A modern (dez)információs környezet természete, hogy elbizonytalanítja a befogadót, miközben kételyt ébreszt az objektív tények létezésével kapcsolatosan. Ez a fajta kétely az álhírekben és összeesküvés-elméletekben való hit melegágya, mely már kitapintható mind a hazai online és offline közbeszédben, mind a közvéleményben. Ezt az összetett jelenséget nevezzük tényrelativizmusnak. 

A politikai közbeszédben mind a kormánypárti, mind a kormánykritikus oldalon jelen van a tényekkel és az objektivitással kapcsolatos szkepszis, de eltérő formákban. A kormányzati irányításút médiában inkább a „független-objektív sajtó” kritikája kerül a középpontba, a független és kormánykritikus sajtóban pedig egyfajta rendszerkritikus beszédmód ütötte fel a fejét, amely az objektivitás monopóliumával megy szembe, a tudományos és közéleti tekintélyek kritikátlan elfogadása ellen érvelve. Vannak ugyanakkor közös elemek a bal-és jobboldali tényrelativizmusban: az egyik közös pont a nyugati és az euroatlanti hegemónia kritikája, a másik a tényellenőrzéssel és a tényellenőrökkel szembeni szkepszis.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A konkrét főbb narratívák a kormányzati irányítású médiában:

1. A sajtó nem lehet független.
2. A baloldal dominálja a sajtót, ezért a jobboldalnak vissza kell szereznie a hatalmat.
3. A független-objektív sajtó felsőbbrendűnek tartja magát.
4. A kormányzati irányítású sajtó gyakori toposza továbbá, hogy maguk helyett inkább a sokszínű és széttartó független sajtót láttatják politikai aktivistaként.

A baloldali főbb narratívák az alábbiak:

1. Nem létezik objektív valóság abban az értelemben, ahogy a pozitivista tudomány feltételezi. Ez a klasszikusan és radikálisabban posztmodern gondolat szorosan összefügg a „bezzegnyugat” és a tudomány kritikával.
2. Egy másik típusú érvelés, miszerint a kritika viszi előre a társadalmat és a tudást, tehát soha semmit nem kell objektívnek venni.

Korábbi írásunkban a tényrelativizmust a közvéleményben vizsgáltuk, emlékeztetőül:

• A magyar társadalomban a tényrelativizmus viszonylag elterjedt. A hazai válaszadók 67 százaléka teljesen vagy részben egyetértett azzal a kijelentéssel, hogy „Sok dolog, amire tényként hivatkoznak a sajtóban, valójában csak egy vélemény”, 76 százalék pedig azzal, hogy „Nem lehetünk biztosak abban, hogy amit tényként közölnek, az igaz is”.
• A tényrelativizmus egy társadalmi-politikai törésvonalakon átívelő, általános jelenség, nem függetlenül az egymást követő, az információs bizonytalanságot erősítő válságoktól (Covid-járvány, ukrajnai orosz invázió, az izraeli-Hamász háború), az egyre erősödő politikai megosztottságtól, illetve a kormányzati kampánynarratívák által dominált, propagandisztikus médiakörnyezettől.

Módszertan

A narratívákat a médiaelemzést módszerével azonosítottuk. Ennek során nem törekedtünk teljességre, inkább egy első, tentatív jellegű vizsgálat volt a célunk. Ehhez első lépésként egy social listening eszközt, a SentiOne-t használtuk, amelynek segítségével egy adatbázist hoztunk létre, és ezt egészítettük ki egy internetes kereséssel. Második lépésként az így összegyűlt cikkeket (kb. 1200) egy felügyelet nélküli gépi tanulási módszerrel, úgynevezett topikmodellezéssel témákba szedtük. Majd kiválasztottuk azokat a témákat, amelyek a legközelebb álltak a kutatási kérdésünkhöz. Végül 86 releváns cikket találtunk és elemeztünk

A teljes tanulmány itt érhető el (pdf). A tanulmány a HDMO (Hungarian Digital Media Observatory, azaz a Magyar Digitális Média Obszervatórium) nevű projekt keretében készült.

További elemzéseinkért látogasson el a Political Capital honlapjára.