Bezárás
autoriter befolyás

Autoriter befolyás a Nyugat-Balkánon: eltérő országok, hasonló eszközök

Bosznia-Hercegovinában, Észak-Macedóniában és Montenegróban is az ortodox egyházak közreműködésével terjednek az oroszbarát narratívák, a kínai gazdasági befolyás pedig valamennyi nyugat-balkáni országban erősödik, miközben Kína megítélése inkább semleges. Ahhoz, hogy érdemben csökkenteni lehessen az autoriter befolyást, nemcsak a helyi szereplőknek kell lépnie, de az EU-nak és a NATO-nak is meg kell erősítenie a Nyugat-Balkánnal való kapcsolatát.

A nyugat-balkáni térség országainak jelentős részében magas a különböző autoriter hatalmak befolyásszerzési kísérleteinek való kitettsége, melynek következtében egyre inkább láthatóvá válik az egyes keleti autoriter hatalmak, különösen Oroszország és Kína térségi jelenléte, valamint politikai és gazdasági befolyása. Moszkva nemcsak történelmi, hanem kulturális és egyházi aspektusok miatt is erős jelenléttel bír a régió valamennyi országában, miközben a török befolyás jelenléte elsősorban a vallási és oktatási együttműködés területén nyilvánul meg. A Nyugat és Oroszország közötti geopolitikai rivalizásának köszönhetően a térség több országában is inkább semlegesen tekintenek Kínára, melynek vezetése sokáig Európa gazdasági értelemben vett kapujaként tekintett a Nyugat-Balkánra.

A koronavírus-járvány első hullámának egyik leglátványosabb térségi tapasztalata az autoriter befolyásszerzési kísérleteket illetően kétségkívül Szerbia volt. Kína a “maszkdiplomácia” segítségével keresztül meglehetősen hamar reagált az országban kibontakozó közegészségügyi válságra, amit az Alekszandar Vucsics-féle szerb politikai vezetés a két ország közötti szoros szövetség eredményeként igyekezett kommunikálni – párhuzamosan azzal, hogy kihangsúlyozták az Európai Unióból érkező támogatások megkésett és alacsony jellegét.

Ahogy arra a Political Capital és nyugat-balkáni partnerszervezeteinek legutóbbi, a térséget vizsgáló tanulmánya is rámutat, régió három másik, az EU-ba vagy éppen a NATO-ba igyekvő országa – Bosznia-Hercegovina, Észak-Macedónia és Montenegró – is kifejezetten sérülékeny az ilyen és ehhez hasonló befolyásolási kísérletekkel szemben. Valamennyi ország esetében elmondható, hogy ez a sebezhetőség – történelmi és kulturális tényezőkön túlmenően – a gazdaság egyes területein jelen lévő kiszolgáltatottságnak, az egyes országok saját autoriter politikai szereplőinek, a sajtószabadság és a jogállamiság területén meglévő hiányosságoknak, valamint az Európai Unió és az Egyesült Államok a régióhoz fűződő ambivalens kapcsolatának tudható be.

A tanulmány Bosznia-Hercegovina, Észak-Macedónia és Montenegró esetében, öt alterületen keresztül – oktatás, egyház, a közvélemény befolyásolhatósága, a politikai szimbolizmus és a gazdasági együttműködés – szemlélteti Oroszországgal, Kína, Törökország, valamint egyes Öböl-menti államok befolyását..

Az ortodox egyház által terjednek a Nyugat-ellenes narratívák

Montenegróban a legmagasabb mértékű az a befolyás, amellyel az autoriter hatalmak – elsősorban Oroszország – rendelkeznek közvetlenül az egyházakban és a vallási közösségekben. A Montenegrói Szerb Ortodox Egyház, amely az elmúlt hónapokban éles konfliktusba került az országot sokáig irányító, autoriterként és Európa-pártiként egyaránt jellemezhető Milo Djukanovics-féle politikai vezetéssel, kifejezetten aktívan formál véleményeket közéleti kérdésekben és ezzel mintegy ellenpólust képeznek a Nyugat-orientált kormányzati intézkedésekkel és politikai szereplőkkel szemben. Az egyház sokáig ellenezte az ország 2017-ben megszerzett NATO-tagságát, amelyet prominens egyházi szereplők “az ortodoxia elárulásaként” írják le.

Hasonló tendenciák figyelhetők meg a NATO-ba igyekvő Bosznia-Hercegovinában is, ahol mintegy a montenegrói példával megegyező mértékben erős a helyi Szerb Ortodox Egyház közvéleményt érintő befolyása. Az ortodox közösség nemcsak kulturális, de anyagi támogatást is kap Moszkvától, miközben Bosznia egyes iszlám közösségeit Törökország és az öböl-menti államok is támogatják, habár az előbbi támogatása jóval láthatóbb és jóval nagyobb mértékű. Az autonóm Macedón Ortodox Egyház esetében – az előbbi két példával ellentétben – mind retorikai, mind anyagi értelemben szűkebb mozgástere van az autoriter befolyásnak, ugyanakkor így is figyelemre méltó annak mértéke, ami az ország névváltoztatása körüli vitákban is megmutatkozott (az egyház hangosan ellenezte az Észak-Macedónia elnevezést, ellentétben a macedón iszlám közösségekkel).

Ami az oktatást illeti, mindhárom ország esetében kevésbé érhetők tetten az autoriter befolyást erősíteni kívánó törekvések, mindazonáltal ez nem jelenti azt, hogy az autoriter hatalmak részéről nem volna jelen ilyen jellegű motiváció, különösen Kína esetén, amely kifejezetten ambíciós törekvésekkel rendelkezik a Bosznia-Hercegovinával való oktatási együttműködés területén, és Montenegró esetében is hasonló tendenciák láthatók. Ugyanakkor Boszniában és Észak-Macedóniában is messze Törökország bír a legnagyobb ilyen természetű befolyással.

Erős politikai szimbolizmus Oroszország és Törökország irányába

Az egyes országok kormányzó és ellenzéki pártjai, valamint az autoriter hatalmak kormányai közötti kapcsolatok területén Bosznia-Hercegovina befolyásolási kísérletekkel szembeni sérülékenysége jóval meghaladja a másik két országét. Ebben a kontextusban az autoriter hatalmak közül Törökország és Oroszország emelkedik ki, viszont – az ország rendkívül komplex etnikai, vallási és politikai struktúrájának köszönhetően – a két hatalom az ország két különböző, politikailag és társadalmilag eltérő entitásában tudja érvényre juttatni törekvéseit. A Recep Tayyip Erdogan-féle Igazság és Fejlődés Pártja továbbra is kiterjesztett kapcsolatokkal rendelkezik a Bosznia-hercegovinai Föderáció kormányzó erőivel, az Egységes Oroszország, Vlagyimir Putyin pártja pedig a boszniai Szerb Köztársaság vezetésével tart fenn viszonylag magas szintű politikai kapcsolatokat pártok és kormányzati szereplők szintjén is. Mindeközben Kína bosnyák percepciója meglehetősen semleges, Pekingre inkább gazdasági szereplőként tekintenek.

Észak-Macedónia esetében a politikai kapcsolatok Törökország esetében a leginkább szembetűnőek. Az elmúlt években rendkívül gyakoriak voltak a kétoldalú találkozók, Isztambul pedig Szkopje NATO-aspirációit is kiemelten támogatta, ugyanakkor a jövőbeli kapcsolatokra erősen árnyékot vet, hogy a macedón vezetés nem volt hajlandó támogatni azt a kiadatási kérelmet, amelyet Erdoganék 15 olyan személy kapcsán nyújtott be, akiket az állítólagos Fethullah Gülen-féle puccskísérletben való érintettséggel gyanúsítottak. Amennyiben a jelen politikai tendenciák folytatódnak, úgy az ország névváltoztatását hevesen (és sikertelenül) ellenző Oroszország befolyása vélhetően csökken, miközben a kínai befolyás erősödése nemcsak gazdasági, hanem politikai értelemben is megmutatkozott, legutóbb a koronavírus-járvány kapcsán.

Milo Djukanovics államfőnek és pártja politikájának következtében Montenegróban éles politikai fordulatot vettek az események az elmúlt években: az ország 2014-ben lényegében szakított Oroszországgal, 2017-ben belépett a NATO-ba és jelenleg az Európai Unió felé tart. A Djukanovisc-féle DPS bukásával azonban az ország új többpárti koalícióban jelenleg Moszkva-barát politikai erők is jelen vannak.

Országonként eltérő az autoriter államok megítélése

A közvéleményt célzó befolyásolási kampányokat illetően Montenegró mutatkozott a leginkább sebezhetőnek. A közbeszédnek egyre inkább a részét képezik az autoriter hatalmakkal való kapcsolatok, amely legutóbb annak kapcsán nyilvánult meg, hogy az Európai Unió tavasszal nem reagált a kellő időben és a kellő mértékben a nyugat-balkáni országok előtt álló, a koronavírus-járvány miatt kialakult kihívásokra. Habár az ország európai integrációja mellett továbbra is kitart a közvélemény többsége, Oroszország és Kína megítélése érdekes módon kedvezőbb, mint az EU-é vagy az Egyesült Államoké, a NATO-ba vetett bizalom az előbbiekkel összehasonlítva pedig kifejezetten alacsony.

Sem Montenegró, sem Bosznia-Hercegovina esetében nem beszélhetünk egyértelműen bizonyított autoriter média- és információs kampányokról, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy az egyes autoriter hatalmak állami hírügynökségei ne lennének jelen a két országban. Boszniában leginkább a török forrásokból érkező hírek, a boszniai Szerb Köztársaságban pedig a belgrádi hírügynökségek dominálnak – utóbbi közvetetten a Kreml kommunikációs narratíváit erősíti többségében. Ami Macedóniát illeti, az autoriter médiabefolyás megközelítőleg azonos a Bosznia-Hercegovinában tapasztaltakkal, az ország nevének megváltoztatásával kapcsolatos politikai vitákban pedig “csupán” Kreml-közeli szereplők voltak érintettek.

Egyre érzékelhetőbb Kína gazdasági befolyása

Az elmúlt évtizedben a három nyugat-balkáni ország mindegyikében egyre láthatóbb a Kínával történő gazdasági együttműködés. Ebből a szempontból Montenegró bizonyult a leginkább sebezhetőnek, a kitettség pedig az ország gazdaságának több iparágára is kiterjed. Míg az Oroszországgal szembeni kitettség vállalati szinten nem és elsősorban az ország GDP-jének jelentős részét alkotó turizmusban jelenik meg, addig Kína az elmúlt évek során az ország kiemelt gazdasági partnerévé vált, amit ugyanakkor jelentősen beárnyékolnak az átláthatósági aggályok és a korrupciós kockázatok, legfőképp a kínai infrastrukturális beruházások területén.

A gazdasági kitettség mértéke Bosznia-Hercegovinában is jelentős, amely főleg annak köszönhető, hogy az ország nagymértékben függ az orosz energiaimporttól. Kína aktívan keresi az infrastrukturális együttműködés és a szektorban történő gazdasági együttműködés lehetőségét – ahogy Törökország is, viszont a török gazdasági befolyás mértéke jóval alacsonyabb. Az Észak-Macedóniával kapcsolatos Kínát érintő aggályok javarészt megegyeznek Montenegró esetével: Peking két prominensebb közúthálózati fejlesztési projektben is részt vesz és mindkettővel szemben komoly átláthatósági aggályok fogalmazódtak meg.

Nemcsak a helyi szereplőknek, de a Nyugatnak is lépnie kell

Annak érdekében, hogy csökkenteni lehessen az autoriter befolyást, az Európai Uniónak és a NATO-nak törekednie kell arra, hogy megerősíti a nyugat-balkáni országokkal történő stratégiai kommunikációt. Az EU a térség legfontosabb gazdasági partnere, a NATO pedig a térség biztonságának egyik, hanem legfőbb garanciája, ezek a tények viszont nem jelennek meg a lakossági percepciókban. Kiemelt fontosságú továbbá, hogy az EU megerősítse a sokszor ellentmondásos attitűdjét a nyugat-balkáni országok európai integrációjával kapcsolatban és akkor is stratégiai prioritásként tekintsen a térségre, ha az uniós tagság perspektívája előtt továbbra is akadályok állnak.

Ami a helyi szereplőket illeti, a három országnak meg kell erősítenie az együttműködést az EU és a NATO autoriter befolyást csökkenteni célzó testületeivel és ügynökségeivel, nagyobb hangsúlyt kell fektetnie az átlátható kampányfinanszírozásra, valamint arra, hogy megfelelően ellenőrizzék a kockázatosnak tekinthető külföldi beruházásokat. A helyi civil szervezeteknek pedig ösztönözniük kell kormányaikat arra, hogy folyamatosan erősítsék a jogállamot és a sajtószabadságot, valamint törekedniük kell arra, hogy megerősítsék a határon átnyúló együttműködéseket.

A Political Capital, a boszniai-hercegovinai Foreign Policy Initiative, a macedón Institute for Democracy – Societas Civilis, a montenegrói Center for Democratic Transition és a cseh European Values intézetek tanulmánya a nyugat-balkáni autoriter befolyás aktuális kérdéseit járta körbe a három nyugat-balkáni országban. A projekt a National Endowment for Democracy támogatásával valósult meg. Az eredeti, 2020 augusztusában készült angol nyelvű tanulmány itt érhető el.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom