Többek között Kína befolyásszerzési kísérletei miatt is érdemes lenne fokozni az EU keretein belül a kölcsönös együttműködést Németország és a visegrádi országok között, mondja Renata Alt, a német FDP képviselője.

Renata Alt a Német Szabaddemokrata Párt (FDP) tagja, jelenleg a német parlament (Bundestag) ellenzéki képviselője. A szlovákiai születésű Alt a Bundestag külügyi bizottságának tagja, valamint a Cseh Köztársasággal, Szlovákiával és Magyarországgal fenntartott kapcsolatokért felelős csoport elnöke.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Amikor két évvel ezelőtt legutóbb beszéltünk, említette, hogy Németországban a legkomolyabb aggályok közé tartozik Közép-Európa eltávolodása Nyugat-Európától, és a térség Oroszország felé történő nyitása. Napjainkban is ezeket tartja a legkomolyabb aggályoknak, vagy változott a helyzet az utóbbi két év során?

Azt gondolom, jogosak voltak az akkori aggodalmaim, és a helyzet azóta is csak romlott. Aktívan részt veszek a Németország és a V4-ek közötti, a mostaninál jóval szorosabb kapcsolat kiépítésében. Éppen ennek érdekében terjesztettem be egy törvényjavaslatot is, amely konkrét lépéseket tartalmaz a két oldal közötti szorosabb együttműködés megvalósítása érdekében.

A pandémia első hulláma alatt láthattuk, mennyire szorosan kapcsolódnak egymáshoz és mennyire szorosan függenek egymástól gazdaságaink. Azt is látjuk ugyanakkor, milyen szerepet tölt be Kína és Oroszország: egyértelműen látszott például, hogy Kína megpróbálta kihasználni a pandémia tavaszi hulláma alatt kialakult helyzetet. Kevés szó esett akkoriban többek között a Kínából küldött szájmaszkok hatékonyságáról. Sőt, találtam olyan adatokat a nyugat-balkáni térségből és más országokból, amelyek szerint az Európa megsegítéséről szóló terv célja egyenesen az volt, hogy megmutassák: Európa nem képes gondoskodni önmagáról. Azt próbálták bizonyítani, hogy külföldi segítségre szorulunk, és Kína az első ország, amelyik hajlandó segíteni. Összességében tehát annak vagyunk szemtanúi, hogy Kína erőteljes lépéseket tesz annak érdekében, hogy komolyabb befolyást szerezzen az Európai Unióban.

Ugyanez vonatkozik az EU-tagjelölt országokra is. Montenegró rendkívül veszélyes helyzetben van, hiszen ténylegesen kifogyott a pénz az államkincstárából, és egy igazán furcsa megállapodást írt alá Kínával egy autópálya megépítéséről. Ha elkészül, ez az útszakasz lesz az európai kontinens legköltségesebb autópályája, a kormánynak ugyanis minden egyes kilométer 21 millió eurójába fog kerülni. A megállapodás azt is leszögezi, hogy amennyiben Montenegró nem teljesíti a részletfizetéseket, Kína földeket, infrastruktúrát és kikötőket követelhet magáénak. Ezért is olyan fontos, hogy az EU-tagság keretein belül tovább mélyítsük Németország és a V4-ek kölcsönös együttműködését.

Mire terjed ki pontosan a javaslata: hogyan mélyítené Németország és a V4-ek együttműködését?

A javaslat egyik része a kormányzatok, valamint a parlamenti csoportok közötti párbeszédre vonatkozik. Jelenleg évente egyszer találkozunk csoportosan, a törvényalkotási folyamat részeként. A javaslatnak köszönhetően tavaly elértük, hogy Németország részéről jóváhagyjanak a V4 országok parlamenti képviselői számára két további egyeztetést. Szerettem volna, ha cseh és szlovák képviselők részt tudnak ezen venni, illetve szerettünk volna ellátogatni Magyarországra is. Sajnos ezekre végül nem került sor a pandémia miatt. Bízom benne, hogy október végére – amikor a mostani törvényalkotási ciklus lezárul – meg tudjuk valósítani ezeket az utazásokat. Addig is természetesen folytathatjuk a párbeszédet digitális úton is, de ami a célkitűzések és stratégiák elindítását és meghatározását illeti, ehhez sokkal célszerűbb személyesen találkozni.

Élénk vita zajlik jelenleg is Németországban arról, hogy helyes irány volt-e Európában a közös vakcinabeszerzés. Mit gondol erről?

