvénysértőnek nevezett tartalmak feltöltését, de mindenképpen szoros együttműködésre van szükség a hatóságokkal” – monda Břeská.

A szakértő ezen kívül rámutat, hogy milyen veszélyekkel jár az internetes hirdetések szabályozása, amivel a tervek szerint szintén foglalkozna a DSA.

„A személyes adatok felhasználását – különösen a célzott hirdetések és célzott tartalmak alkalmazását – nem szükséges a DSA-nak szabályoznia, hiszen ezt már megfelelő módon lefedi a GDPR rendelet. A GDPR rendelet világos szabályokat tartalmaz az üzleti célú kereskedelmi hirdetésekre és a profilalkotásra vonatkozóan, illetve szintén kitér majd ezekre a kérdésekre az elektronikus hírközlési adatvédelmi rendelet (e-Privacy rendelet) is. Nincs szükség további szabályozásra, hiszen ez veszélyeztetné több olyan EU-s média- és tartalomszolgáltató működését, amelyek fő bevételi forrását a hirdetések jelentik” – figyelmeztetett Jana Břeská.

Szlovákia

Szlovákiában a DSA-ról szóló vita általában néhány szakértői és érintetti csoportra korlátozódik, szélesebb körben a közvélemény a médián keresztül sem foglalkozott még a kérdéssel. Bár a szlovák várakozások szerint a DSA fontos eszköz lesz a jövőben a tagállamok kezében a platformok szabálykövetése érvényre juttatása érdekében, az ország egyelőre megengedőbb az érintett vállalatokkal szemben.

Szlovákia összességében egyetért azzal a megközelítéssel, mely szerint „ami törvénysértő az interneten kívül, az legyen törvénysértő az interneten is”. Hozzáteszik ugyanakkor, hogy ez az elv ne csak az illegális tartalmakra vonatkozzon, hanem az interneten kínált termékekre és szolgáltatásokra is, tehát azonos szabályok és előírások vonatkozzanak az interneten értékesített termékekre és szolgáltatásokra, mint a valódi üzletekben árult megfelelőikre.

Vladimír Bilčík, az Európai Parlament szlovák képviselője (EPP) szerint „hatékony eszközre van szükség a platformok riasztására és a törvénysértő tartalmak gyors eltávolításának kikényszerítésére, noha elképzelhető, hogy bizonyos esetekben az ilyen tartalom megfelel az adott platform jelenlegi szabályainak”.

A szlovák kormány szerint az internetes platformok és az általuk tárolt tartalmakra vonatkozó felelősség kérdése – ideértve a felhasználói feltöltések kérdését is – fontos eleme az előkészítés alatt álló jogszabálynak. Szlovákia fenn kívánja tartani a „korlátozott felelősség elvét, valamint az általános monitorozási kötelezettség tilalmát” – hangsúlyozza Szlovákia beruházásokért, regionális fejlesztésért és informatikáért felelős minisztériuma. A végrehajtó hatalom úgy véli, nem szabad a platformokat felelőssé tenni a törvénysértő és káros tartalmakért, hiszen ezeket a felhasználók osztják meg az adott platform tudta nélkül.

Szlovákia szerint ugyanakkor fontos lenne, hogy a DSA egyértelműbben határozza meg, milyen feltételek szerint és mely szereplőkre vonatkoznának az előírások, illetve hogy szintén egyértelműsítse a definícióit a „törvénysértő” illetve „káros” tartalmaknak, valamint az interneten értékesített „termékeknek és szolgáltatásoknak”. Az informatikai minisztérium szerint a jogellenes online gyűlöletbeszéd terjesztésének megakadályozása érdekében 2016-ban elfogadott magatartási kódexet kiterjeszthetné a DSA az illegális tartalmak további kategóriáira is.

Az illegális tartalmakat illetően Szlovákia várakozásai szerint az új törvénycsomag „egységes és hatékony ’értesítési-cselekvési’ mechanizmusokat” határoz majd meg és léptet életbe, ezáltal pedig elkerülhetővé válik, hogy az Uniónak köteleznie kelljen a platformokat hálózataik általános monitorozására. Marek Antal digitális ügyekért felelős miniszterhelyettes szerint a vállalatok „gyorsan és hatékonyan kötelesek fellépni, amikor a tagállamok illetékes szerveitől törvénysértő és káros tartalmakról kapnak értesítést”.

