Komoly feladat a V4-es országok számára nemzeti helyreállítási terveik elkészítése a rendelkezésükre álló szűk időkereteken belül: különösen az érintettek bevonása, javaslataik rendszerezése és az átláthatóság jelent problémát.

Szerzők: Ondřej Plevák (EURACTIV.cz), Joanna Jakubowska (EURACTIV.pl), Szicherle Patrik (Political Capital), Zuzana Gabrižová (EURACTIV.sk)

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Az Európai Unió a járványt követő helyreállításra irányuló, Új generáció EU elnevezésű programjának legnagyobb eleme a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz (RRF), amely egyben a kezdeményezés költségvetésének is legnagyobb részét teszi ki. A tagállamokban jelenleg is zajlik a nemzeti helyreállítási tervek előkészítése. Az inkluzívnak szánt folyamatot az Európai Bizottsággal konzultálva kell végrehajtani 2021 áprilisáig, ekkor kell benyújtani az egyes országok kiemelt finanszírozási céljait is tartalmazó nemzeti terveket Brüsszelnek végső értékelésre.

Az RRF olyan reformok és beruházások finanszírozására fordítható, amelyek hosszú távú strukturális változásokat eredményezhetnek a tagállamok gazdaságaiban. Az alap akár 37 százalékát környezetvédelmi célokra, 20 százalékát pedig a digitális átmenetre lehet fordítani. A kiadások tervezésekor szem előtt kell tartani a „ne okozzunk kárt” elvát, valamint a fenntartható finanszírozáshoz tartozó EU taxonómiát.

A V4-es országok figyelme középpontjában jelenleg a támogatásfinanszírozás áll, amelynek keretében Lengyelország 23,1, Szlovákia 5,8, Magyarország 4,3, Csehország pedig 6,6 milliárd euróra számíthat. A szintén a csomag részét képező alacsony kamatozású kölcsönökkel szinte nem is kell foglalkozni; Szlovákia és a Cseh Köztársaság például már közölte, hogy nem tervezik ezek felhasználását, helyettük más, kedvezőbb kondíciójú – és kevesebb feltételhez kötött – megoldásokból kívánják fedezni finanszírozási igényeiket. Lengyelország és Magyarország még nem nyilatkozott egyértelműen az RRF részét képező kölcsönök felhasználásáról.

Ami a tervezési folyamatot illeti, a tagállamok igyekeznek megfelelő módon – bár gyakran eltérő politikai megfontolások alapján – összeállítani a tervezett intézkedéseket, miközben próbálnak a lehető leginkább inkluzív megközelítést alkalmazva haladni a folyamattal, ez ugyanis szintén kiemelt követelménye a tervnek.

Cseh Köztársaság: Világos jövőkép vagy a minisztériumi büdzsék kipótlása?

A nemzeti helyreállítási terv „próbaverzióját” – amelyet még azonban nem hagyott jóvá az egész kormány – október közepén nyújtották be az Európai Bizottságnak, a hónap végén pedig megkezdődött az egyeztetés a tervezetről. A Respekt című cseh hetilap szerint a Bizottság „néhány héttel később” azzal a megjegyzéssel küldte vissza a tervet a cseh kormánynak, hogy az nem kínál megoldást az ország modernizációjára.

A Kereskedelmi és Ipari Minisztérium tájékoztatása szerint a cseh kormány és az Európai Bizottság képviselői közötti tárgyalások a kezdetektől fogva különösen a beruházások és reformok „zöld és digitális címkézésére összpontosítottak”, valamint mérföldkövek és célkitűzések megállapítására, az egyes intézkedések beárazására, illetve a nemzeti helyreállítási terv makrogazdasági és társadalmi hatásaira. A heti két alkalommal zajló tárgyalások az elképzelések szerint január végén zárulhatnak le, mondta Karel Havlíček kereskedelmi és ipari miniszter (ANO).

A nemzeti helyreállítási tervről október előtt gyakorlatilag nem zajlott országos párbeszéd: sok érintett bírálta a kormányt, amiért az érdekeltek nem jutottak szerephez, vagy amiért túl rövid határidőt szabtak meg a módosítások benyújtásához. Még az ANO-val együtt a kormánykoalícióhoz tartozó szociáldemokraták (ČSSD) is elégedetlenségüknek adtak hangot a tervezettel kapcsolatban.

