Bezárás
antiszemitizmus

A legnépszerűbb orosz összeesküvés-elméletek a magyar kormánypárti sajtóban

A Political Capital korábbi kutatásai egyértelműen kimutatták, hogy Magyarországon erős igény mutatkozik az összeesküvés-elméletekre. A Krím bekebelezését és az azt követő kelet-ukrajnai offline és online háborút követően soha nem látott mértékben erősödött fel az oroszbarát propaganda Kelet-Közép-Európában. Ez jellemzően az összeesküvés-elméletek formájában terjed, melyek könnyen fogyasztható formában, a Nyugat-ellenességre építve terjesztik a Kremlnek kedves narratívákat. A magyar kormánypárti sajtó egy része láthatóan lelkesen osztja ezeket a teóriákat, ami részben a forráskritika hiányával, részben a Nyugat-ellenességgel, részben a magyar kormányzat külpolitikai irányultságának igazolásával magyarázható. 

A Political Capital korábbi kutatásai már egyértelműen kimutatták, hogy Magyarországon igen erős igény mutatkozik az összeesküvés-elméletekre. A magyarok 42 százaléka gondolja például, hogy a kormány helyett valaki más mozgatja a szálakat a háttérből. A „valaki más” a legtöbbek szerint valamilyen idegen állam, illetve a nemzetközi pénzügyi körök, de jelentős a támogatottsága a zsidó világösszeesküvés-elméleteknek is: a magyarok 30 százaléka gondolja például, hogy a zsidók uralni akarják a világot. Hozzá kell tenni, hogy ezek az arányok nem rendkívüliek nemzetközi összevetésben: Lengyelországban, Szlovákiában, Franciaországba hasonló, de egyes esetekben magasabb értékeket is láthattunk. Az összeesküvés-elméletek tehát Európa-szerte hatékony eszköznek tűnnek, melyek segítségével közvetett módon könnyebben célba juttathatóak az orosz rezsim propagandaüzenetei. Ezeket az elméleteket ugyanis (Nyugat-ellenes, Amerika-ellenes, antiliberális tartalmuk miatt) sokkal többen hajlamosak kritikátlanul elfogadni, mint akik közvetlenül támogatják Vlagyimir Putyin rezsimjét. Az összeesküvés-elméletek, építve az Európában látható, politikusokkal és intézményekkel szembeni általános választói bizalmatlanságra, nem direktben, hanem elbizonytalanítva akarják meggyőzni a nyilvánosságot.

A Finn Külügyi Intézet nemrég nyilvánosságra hozott elemzése azt mutatta, hogy a magyar (különösen a kormánybarát) mainstream médiában sokszor dominánssá váltak az orosz rezsim számára kedves értelmezések. A következőkben öt olyan konspirációs elméletet ismertetünk, amelyek fényes karriert futottak be a kormány által uralt médiában. Az elméletek kritikátlan elfogadása, sőt aktív terjesztése annál is figyelemreméltóbb, mivel az elméletek elsősorban Moszkva politikájáról szólnak, belpolitikai jelentőségük áttételes. Az összeesküvés-elméletek ezen népszerűsége több okkal is magyarázható: a külpolitikai tájékozatlanság, a Nyugat- és liberalizmusellenesség, a Moszkvának való megfelelési kényszer és a magyar kormány külpolitikai irányultsága egyaránt szerepet játszik. A Brüsszel-ellenes és Amerika-ellenes „szabadságharcos” világképbe kitűnően illeszkednek az alternatív, a nyugati világmagyarázatokat tagadó nézetek – melyek viszont éppen az Oroszországtól való politikai függést teszik látványossá.

maxresdefault

1. Majdan: a CIA, az EU és a kijevi junta

A majdani demokratikus forradalom hiteltelenítésére és az orosz katonai beavatkozás igazolására szolgált a kezdetektől az ukrán események CIA- (és néha EU-) részvétellel megvalósult „náci puccsként” való bemutatása. A Kreml már a 2013-as év végi ukrajnai tüntetéseket igyekezett szélsőjobboldali provokációnak beállítani, majd 2014 márciusában személyesen Vlagyimir Putyin hívott fel az orosz állampolgárok megvédésére a szélsőséges nézetekkel rendelkező „terrorista elemekkel szemben”. Az orosz állami média azóta különböző nyugati szakértőkre hivatkozva állítja, hogy az „ukrán puccsot” a CIA szervezte meg Putyin elmozdítása céljából. Ezen összeesküvés-elmélet közvetlen funkciója a belföldi vagy külföldi orosz közvélemény militarista mobilizálása volt, visszautalva a fasiszta Németország és a Szovjetunió között zajlott „nagy honvédő háborúra”. Közvetett geopolitikai célja pedig a kijevi kormányzat destabilizálása, az ukrajnai orosz kisebbség közvetlen fenyegetettségén keresztül az egyébként partvonalról nézelődő nyugati tárgyalópartnerek „háttérhatalmi” bűnbakként való beállítása az egész konfliktusban.

A magyar médiumok egy része lényegében átvette a „háttérhatalmi” összeesküvés teóriáját, kiegészítve az orosz, valójában korábbi szovjet, földrajzi érdekszféra elfogadásával. A közmédia kezdetben nemes egyszerűséggel „terroristáknak” nevezte a Janukovics-ellenes tüntetőket. A Magyar Idők és a Magyar Hírlap tényként kezeli, hogy a Janukovics-kormányt a „Nyugat – és főként az Egyesült Államok – segítségével sikerült megdönteni”. Mindezt Szaniszló Ferenc az Echo TV-ben azzal egészítette ki, hogy a „NATO-puccsal” hatalomra jutott „ukrán junta” leállíthatja a gázszállításokat Közép-Európa felé, azaz az összeesküvés magyar érdekeket is érint.

Ha valaki figyelmesen nyomon követte az ukrajnai eseményeket, a Nyugat (mind az EU, mind az Egyesült Államok) reakciójában a leglátványosabb elem éppen a felkészületlenség, a stratégia hiánya volt, ráadásul a Nyugatot rengetegen kritizálták amiatt, mert nem elég aktív a kérdésben. A Svéd Nemzeti Védelmi Kollégium az EU reakcióját „stratégiai meglepetésként” írta le, brit képviselők a NATO felkészületlenségét bírálták. Az amerikai adminisztráció, mely rengeteg kritikát kapott a republikánus oldalról külpolitikai gyengesége miatt, pedig éppen hogy hűtötte a kedélyeket, igyekezve elkerülni a konfliktus eszkalálódását. Az amerikai felszerelésekkel is támogatott ukrán haderő ráadásul csaknem összeomlott az oroszbarát és oroszok által támogatott szeparatisták támadásai alatt. Ezen tények mind meggyőzően cáfolják azt az elképzelést, hogy az ukrajnai események a Nyugat mesteri összeesküvési tervei szerint bontakoztak ki.

2. A maláj gép lelövése

2014. július 17-én 298 emberéletet követelve lezuhant a Malaysian Airlines MH17-es járatszámú utasszállító járata az orosz–ukrán határ közelében. A holland kormány megbízásából készült szakértői jelentés alapján egy orosz, BUK-típusú rakéta okozta a tragédiát, ami egyértelműen orosz felelősségre utal, hiszen minden valószínűség szerint oroszbarát szeparatisták Oroszországtól kapott fegyverei okozták a katasztrófát. Egy hangfelvételen hallható, amint az oroszbarát szakadárok egyik parancsnoka ezt el is ismerte. A tragédiában való orosz közreműködés tagadása egyrészt a Kreml katonai, másrészt a szeparatisták támogatásában megnyilvánuló politikai felelősségének tagadására szolgált. A térségben zajló intenzív harcokra és a kevés megbízható helyi forrásra tekintettel az első számú elmélet elég sokáig az ukrán katonaságot vádolta a támadással. Ugyanakkor az Interfax orosz hírügynökség a kezdeti zűrzavarban perverz módon az agresszor Oroszországot próbálta áldozatként beállítani, azt állítva, hogy az ukránok a hasonló útvonalon haladó elnöki gépet, Vlagyimir Putyint próbálták lelőni. Az egyik legbizarrabb teória szerint a járat már eleve hullákkal megrakodva szállt fel, hogy aztán lezuhanva a gyilkosságok felelősségét az oroszbarát szakadárokra lehessen hárítani. Oroszország egyébként elutasította, hogy az esetet független nemzetközi bizottság vizsgálja ki.

A magyar kormánybarát média egy része előszeretettel visszhangozta ezen teóriákat. Az Echo TV felcserélve az okot és okozatot, a nemzetközi és az ukrán repülésirányítókat vádolta a tragédiáért, mintha a repülőgépnek az ukrán légtérben való tartózkodása és nem a rakéta célzott kilövése okozta volna a gép lezuhanását. A Magyar Hírlap és Bayer Zsolt a „cui prodest?” logikából kiindulva a Nyugatot vádolja, hiszen a lelőtt gép „kiváló propagandaanyag lett, (…) máris elkészült a szankciók egész arzenálja”. A Putyin felelősségét elvető látszólag legobjektívabb elméletet Georg Spöttle szolgáltatta a Híradóban: szerinte az oxigénmaszkok helyzetéből kikövetkeztethető, hogy „előtte volt már valami a gépen”. Ezzel egyébként Spöttle az egyik oroszbarát oldal még kacifántosabb állítására játszik rá, amely szerint lehallgatott CIA-ügynökök telefonbeszélgetései alapján a CIA és a holland biztonsági szolgálat helyezte a bombát a gépre még Hollandiában.

3. Borisz Nyemcov meggyilkolása mint Putyin elleni összeesküvés

Vlagyimir Putyin emblematikus politikai ellenfelének, Borisz Nyemcov orosz ellenzéki politikusnak a Kreml tövében való meggyilkolása – tekintettel a kritikus újságírók rendszeres eltűnésére vagy megölésére – globális visszhangot váltott ki.  A gyilkosság ezért minden eddiginél élesebben felvetette az orosz kormányzat közvetlen érdekét és felelősségét a történtekben. A moszkvai krízismenedzsment súlyát jól érzékelteti, hogy már kezdetektől több hivatalos vagy félhivatalos összeesküvés-elmélet kapott szárnyra. A gyilkosság kivizsgálására felállított hivatalos bizottság szóvivője Vlagyimir Markin szerint radikális iszlamisták támadhattak Nyemcovra, egyfajta „szakrális áldozati” bosszúként a Charlie Hebdo francia szatirikus hetilap korábbi támogatása miatt. Markin szavahihetőségéből sokat levon az a tény, hogy legutóbb az amerikai holdraszállás valódiságát firtató nemzetközi testület felállítására tett javaslatot. A vizsgálóbizottság elnöke, Igor Krasnov dandártábornok orosz szélsőjobboldali csoportokat sejtett a háttérben. Az Interfax hírügynökség az ellenzéki politikus üzleti vitáját vetette fel. A legvadabb félhivatalos, egyébként hivatalos forrásokra támaszkodó magyarázatokat a Life News szolgáltatta. Az egyik ilyen szerint a haláleset összefügg Nyemcov barátnőjének feltételezett abortuszával, azaz egy családi vita állhatott a háttérben. A másik pedig a politikusnak az orosz államhatalom megdöntésére készülő ukrán „háború-párt” által elkövetett meggyilkolását vetette fel, mivel Nyemcov a pénzügyi támogatás ellenére nem hozta a kívánt eredményeket az „orosz társadalom megosztásában”. Ezen, az orosz kormány közvetett vagy közvetlen felelősségét tagadó elméletek elképesztő karriert futottak be a nemzetközi nyilvánosságban.

A magyar sajtóorgánumok gyakorlatilag megismétlik az orosz elméletek egyikét-másikát, miközben próbálják azokat nyugati szájízre formálni. Az Echo TV-n például Bayer Zsolt a Nyemcov barátnőjének abortuszáról szóló konteót egy „ukrán féltékeny szeretővel” teszi hihetőbbé, míg a Magyar Hírlap a nyugati titkosszolgálatokat vádolja az elkövetéssel, akiknek a politikus „többet ért politikai halottként, egyfajta mozgósító orosz ál-Kennedyként.”