A vállalati képviselők egyetértenek. A több mint száz tagot tömörítő, innovációs gazdasággal foglalkozó szlovák non-profit szövetség (SAPIE) szerint ha a platformok tartalomszerkesztési feladatokat kapnak, ez nagyszámú bejegyzés algoritmusok általi törléséhez vezethet, ami pedig negatívan érintené a felhasználókat – utóbbiak közé tartozik nem csak a lakosság, de a szolgáltatásokat használó vállalkozások is. A SAPIE szerint a törlést végző algoritmusok szigorúan megelőző jellegű beállítása lenne a legkevésbé költséges megoldás, de ez is okozná a legnagyobb kárt. Ami a tartalmakat gyorsan – és széles körben – ellenőrizni képes szolgáltatások beállításának költségeit illeti, a SAPIE arra figyelmeztet, hogy egy ilyen döntés negatívan érintené azokat a kisvállalkozásokat, amelyek nem engedhetik meg maguknak magas érzékenységű eszközök beszerzését.

Vladimír Bilčík európai parlamenti képviselő hangsúlyozza: az eltávolítás sebességét, valamint a tartalommoderálási szolgáltatások körét egységesíteni kell az EU tagállamaiban.

Ami a politikai hirdetéseket illeti, Pozsony tisztában van a politikai hirdetések szabályzásának érzékeny voltával. Az innovációs minisztérium szerint ugyanakkor a DSA hozzájárulhat egyértelmű szabályok meghatározásához, amelyek alapján a platformok a későbbiekben átlátható módon tájékoztathatják felhasználóikat ügyfeleikről, támogatásukról, illetve a célzott politikai hirdetésekről. Szlovákia szerint többek között nyilvános, EU-szintű politikaihirdetés-adatbázisok létrehozásával biztosítható a fentiek szerinti átláthatóság.

Vladimír Bilčík EP-képviselő szintén az átláthatóságra hivatkozik. „Fontos, hogy olyan, részletes információkkal rendelkezzünk a politikai hirdetéseket illetően, amelyek nem kizárólag a politikai pártok hivatalos beszámolóira támaszkodnak” – mondta Bilčík az EURACTIV.sk-nak. A képviselő szerint különösen a választásokat megelőző időszakokban lényeges, hogy a politikai témákat érintő hirdetésekre vonatkozó adatok több forrásból is elérhetők legyenek a megfelelő hatóságok számára.

Utóbbi kérdésben a vállalatok némiképp eltérő véleményen vannak. Szerintük a DSA minimális beavatkozása a helyes irány. „Léteznek előfeltételei a fenti elvek tendenciózus alkalmazásának, amelyek a jogszabály alkalmazóinak vagy a platformok üzemeltetőinek politikai preferenciáira épülnek” – mondta Michal Kardoš, a SAPIE ügyvezető igazgatója.

Magyarország

Annak ellenére, hogy a Digitális Szolgáltatások Törvényének konzultációs időszaka már le is zárult, a véglegesítés előtt álló törvényjavaslat és az általa kitűzött célok mindmáig nem váltak kiemelkedő témákká a magyar közbeszédben. A DSA-tól függetlenül azonban a figyelem középpontjába került a közösségi média óriáscégeinek szabályzása, miután a kormány megalakított egy Digitális Szabadság Munkacsoportot (DSZM), amelynek célja az alapvető jogok és a jogállamiság szempontjából vizsgálni a technológiai cégek működését.

A DSZM megalakítása után néhány hónappal Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke kijelentette: fontos lenne, hogy a kormány szabályozza a közösségi oldalak működését, mivel a Facebook kívülről befolyásolja az egyes országok „alkotmányos szabályozását, bírósági gyakorlatát, alkotmányos kultúráját bizonyos vélemények” betiltásán keresztül. Az ellenzéki pártok keményen bírálták Péterfalvi kijelentéseit, és felvetették, hogy a kormány a közösségi oldalakon is „elhallgattatná” a bírálóit. Varga Judit igazságügyi miniszter azt mondta, a kormánynak nem áll szándékában cenzúrát bevezetni a Facebook esetében, tudni akarja azonban, milyen jogi garanciák mentén cenzúrázza a Facebook a magyar állampolgárokat.