A folyamat később inkluzívabbá vált, és „jelentős számú intézményt és szervezetet vontak be a nemzeti helyreállítási terv elkészítésébe” – mondta az EURACTIV.cz-nek Marek Vošahlík minisztériumi sajtómunkatárs, hozzátéve, hogy a visszajelzések nyomán zajlik a terv átdolgozása.

„A különféle érdekeltektől kapott kritikák nyomán – és ide tartoznak a háromoldalú partnerek is – a Kereskedelmi és Ipari Minisztérium nyitottá tette a folyamatot, és összesen hat kerekasztal-beszélgetést szervezett a terv egyes pillérei részletesebb megvitatása érdekében. Az egyes komponensek gazdái szintén nyitottnak bizonyultak a párbeszédre, bár a már megfogalmazott beruházások megváltoztatására vonatkozó hajlandóság meglehetősen alacsony” – mondta Anna Kárníková, a Hnutí DUHA (Szivárvány Mozgalom) nevű környezetvédelmi nonprofit szervezet igazgatója.

A Cseh Ipari Szövetség megerősítette, hogy képviselői rendszeresen tárgyalnak a Kereskedelmi és Ipari Minisztériummal a terv egészéről és annak feltételeiről, valamint az ipar számára fontos kérdésekről. „A dokumentum folyamatosan alakul, és várjuk a módosításainkra adott végleges válaszokat” – mondta az EURACTIV.cz-nek Bohuslav Čížek, a gazdasági ügyek főosztályának igazgatója.

A vita azonban még mindig nem annyira inkluzív, mint más országokban: a képviselőházban (a parlament alsóházában) például az európai ügyek bizottsága továbbra is kevesli az érdekeltek bevonásának mértékét. A közvélemény pedig egyáltalán nem jut szerephez ebben a folyamatban.

Ami a nemzeti helyreállítási terv jelenlegi – előzetes – változatának tartalmát illeti, messze a legnagyobb összeget (4,5 milliárd euró) egy Fizikai infrastruktúra és zöld átmenet elnevezésű résznek szánják, amely magában foglalja a közlekedést, illetve az alacsony szénkibocsátású gazdaságra történő átállást. A tervezet további pillérei a válságos helyzetbe került vállalkozások támogatásával, a digitalizációval, az oktatással, az egészségüggyel, valamint a kutatással és innovációval foglalkoznak.

A legkomolyabb kritika az érintettek – valamint a szociáldemokraták – részéről, hogy Csehország nem áll készen a helyreállításra szánt források teljes felhasználására, nem rendelkezik világos jövőképpel, és a terv csupán „a minisztériumi büdzsékben tátongó lyukak foltozására” összpontosít.

Ahogyan Kárníková említette, a kormány például zajvédő falakra, elkerülő utakra, illetve a hagyományos fűtőágazatot érintő beruházásokra fordította volna a rendelkezésre álló forrásokat; ezeket a terveket a Bizottságtól kapott negatív visszajelzések nyomán elhagyták. Ez is mutatja a „kohéziófókuszú” Csehország meglehetősen hagyományos megközelítését, amelynek értelmében az európai forrásokat leginkább „betonra”, és nem „az emberekre” fordítanák.

Az Ipari Szövetség szerint a nemzeti helyreállítási tervnek elsősorban és leginkább a gazdaság megerősítésére és talpra állítására kellene koncentrálnia, hogy az ellenállóbb legyen az esetleges jövőbeli válságokkal szemben. A konkrét beruházásokra nyújtott támogatásnak egyszerűnek és gyorsnak kell lennie, illetve mentesnek az egyéb programok során gyakori bonyolult korlátozásoktól – jelentette ki az Ipari Szövetség.

Az Ipari Szövetség főleg azért bírálta a dokumentum első változatát, mert megítélése szerint abból hiányoztak a részletes megvalósítási szabályok, illetve a pontos eljárások, amelyek alapján a várható támogatásokat szétosztják a magán- és az állami szektor között.

„Hiányoztak továbbá az anyagból a mélyebb összefüggések, illetve egyáltalán nem foglalkozott a regionális fejlesztés kérdésével. Nem vette továbbá kellően figyelembe a zöld megállapodásról EU-szinten zajló, dinamikusan alakuló vitát” – mondta Karina Kubelková, a Kereskedelmi Kamara vezető elemzője. Hozzátette: a támogatásnak fedeznie kell a koronavírus-járvány által legkomolyabban sújtott szektorok helyreállítását és rezilienciájának megerősítését – ezek azonban hiányoztak az első változatból.

