2013-ban még volt visszhangja annak, amikor a Transparency Internationallel (TI) közösen jeleztük, hogy ha nem változtatnak az akkor friss kampányfinanszírozási törvényen, kamupártok fognak elburjánzani. Így is lett. Öt évvel később, a TI friss adatigényléséből pontosan megtudhattuk, a hatóságok mennyi pénznek ütik épp bottal a nyomát – ma már erre mindenki csak legyint.
A törvény az egyéni jelölt és a pártlista között minden ok nélkül diszkriminál: míg előbbiek kincstári kártyán férnek csak hozzá az egymillió forintjukhoz, utóbbiak bármikor felvehetik készpénzben a 150-600 milliójukat. Értelmes magyarázatot soha egyetlen kormánypárti politikus nem tudott adni erre. Nyilvánvaló, hogy amíg a kamupártot alapító politikai opportunisták dolgát csak könnyen kijátszható szabályok nehezítik a százmilliós nagyságrendű pénzek lenyúlásában, a visszaélések nem fognak megszűnni. Mint már két választáson végignézhettük, ez nemcsak azért aggályos, mert közpénzmilliárdok tűnnek el nyomtalanul, hanem a választási versengést is torzítja.
2015-2016 során tanulmányban, konferencián, nyílt levélben próbáltuk cselekvésre ösztönözni a döntéshozókat, mindhiába. 2017 őszén váratlanul mégis lépett a kormányoldal, és előírta, hogy az 1% alatt teljesítő pártok kötelesek visszafizetni a kampánytámogatást, sőt, azt is elrendelte, hogy a pártvezetők személyes vagyonából hajtsák be azt, amit a pártoktól esetleg nem sikerülne visszaszerezni. Már akkor látszott, hogy bár ez a lépés jó irányba mutat, a kampányokra jellemző közpénzszivattyúnak elzárására önmagában nem alkalmas. 2018 ezt is igazolta, 2014-hez hasonlóan ez a választás során is nagyot ment a kampánykorrupció.
Idén nyáron jött az újabb tessék-lássék intézkedés, az ismert forgatókönyvvel: megjelent egy törvénymódosító javaslat, ami nyomokban előremutató elemet tartalmaz (a beterjesztők kizárólag ezt hangsúlyozzák), de a probléma gyökerét véletlenül sem oldják meg. E szerint nem kaphatnak majd kampánytámogatást azok a pártok és jelöltek, akiknek korábbi választások során visszafizetési kötelezettségük keletkezett, és azokat nem teljesítették. Ez jó, de könnyen kijátszható szigorítás: többségében idén sem azok a kamuformációk indultak a választáson, akik négy éve. Mostantól nemcsak a párt vezető tisztségviselői, hanem a(z egyéni és listás) jelöltjei is felelnek a vissza nem fizetett forintokért, amitől biztos lesznek, akik elrettennek, de ha valaki 150 millió forintra pályázik, ezt a szabályt is könnyen ki tudja játszani (vö. vagyonnyilatkozatok valóságtartalma).
Márpedig a megoldás 2013 októbere óta közismert. Mégsem hajlandó a törvényalkotó bevezetni, hogy az egyéni jelöltekhez hasonlóan a pártoknak is csak kincstári kártyán folyósítsák a támogatást, ahogy a jelöltekre vonatkozó beszámolási szigort sem terjesztik ki a pártokra. Ha ezek nem valósulnak meg, továbbra is biztosak lehetünk benne, hogy 2022-ben is nyúlni fogják a közpénzmilliárdokat a kamupártok.
Az előző ciklusban még hivatkozhatott arra a kormányoldal, hogy kétharmad híján az ellenzék felelőssége is megkerülhetetlen az ügyben (a 2017-es módosításokat egyébként együtt vitték keresztül). Ha 2022-ig nincs változás, az viszont kizárólag a kormányoldal felelőssége lesz.
Megosztás
A Political Capital hírlevelére itt iratkozhat fel
Az előzetes várakozásoknak megfelelően történelmi eredmény született az osztrák parlamenti választáson: a Szabadságpárttal (FPÖ) a második világháború óta először nyert...
A Fidesz az EP-választás során nemcsak a meglévő szavazóit kívánta mozgósítani, kifejezetten ambicionálta új választók meghódítását, és ez legalább 465...
Mivel az önkormányzati választás különböző szinteken zajlik, jellemzően az összes politikai erő találni szokott olyan aspektust, amely mentén győztesnek kiálthatja...