A kínai elnök Franciaországon kívül az EU országai közül csak Magyarországot látogatta meg, amely mára egyértelműen Kína egyik kiemelt európai partnerévé vált. 2009 és 2023 között Orbán Viktor és Hszi Csin-ping kínai elnök (2009-ben még alelnök) hétszer találkozott. A mostani látogatás látszólag udvariassági vizit a diplomáciai kapcsolatok felvételének 75. évfordulóján, amellyel a kínai fél egy régi diplomáciai „adósságát” is törleszti, hiszen a mélyülő kétoldalú kapcsolatok és gyakori találkozók ellenére Hszi most jár először államfői minőségben Budapesten, miközben Varsót és Prágát már 2016-ban megjárta. A 3 napos látogatásnak ugyanakkor diplomáciai, gazdasági és geopolitikai jelentősége és üzenete is van. Összességében pedig azt is látványossá teszi, milyen veszélyek fenyegetik valójában Magyarország szuverenitását. A látogatás arra is rávilágított, hogy továbbra is aktuális a Political Capital 21 pontos javaslatcsomagja, ami mankót ad ahhoz, mit kellene tenni, ha a kormány nem csak politikai termékként tekintene a szuverenitásvédelemre.

 

A találkozó diplomáciai, geopolitikai és gazdasági jelentősége

A látogatás egyszerre szól a történelmi, az ideológiai és a gazdasági együttműködésről, de geopolitikai üzenetet is hordoz. A kínai–magyar diplomáciai kapcsolatok (Mao Ce Tung és Rákosi Mátyás általi) felvételének, illetve a Kínai Népköztársaság elismerésének 75. évfordulójának hangos ünneplése látványos kontrasztban áll nem csak Orbán Viktor sokat hangoztatott antikommunizmusával, de a NATO-tagságunk 25., és az EU-tagságunk 20. évfordulójának elmaradt megünneplésével is. Ideológiailag a találkozó lehetővé teszi Orbán Viktor miniszterelnöknek, hogy hangsúlyozza a magyar kormány keleti külpolitikájának, a Kelet és Nyugat közötti „hídszerepének” sikerességét, míg Hszi Csin-ping elnök az európai és kínai gazdasági és politikai együttműködés fontosságát helyezheti előtérbe az Egyesült Államok és Kína között egyre élesedő kereskedelmi és biztonságpolitikai feszültségekkel szemben. A két fél találkozója legalább annyira szól a Nyugat- és USA-ellenességről, a nyugati – demokratikus intézményeken és normákon alapuló – nemzetközi rend elutasításáról, mint a Kína által épített, gazdasági függőségen és politikai nyomásgyakorláson alapuló nemzetközi rendszer favorizálásáról és legitimálásáról. A találkozó jelzi továbbá, hogy Magyarország 2022-ben és 2023-ban az EU-ba érkező kínai beruházások egyik legfontosabb célországa lett.

Az új lendületet kapott kínai-magyar együttműködés leginkább a válságban lévő EU-kínai kapcsolatoknak köszönhető. Magyarország azért válhatott Peking számára érdekessé és fontossá, mert gazdasági és politikai hídfőállásra (termelőhelyre és szövetségesre) volt szüksége az EU-ban. Az EU ugyanis új, óvatosabb és szigorúbb alapokra igyekszik helyezni Kína-politikáját, a politikai, gazdasági és biztonsági kockázatok csökkentését tűzve ki célul. Ezzel összefüggésben Kínának sok EU-s partnerrel meg is romlott a viszonya az utóbbi években. Noha a magyar kormány által 2012-ben meghirdetett „keleti nyitásnak” Oroszország mellett Kína volt a másik sarokköve, a magyar kormánynak a kétoldalú magyar-kínai politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlesztésére irányuló törekvése 2022-ig nagyrészt sikertelennek bizonyult. Az OECD adatai alapján Kína az európai partnerországok után csupán a 11. legfontosabb kereskedelmi partnere volt hazánknak 2010 és 2021 között, mindössze Oroszországot előzve meg, a kétoldalú kereskedelem pedig csak minimális mértékben változott ebben az időszakban (az import 7,04-ről 10,08%-ra, az export 1,64-ről 2,63%-ra nőtt).  A kínai fél érdektelenségét bizonyította, hogy ugyanebben az periódusban csupán két kiemelt beruházásról sikerült megállapodni. Az egyik a soha meg nem térülő, 850 milliárd forintba kerülő – a kínai beruházó által is fölöslegesnek és elkésettnek ítélt – Budapest-Belgrád vasútvonal, amelynek a befejezése még 2025-ben sem várható. A másik a Fudan Egyetem budapesti kampuszának elhalt létesítése, amely a helyi önkormányzat és a lakossági ellenállás, valamint a kínai fél passzivitása miatt kútba esett.

