Tavaly két történelmi jelentőségű esemény rázta meg a Nyugatot: a Brexit-pártiak győzelme a brit népszavazáson és Donald Trump elnökké választása az Amerikai Egyesült Államokban. Mindkét fejlemény tünete annak a politikai átrendeződésnek, amelynek keretében már nem a hagyományos politikai törésvonalak dominálnak. Az új választóvonal a centrumot képező establishment és a status quóra kihívást jelentő populista újhullám között húzódik. A washingtoni székhelyű American Enterprise Institute a Political Capital szerzői által közösen jegyzett tanulmánya az európai populizmus mozgatórugóit és a főbb politikai szereplőkre gyakorolt orosz befolyást tekintette át.

A tanulmány főbb megállapításai:

• Az Európai Unióval szemben egyre növekvő elégedetlenséggel párhuzamosan erősödik a populizmus Európa-szerte. A populista pártok egy része rutinszerűen becsatornázza a felforgató orosz propagandát és Moszkva által nyújtott autoriter társadalmi megoldásokat, hatalomgyakorlási elveket – ezáltal gyengítve az Európai Unióba, a NATO-ba és a liberális demokráciába vetett bizalmat. Bizonyos szereplők (pl.: a francia Nemzeti Front) anyagi természetű kapcsolatot is fenntartanak a Kreml-lel.
• Bármilyen populizmus-ellenes stratégia megalkotása előtt fontos magának a jelenségnek a megértése. A szerteágazó definíciós kísérleteket leszűkítve abból indulunk ki, hogy a populizmus kifejezése egyszerre utal politikai stratégiára, politikai stílusra és egyben politikai platform is. Az előbbiek értelmében a populista szereplők mindennemű politikai üzenetet annak megfelelően konstruálnak, hogy a választók többsége mit szeretne hallani. A politikai jobb és a baloldalon egyaránt alkalmazzák, narratíváik pedig ugyanazok: szerintük a valóságtól elrugaszkodott, öncélú elitek becsapták és magukra hagyták a csendes, haragos többséget.
• Noha a populizmus előretörésének kiváltó okai kulturális, ideológiai és szociológiai eredetűek, a történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy a megrázó pénzügyi válságokat követően, a lassú gazdasági kilábalás következtében erősödik fel, ezért a döntéshozók elsősorban gazdasági növekedéssel és a munkahelyteremtéssel igyekeznek kifogni a szelet a populizmus vitorlájából, beleértve a transzatlanti kereskedelem és befektetés elmélyítését.
• Habár a populizmus gyakran valós problémákra hivatkozik, ritkán szolgál megoldásokkal. Ehelyett, ahogyan azt Magyarország és Lengyelország példáján is láthatjuk, a populista erők hatalomra kerülésük után, tekintélyelvű rendszert építve a fékek és ellensúlyok, illetve a civil társadalom gyengítésére törekednek.
• A populizmus jelentette kihívás leküzdésére az európai politikai elitek korábbi stratégiája már nem elegendő. Ehelyett a választói igényekkel összhangban álló politikai megoldásokat kell kidolgozniuk azokra a sérelmekre vonatkozóan, amelyek a populisták irányába terelik a választópolgárokat.
• Az Egyesült Államok legfőképp azzal tud segíteni, hogy európai szövetségeseit magas demokratikus és jogállami követelményekhez köti, segíti az orosz dezinformáció elleni küzdelmüket, illetve elősegíti ezen országok fokozottabb gazdasági nyitottságát.

A tanulmány teljes terjedelmében az alábbi linken tölthető le:

http://www.aei.org/publication/populism-in-europe-and-its-russian-love-affair/