Donáth Anna EP-képviselő (a magyarországi Momentum, a Renew Europe képviselőcsoportjához tartozó tagja) szerint a téma szabályozásával európai szinten kellene foglalkozni. Donáth szerint az EU-nak egységes kritériumokat és közös szabályzási kereteket kellene alkotnia; ez utóbbira megoldást jelentene egy független EU-intézmény létrehozása, amely az átláthatósági, tartalommoderálási és politikai hirdetésekre vonatkozó szabályok betartásának ellenőrzésével foglalkozna.

A tartalomszabályzást illetően Pásztor Emese, a Társaság a Szabadságjogokért Politikai Szabadságjogi Projektjének igazgatója kiemelte a Political Capitalnek, hogy „az internetes szólásszabadság önmagában olyan érték, amely védelemre szorul”. Pásztor megjegyezte: a bíróságok állapítják meg, mi minősül „törvénysértő tartalomnak”, míg ha a polgári jog alapján a weboldalak üzemeltetőit teszik felelőssé a tartalomért, a szolgáltatók óvatosabbá válnak, és idővel minden olyan tartalmat eltávolítanak majd, amely esetében a legkisebb esély is fennáll, hogy az törvénysértőnek minősüljön.

Polyák Gábor, a Mérték Médiaelemző Műhely vezetője és a Pécsi Tudományegyetem kommunikáció- és médiatudományi tanszékének vezetője elmondta a Political Capitalnek, hogy azok a folyamatok, amelyek nem járnak a tartalom eltávolításával akár még ellentétes hatást is kiválthatnak, ahogyan az a Facebook esetében is látható volt: a tartalom megjelölése csak további kattintásokat eredményezett. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság médiatanácsa kutatóintézete – a Médiatudományi Intézet (MI) – korábbi kutatásaival és tudományos tevékenységével indokolta álláspontját a Political Capitalnek. Véleményük némiképp ellentmond Polyák Gáborénak: az MI szerint az Audiovizuális Médiaszolgáltatásokat Szabályozó Hatóságok Európai Csoportja jelentései, a tényellenőrző szervezetek előzetes visszajelzései, valamint a platformok tartalomszabályzással kapcsolatos véleményei alapján „célszerű lenne, ha az adott tartalmak eltávolítása az egyértelmű esetekre korlátozódna, a megkérdőjelezhető tartalmak esetében az általános gyakorlat pedig inkább a megjelölés irányába haladna”.

Az MI megjegyezte, hogy a hatályos EU-s és magyarországi jogszabályok szerint a webhosting- és az internetes keresőszolgáltatók nem felelnek a náluk megosztott tartalmakért, amennyiben nincs tudomásuk a potenciális jogsértésről. Amennyiben egy ilyen szolgáltató tudomást szerez a platformon végzett törvénysértő tevékenységről, azonnal köteles intézkedni a problémás tartalom eltávolításáról, az ún. értesítési-eltávolítási (notice-and-takedown) eljárás keretében. Polyák Gábor szerint az értesítési-eltávolítási eljárás megfelelő lehet bármilyen törvénysértő tartalom eltávolításához, beleértve a megtévesztő gyógyszerhirdetéseket is. Kérdés azonban, hogy az EU elegendőnek gondolja-e ezt a megoldást a jövőben: elképzelhető, hogy helyette algoritmus alapú szűrést vár el az Unió, ami azonban „veszélyes irány” lenne.

Pásztor Emese szerint a tartalom eltávolítása a legvégső eszköz lehet, amelyet átlátható szabályok alapján szabad alkalmazni. Egyéb eszközök – mint például a kérdéses tartalom szerzőjének figyelmeztetése, a tartalom megjelölése vagy a médiatudatosság fejlesztése – szintén hatékonynak bizonyulhatnak az internetes felhasználók hiteles információkkal történő ellátásához.

Donáth Anna EP-képviselő elmondta a Political Capitalnek, hogy az internetes platformoknak is szerepet kell vállalniuk a dezinformáció elleni küzdelemben, de ezt átlátható döntéshozatalon és algoritmusokon keresztül kell tenniük, illetve megfelelő jogorvoslati lehetőségeknek kell rendelkezésre állniuk. Az MI szerint a szólásszabadság és a dezinformáció közötti kapcsolat „mind a nemzeti, mind az EU-szintű jogalkotók számára kihívást jelent”. Az Intézet szerint a valótlan tényközlések a nyilvános diskurzusok szükséges velejárói, és „mint ilyenek, nem rekeszthetők ki a véleményszabadság köréből” pusztán azért, mert nélkülözik a tényszerűséget, ezért megjelenésüket a nyilvános diskurzusban kizárólag szigorú mércék szerint szabad korlátozni.