Ebben hozott változást a Kína imázsát komolyan megtépázó pandémia, továbbá az Európai Unió 2019 óta megváltozó külpolitikája, amely – az Egyesült Államokhoz hasonlóan – mind kereskedelmi, mind nemzetbiztonsági szempontból egyre inkább riválisnak tekinti Kínát, melynek beruházásait átvilágításnak (Investment Screening-nek) vetik alá az uniós piac, a kettős felhasználású technológiák és a kritikus infrastruktúrák védelme érdekében. Az európai-kínai geopolitikai feszültséget tovább szítja az Ukrajna orosz inváziójának nyomán rendkívül szorossá vált orosz-kínai gazdasági együttműködés, továbbá az emberi jogok helyzete Kínában és Hong-Kongban, valamint a fokozódó katonai szembenállás Kína és a Nyugat által támogatott Tajvan között.

A magyar kormány elkötelezett és széleskörű kooperációra nyitott Peking-pártisága rendkívül jól jött a kínai rezsim számára. Kína Magyarországban komoly politikai, diplomáciai és gazdasági belépési pontot lát az Európai Unióba. Ezért emelték most a kínai-magyar kapcsolatokat a stratégiai partnerség szintjére. Mindezt egy olyan időszakban, amikor a Nyugat és a Kína közötti kereskedelmi és politikai kooperáció de-risking és de-coupling formájában új mélypontot ért el, így Kína számára sürgetővé vált Európában a birtokon belülre kerülés.

Magyarország Kína előretolt kereskedelmi és politikai helyőrségévé vált az EU-ban. A távol-keleti akku- és elektromosjármű-ipari beruházások, azon belül a kínai elektromosautó-ipar egyik legfontosabb európai gyártóbázisává vált Magyarország. Hazánk részesedése az EU-ba áramló külföldi közvetlentőke-befektetésekből (FDI) a korábbi 1%-ról 2022-re 20%-ra emelkedett a CATL debreceni akkumulátorgyár-beruházásának köszönhetően, 2024-re pedig immár hatezer milliárd forintot ért el a kínai beruházások volumene. Nemzetközi összevetésben 2022-ben az Európába áramló kínai FDI 88%-a Nagy-Britanniába, Franciaországba, Németországba és Magyarországra érkezett, míg 2027-re Magyarország várhatóan Európa második legnagyobb akkumulátorgyártójává válik Németország után, holtversenyben Svédországgal. Ezeket a beruházásokat a magyar kormány létfontosságúnak tartja a nyugati, elsősorban német autóipari befektetések jövőbeni megtartásához, a „konnektivitás” külpolitikai doktrínájának igazolásához, továbbá a felfutó elektromosjármű-ipari gyártó- és technológiai kapacitásokért folytatott regionális versenyben való helytálláshoz. Kína számára pedig mindez komoly kereskedelmi és egyéb előnyökkel fog járni, hiszen az Európai Unió területén előállított és szolgáltatott technológiák, autók és autóipari termékek, szolgáltatások a közös piac védelmét élvezik.