A Hnutí DUHA tájfejlesztést érintő beruházásokat javasolt, mivel „ezekre van szükség az erózió által okozott katasztrofális problémák, a biodiverzitás eltűnése és a tájstruktúra megszűnése megoldásához”. Ahogyan Kárníková elmondta: a Mezőgazdasági Minisztérium a lehető legkevesebbet fordítaná erre a területre, a Környezetvédelmi Minisztérium pedig egyáltalán nem jelentkezett ilyen beruházásokért, hiába nevezte korábban mindezeket kiemelt célkitűzésnek.

Az előzetes tervezet alapján a kormány több kérdés esetében is saját elképzeléseivel – vagy éppen Andrej Babiš (ANO) miniszterelnök kijelentéseivel – kerülne szembe. Júliusban a miniszterelnök kijelentette, hogy Csehországnak a helyreállítási terv alapján érkező forrásokat egyéb területek mellett a gépjárműipar támogatására kellene fordítania. A terv azonban nem tartalmaz jelentős eszközöket az ágazat megsegítésére. A forrásokat nem szabad közvetlenül a gyártókhoz csatornázni, hanem kizárólag infrastruktúra-építésre, az alternatív meghajtású gépjárművek vállalatok és az állami szektor általi megvásárlásának támogatására, illetve a biometánt érintő beruházásokra lehet fordítani.

Havlíček kereskedelmi és ipari miniszter február végén tervezi a kormánynak jóváhagyásra benyújtani a nemzeti helyreállítási terv második változatát. A miniszter szerint nyáron kezdődhetne a források lehívása.

Lengyelország: A tisztább levegő mint lehetőség

Zofia Wetmańska, a WiseEuropa nevű lengyel kutatóintézet szakértője szerint „az EU RRF alapján lehívható forrásokkal megkétszerezhetjük az alacsony kibocsátású beruházások támogatására Lengyelországban rendelkezésre álló összeget. Ezekkel a pénzekkel jelentős mértékben felgyorsítható a nulla kibocsátást előirányzó átmenet a gazdaságban”.

A nemzeti helyreállítási terv elkészítésével megbízott Małgorzata Jarosińska-Jedynak fejlesztési támogatásokért és regionális politikákért felelős miniszter szerint „a terv alapján megvalósított projektek hosszú távú és tartós eredményeket érhetnek el az európai zöld megállapodásnak megfelelően”.

A nemzeti helyreállítási terv állapota azonban még mindig meglehetősen bizonytalan Lengyelországban: hiába kellett volna már a tavalyi év vége előtt befejezni, benyújtására mindmáig nem került sor.

A megvalósítás folyamatát vizsgálva megállapíthatjuk, hogy rendkívül szétaprózott módon zajlott a folyamat, kevés koordinációval és következetességgel, és világosan megfogalmazott célkitűzések nélkül. Sőt – és ez képezi a legtöbb bírálat tárgyát –: teljesen átláthatatlan volt a folyamat. A fejlesztési támogatásokért és regionális politikákért felelős minisztérium feladata volt a régiók és minisztériumok által benyújtott projektek kiválasztása. A minisztérium és néhány vajdaság közzétette ugyan saját listájukat a benyújtott projektekkel, a teljes lista azonban ma sem ismert. Sem a kiválasztási kritériumokat, sem a projektek kiválasztásáért felelős munkacsoportok összetételét nem ismerhette meg a nyilvánosság.

Van azonban remény, hogy javulhat a helyzet. Január 27-én Małgorzata Jarosińska-Jedynak hivatalosan bejelentette, hogy két héten belül nyilvános konzultációra bocsátják a helyreállítási tervet, amelynek során a helyi önkormányzatok és egyéb nem kormányzati szereplők kiemelhetik benne saját prioritásaikat. Piotr Borawski, Gdańsk alpolgármestere aláhúzta: „a pandémiát követő gazdasági helyreállításra szánt pénznek az emberekhez kell kerülnie: városokhoz, településekhez, vállalkozókhoz, valamint gyors beruházásokra képes mikro- és kisvállalatokhoz, illetve ide tartoznak az éghajlatvédelem szempontjából fontos beruházások is”. Borawski szót emelt a „központi kormány és a helyi önkormányzatok közötti párbeszédért és együttműködésért, hogy maximálisan kihasználhassuk a nemzeti helyreállítási tervben rejlő lehetőségeket”.

