Minden jel arra mutat, hogy a tagállamok megállapodtak az Európai Unió következő hétéves keretköltségvetését, a Következő Generáció EU gazdasági alapot és az uniós költségvetést védő jogállamisági mechanizmust tartalmazó csomagról. A kiszivárgott tervezet alapján ezeket a következtetéseket vonhatjuk le:
A jogállamisági mechanizmus változatlanul megmarad. Ahogy korábban írtuk, Budapest és Varsó alapvető célja volt, hogy a jogállamisági mechanizmus alkalmazhatóságát időben eltolják. Ez annyiban megvalósult, hogy a Bizottság az Európai Unió Bíróságának (EUB) a törvényjavaslattal kapcsolatos döntéséig vállalta, nem javasolja a mechanizmusban lefektetett büntetések alkalmazását. Alapesetben ez évekig is eltarthat, de bármely fél kérheti a gyorsított eljárást, ami így mindössze fél évet venne igénybe. Mégis, valószínűbb, hogy a Bizottság 2022 második felében kezdi csak alkalmazni a törvényt. Magyar- és Lengyelország egyébként ez a kitétel nélkül is megtámadhatta volna a mechanizmust a bíróságon – ahogy megteheti azt bármilyen uniós döntéssel –, és a Bizottság ez esetben sem valószínű, hogy szankciókat vezetett volna be az eljárás végéig.
Migrációs és családjogi kérdésekben nem lehet majd alkalmazni a mechanizmust, de erről soha nem is volt szó. Korábban szintén kiemeltük, hogy Magyarország és Lengyelország vélhetően belpolitikailag jól eladható, de semmilyen gyakorlati hatással nem bíró változtatásokat is követelhet. A megállapodás szerint a Bizottság kizárólag az uniós költségvetés védelme érdekében vezethet be szankciókat a mechanizmus alatt, és részletes iránymutatásokat dolgoz ki azzal kapcsolatban, hogy pontosan mikor is alkalmazható a jogszabály. Sajtóinformációk szerint ez tartalmazni fogja, hogy családjogi és migrációs kérdésekben nincs jogalap a büntetésre. Ezekhez az eredményekhez szintén nem volt szükség a magyar és a lengyel vétóra, az eredeti szöveg is teljesen világosan leírta, hogy szankciókat kizárólag az uniós költségvetés védelme érdekében lehet alkalmazni. Migrációval vagy családjogokkal kapcsolatos kitételek sosem szerepeltek benne.
Ha megszületik a megegyezés, mindenki győzelemnek adhatja majd el. A kormányzati irányítású médiabirodalom máris hatalmas győzelemnek adja el a vétóval kialkudott feltételeket, annak ellenére, hogy azok nagyrészt a vétófenyegetés nélkül is teljesültek volna. A kormányzati kommunikáció mindent megtesz majd, hogy a megegyezést bizonyítékként tálalja arra, hogy Orbán Viktor Magyarországot megkerülhetetlenül fontos uniós tagállammá tette, így védve a magyar érdekeket a „Soros-vezette” „Brüsszel” „migrációpárti” erőfeszítéseivel szemben. A magyar, lengyel ellenzék, illetve a nettó befizető tagállamok szintén nyertesként tüntethetik fel magukat, hiszen a jogállamisági mechanizmus szövege változatlanul megmaradt. A magyar ellenzéki pártok egyenesen Orbán Viktor kudarcaként kommunikálják a megállapodást, de ez is leegyszerűsítés, hiszen a magyar kormány kétségkívül ért el eredményeket.
Mindkét fél elrántotta a kormányt, de a magyar-lengyel páros élesebben. A koronavírus-járvány erősen megtépázta az uniós gazdaságokat, a következő keretköltségvetés és a gazdasági felzárkóztatási alap számos tagállamnak létszükséglet. A magyar és a lengyel vétófenyegetés ezért is érkezett az utolsó pillanatban; így tudtak nyomást gyakorolni minden érintett félre. Az uniós szivárogtatások a Következő Generáció EU alap 25 tagállammal történő elindításáról pedig Budapestet és Varsót tették engedékenyebbé. A tárgyalások még hónapokig húzódhattak volna, de ez egyik félnek sem állt érdekében. Végül a két vétózó tagállam csekély, de a kommunikációjukban jól felhasználható eredményeket ért csak el. Egyértelmű azonban, hogy végig számoltak a minden korábbinál nagyobb összeget kitevő uniós támogatásokkal, ezért sem mentek el a falig a tárgyalások során. Orbán Viktor többször is kiemelte például, hogy számára a jogállamisági mechanizmus teljességgel elfogadhatatlan, a segélyalap pedig hitel, amit ő ellenez – hogy aztán a megállapodással mindkettőbe belemenjen. Ez jól jelzi, hogy a magyar és a lengyel kormány lobbiereje korántsem volt olyan erős, mint amit a kommunikációjuk feltételezett.
Minden azon múlik majd, hogy a Bizottság hajlandó-e ténylegesen szankciókat alkalmazni. Az bizonyos, hogy a szankciós mechanizmus nem fog megbukni az uniós bíróságon, előbb-utóbb életbe fog lépni. A kérdés az, hogy az Európai Bizottság ténylegesen hozzá fog-e nyúlni a jogszabály által kínált szankciós lehetőségekhez, vagy csak Damoklész kardjaként lebegteti majd a demokratikus normákat megszegő tagállami kormányok felett. Az uniós támogatások kifizetésének felfüggesztése, a források csökkentése – amelyek bevezetéséhez a Tanácsban elegendő a minősített többség – lehet az első valós fegyver az Unió kezében, hogy megakadályozza a tagállami politikai rendszerek autokrata irányba való eltolását. Fontos viszont, hogy a jogszabály mindig is korlátozott, az uniós költségvetést érintő esetekben ad lehetőséget a büntetések bevezetésére, így például a sajtószabadságra vagy a választójogra vonatkozó kérdésekben aligha lesz alkalmas a beavatkozásra.
A csomagot még természetesen minden tagállamnak, illetve az Európai Parlamentnek is el kell fogadnia, ezért még akár a megegyezés szövege is módosulhat, de – tekintve, hogy az EU gazdaságának helyreállítása és az uniós Egységes Piac ereje mindenkinek alapvető érdeke – vélhetően csupán a három törvényjavaslat (keretköltségvetés, gazdasági alap, jogállamisági mechanizmus) formális elfogadása van hátra.
Egyre kisebb a valószínűsége, hogy az Orbán-kormány idén hozzájuthat a felfüggesztett uniós forrásokhoz. A kölcsönösen bizakodó nyilatkozatok ellenére sem várható...
Az Európai Parlament csütörtökön két állásfoglalást is elfogadott Oroszországgal kapcsolatban. Az egyik az Oroszország által Ukrajna ellen egy éve indított...
Az elmúlt egy hónapban bontakozott ki az Európai Parlament (EP) történetének egyik legnagyobb korrupciós botránya. Azzal gyanúsítanak többek között képviselőket,...