Két és fél éve állja nagyjából sértetlenül a Fidesz ütéseit Magyar Péter, de a sajátja elől nem tudott elhajolni. Ritka, ha egy miniszterelnökre és kormányára saját maga jelenti a legnagyobb veszélyt, de ma ez a helyzet, és ez nem csak a köztársaságielnök-jelölési fiaskón látszik.

Nincs minden előre lejátszva

A választók jelentős része még nyáron is élénken figyeli a politikai eseményeket, és reagál azokra. Ahogy Szabó Andrea rámutatott: ez alapvetően jó hír, a politikai figyelem kitart, az éber társadalom értékel és visszajelez. Ez az, amiért a kormánypárt még erős ellenzék hiányában sem bízhatja el magát.

A TISZA helyzete óriási erőfölénye ellenére sem egyszerű, hiszen épp a kiemelkedően magas támogatottságából adódóan egy rendkívül heterogén szavazótábornak kell megfelelnie. Kisebb-nagyobb hibák már május-június során is becsúsztak, de azokért még nem büntettek a választók. Már akkor jeleztük, hogy a TISZÁ-ra leselkedő legfőbb veszély, ha elhiszi, hogy ez így is marad: „Egyelőre tartanak a mézeshetek, így látszólag nincs következménye azoknak a kisebb-nagyobb pofonoknak, amelyekbe kormányzása első heteiben a TISZA beleszaladt. Pedig lesz, a kérdés csak az, hogy mikor.”

Úgy tűnik, az elsietett köztársaságielnök-jelölés törte meg a jeget. A Medián júliusi kutatása szerint az előző hónaphoz képest 3–5 százalékponttal csökkent a kormánypárt tábora. Ez akkor sem jelentéktelen visszaesés, ha a teljes népességben mért támogatottság arányát tekintve a TISZA még így is 57-19-re vezet a Fidesz előtt. Ahogy a Medián kutatói is hangsúlyozzák, nem bizonyítható, hogy a TISZA enyhe visszaesése szoros oksági összefüggésben lenne az első körben elhamarkodott államfőjelöléssel, de a miniszterelnök által is elismert „kommunikációs hiba”, a beígért társadalmi egyeztetés elmaradása még a TISZA-szavazók 60 százaléka számára is zavaró volt. A kormánynak tehát nem az ellenzéke vitte be az első jelentősebb ütést, hanem saját maga.

Sőt, a kormányfő kommunikációs hibája inkább csak következmény volt. Annak a következménye, hogy Sulyok Tamás mandátumának megszűnése után nem volt egy előre meghatározott, a választók számára is világos folyamata a jelöltállításnak. A miniszterelnök fejében megvolt a név, vélhetően alig várta, hogy bejelenthesse, és nem mérte fel, ez nem fér össze azzal, hogy alig egy nappal előtte a választókat biztatta jelöltek megnevezésére. Mindez jól mutatja a jelenleg zajló rendszerváltó folyamat – és általában a politika – esetleges természetét: a közhiedelemmel szemben nincs minden eltervezve, kitalálva, nincsenek minden betöltendő posztra jelöltek, a történések gyakran ad hoc körülmények mentén alakulnak.

Az új államfő személye sincs előre lejátszva (most már), a parlament kormánypárti többségének leginkább a saját maga által támasztott követelményeknek megfelelő jelöltet kell találnia, aki pártfüggetlen és köztiszteletben álló. Ez már csak azért is nehéz, mert a magyar elnökválasztások történetében valójában eddig inkább párthoz kötődő személyek lettek államfők, tekintve, hogy a köztársasági elnököt a mindenkori országgyűlési többség választja.

Hasonlóképp, Magyar Péter és pártja a gazdasági és a kormányzati teljesítményének megítélésekor is a saját ígéretei nyomán kialakult választói igényeknek igyekszik megfelelni. Örömteli, hogy a magyarok az Eurobarometer friss adatai alapján – a saját háztartás és az ország gazdasági helyzetére vonatkozóan is – jóval optimistábbak, mint az EU-átlag. Az Orbán-kormány által hátrahagyott katasztrofális költségvetési helyzetben viszont ez jelentős politikai kockázat is a kormány számára: félő, hogy irreálisan magasak a választói elvárások, és még kifejezetten jó kormányzati teljesítmény mellett is sokan csalódhatnak.

Veszélytelen ellenzék

Úgy tűnik, a Fidesz is ebben bízik. Az ellenzéki párt saját ígéreteivel igyekszik szembesíteni a TISZÁ-t, amelyek közül biztosan lesznek beváltatlanok. Lényegében Orbán Viktor szokásos tusnádfürdői beszéde is annyit üzent a megmaradt hívei számára, hogy gazdaságilag meg fog roppanni a TISZA-projekt, aminek következtében a választók elpártolnak tőle, és megfordulnak az erőviszonyok – csak ki kell várni.

Ezzel azonban két probléma is van. Egyrészt a Fidesz kormányzásra vonatkozó kritikái éppúgy nem hitelesek a választók többsége számára, mint ahogy az állítólagos „tiszás önkény” ellen meghirdetett jogállam- és demokráciaféltő „ellenállás” sem lehet az 16 év orbáni hatalomgyakorlás után. Másrészt, ha lesz is csalódottság Magyar Péter kormányzásával kapcsolatban (és természetszerűleg lesz), nem valószínű, hogy a tőle elpártoló választóknak a Fidesz jelenti majd az alternatívát. Különösen úgy nem, hogy a Fidesz politikája nem mutat semmiféle tartalmi vagy szellemi megújulást, márpedig erről a garnitúráról minden korábbinál világosabb üzenetet küldtek a választók április 12-én.

A Fidesz ebből a szempontból is mintha a szinte már teljesen eltűnt egykori ellenzéke útját járná. Az idei Tusványos, ami sok éven keresztül a volt kormánypárt egyik legfontosabb rendezvénye volt, a 2010-es években fokozatosan elhaló szárszói ellenzéki találkozók lemondó hangulatát idézte: kisebb érdeklődés, nyomott hangulat, jobb híján meghívott Mi Hazánk-os politikusok, a Fidesz körül még megmaradt megmondó emberek és egy meglehetősen üres, reményt is alig adó Orbán-beszéd mutatta, hogy a Fidesz ma nem alkalmas a kihívó szerepére. Orbán saját szavai szerint is legfeljebb „faiskolaként” vagy „inkubátorként” várhatja, hogy kinő-e belőle valami.

Jelzésértékű, hogy Magyar Péter idén már rá sem szervezett a tusnádfürdői Orbán-beszéd időpontjára, nem akarta azt saját eseménnyel kitakarni; a napot úgy is megnyerhette, hogy hagyta, hogy Orbán magától elveszítse.

A Magyar Péter-veszély

Magyar Péternek egyelőre Magyar Péter a legnagyobb politikai ellenfele. Kétségtelen, a miniszterelnökre különösen nagy teher hárul. Saját döntéséből fakadóan van ez így, de Magyar Péter jórészt egyedül van a politika színpadán, ahol egyszerre szerző, rendező és főszereplő: a kormányzati kommunikáció az általa folyamatosan közvetített műsorra épül. A show egyelőre népszerű, de Magyar Péter a mindent leuraló jelenlétével, az olykor óhatatlanul hibás döntéseivel és túlmozgásos kommunikációjával könnyen elkoptathatja magát, ha elmúlnak a mézeshetek.