Mivel a kisvárosok és falvak anyagi helyzete nem javul, az önkormányzatok türelmetlenül várják, hogy regionális szinten magára találjon a gazdasági élet és újrainduljanak a beruházások, esetleg a Brüsszelből érkező támogatásoknak köszönhetően. De vajon a pénzek elköltése az ő igényeik szerint történik majd? Erre a következő néhány hét során legalább részben választ kaphatunk.

Piotr Borawski szerint a helyi önkormányzatok számára a legfontosabb célkitűzések közé tartozik az épületek szigetelése, a kazánok cseréje, az elektromobilitás, illetve a tömegközlekedés támogatása. Több vajdaság nyújtott már be – a helyreállítási tervre hivatkozva – hibrid gépkocsik vagy hidrogénüzemű vonatok beszerzésére pályázatot.

Waldemar Buda, a fejlesztési támogatásokért és regionális politikákért felelős miniszter helyettese további olyan projekteket sorolt fel, amelyekkel tervez foglalkozni a központi kormány: „árvízvédelemmel és vízvisszatartással kapcsolatos projektekre, a körforgásos gazdaságra történő átállásra, a megújuló energiaforrások támogatására és az energiahatékonyság fejlesztésére fogunk összpontosítani”.

Környezetvédelmi szervezetek azt kérik a lengyel kormánytól, hogy a nemzeti helyreállítási terv terjedjen ki a gazdaság valamennyi szektorára. Álláspontjuk szerint kizárólag így lehet biztosítani, hogy valamennyi szakpolitika megfeleljen az éghajlatsemlegességi célkitűzésnek. A WWF Lengyelország Nullaemissziós Lengyelország 2050 című jelentésében vázol néhány javaslatot, és kiemeli például, hogy megfelelő reformokat kell elindítani a lengyelországi kibocsátások mintegy 8 százalékáért felelős mezőgazdasági szektorban is (a szektor kibocsátási részesedése ráadásul enyhén emelkedik is).

A lengyel Köztársasági Elnöki Hivatal mezőgazdasággal és a vidéki területekkel foglalkozó testületének vezetője, Jan Krzysztof Ardanowski január 18-án kijelentette, hogy a nemzeti helyreállítási tervnek magában kell foglalnia a mezőgazdaságot is. A folyamat átláthatatlansága miatt nehéz azonban megítélni, hogy a kormány valóban eleget tervez-e tenni azoknak az irányelveknek, amelyek szerint a Lengyelország éghajlatsemlegességét célzó átfogó stratégiába be kell emelni a mezőgazdaságot is.

Lengyelország esetében fontos további téma a levegő, amelynek minősége még mindig itt a legrosszabb Európában. Az RRF ebben is szerepet játszhat. Andrzej Guła, a lengyel Smog Alert nevű szervezet vezetője szerint „a helyreállítási terv támogatása nélkül nehéz lesz elérni a kormány Tiszta Levegő programjának célkitűzéseit, amelyek értelmében 3 millió lakóház korszerűsítését kellene megoldani 2029-ig, több mint 1000 milliárd złoty értékben”.

„Bízunk benne, hogy a lehető leghamarabb felszabadítják ezeket a forrásokat, és segítségükkel sor kerülhet a régi fűtőeszközök cseréjére, valamint a lengyel lakóházak energiahatékonyságának javítására” – tette hozzá Guła.

Izabela Zygmunt, a CEE Bankwatch munkatársa kiemeli: a társadalmi párbeszéd és az ambíciók szintjének a kihívások mértékéhez történő illesztése az egyik legfontosabb eleme a zöld helyreállításnak. Mivel azonban az idő fogy, és sok a – többek között a fentiekben is bemutatott – kritika, még komoly változtatásokat kell elvégezni a nemzeti helyreállítási terven, hogy az megfelelő megoldásnak bizonyuljon a lengyel gazdaság számára.