Úgy gondolom, nem volt sikeres az a folyamat, amely Németországban a lakossága számára elegendő vakcinák beszerzésére irányult. Hasonlóan vélekedik erről az FDP frakciója. Meglehetősen aggasztó, hogy olyan országok, mint Izrael vagy az Egyesült Államok lakosságarányosan jóval több vakcinával rendelkeznek, mint mi. Különösen irónikus ebben a folyamatban, hogy éppen egy német vállalat, a BioNTech fejlesztette ki rendkívül gyorsan a vakcinát, a német kormány szeme láttára. Senki nem számított ilyen gyors eredményre. A német kormányt meglepetésként és készületlenül érte.

Pedig már hetekkel ezelőtt lehetett számítani rá, hogy jó úton halad a vakcina jóváhagyása. A német kormány megtehette volna, hogy függetlenül az Európai Uniótól gyorsan elkezd dolgozni az ország vakcinával történő ellátásán. A gyógyszergyártókkal folytatott külön tárgyalások során Németország így is biztosíthatta volna, hogy más országok is hozzáférnek a vakcinához. Tisztában vagyok vele, hogy a közép-európai országok aggódtak, hogy lenne-e elég pénzük a vakcinára. Németország azonban megsegíthette volna azokat az államokat, amelyeknek nem volt elég forrásuk. Úgy gondolom, a végeredmény az Európai Unió Tanácsa német elnökségének egyik negatív hozadéka.

Elméletben azonban nem vitatja az EU közös fellépésének létjogosultságát a vakcinabeszerzések kapcsán?

Nem. Gyakran fogalmazom meg bírálatként, hogy sok ország csupán a saját érdekeit veszi figyelembe. Ezt jól láthattuk Lengyelország és Magyarország viselkedése esetében, amikor az EU olyan fontos ügyekről készült döntést hozni, mint például az új költségvetés. Éppen ezért volt jelentős, hogy az EU egységesen lépett fel a vakcinák biztosítása érdekében, hogy garantálhassuk, mindenkihez eljut az oltás.

Jó hír, hogy idővel négy vakcina is jelen lesz az EU piacán és az Egyesült Királyságban. Azt remélem, hogy a vakcinák előállítása felgyorsul, és hamarosan képesek lesznek fedezni valamennyi tagállam szükségleteit.

Említette a német elnökséget, illetve Magyarország és Lengyelország vétóját az új költségvetésre és a helyreállítási tervre vonatkozóan. Minden bizonnyal ez volt az egyik legnagyobb kihívás a német elnökség számára. Végül sikerült kompromisszumot kötni az Európai Tanács jogállamisági mechanizmusra vonatkozóan, amelyek feltétele lesz az EU-s forrásokhoz történő hozzáférésnek. Mi a véleménye erről a kompromisszumról?

Magyarország és Lengyelország felelőtlen volt, amikor egy példátlanul súlyos válság során megakadályozták Európa finanszírozását. Üdvözöltem, amikor politikai nyomás hatására sikerült olyan megoldásokat találni, amelyek figyelembe veszik a jogállamiság és az EU-s forrásokból származó kifizetések közötti összefüggéseket. A magyarázó nyilatkozat azonban az egész mechanizmust gyengítette.

Most arra kell figyelni, hogy ezt a mechanizmust miként alkalmazzák majd az európai intézmények. Ha ez a folyamat nem bizonyul hatékonynak, hamarosan számíthatunk egy újabb hasonló válságra és blokádra. Tartok az ilyesmitől, hiszen ahogyan már mondtam, Oroszország és Kína Európa és az Európai Unió destabilizációjában érdekeltek. Néha úgy érzem, nincsenek ezzel tisztában a tagállamok, és nem látják, miért kell összetartaniuk és közös stratégiát alkotniuk. Márpedig egy ilyen stratégia meghatározhatná az Európai Unió céljait és azt a szerepet, amit be kívánunk tölteni. Egy vitatkozó kontinens gyenge kontinens.

Fontos a párbeszéd az olyan országokkal, mint Lengyelország és Magyarország, de Szlovákiát és a Cseh Köztársaságot is ide sorolnám, hiszen a Tanács az Európai Unió bővítésére vonatkozó konklúziójával szemben emelt vétójuk szintén nem volt igazán hasznos. Folyamatosan szem előtt kell tartanunk a jövőre vonatkozó stratégiánkat, mivel a pandémia súlyos csapást mért a tagállamok és más országok pénzügyi szuverenitására.

Észrevehető volt Németországból nézve, hogy a jogállamiságról szóló vita során Szlovákia és a Cseh Köztársaság megpróbálta különválasztani magát Magyarországtól és Lengyelországtól, illetve a V4-ek címkéjétől? Feltűnik a németeknek, hogy Szlovákia milyen diplomáciai erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy árnyaltabb kép alakuljon ki a V4-országokról, egységes front helyett?

Igen, ez látható. Magam is mindig próbálok erre rávilágítani, hiszen nem mindenki követi olyan szoros figyelemmel a közép-európai országokat, mint én. Az új költségvetés és a helyreállítási alap Magyarország és Lengyelország általi akadályozása rendkívül sokat ártott a visegrádi országok megítélésének.

