Bár a mindenhez hozzászólni képes elemzőre továbbra is van igény, ma már a mindennapi adok-kapok helyett inkább a bizonyos szakterületeken való mélyebb jártasság adja az elemzők hitelességét – legalábbis a mi tapasztalataink ezt mutatják. Noha – leginkább a közös értékalap megszűnése okán – az alapjaiban eltérő gondolkodású felek vitája fokozatosan kiszorult a nyilvánosságból, váratlanul az érdemi viták fórumának megteremtése is elemzői feladattá vált.

Húsz évben egyszer megtehetjük, hogy saját tevékenységünket tegyük elemzésünk tárgyává. Ezért Krekó Péter szociálpszichológusal, a PC igazgatójával, az ELTE PPK egyetemi oktatójával, Lakner Zoltán politológussal, a Jelen hetilap főszerkesztőjével és Unger Anna politológussal, az ELTE TáTK oktatójával azt elemeztük, hogyan változott a politikai elemzés műfaja, funkciója, egyszersmind létjogosultsága a Political Capital alapítása óta eltelt két évtizedben.

20 évvel ezelőtt, az akkor színre lépő fiatal elemzők azt igyekeztek megtalálni – ahogy Lakner Zoltán fogalmazott – miként lehet a jólértesültséget megkülönböztetni a bennfentességtől, „hogyan lehet a köznek szóló üzenetet nem üzengetéssé alakítani, hogyan lehet a véleményformálást és a direkt informális politikacsinálást egymástól elválasztani”. Ez Unger Anna szerint magával hozta azt a szemléletváltást is, hogy „megszűntek az ex katedra kijelentések”, nem azt akarták megmondani, hogy mit kellene csinálni, hanem elemzőbb felfogást képviseltek, az „1990-es években szövetségi kapitányként, bizonyos csapatnak szurkoló edzőként voltak jelen, a 2000-es években inkább sportkommentátorok, narrátorok” voltak az elemzők, akik a „nem elkötelezetteknek igyekeztek elmondani, mi látható a pályán és miért történik”. Krekó Péter kiemelte, hogy sokféle szerepet elbír az elemzői pozíció, elsődlegesen ugyan az érdekes, eredeti megállapítások artikulálása fontos, de „annak is lehet értéke, ha valaki elkötelezetten érvel valaki mellett, a probléma ott van, ha a pártközpontban megfogalmazott üzenet közvetítése válik az elemző feladatává”.

Az ezredforduló után nem egészen egy évtizeddel újabb „fordulatról” beszélhetünk, ugyanis ekkor vált hangsúlyossá az értékrendbeli elköteleződés. Az egyes politikai szervezetek ekkor kezdték el „létrehozni a maguk picike elemző boltocskáikat, melyek közül sok hatalmas üzemmé nőtt mára” – fogalmazta meg Lakner, aki szerint azok, akik e szervezetek képviseletében politikai elemzőként megszólalnak a nyilvánosságban egészen másféle szerepeket követnek. Noha a szerepsokféleség teljesen rendben van, arról „világos tájékoztatást kell adnom a nézőnek, olvasónak, hallgatónak”, hogy mit kap az adott megszólalótól, milyen szerepben értelmezendő a megnyilatkozása.

A szerepsokféleség következményeként az elmúlt bő évtizedben jellemzővé vált a szakterületek felé fordulás, a szekértőként történő megszólalás a mindenhez értő polihisztorkénti megszólalások helyett. Azonban utóbbira is van igény, már csak azért is, mert a politikusok nem vitatkoznak egymással, így praktikusan az elemzők vitája vette át ennek funkcióját. Ugyanakkor a szerepfelfogások között – hívja fel a figyelmet Krekó – a markáns álláspontot megfogalmazók mellett ugyancsak helye van az egyrészt-másrésztezős politológiának is, mivel azt az alapüzenetet közvetíti, hogy valaki ezt mondja, valaki azt mondja, és mind a kettő legitim állítás, a demokrácia pedig valahol erről szól: lehet, hogy vannak értékeink, de mégsem gondoljuk azt, hogy a mi igazságunk az egyetlen igazság.

A beszélgetés során kirajzolódott: az elmúlt két évtized során fontos változás volt, hogy a demokrácia mint közös értékalap eltűnt a nyilvánosságban megjelenő véleményformálók között, a napi belpolitikai események kommentálása céltalanná vált, kialakultak az egyes elemzők szakterületei, ezzel pedig meghaladottá vált a csak kommunikációs szempontból való elemzés. Noha ez utóbbira is van igény, azonban e terepen kevéssé van már súlya egy-egy megszólalásnak, mivel hétköznapivá és sokszereplőssé vált a polihisztorszerű kommentálás.

A teljes beszélgetés – melynek felvétele 2021. szeptember 19-én volt – itt meghallgatható:

További elemzéseinkért látogasson el a Political Capital honlapjára. 

A Political Capital hírlevelére itt iratkozhat fel: