A március 21-i brüsszeli terrortámadások legnagyobb társadalmi-politikai kockázata a több irányú radikalizálódás további erősödése Európában. A terroristák célja ugyanis épp a „háborús hangulat” előidézése, a többségi társadalom és a muszlim kisebbség között már meglévő kölcsönös előítéletek, félelmek és konfliktusok felerősítése. E törekvésükben nagy segítséget jelentenek azok az európai bevándorlásellenes és/vagy szélsőjobboldali erők, amelyekre hivatkozva az iszlamista propaganda saját európai bázisát is igyekszik szélesíteni. Az alábbiakban a Németországból indult Pegida mozgalmat vizsgáljuk.

A 2016. márciusi német tartományi választások rámutattak, hogy a menekültválság hatására még a legtoleránsabb Németországban is képesek erősödni a menekültellenes protesztpártok. A 2013-ban alapított Alternatíva Németország (Alternative Für Deutschland, AfD) röpke pár év alatt vált euroszkeptikus és bevándorló ellenes kezdeményezésből nyolc tartományi gyűlésben is jelen lévő politikai erővé, amely a legutóbbi választásokon elért bőven 10% fölötti eredményeivel immár jó eséllyel rendelkezik a Bundestagba (a Német Szövetségi Köztársaság parlamentjének alsóháza) való bekerülésre a következő, 2017-es általános választásokon. Amint azt azonban Feledy Botond, a „Nem eszik olyan forrón Merkelt” című elemzésében is megjegyezte, mindez nem jelenti szükségszerűen Angela Merkel és az általa vezetett kormányzó Kereszténydemokrata Unió (CDU) hosszú távú meggyengülését. Részben ezt igazolja a Zöldek és Liberálisok megerősödése, amely pártok még Merkelnél is erőteljesebben bevándorlóbarát politikát hirdetettek meg Baden-Württembergben. Az AfD ráadásul főként a politikától eddig távolmaradó, a menekültkérdésben újonnan állást foglaló választókat tudta mobilizálni. Feledy egyik fő következtetése azonban így is elgondolkodtató az Európai Unióvezető erejének és „morális iránytűjének” tartott Németország vonatkozásában: „a protesztpártok betörtek a nyugatnémet választók közé, és ezzel megindult a politikai fragmentáció, amely más országokban már jóval korábban megkezdődött”.

A menekültválság Németországban előidézett politikai hullámverésének ezen túlmenően még van egy országhatárokon túlmutató tendenciája: a bevándorlás kérdéséből politikai agendát építő mozgalmak és hozzájuk kapcsolódó szélsőjobboldali erők páneurópai aktivizálódása. A bevándorlás-ellenes mozgalmak közül kiemelkedik az eredetileg Drezdában 2014-ben alapított Pegida-mozgalom, amely betűszó a Patrióta Európaiak a Nyugat Iszlamizálódása Ellen kifejezést takarja (Patriotische Europäer gegen die Islamisierung des Abendlandes). Az iszlámot kulturálisan és politikai alapon is elutasító, a „zsidó-keresztény kultúrát védő” helyi szerveződés több tízezres tüntetéseket szervezett a városközpontban. A mozgalom 2015-ben egyre több német városban vetette meg a lábát egyrészt az AfD-vel, másrészt a német szélsőjobboldali szcénával ápolt kapcsolatainak köszönhetően.

Pegida demonstrációk Németországban (piros: Pegida résztvevők száma; szürke: ellentüntetők száma). Forrás: dw.com

Az Alternative für Deutschland felfutása tehát részben a pártsemleges, kizárólag a migrációra koncentráló Pegida-mozgalomnak köszönhető, sőt a két szervezet formálisan is elismerte a politikai nézeteik közötti átfedést migráció- és menekültkérdésben 2015 januárjában.

A mozgalom növekedése 2016-ben vett igazán veszélyes fordulatot, mivel a nemzetközi terjeszkedésben – ami gyakorlatilag tüntetések sorozatát jelentette a különféle tagállamokban –, láthatóan aktívan részt vett a helyi szélsőjobboldali közösség. A nemzetközi Pegida-mozgalom vezetését hivatalosan idén január 23-án vette át a szélsőjobboldal az „iszlám európai térhódítását” ellenző „Prágai Nyilatkozat” aláírásával, amelyhez 14 tagállami szervezet, köztük a szélsőjobboldali olasz Északi Liga (Lega Nord), a cseh Hajnal (Usvit), a lengyel Nemzeti Mozgalom (Ruch Narodowy) csatlakozott.

A szervezet ezenkívül még számos szélsőjobboldali párttal és szereplővel áll kapcsolatban, pl. a francia Nemzeti Fronttal (Front National) vagy az Angol Védelmi Szövetséggel (English Defence League). Az új demonstrációs mozgalom már kimutatta a foga fehérjét február 6-án, amikor több európai városban tartottak egy időben több helyszínen erőszakba fulladó, Molotov-koktélos, migrációellenes tüntetéseket (pl. Calais-ban, Birmingham-ben, Prágában).

A Pegida-mozgalom ráadásul sok országban (pl. Magyarország, Bulgária) par excellence szélsőjobboldali „mobilizációs platformként”, működik, hiszen az anonim Pegida „klón” Facebook-oldalak mögött legtöbbször nem azonosítható konkrét politikai csoport vagy párt. A tagállami Pegida-oldalak – így a magyar oldal is -, ily módon a helyi szélsőjobboldali paletta tagjainak üzenet-küldő és mobilizációs fórumaiként működnek a menekülteket démonizálva, illetve menekültellenes akciókra buzdítva. A Pegida páneurópai mobilizációs platformja ezért a jövőben komoly radikalizációs fenyegetést jelent mind az érintettek, mind a civil társadalom tagjai, emberi jogvédő szervezetek számára. Ennek legfőbb kockázatai az alábbiak:

• A „migráció” kizárólagos „biztonságpolitikai ügyként” való tálalása a platformon elmossa a határokat a nyugat-európai és kelet-európai szélsőséges pártok, a hétköznapi xenophóbia és nyílt rasszizmus között. Az elmúlt hónapok terrortámadásai Párizsban és Brüsszelben ráadásul csak tovább erősítették azt a hamis narratívát, amely azonosítja a menekülteket és a terroristákat. Azok, aki ezt képviselik, valójában a terroristákat segítik céljaik eléréseben.

• A Pegida bebizonyította, hogy egy szélesebb, nem szélsőjobboldali választói réteg is elérhető a migráció témájával, ha azt egy látszólag „nem szélsőséges” szervezet képviseli.

• Bevándorlók, menekültek hiányában is érvényesülhet a radikalizáció, ha megfelelő szervezői platform (pl. Pegida) és általános bevándorlásellenesség mint közügy rendelkezésre áll. Erre példák a Kelet-Európában menekültek hiányában is rendezett tiltakozó demonstrációk, például a tavaly júniusi pozsonyi migrációellenes tüntetés.