Amikor hallottam Čaputová elnököt arról beszélni, milyen erőfeszítéseket tesz Szlovákia, hogy eltávolítsa magát a V4-ek monolit tömbjétől, azonnal egyetértettem vele. Azt gondolom, ez a helyes stratégiai döntés, mivel úgy tűnik, Magyarország tölti be a leginkább domináns szerepet a V4-ek között. Lengyelország utánozza Magyarországot, a két másik ország, Szlovákia és a Cseh Köztársaság pedig oda tud helyezkedni, ahol éppen helyet talál magának.

Szlovákia megítélése rendkívül kedvező azóta, hogy Zuzana Čaputová megnyerte a 2019-es elnökválasztást: Szlovákia hirtelen új megvilágításba került. Szlovákiának csak a javára válna, ha megpróbálná magát leválasztani a V4-ekről.

Említette a szlovák és a cseh kormány vétóját a bővítésre vonatkozó tanácsi konklúzió nyomán. Úgy tudom, nem ért egyet a két ország magyarázatával, amely szerint elméletben támogatják ugyan a bővítést, de ellenzik, hogy bizonyos kétoldalú viták szerephez jussanak a folyamatban. Úgy gondolja, hogy ez a magyarázat nem állja meg a helyét?

Nehezen értem meg Szlovákia és a Cseh Köztársaság vétóját, hiszen ez a két ország mindig is támogatta a bővítést. Ezért is lepődtem meg először, hiszen az általuk emelt vétó akadályozza a bővítést és hozzájárul az EU destabilizációjához. Éppen ezért a bolgár vétó, valamint a cseh és szlovák kifogások ártalmas jelzést közvetítenek a nyugat-balkáni térség integrációs ambícióit illetően.

Rendkívül óvatosnak kell lennünk, mivel az EU lakosságának csak egy egészen kicsi része érti, mekkora nyomás alá helyezi Oroszország és Kína ezt a régiót. A térség jelenti az EU „hátsó kertjét”. Elsődleges célkitűzésnek kellene tekintenünk támogatásukat a demokráciához vezető úton, valamint a korrupcióval szembeni küzdelemhez kapcsolódó reformok terén. Az EU bővítése – amely magában foglalná a Nyugat-Balkánt is – csak erősítene bennünket. Bármilyen más megoldás azonban csak gyengítené és destabilizálná az Uniót.

Vajon a 750 milliárdos helyreállítási terv a legjobb módja az európai gazdaságok támogatásának a pandémiát követően? Feltételezem, pártjának nem tetszett, hogy a helyreállítás forrásait az EU közös adósságából fedezik.

Rendkívül kritikusan viszonyulunk ehhez. Visszatekintve mi már a 2009-2010-es pénzügyi válság során is elleneztük az ilyen intézkedéseket, amikor az eurózóna megmentése volt a cél. Amikor pénzosztásra kerül sor, én mindig azt kérdezem, honnan származik az az összeg. Mindig gyanakvóak vagyunk, amikor új intézményeket hoznak létre projektjeink finanszírozásához.

Az Európai Unió ugyanakkor csatlakozott a párizsi éghajlatvédelmi egyezményhez, illetve elismertük a zöld megállapodást és elkötelezettek vagyunk a klímasemlegesség 2050-re történő elérése iránt. Európa jövőjének biztosítása érdekében elengedhetetlen, hogy olyan új technológiákba fektessünk, amelyek miatt a jövő generációi továbbra is a kontinensen kívánnak majd élni.

Amikor elfogadták ezt az alapot, senki sem volt teljesen tisztában azzal, milyen helyzet vár ránk a pandémia miatt – és még ma sem vagyunk túl rajta. Senki nem tudhatja, milyen fejlemények várhatók a továbbiakban a vírus új mutációi miatt. Biokémikusként és biotechnológiai mérnökként jól tudom, milyen veszélyesek lehetnek a mutációk. Sok ország és vállalat arra számít, hogy a termelés újraindulhat áprilisban vagy májusban, de a valóság akár egészen másként is alakulhat. Ami az alapot illeti, attól tartok, hamar ki fog derülni, hogy nem lesz könnyű előteremteni az adósság visszafizetéséhez szükséges pénzt.

A helyreállítási terv legnagyobb részét a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz teszi ki, amely lehetővé teszi, hogy a tagállamok hozzáférjenek a forrásokhoz, és amely a nemzeti helyreállítási tervekre épül. Folyamatban van a tervek benyújtása az Európai Bizottsághoz áttekintésre. Mennyire bízik benne, hogy olyan országok mint Szlovákia, vagy a visegrádi csoport többi tagja, arra fogják fordítani ezeket a forrásokat, hogy a legjobb reformokat hajtsák végre és strukturális változásokat hozó beruházásokat eszközöljenek? Lát ezen a téren kockázatot?

Kíváncsi vagyok, sikerül-e ezt a folyamatot kezelnie az Európai Bizottságnak, hiszen fontos lenne szigorúan ellenőrizni, hogyan kerülnek lehívásra ezek a források. Fontos továbbá, hogy egyetlen tagállam se felejtse el, milyen körülmények között lett az Európai Unió tagja, és pontosan mihez csatlakozott. A kötelezettségeiknek eleget kell tenniük. Az Európai Bizottságnak az utolsó euróig sokkal szigorúbban és intenzívebben kellene ellenőriznie, hova kerülnek a források.

Az elképzelések szerint ez az eszköz a pandémia következményeire adna választ, és elősegítené két kiemelt terület finanszírozását: a zöld megállapodást és a digitalizációt. Ami a zöld megállapodást vagy a szénsemlegességet illeti sokszor hallani ezekből az országokból, hogy az ő kiindulópontjuk más mint a többieké, és több időre. illetve anyagi támogatásra van szükségük az európai célok teljesítéséhez. Jogosnak tartja ezeket a követeléseket?

Igen, jogosnak. Rá szoktam mutatni, hogy noha tagjai az Európai Uniónak, ezek az országok még mindig az átmenet állapotában vannak. Az EU-hoz való csatlakozásuk nem jelenti azt, hogy valamennyien minden tekintetben teljesítették a reformokat.

Be kell látnunk, hogy némelyik közülük még mindig az új reformok felé vezető úton halad, és időnként vissza is fordul, ahogyan tette azt például Magyarország vagy Lengyelország. A független sajtó hiánya például, vagy Magyarország esetében a színházak és az egyetemek helyzete bizonyítják ezt. Lengyelországban a jogszabályi környezet kezd visszatérni ahhoz az állapothoz, amilyen az ország EU-csatlakozása előtt volt. Fontos ennek a bírálata, de ez egyben azt is egyértelműen jelzi, hogy ezeknek az országoknak több időre van szükségük.

Szintén fontos téma a digitalizáció, ami komoly kihívást jelent a térség számára. Eredményezett a pandémia olyan tanulságokat Németországban, amelyekből tanulhatnak a V4-ek is?

A legfontosabb tanulság az, hogy már senki nem nevet ki bennünket, amikor arról beszélünk, milyen fontos lenne a digitalizációba, illetve a telekommunikációs optikai szálakba történő befektetés. Ma már több olyan közép-európai országról tudok, amelyek jobban állnak, mint Németország, mivel mi régóta rézvezetékeket használunk.

Ezen felül egyértelművé vált, milyen fontos számunkra az internet: az első hullám alatt sokszor megszakadt az internet-összeköttetésünk.

Kiderült, hogy a közegészségügyi hatóságok némelyike sok esetben olyan lassan dolgozik, mintha a középkorban élnénk. Faxon keresztül kommunikálnak, ami szinte felfoghatatlan a mai világban, amikor a kapcsolattartáshoz rendelkezésünkre áll az e-mail vagy számtalan egyéb applikáció. Érthetetlen, hogy ezek a hivatalok miért ennyire erősen bürokratizáltak, amikor éppen nekik kellene a leggyorsabban kommunikálniuk. Hasonlóképpen: kiderült, sok önkormányzat sincs igazán jól felszerelve.

Rendkívül fontos a digitalizáció támogatása, mivel kiderült, sok vállalat nem állt készen az otthoni munkavégzésre történő átállásra. Amikor cégvezetőkkel beszéltem arról, mit tapasztaltak a tavaszi korlátozások során, azt mondták, előfordult, hogy alkalmazottaikat éppen kerítésfestés közben érték, amikor telefonon keresték őket. Sokan összetévesztették a távmunkát a szabadsággal. Szükségessé vált tehát ezeket a kérdéseket tisztázni a vállalatok szervezeti szabályzataiban.

A jövőnk szorosan függ az új technológiától, a digitalizációtól és a mesterséges intelligenciától. A pandémia veszélyt jelent a szociális intézmények idős és beteg lakóira. Mivel nagyon sok ellátó hiányzik a rendszerből, ha foglalkozunk a mesterséges intelligencia fejlesztésével, jobban fogunk tudni gondoskodni ezekről az emberekről.

Szerző: Zuzana  Gabrižová, EURACTIV Slovakia

A cikk eredetileg a Visegrad.info oldalon jelent meg angol nyelven, az EurActiv Csehország, az EurActiv Szlovákia, az EurActiv Lengyelország és a budapesti Political Capital közös projektje keretében, további részletek a honlapunkon.