Mindeközben Kína szövetségesei az európai intézményrendszerben a Peking számára kedvező törvényhozási változtatásokért lobbizhatnak – főként, ha a június 9-ei európai parlamenti választások a kínai autoriter befolyással szimpatizáló szélsőséges pártok és frakciók előretörését eredményezik. Ezt mutatják a Kínáról szóló külpolitikai témájú EP-szavazások eredményei is, ahol a többiekhez képest sokkal kisebb arányban foglaltak állást Kína ellen a szélsőjobboldali (44%) és szélsőbaloldali (25%) frakciók képviselői, szemben például a liberális Renew Europe képviselőivel, akik egyszer sem álltak ki Kína mellett ezeken a szavazásokon. A pártcsalád nélküli fideszes képviselők Kína esetében többnyire nem szavaznak, vagy tartózkodnak ezeknél a szavazásoknál. Emellett volt arra is példa, hogy a Fidesz EP-képviselői leszavazták azt a parlamenti határozatot, amely felfüggesztette az EU-Kína befektetési szerződés ratifikációját, és kritizálták, hogy az EP politikai kérdések miatt akarja hátrányba hozni az európai cégeket. A magyar kormány pedig már korábban nyilvánvalóvá tette, hogy a nemzetközi intézményekben a kínai kormány érdekét képviseli érzékeny ügyekben. Többek között az Orbán-kormány 2021-ben kétszer is megvétózta a Hongkongra vonatkozó, antidemokratikus – a közbiztonsági érintő és a választójogot tovább szűkítő – kínai törvényeket bíráló közös uniós nyilatkozatokat. Budapesti látogatása során a kínai elnök-pártfőtitkár ki is emelte május 9-ei beszédében, hogy Kína támogatni fogja a magyar kormány azon törekvéseit, hogy hatékonyabban tudja befolyásolni az uniós döntéshozatalt, feltételezhetően a Kínai Kommunista Párt és a Fidesz közös hatalmi érdekei mentén.

A kínai befolyás kockázatai a magyar szuverenitásra

Gazdasági szuverenitás

A magyar gazdaság egyoldalú és aszimmetrikus függőségbe került a kínai beruházásoktól, infrastruktúrától és a kínai gazdaságirányítástól. A találkozó kapcsán aggodalomra adhat okot, ha a vissza nem térítendő uniós források hiánya miatt az Orbán-kormány újabb kínai hitelekkel kívánja fenntartani a gazdasági növekedést, az építőipar jövedelmezőségét, és újabb, akár több százmilliárdos kölcsönöket igényel például a Budapestet elkerülő tehervasútvonal, a V0, vagy a nemrég bejelentett reptéri gyorsvasút terve számára.

Miközben a nyugati országok a kínai befolyás mérséklését igyekeznek elérni biztonságpolitikai okokból, a magyar kormány 2021-ben hosszú távon elkötelezte magát a hosszútávú együttműködés mellett a Huawei Technologies Hungary-val. Ez magában foglalja az oktatás digitális átalakítását, az 5G és vezetékes hálózatok fejlesztését, a kormányzati gerinchálózat kiépítését és okosváros-megoldásokat is.

A gazdasági függést erősítheti, hogy a magyar költségvetés nehéz helyzetét, a magas költségvetési hiányt a magyar kormány 2021 után újabb, a kínai tőkepiacról friss hitelt bevonó, ún. Panda-kötvények kibocsátásával szeretné kiigazítani. A kínai tőkepiacokhoz való hozzáférés ugyan nem jelenti a kínai államtól való közvetlen függőséget. Az azonban komoly szuverenitási kockázatot jelent, hogy a tőkepiac szabályozásába a kínai állami és gazdaságirányítás már számos esetben beavatkozott egyoldalúan és politikai szándékoktól vezérelve, és a továbbiakban is bármikor beavatkozhat. A kínai gazdaságtól való függőséget tovább erősítheti az olyan kínai nagybankok erősödő magyarországi jelenléte, mint a Bank of China vagy a China Construction Bank.

Nemzetbiztonsági szuverenitás

A kínai rendőrök jelenléte és információtechnológiai együttműködések fokozzák a nemzetbiztonsági kockázatokat. 2024-ben Vang Hsziahong, a Kínai Népköztársaság államtanácsosa és közbiztonsági minisztere Pintér Sándor belügyminiszterrel kötött egy-egy új belbiztonsági megállapodást kínai rendőrök magyarországi járőrözéséről, illetve az állampolgárok megfigyelésére alkalmas információtechnológiai együttműködésről. Ha a kínai rendőrök működése tényleg csak a turisztikára korlátozódna, akkor ennek minimális lenne a nemzetbiztonsági kockázata. De a kínai elnök magyarországi látogatása idején feltűnő, állítólag a kínai nagykövetségnek dolgozó, a szólásszabadságot korlátozó „önkéntesek” már felvetnek komoly nemzetbiztonsági kockázatot és a szuverenitás megsértését jelentik. De komoly aggodalomra ad okot a belbiztonsági megállapodás belügyminisztériumok közötti technológiai együttműködéséről szóló rész is. Ez ugyanis egyrészt potenciális hozzáférést biztosíthat a kínai fél számára nemzetbiztonsági szempontból értékes, érzékeny magyar bűnüldözési vagy lakossági adatokhoz, technológiákhoz és szakemberekhez, másrészt lehetővé teszi a magyar kormány számára a kínai megfigyelő állam technológiájának átvételét.

Információs szuverenitás

Magyarország információs szuverenitását a fent említett kínai-magyar rendészeti megállapodás nyilvánvalóan sérti. Ennek révén ugyanis a globálisan hibrid hadviselést alkalmazó, a digitális terek monopolizálásában és az állampolgárok megfigyelésében élen járó Kína a magyar nyilvánosság szuverenitását és pluralizmusát biztosító, érzékeny információkat kezelő kritikus infrastruktúrákhoz és szereplőkhöz kaphat hozzáférést a magyar állam révén. Ezeket információkat a kínai technológia kifejezetten az állampolgárok fokozottabb ellenőrzését lehetővé tevő digitális önkényuralom (digital authoritarianism) exportjára használhatja fel itthon.

A kínai információs befolyást Magyarországon elsősorban nem is a Kínai Kommunista Párt, hanem pont a magyar kormány terjeszti, sikeresen javítva Kína megítélését az elmúlt évtizedben. Ennek jelentheti új lépcsőfokát az MTVA és a China Media Group által május 9-én kötött együttműködési megállapodás. A felmérések alapján a magyaroknak az európai átlagnál pozitívabb a képe Kínáról, ugyanakkor helyi szinten nagymértékben ellenzik a kínai beruházásokat. A legújabb Eurobarometer-felmérés szerint a magyarok 43 százalékának van pozitív képe Kínáról, ami lényegesen magasabb az uniós átlagnál (24%). Ehhez vélhetően hozzájárul, hogy Kínát a magyarok elsősorban jelentős, feltörekvő gazdasági hatalomnak tartják, amely képet a magyar kormányzati kommunikáció immár egy évtizede erősít. Ennek ellenére a Kínával kapcsolatos nézetek erősen polarizáltak pártszimpátia alapján. A Tárki Társadalmi Riportja szerint elsősorban a kormánypárti szavazóknak van pozitívabb képe Kínáról. Összességében a magyarok 55 százaléka szerint Kína befektetései előnyére váltak a magyar gazdaságnak, de ha konkrét beruházásokról van szó, akkor helyi szinten erős a lakossági ellenállás. A látszólagos ellentmondás kulcsa a magyaroknak a Kínával és a kínai politikával vagy gazdasággal kapcsolatos adatok és folyamatok alacsony ismeretéből fakadhat: például a magyarok mindössze 54 százaléka ismeri a Kínát bő egy évtizede irányító Hszi Csin-pinget, akiről a válaszolni tudóknak alapvetően semleges (39%) vagy negatív (44%) képük van.

 

Energiaszuverenitás

A kínai beruházásokat kiszolgáló kritikus energiainfrastruktúrák (napelemparkok, energiahálózatok) kiépítésében játszott kínai szerep tovább erősíti Magyarország függőségét a kínai technológiától és ellátási lánctól. Ugyan a kínai dominancia a napelemgyártásban egy összeurópai kihívás a zöld átállás és a stratégiai autonómia eléréséhez vezető úton, de míg a többi uniós ország a de-risking stratégia mentén ezt a függőséget igyekszik csökkenteni, addig az Orbán-kormány tudatosan szembe megy ezzel. A most bejelentett együttműködési megállapodás a nukleáris energiatermelésben is annak a kockázatát hordozza, hogy Magyarország energiaellátásában nem csak Oroszországtól, de immár Kínától is függeni fog.

 

 

További elemzéseinkért látogasson el a Political Capital honlapjára.