A V4-ek nem foglalkoznak a klímaváltozás veszélyeivel, próbálnak ragaszkodni a fosszilis tüzelőanyagok égetéséhez, megszegik a légszennyezési korlátokat és aláássák a megújuló energiaforrások fejlesztését. A trendek visszafordítása érdekében jött létre a Visegrád+ Megújuló Energia platform.

Ha a megújuló energiaforrások arányát vizsgáljuk, a Cseh Köztársaság, Magyarország, Szlovákia és Lengyelország az EU sereghajtóinak számítanak, a megújulók jóval 20 százalék alatti részarányával. Ha pedig mélyebbre ásunk, és a villamosenergia-fogyasztásban vizsgáljuk a megújuló források arányát, a helyzet még szomorúbb. Magyarország az utolsó előtti helyen áll, míg Lengyelország és Csehország hátulról az ötödik, illetve hatodik helyen. A térség országai közül egyedül Szlovákia emelkedik ki a sorból a kommunizmus alatt kiépített, kiterjedt vízierőmű-hálózatának köszönhetően.

84%

Év végéig még

16 613 194 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Mondhatnánk persze, hogy a térség földrajzi adottságai miatt van lemaradva. A négy visegrádi ország közül hárommal is határos Ausztria azonban mégis vezetőnek számít a megújuló energiaforrások használatában, és a kontinens egészét tekintve első helyen áll a villamos energia megújuló előállításában. Vajon tényleg nem fúj a szél Ausztria határain túl? Dehogynem! Mi okozhatja akkor ezt a hatalmas különbséget?

A válasz a politikai akarat. Az, hogy Ausztriában sikeresen fejlesztették a megújulókat, abban a politikai és társadalmi közmegegyezésben gyökerezik, mely szerint a tiszta és fenntartható energiapolitika az ország javát szolgálja, a mindenkori ideológiai irányoktól függetlenül. Jólétet és tiszta levegőt biztosít mindenki számára, valamint rendkívül előnyös a gazdaság szempontjából. Ez a megközelítés és felismerés segíti elő a fejlett éghajlatvédelmi ambíciókat.

Mint Ausztria huszonöt évvel ezelőtt

Huszonöt évvel ezelőtt más volt a helyzet. Az akkoriban elterjedt közvélekedés – mely szerint a megújuló források költségesek, megbízhatatlanok és nem hatékonyak – azonban ma is jellemző a közép- és kelet-európai tagországokra.

A múlt században a klímaváltozás tényét nem nagyon ismerték el, a megújuló technológiák a mainál jóval kevésbé voltak fejlettek, a beruházási költségek jóval magasabbak voltak, és a projektmenedzsment, valamint a finanszírozás még gyerekcipőben járt. Hála az olyan úttörő nemzeteknek, mint Ausztria, Németország vagy Skandinávia államai, ma már mindezek ellenkezője igaz. A szél- és napenergia-projektek ma már mindennaposnak számítanak, és jól lehet őket integrálni az energiahálózatba. Az ilyen jellegű beruházások összköltségei ma már alacsonyabbak, mint a legtöbb hagyományos erőmű esetében.

A V4-ek kormányzatai és politikai osztályai ugyanakkor még mindig úgy gondolják, hogy kizárólag a hatalmas méretű alaperőművek képesek a megbízható villamosenergia-előállításra. Az energiaszektor meglévő szereplői fenyegetésnek tekintik a nap- és szélerőműveket – és teljes joggal tartanak tőlük. Mindezek miatt azonban e kormányok inkább visszafogják a fejlesztéseket ezen a téren, és az energia-előállításban inkább fenntartják a hagyományos technológiák egyeduralmát.

Egyes országok tökéletesen értelmetlen és szélsőséges szabályokat vezetnek be. Magyarországon nem kaphat engedélyt olyan szélerőműpark, amely nincs legalább 12,5 km távolságra a legközelebbi lakott területtől – vagyis az ország teljes területén ellehetetlenül a szélenergia hasznosítása. Sőt: könnyebb engedélyt kapni egy 2 GW teljesítményű atomerőműre, mint egy 30 MW-os szélerőműparkra. Vagy vegyük például Szlovákiát, ahol a lakosság szabadon telepíthet háztartási teljesítményű megújuló erőművet, de csak akkor, ha a termelt energia 90%-át maga használja fel.

A szánalmas vita szintet lép

A tavalyi év végén az Európai Bizottsághoz benyújtott nemzeti energia és klíma tervek (NECP) is ezt a félresikerült energiapolitikai megközelítést tükrözik, és rendkívül alacsony szintű klímaambíciókról tanúskodnak. A 2030-ra kitűzött legmagasabb megújulóenergia-arány ezekben az országokban 21%, az alátámasztó dokumentumok minősége pedig általában gyenge. Egy a Bizottság saját – a módosított Megújuló Energia Irányelven alapuló – módszertanát követő új tanulmány szerint valamennyi tagállamnak legalább négy százalékponttal magasabb arányt kellett volna megállapítania, amellyel a fogyasztás negyedét zöldenergiából fedezné. Bizonyos továbbá, hogy a közgazdaságilag elérhető potenciál is magasabb ennél a számnál.

A helyzet megkívánja a már évtizedek óta a tiszta és megújuló energiarendszerekre történő átállás felgyorsítását szorgalmazó szervezetek közös fellépését. Prágában gyűltek össze a visegrádi országokban és Ausztriában működő, megújulókkal foglalkozó szervezetek, kutatóintézetek, és létrehozták a Visegrád+ Megújuló Energia platformot, amely a rövidlátó kormányzati politikáknál messzebbre tekint. Az új koalíció célja szintet lépni a vitában, hátra hagyva a szánalmas és provinciális megközelítéseket. Az új Európai Bizottság számára nem csupán felhalmozott szakértelmüket és tapasztalatukat kínálják – miközben kritikusan tekintenek az NECP-kre –, hanem tényszerű adatokkal is szolgálnak.

A visegrádi csoport fényesen indított, és jó ideig megfelelő platformnak tűnt a politikai változások elősegítésére, hozzájárulva Közép-Európa demokratikus fejlődéséhez. Mára azonban a csoport Európa közepének zavaró entitásává vált. Napjainkban a visegrádi együttműködés alapját az éghajlatváltozási veszélyek figyelmen kívül hagyása, a fosszilistüzelőanyag-égetés további fenntartásának kísérlete, a légszennyezési korlátok megszegése és a megújuló energiák fejlesztésének aláásása jelentik. Ezek az államok saját lakosságuk érdekei ellen cselekszenek és állampolgáraik egészségét károsítják. A Visegrád+ Megújuló Energia platform e trendek megfordítása érdekében jött létre, és készen áll együttműködni valamennyi hasonlóan gondolkodó szereplővel.

Meghalt a régi Visegrád, éljen a Visegrád+.

Ámon Ada – a berlini székhelyű E3G – Third Generation Environmentalism nevű kutatóintézet vezető munkatársa.

A cikk a V4: 2019 a fontos döntések éve az Európai Unióban című projekt keretében készült, angol nyelven a Visegrad.info-n olvasható.