Túl sok mindenről lehet emlékezetes az Alaptörvény 17. módosítása
Az Alaptörvény 17. módosításának megszavazása bár mérföldkő, ma még nem látszik világosan, milyen lesz a megítélése. Sok múlik az új...
Két és fél éve állja nagyjából sértetlenül a Fidesz ütéseit Magyar Péter, de a sajátja elől nem tudott elhajolni. Ritka, ha egy miniszterelnökre és kormányára saját maga jelenti a legnagyobb veszélyt, de ma ez a helyzet, és ez nem csak a köztársaságielnök-jelölési fiaskón látszik.
Nincs minden előre lejátszva
A választók jelentős része még nyáron is élénken figyeli a politikai eseményeket, és reagál azokra. Ahogy Szabó Andrea rámutatott: ez alapvetően jó hír, a politikai figyelem kitart, az éber társadalom értékel és visszajelez. Ez az, amiért a kormánypárt még erős ellenzék hiányában sem bízhatja el magát.
A TISZA helyzete óriási erőfölénye ellenére sem egyszerű, hiszen épp a kiemelkedően magas támogatottságából adódóan egy rendkívül heterogén szavazótábornak kell megfelelnie. Kisebb-nagyobb hibák már május-június során is becsúsztak, de azokért még nem büntettek a választók. Már akkor jeleztük, hogy a TISZÁ-ra leselkedő legfőbb veszély, ha elhiszi, hogy ez így is marad: „Egyelőre tartanak a mézeshetek, így látszólag nincs következménye azoknak a kisebb-nagyobb pofonoknak, amelyekbe kormányzása első heteiben a TISZA beleszaladt. Pedig lesz, a kérdés csak az, hogy mikor.”
Úgy tűnik, az elsietett köztársaságielnök-jelölés törte meg a jeget. A Medián júliusi kutatása szerint az előző hónaphoz képest 3–5 százalékponttal csökkent a kormánypárt tábora. Ez akkor sem jelentéktelen visszaesés, ha a teljes népességben mért támogatottság arányát tekintve a TISZA még így is 57-19-re vezet a Fidesz előtt. Ahogy a Medián kutatói is hangsúlyozzák, nem bizonyítható, hogy a TISZA enyhe visszaesése szoros oksági összefüggésben lenne az első körben elhamarkodott államfőjelöléssel, de a miniszterelnök által is elismert „kommunikációs hiba”, a beígért társadalmi egyeztetés elmaradása még a TISZA-szavazók 60 százaléka számára is zavaró volt. A kormánynak tehát nem az ellenzéke vitte be az első jelentősebb ütést, hanem saját maga.
Sőt, a kormányfő kommunikációs hibája inkább csak következmény volt. Annak a következménye, hogy Sulyok Tamás mandátumának megszűnése után nem volt egy előre meghatározott, a választók számára is világos folyamata a jelöltállításnak. A miniszterelnök fejében megvolt a név, vélhetően alig várta, hogy bejelenthesse, és nem mérte fel, ez nem fér össze azzal, hogy alig egy nappal előtte a választókat biztatta jelöltek megnevezésére. Mindez jól mutatja a jelenleg zajló rendszerváltó folyamat – és általában a politika – esetleges természetét: a közhiedelemmel szemben nincs minden eltervezve, kitalálva, nincsenek minden betöltendő posztra jelöltek, a történések gyakran ad hoc körülmények mentén alakulnak.
Az új államfő személye sincs előre lejátszva (most már), a parlament kormánypárti többségének leginkább a saját maga által támasztott követelményeknek megfelelő jelöltet kell találnia, aki pártfüggetlen és köztiszteletben álló. Ez már csak azért is nehéz, mert a magyar elnökválasztások történetében valójában eddig inkább párthoz kötődő személyek lettek államfők, tekintve, hogy a köztársasági elnököt a mindenkori országgyűlési többség választja.
Hasonlóképp, Magyar Péter és pártja a gazdasági és a kormányzati teljesítményének megítélésekor is a saját ígéretei nyomán kialakult választói igényeknek igyekszik megfelelni. Örömteli, hogy a magyarok az Eurobarometer friss adatai alapján – a saját háztartás és az ország gazdasági helyzetére vonatkozóan is – jóval optimistábbak, mint az EU-átlag. Az Orbán-kormány által hátrahagyott katasztrofális költségvetési helyzetben viszont ez jelentős politikai kockázat is a kormány számára: félő, hogy irreálisan magasak a választói elvárások, és még kifejezetten jó kormányzati teljesítmény mellett is sokan csalódhatnak.
Veszélytelen ellenzék
Úgy tűnik, a Fidesz is ebben bízik. Az ellenzéki párt saját ígéreteivel igyekszik szembesíteni a TISZÁ-t, amelyek közül biztosan lesznek beváltatlanok. Lényegében Orbán Viktor szokásos tusnádfürdői beszéde is annyit üzent a megmaradt hívei számára, hogy gazdaságilag meg fog roppanni a TISZA-projekt, aminek következtében a választók elpártolnak tőle, és megfordulnak az erőviszonyok – csak ki kell várni.
Ezzel azonban két probléma is van. Egyrészt a Fidesz kormányzásra vonatkozó kritikái éppúgy nem hitelesek a választók többsége számára, mint ahogy az állítólagos „tiszás önkény” ellen meghirdetett jogállam- és demokráciaféltő „ellenállás” sem lehet az 16 év orbáni hatalomgyakorlás után. Másrészt, ha lesz is csalódottság Magyar Péter kormányzásával kapcsolatban (és természetszerűleg lesz), nem valószínű, hogy a tőle elpártoló választóknak a Fidesz jelenti majd az alternatívát. Különösen úgy nem, hogy a Fidesz politikája nem mutat semmiféle tartalmi vagy szellemi megújulást, márpedig erről a garnitúráról minden korábbinál világosabb üzenetet küldtek a választók április 12-én.
A Fidesz ebből a szempontból is mintha a szinte már teljesen eltűnt egykori ellenzéke útját járná. Az idei Tusványos, ami sok éven keresztül a volt kormánypárt egyik legfontosabb rendezvénye volt, a 2010-es években fokozatosan elhaló szárszói ellenzéki találkozók lemondó hangulatát idézte: kisebb érdeklődés, nyomott hangulat, jobb híján meghívott Mi Hazánk-os politikusok, a Fidesz körül még megmaradt megmondó emberek és egy meglehetősen üres, reményt is alig adó Orbán-beszéd mutatta, hogy a Fidesz ma nem alkalmas a kihívó szerepére. Orbán saját szavai szerint is legfeljebb „faiskolaként” vagy „inkubátorként” várhatja, hogy kinő-e belőle valami.
Jelzésértékű, hogy Magyar Péter idén már rá sem szervezett a tusnádfürdői Orbán-beszéd időpontjára, nem akarta azt saját eseménnyel kitakarni; a napot úgy is megnyerhette, hogy hagyta, hogy Orbán magától elveszítse.
A Magyar Péter-veszély
Magyar Péternek egyelőre Magyar Péter a legnagyobb politikai ellenfele. Kétségtelen, a miniszterelnökre különösen nagy teher hárul. Saját döntéséből fakadóan van ez így, de Magyar Péter jórészt egyedül van a politika színpadán, ahol egyszerre szerző, rendező és főszereplő: a kormányzati kommunikáció az általa folyamatosan közvetített műsorra épül. A show egyelőre népszerű, de Magyar Péter a mindent leuraló jelenlétével, az olykor óhatatlanul hibás döntéseivel és túlmozgásos kommunikációjával könnyen elkoptathatja magát, ha elmúlnak a mézeshetek.
Bankszámlaszám: 12011265-01425189-00100001
Bank neve: Raiffeisen Bank
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
IBAN (EUR): HU36120112650142518900400002
IBAN (USD): HU36120112650142518900500009
SWIFT: UBRTHUHB
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
Bank neve és címe: Raiffeisen Bank
(H-1133 Budapest, Váci út 116-118.)
Támogasd a munkánkat az Átlátszónet Alapítványnak küldött PayPal-adománnyal! Köszönjük.
Támogatom PayPal-adománnyalHa az 1 százalékodat az Átlátszó céljaira, projektjeire kívánod felajánlani, a személyi jövedelemadó bevallásodban az Átlátszónet Alapítvány adószámát tüntesd fel: 18516641-1-42
1% TÁMOGATÁS
Az Alaptörvény 17. módosításának megszavazása bár mérföldkő, ma még nem látszik világosan, milyen lesz a megítélése. Sok múlik az új...
Önkényről beszél a Fidesz a tizenhetedik alaptörvény-módosítás, a volt kormánypárti politikusokkal szemben indult eljárások, az előző kormány alatt propagandacsatornává silányított...
A Budapest Pride előtti hetekben nagyot ment a nyilvánosságban a Medián azon kutatása, amely szerint Magyarországon az LMBTQ-témában történelmi magasságokba...
Két héttel az adott határidő után egyetlen célkeresztbe került intézményvezető sem távozott a hivatalából, a miniszterelnöki ciklusok korlátozása sok kritikát...
Támogasd a munkánkat banki átutalással. Az adományokat az Átlátszónet Alapítvány számlájára utalhatod. Az utalás közleményébe írd: „Adomány”, köszönjük!