Átalakuló fókusz: Magyarország a jelek szerint az infrastruktúra helyett az innováció felé fordul

Magyarország nemzeti helyreállítási terve, valamint a források elköltésére vonatkozó hét operatív program (OP) leírása elérhető az interneten, ahol állampolgárok, cégek vagy civil szervezetek is értékelhetik az elképzeléseket. Mivel azonban a kormány költséges kommunikációs kampányt folytat a bevándorlók vagy Soros György amerikai filantróp ellen, az ilyen jellegű konzultációk létezését nem igazán verik nagydobra. A konzultációt övező problémák ráadásul ennél is mélyebben gyökerezhetnek. Reszkető Petra, a Budapest Intézet kutatója elmondta a Political Capitalnek, hogy a kormány egyelőre nem hozta nyilvánosságra az OP-szintű prioritások és pénzügyi kimutatások összefoglalóit, amivel szerinte megsérti az átláthatóság és kiszámíthatóság elveit, és így messze elmarad az EU-ban alkalmazott legjobb gyakorlatoktól.

Gyöngyösi Márton, a Jobbik európai parlamenti képviselője szerint a konzultáció nem több, mint „látszat” hiszen „még a kormány által a konzultációra meghívott szervezetek sem kaptak elegendő időt javaslataik kidolgozásához”. Gyöngyösi szerint „ez a folyamat Magyarország EU-csatlakozása óta sosem volt hatékony”: a kormányoknak ciklusokon átívelő megközelítést kellett volna alkalmazniuk, már az ország csatlakozása előtt is. Gyöngyösi szerint ilyen stratégiát követve a magyar gazdaság olyan ütemben fejlődhetett volna, mint például Írországé az utóbbi évtizedekben.

Hegedűs István, a Magyarországi Európa Társaság elnöke hangsúlyozta a Political Capitalnek, hogy több olyan elem is hiányzik, amely feltétele lenne a robusztus nyilvános párbeszédnek, mint például viták az Országgyűlésben, vagy a magyar társadalom lehető legszélesebb rétegét megmozgató kampányok és rendezvények. „A magyar közvélemény semmit nem tud a kormány által sietősen kidolgozott tervekről” – összegezte Hegedűs.

Ezzel szemben a Miniszterelnökség sajtóosztálya elmondta a Political Capitalnek, hogy nemrég indítottak egy Google-hirdetéskampányt, amely vállalati döntéshozókat, vállalkozókat, civil társadalmi szervezeteket és másokat szólít meg, és próbál bevonni a folyamatba. A sajtóosztály megjegyezte: a minisztérium már 2020-ban több mint 150 online konzultációt tartott a 2021-2027 közötti időszakra vonatkozó tervekkel kapcsolatban, ezeken az egyeztetéseken pedig közel 15 ezer szakértő vett részt. A minisztérium vállalta, hogy a következő tervezési szakaszokban is rendez hasonló egyeztetéseket, mivel ezek során olyan „professzionális és részletes” javaslatokat fogalmaztak meg a résztvevők, amelyek hasznosak a közös gondolkodás szempontjából.

A nemzeti helyreállítási terv összességében kilenc egységből áll, foglalkozik többek között a demográfiával, az oktatással, a zöldpolitikával, a körforgásos gazdasággal és a digitalizációval. A hét OP is szorosan ezekhez a területekhez illeszkedik. 2021 és 2027 között az állam például az óvodai férőhelyek növelésével igyekezne javítani a születési rátán. A helyreállítási terv célul tűzte ki a háziorvosi ellátáshoz történő hozzáférés javítását is. A gazdaság szempontjából pedig a fókusz a kis- és középvállalatok versenyképességén, az oktatás minőségének javításán és hozzáférhetőségén, valamint az innováción lesz. A terv szerint mindezek kulcsfontosságúak ahhoz, hogy az ország ismét a gazdasági növekedés útjára lépjen.

Ami az oktatást illeti, a kormány egyaránt tervezi a köz- és felsőoktatás fejlesztését, ahogyan a tudományos szektor teljesítményének javítását is. Az oktatás terén az egyik legfontosabb kezdeményezés a szektor digitalizációjához kapcsolódik, amelynek részeként a pandémia során talán túlságosan is megszokottá vált távoktatást tehetik elérhetőbbé. Ágostházy Szabolcs, az Innovációs és Technológiai Minisztérium európai uniós fejlesztésekért felelős államtitkára még novemberben kijelentette, hogy hiába zajlanak viták a jogállamisági mechanizmusról és az EU költségvetéséről, a helyreállítási terv összeállítása során szoros volt az együttműködés a Bizottság szakembereivel.

A Miniszterelnökség elmondta a Political Capitalnek, hogy a magyar kormány és a Bizottság döntéshozói hét tárgyalási fordulón egyeztettek a kilenc területről az európai testülettől kapott előzetes visszajelzések és kérdések alapján. A sajtóiroda kiemelte, hogy azóta is folyamatosan érkeztek visszajelzések az EU hatóságaitól, ezeket pedig „beépítjük az adott programba, amennyiben a tartalom megfelel a kormány fejlesztéspolitikai célkitűzéseinek”.

Gyöngyösi Márton kiemelte, hogy az EU-forrásokat a versenyképesség fokozására és az életszínvonal emelésére kellene fordítani, nem pedig látványosságnak számító infrastrukturális beruházások finanszírozására. Radnóti András, a Millennium Emerging Europe ügyvezető igazgatója szerint több fejlemény is ebbe az irányba hajtja a magyar fejlesztéspolitikát. A kormány terveit illetően Radnóti megjegyezte, hogy az Európai Unió megszigorította az EU-s támogatásokra vonatkozó kritériumait, ezáltal pedig csökkent a kormány mozgástere. Az RRF-támogatások 37 százalékát például klímavédelemre, 20 százalékát pedig digitalizációra kell fordítani, ami önmagában biztosítja, hogy kevesebb pénzt lehet látványprojektekre költeni. A közelmúltban elfogadott jogállamisági mechanizmus továbbá akár szankciókhoz is vezethet, ha egy tagállam nem a tárgyalások során megállapított szabályoknak megfelelően költi el a támogatásokat, ez pedig szintén véget vethet az említett infrastrukturális beruházások bőségének. Reszkető Petra figyelmeztet: a strukturális problémák EU-forrásokból történő orvoslása „szükséges, de nem elégséges feltétele a gyors gazdasági növekedésnek és EU-konvergenciának”. Reszkető óvatosságra int: ha az EU-támogatásokat nem átfogóbb, strukturális reformokra fordítják, hanem projektalapú beruházásokra, ezek jótékony hatása legfeljebb átmeneti lehet.

A Jobbik európai parlamenti képviselője szerint a kohéziós alapokat az oktatás korszerűsítésére valamint a K+F tevékenységek és az egészségügy támogatására kell fordítani. Gyöngyösi hozzátette ugyanakkor, hogy az államnak ennél is többet kell tennie: állami segítséget kell kínálnia a magyar kis- és középvállalatoknak a nagyvállalatok helyett, illetve partnerségeket kell kialakítania olyan külföldi befektetőkkel, melyek magas hozzáadott értékű termelési tevékenységet telepíthetnek Magyarországra. Gyöngyösi szerint Magyarország és az EU érdekeit egyaránt szolgálná egy olyan fejlesztési stratégia, amelynek középpontjában a magyar és a nyugati bérek közötti szakadék áthidalása áll, ezzel lehetne ugyanis azt is biztosítani, hogy az európai együttműködés céljait ne áshassák alá. Egy ilyen stratégia azonban további erőfeszítéseket igényel.

Radnóti András hangsúlyozta, hogy a magas hozzáadott értékű termelési tevékenység ösztönzése kulcsfontosságú eleme a fenntartható fejlődésnek, mivel Magyarország előnye a bérek terén fokozatosan kezd eltűnni. Egy ilyen megközelítésbeli változáshoz támogatni kell a K+F tevékenységeket, a digitalizációt és az innovációt. „Ezek a területek gyakran átfedésben vannak egymással, ezért egységként kell rájuk tekinteni, és olyan stratégiát kell alkotni, amelyik kihasználja a szinergiákat” – mondta Radnóti.

A Political Capital kérdésére a Miniszterelnökség konstruktívnak nevezte a Bizottsággal a helyreállítási tervekről folytatott tárgyalásokat. Az, hogy milyen magyar reformok kerülnek be az RRF-be „az RRF előírásainak történő megfelelésüktől függ” – mondta a minisztérium, hozzátéve, hogy „ha azt jelezte a Bizottság, hogy egy program bizonyos eleme nem felel meg az Új generáció EU célkitűzéseinek, áthelyeztük az adott elemet az egyéb finanszírozási eszközökre vonatkozó tervekbe”.

Összességében úgy tűnik, a kormányzati stratégiák és az EU szigorúbb előírásai egyformán arra ösztönzik Magyarországot, hogy a korábbihoz képest eltérő megközelítést alkalmazva a kutatásra, az innovációra és az oktatásra koncentráljon, költséges infrastrukturális beruházások helyett.

Szlovákia: Az abszorpciós képesség kérdése

2020 októberében a nemzeti helyreállítási terv elkészítéséért felelős Pénzügyminisztérium kiadott egy munkadokumentumot Modern és sikeres Szlovákia címmel.

A szakértők részvételével, ám az Igor Matovič (OĽaNO) miniszterelnök által korábban ígért szélesebb körű társadalmi párbeszéd nélkül készített dokumentum egy olyan „reform menüt” tartalmaz, amely nyolc területet érintően fogalmaz meg reformokat és beruházásokat mintegy 15 milliárd euró értékben, jóval meghaladva az RRF-ben Szlovákiának előirányzott 5,8 milliárd eurót.

Nagyon gyorsan egyértelművé vált, hogy a kormánykoalíción belül nincs politikai nézeteltérés arról, milyen reformoknak és beruházásoknak kell bekerülnie abba a dokumentumba, amelyet végül megküldenek Brüsszelnek a további egyeztetések lefolytatásához. A három kisebb koalíciós párt (SaS, Sme rodina, Za ľudí) később bemutatta saját helyreállítási tervvázlatait.

Az eltérő prioritásokon túl a számos politikus és szakértő által hangoztatott legkomolyabb aggály az RRF-fel kapcsolatban, hogy az ország vajon képes lesz-e felvenni a többletpénzeket, Szlovákia esetében ugyanis az RRF 25 százalékkal több állami beruházást jelentene a következő években. 2020-ig Szlovákia a 2014-2020 közötti időszakra megállapított EU költségvetési juttatások csupán 40%-át tudta lehívni. Az abszorpció sebességének felgyorsításának szükségessége egybeesik a REACT-EU csomagból és az Igazságos Átmenet Alapból érkező többletforrások szétosztásának szükségességével, valamint a következő, a 2021-2027 közötti tervezési időszakra történő felkészüléssel.

„Ha azt kérdezik, mitől tartok leginkább, akkor azt mondanám, hogy a rendelkezésre álló pénzek felhasználására vonatkozó képességünktől. El kellene kerülni, hogy ezek az összegek egy újabb olyan operatív programba kerüljenek, amelyet rendkívül mereven kezelnek a szlovák és az EU-s bürokrácia szervei” – mondta egy interjúban Štefan Kiss, a Pénzügyminisztérium vezető elemzője, a szlovák nemzeti helyreállítási terv egyik fő koordinátora.

Állami elemzőinek csapatával Kiss elkészítette a nemzeti helyreállítási terv egy reálisabb változatát, amelyet Szlovákia végül 2020. december végén küldött meg az Európai Bizottságnak. A 400 oldalas dokumentum egészét hivatalosan még nem hozták nyilvánosságra, csak annak tizenöt oldalas összefoglalóját. Január 28-án azonban megjelent az interneten egy kiszivárgott változata. A hírek szerint alapvető politikai egyetértés alakult ki a szövegben megfogalmazott prioritásokat illetően, de az anyag véglegesítéséig a tárgyalások tovább folytatódnak.

A terv öt területre tér ki, a költségvetés legnagyobb részét a Zöld Szlovákia fejezet teszi ki, 1,9 milliárd eurós kerettel (ide tartoznak a kibocsátások csökkentéséhez közvetlenül kapcsolódó intézkedések, egyéb környezeti prioritások azonban nem). A következő legnagyobb rész az egészségügy, 1,4 milliárd eurós előirányzattal. A közigazgatás és a digitalizáció támogatásához 945 millió eurót rendeltek, oktatáshoz 850 milliót, innovációhoz és versenyképességhez pedig 700 milliót. Az egészségügy és az oktatás tekinthető Szlovákia esetében a legfontosabb hosszú távú adósságnak, a két terület lemaradása mindazonáltal meghaladja az RRF-en keresztül orvosolható mértéket.

Minisztériumok szerinti bontásban más a helyzet. Az Egészségügyi Minisztériumhoz (OĽaNO) kerül a legnagyobb rész, majd az Oktatási Minisztérium (SaS) és a Gazdasági Minisztérium (SaS) következik. A Környezetvédelmi Minisztérium (OĽaNO) ugyanakkor a többiekhez képest csak egy kisebb szeletet kap, amely kizárólag az épületek zöld felújítására fordítható.

A Dennik N szerint Igor Matovič miniszterelnök azt szeretné, ha a források tárcák közötti szétosztása jobban tükrözné a választások nyomán megállapított erőviszonyokat. Ennek alapján több jutna az OĽaNO által vezetett tárcákhoz, és kevesebb a SaS által delegált miniszterek vezette intézményekhez. Matovič és Richard Sulík gazdasági miniszter – egyben a SaS elnöke – között továbbra is zajlik a vita ebben a kérdésben.

Ján Budaj (OĽaNO) környezetvédelmi miniszter például magasabb összegben reménykedett, mint ami egyelőre bekerült a terv eddigi változatába. Budaj számára prioritás lenne a környezetet érintő terhek semlegesítéséhez szükséges források biztosítása, de a miniszter abban is bízik, hogy „a terv magában foglalja a nemzeti parkok magánkézben lévő földjeinek felvásárlását is. Ez még nem ment át a szűrőn, de még nincs minden veszve”, jegyezte meg Ján Budaj környezetvédelmi miniszter.

A civil szervezeteket szintén aggasztja a helyreállítási tervben szereplő környezetvédelmi projektek korlátozott jellege, különösen ami az adaptációs intézkedések hiányát és a biodiverzitást illeti. Nem világos egyelőre, hogy ez mennyiben függ az Európai Bizottság által a tagállamok számára megszabott módszertantól és előírásoktól, amelyek a jelek szerint a kibocsátáshoz kapcsolódó intézkedéseket részesítik előnyben.

Más területek képviselői is úgy érzik, cserben hagyták őket. Az egyik ilyen terület a mezőgazdaság, hiába igyekezett biztosítani az érintetteket Ján Mičovský (OĽaNO) mezőgazdasági miniszter, hogy ez nem történhet meg. „Óriási csalódás számunkra, hogy a mezőgazdaság nem szerepel a helyreállítási tervben” – mondta Emil Macho, az egyik legnagyobb mezőgazdasági lobbicsoport, az SPPK elnöke.

A Pénzügyminisztérium szerint a mezőgazdaság nem szerepel az európai szemeszter országspecifikus ajánlásai között, ezeket pedig kötelesek figyelembe venni a nemzeti tervek készítésekor. A minisztérium szerint a szektor egyéb módon juthat finanszírozáshoz – például a közös agrárpolitikán és a vidékfejlesztésen keresztül. A koronavírus okozta válság által hasonlóan súlyosan érintett kulturális szektor szintén elégedetlen.

Tudható ugyanakkor, hogy az eredetileg megfogalmazott tervek némelyikét – például hogy az RRF fedezze többek között a pedagógusok béremelését, illetve hasonló reformokat – azonnal elutasította az Európai Bizottság. Az adóreform – amelynek keretében az adóteher a gazdasági tevékenység helyett a fogyasztáshoz, a tulajdonhoz és külső gazdasági hatásokhoz társulna – szintén egyeztetések tárgyát képezi az RRF-en belül.

Vita zajlott továbbá a Pénzügyminisztérium és a Martin Hojsík (PS) európai parlamenti képviselő által támogatott civil szervezetek között arról, hogy el kell-e végezni a nemzeti helyreállítási terv környezeti hatásvizsgálatát, amely a stratégiai dokumentumok esetében amúgy kötelező. A minisztérium szerint erről nincs szó, és az Európai Bizottság engedélyezte a környezeti hatásvizsgálat elhagyását az idő szűke miatt.

A kormánynak mindenesetre tekintettel kell lennie az érintettek nagyobb fokú bevonását előíró követelményekre. Ennek érdekében tervben van a koncepció tárcaközi vitára bocsátása március elején, illetve egy tematikus kerekasztalbeszélgetés-sorozat rendezése „az érintettek széles skálájával, többek között önkormányzatok, régiók, munkaadók, szakszervezetek, illetve a helyreállítási terv releváns részeinek elkészítéséért felelős minisztériumok képviselőinek bevonásával”.

A cikk eredetileg a Visegrad.info oldalon jelent meg angol nyelven, az EurActiv Csehország, az EurActiv Szlovákia, az EurActiv Lengyelország és a budapesti Political Capital közös projektje keretében, további részletek a honlapunkon.