A magyarországi szakemberek összességében általában visszafogottságra intenek az internetes tartalmak túl széles körű eltávolításával kapcsolatban: helyette inkább olyan megközelítést szorgalmaznak, amely többféle módszerre (pl. médiatudatossági képzések, megjelölés), az internetes platformok átlátható működésére, valamint a tartalommoderálási döntésekkel szembeni jogorvoslati lehetőségekre épít.

Lengyelország

A DSA előkészületeit szoros figyelemmel kísérték Lengyelországban azok a civil szervezetek, amelyek a személyes adatok digitális társadalomban történő védelmével, illetve az internetes állampolgári jogokkal foglalkoznak. Ilyen szervezet például a Panoptykon Alapítvány, valamint a Digitális Központ Alapítvány (Fundacja Centrum Cyfrowe).

A két szervezet szerint ma már nem szabad az internetes platformokat ún. tárhelyszolgáltatónak tekinteni, mivel üzleti modelljük régen megváltozott. Azt is állítják, hogy az önszabályozási modell kudarcot vallott.

A szervezetek szerint fontos lenne jogi szempontból definiálni a digitális piac szereplőit. Különösen azt kellene továbbá megállapítani szerintük, hogy mely szereplők tekinthetők dominánsnak, mivel a domináns szereplők számára további kötelezettségeket kell előírni.

Ami a tartalommoderálást illeti, a civil szervezetek szerint ezt a kérdést részben megoldaná, ha a releváns szabályok feletti ellenőrzést átengednék a közösségnek vagy olyan szereplőknek, amelyek közbizalmat élveznek.

Azt javasolják: továbbra is a platformok legyenek felelősek a törvénysértő tartalmakért, de fontos tényező, hogy az adott platform tudott-e a jogsértésről és kapott-e egyértelmű jelzést felhasználóitól vagy a megfelelő szervtől.

„Egyértelműen azt támogatjuk, hogy a platformokat ne kötelezzék a felhasználói tartalmak monitorozására. Az azonban, hogy mentesülnek a tartalmakért viselt felelősség alól nem jelentheti azt, hogy az internetes platformok saját cselekedeteikért sem felelősek, például a tartalommoderálási elvek keretein belül” – hangsúlyozta a Panoptykon Alapítvány részéről Katarzyna Szymielewicz.

Szintén fontos, hogy csak a törvény által tiltottnak minősített tartalom szabályzásáról van szó. Nem szabad olyan jogosítványokat adni az internetes platformok kezébe, amelyekkel korlátozhatják a szólás szabadságát. A civil szervezetek szerint a törvénysértő tartalmak jelentési rendszerének átláthatónak és hatékonynak kell lennie, a felhasználók számára pedig világos jogorvoslati eljárásokat kell elérhetővé tenni.

Róża Thun európai parlamenti képviselő (Polgári Platform, EPP) szerint „ha egy platform aktívan kezeli a tartalmait, de ellentmondásos vagy éppen polarizáló tartalmakat hirdet, akkor a korábbiaknál nagyobb fokú felelősséggel tartozik, hiszen cselekedetei bizonyos társadalmi hatásokkal is együttjárnak. Ugyanígy nem engedhető meg, hogy abból tegyenek szert profitra egyes vállalatok, hogy agressziót vagy gyűlöletet szítanak, illetve hamis információkat terjesztenek az interneten”.

Magdalena Piech, a European Tech Alliance-EUTA – amelynek Lengyelország legnagyobb internetes kereskedelmi platformja, az Allegro is tagja – vezetője rámutat: a szolgáltatások felhasználói által megosztott tartalomra vonatkozó totális és fentről lefelé érvényesülő monitorozás kötelezővé tétele a tervezetthez képest ellentétes hatást válthat ki. Ha pedig „téves pozitívként” törvénysértőnek jelölnek meg bizonyos tartalmat, akkor valójában a felhasználók jogait korlátozzák miközben mindez komoly költségeket jelent a platformok számára.

„A korlátozott felelősség elve jobb megközelítés lenne, hiszen lehetővé tenné, hogy a platformok fejlődjenek és megelőzzék az alapvető jogok megsértését. Ha a platformok automatikusan felelősek lennének az általuk tárolt tartalomért, valószínűleg különösen körültekintővé válnának” – mondta az EUTA vezetője.

A civil szervezetek azt vallják: az európai jognak tökéletes átláthatóságot kellene biztosítania az ún. targeting elvét, illetve az automatikus döntéshozatal elszámoltathatóságát illetően.

„Az internetes platformokra – és nem csak a nagyobbakra vagy azokra, amelyek vezető platformnak minősülnek – vonatkozóan további olyan kötelezettségeket kellene bevezetni, amelyek kiterjednek az auditálásra és az átláthatóság, valamint a megfelelő eljárás emberi ellenőrzésére (vagyis garantálni kell a tisztességes eljárást és az emberi beavatkozáshoz való jogot) azokban az esetekben, amikor a platform algoritmusok segítségével moderálja, szűri vagy szelektálja a felhasználók számára elérhetővé tett tartalmat” – mondta Alek Tarkowski, a Digitális Központ Alapítvány elnöke.

Róża Thun EP-képviselő több tucat módosító indítványt nyújtott be a DSA-hoz, amelyek közül több kapcsolódik ehhez a kérdéshez. „Azt javasoltam, hogy a célzott hirdetésekre vonatkozzanak szigorúbb szabályok, illetve hogy bizonyos esetekben tiltsák be ezeket. Teljesen be kellene tiltani azokat a viselkedés alapú hirdetéseket, amelyek bizonyos tulajdonságokra építenek – pl. szellemi vagy fizikai problémákat fednek fel. Más helyzetekben pedig ha egy felhasználót célzott hirdetésekkel keresnének meg, akkor ezt számukra jelezni kell és a felhasználó hozzájárulását is be kell szerezni. A mesterséges intelligencia kérdéséről sok szó esik a jelentésben. Rendkívül fontos, hogy a mesterséges intelligencia használata ne eredményezzen diszkriminációt” – mondta a lengyel EP-képviselő.

A DSA-ról szóló egyeztetések szintén felvetik a platformok felelősségének kérdését a felhasználóik számára kínált termékeikre vonatkozóan, mindenekelőtt pedig azt, hogy ezek a szolgáltatások megfelelnek-e a hatályos normáknak és törvényeknek.

„Más dolog felelősnek lenni a felhasználók által megosztott tartalomért – gyűlöletbeszéd, homofóbia, internetes agresszió stb. –, és más dolog felelősnek lenni az üzleti partnerek által megosztott veszélyes vagy törvénysértő termékekért. Az előbbi esetben moderációra van szükség, és amint lehet, értesíteni kell a rendészeti hatóságokat. Az utóbbi esetben a platform rendelkezésére kell állnia a gyanús termékeket árusító vállalatok adatainak, ezeket pedig felszólítás esetén át kell adnia a megfelelő hatóságoknak és fogyasztóknak” – mondta Róża Thun.

Magdalena Piech ugyanakkor azt mondja, hogy „ebben a kontextusban, míg a törvénysértő tevékenységért elsősorban a felhasználónak kellene felelnie, tudomásul vesszük, hogy az internetes platformok is felelősséggel tartoznak az illegális internetes tartalmak kezelése terén”. „Az elfogadás előtt álló keretnek figyelembe kell vennie a világhálón megjelent új és sokféle szereplőket, és aktualizálnia kell az információs társadalom szolgáltatóinak és tárhelyszolgáltatóinak definícióit, hogy egyértelműen kiderüljön, milyen jellegű szolgáltatásokra terjed ki a törvény. Az új jogszabályoknak technológia-semlegesnek kell lenniük, hogy alkalmazkodhassanak a jövőbeli fejleményekhez” – mondta az EUTA vezetője.

Szerzők: Lukáš Hendrych (EURACTIV.cz), Lucia Yar (EURACTIV.sk), Szicherle Patrik (Political Capital), Michał Strzałkowski (EURACTIV.pl)

Az írás az EurActiv Csehország, az EurActiv Szlovákia, az EurActiv Lengyelország és a budapesti Political Capital közös projektje keretében készült, további részletek a honlapunkon.