4. Fehérorosz terroristák Brüsszelben

A március 22-ei brüsszeli merényletek után a magyar közszolgálati média is felkapta az orosz kormányzati hírportálról, a Szputnyikról származó hírt, hogy a támadások elkövetői iszlám hitre áttért fehéroroszok voltak. Az „elkövetők” által is cáfolt álhírrel a Kreml elsődlegesen vélhetően üzenetet kívánt küldeni az utóbbi időben Moszkva szerint túlzottan Nyugat felé kacsintgató belorusz vezetésnek, melynek sikerült elérnie az ellene irányuló nyugati szankciók többségének feloldását. A teória célja lehetett továbbá a terrorizmus elleni összefogás előmozdítása révén a háború(k) okozta elszigeteltség csökkentése. Ennek tükrében különösen érdekes, miért vette át a magyar média ezt az egyértelműen kizárólag Moszkva geopolitikai érdekeit szolgáló teóriát. Ennek ellenére a Híradó mellett a Magyar Idők is lehozta ezt az elméletet, kiemelve, hogy az orosz különleges szolgálatok korábban már figyelmeztették a belga hatóságot a veszélyről – ezáltal is hangsúlyozva a Moszkvával való együttműködés hasznát.

5. A Soros György szervezte nemzetközi migráció

Soros Györgynek a nemzetközi migrációban játszott szerepéről szóló összeesküvés-elméletekben szorosan összekapcsolódik az orosz és a magyar hivatalos kommunikáció. A hivatalos Russia Today egyenesen Orbán Viktort idézi, aki szerint „az inváziót egyrészt embercsempészek, másrészt minden, a nemzetállamok gyengítését szolgáló tevékenységet támogató aktivisták segítik, (…) talán Soros György képviseli a legjobban ezt a nyugati gondolkodásmódot és aktivistahálózatot”.

Ez a teória persze, szemben a fentiekkel, téttel bír a hazai közvélemény és belpolitika szempontjából, s nem csak a Kreml tőlünk független politikai irányvonalát közvetíti. A Magyar Időkben, a 888 oldalán és a Magyar Hírlapban kifejtett elmélet Sorost több millió migráns betelepítésével, a menekültek illegális segítésével és az Angela Merkel német kancellár által favorizált európai menekültügyi rendszer létrehozásával vádolja. A migráció elleni kampány integráns részévé váló konteók mind Moszkva, mind Budapest szempontjából egyértelmű előnnyel járnak: a közvéleményt a menekültek ellen mobilizáló ellenségképet teremtenek a lehetséges politikai ellenzék hiteltelenítésével egyidejűleg.

A Soros György elleni támadások egyben a szélsőjobboldali, antiszemita szavazók felé tett kikacsintásra is jók, hiszen Soros zsidó származása közismert, így a „zsidó, aki a keresztény Magyarországra zúdítja a muszlimokat” sugalmazó összeesküvés-elmélet körükben termékeny táptalajra lel.

Mindemellett a magyar kormánypárti sajtóban jellemzően nem jelenik meg az az információ, hogy az orosz beavatkozásoknak milyen szerepe van a menekültválság eszkalációjában. Aleppo bombázása például, melynek kapcsán egyes ENSZ-képviselők háborús bűnöket emlegettek, önmagában is több tízezerrel növelte a menekültek számát. A cseh védelmi miniszter – a magyar fél részéről cáfolt – állítása szerint pedig éppen a magyar védelmi miniszter beszélt arról, hogy az oroszok buszoztatják a menekülteket a magyar határhoz.

+1 Panama amerikai provokáció

A Putyin elnök közvetlen üzleti környezetét offshore pénzmosással gyanúsító panamai iratok számos hivatalos összeesküvés-elméletet generáltak az elnök esetleges érintettségének elmosása érdekében. A Szputnyik által újra közölt Wikileaks-nyilatkozat szerint Washington áll az orosz elnököt célzó szivárogtatás hátterében. Maga Putyin is külső erőkre fogta Oroszország, értsd az orosz közvélemény manipulációját, amely törekvés szerinte az orosz választások közeledtével egyre erősödni fog.

A magyar jobboldali média egy részében a Kreml szóvivőjének a nyilatkozata terjedt el, aki szerint Vlagyimir Putyintól amerikai tisztségviselők már az iratok kiszivárogtatása előtt bocsánatot kértek, ezzel kvázi elismerve bűnösségüket. A hír persze úgy volt igaz, mint a nagy októberi szocialista forradalomról szóló vicc: a forradalom nem októberben, hanem novemberben volt, és szocialisták helyett bolsevikok csinálták a forradalmat nélkülöző államcsínyt.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom