Bezárás
Európai Unió

Öt pontban a Fidesz-EPP-meccsről

  1. A Fidesz már csak formailag tagja az Európai Néppártnak (EPP). Tartalmi értelemben a magyar kormánypárt nyíltan az európai szélsőjobboldali pártok közé sorolja magát, és ideológiailag is oda tartozik. Ezt tette egyértelművé az Orbán-Salvini- és az Orbán-Strache-találkozó. A Fidesz jelenleg az egyetlen olyan EPP-tagpárt, amelynek választási kampánya nyíltan a pártcsalád és annak csúcsjelöltje ellen irányul.
  2. Ezzel lezárulni látszik az EPP és a Fidesz szakítási folyamata, de a végső döntés még mindig nem született meg. Először 2018 őszén, a Sargentini-jelentésről szóló európai parlamenti szavazás után írtunk arról, hogy ez „a vég kezdete Orbán Viktor számára az Európai Néppártban”. Akkor mutatkozott meg először, hogy Orbán támogatói megfogyatkoztak a legnagyobb európai pártcsaládon belül. A konfliktus elvezetett a Fidesz tagságának felfüggesztéséhez, ami valójában időhúzást, a döntés EP-választás utáni időszakra történő kitolását jelentette, hiszen mindkét fél a választási eredmények ismeretében szeretne lépni. Jelenleg az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy az EPP vezetése Orbán Viktorra fogja hagyni, hogy lépjen ki ő, ha akar. A Néppárt ugyanis szeretné akadályozni az euroszkeptikus, jobboldali populista, illetve szélsőjobboldali pártok teljes körű egyesülését, és a Fidesz Néppárton belül tartását sokan még mindig jó taktikának tartják a megosztásra. A britek EP-választáson való részvételével (amiből az S&D profitál), illetve Orbán kilépésével ráadásul olyan kicsire szűkülne a Néppárt mandátumtöbbsége (ha megmarad egyáltalán), hogy a „ki delegálja a csúcsjelöltjét?” versenyben valóban a Fidesz szavazatai válhatnak döntővé.
  3. Orbán Viktor saját hatalmi pozícióját erősítendő azt próbálta elérni, hogy a EPP-t átformálva szövetséget kovácsoljon a jobbközép, a jobboldali populista pártok és a szélsőjobboldal között. Ez a modell működik jelenleg Ausztriában, de az EP-ben ennek nincs politikai realitása, így Orbán kísérlete is kudarcot vallott: az EPP-nek nem áll érdekében egy olyan stratégia, amely saját (és végső soron az Európai Unió) önfelszámolásához vezet.  Az EPP-nek és Salvini csoportosulásának együttesen bizonyosan nem lesz többsége, így egy esetleges együttműködésbe (amire a Néppárt vezetői nem mutatnak hajlandóságot) minden erőt be kellene vonni – azokat is, amelyek nyíltan az európai intézményrendszer felszámolására törekszenek. Ha Orbán végül elhagyja az EPP-t, mindenképpen gyengébb pozícióba kerül az uniós politikai színtéren. Új szövetségeseivel együtt a Fidesz pedig még a várható erősödésük ellenére sem fog tudni annyi szavazatot szerezni az EP-választáson, hogy érdemben befolyásolja az uniós döntéshozatalt a ciklus során. Kétséges ráadásul, mekkora blokkot tud majd Salvini összehozni a széthúzó, sok érdektől tagolt euroszkeptikus oldalon, és mennyire maradhat egy ilyen frakció egységes a ciklus során.
  4. Ha nem lesz néppárti tagság, a Fidesz kikerül azon pártpolitikai védőernyő alól, amely éveken keresztül lehetővé tette számára, hogy egy autokratikus, rendszerszinten korrupt politikai berendezkedést hozzon létre Európa közepén. Néppárti védelem nélkül még több uniós konfliktus várható. Új, bár egyelőre kétséges hatékonyságú eljárások indulhatnak a jogállamot lebontó és az uniós pénzeket megcsapoló kormányokkal szemben, és ezek alól az Orbán-kormánynak kevesebb lehetősége lesz kibújni. Magyarország súlyos árat fizethet a kormány érdekérvényesítő képességének romlása miatt. Orbán Viktor és pártja ezért szokott módon Brüsszelt kiálthatja majd ki felelősnek, holott a saját politikája vezethet idáig.
  5. A néppárti tagsággal nemcsak a Fidesz védőernyője szűnhet meg, hanem az utolsó korlátok is ledőlhetnek az Orbán-kormány EU-ellenes retorikája előtt. Az eddigieknél is durvább hangnemre számíthatunk az Európai Unióval szemben, amelyet a Fidesz már most is Magyarország elleni támadással vádol. Az összeesküvés-elméletekre alapozott politizálás még inkább kiteljesedhet a szélsőjobboldali pártok oldalán. A helyzet pikantériája, hogy Orbán Viktor olyan politikusok mellett helyezkedik mosolyogva „nemzetvédő” szerepbe, mint Heinz-Christian Strache, akinek pártja bűnözőnek, keleti migránsnak bélyegezve uszított az ausztriai magyar munkavállalók ellen, kormányon pedig több tízezer magyart hátrányosan érintő családtámogatási döntéseket támogatott. Ezekre a kérdésekre azonban Orbán Viktor a legutóbbi találkozón sem vesztegetett időt. Mindez jól mutatja a tényleges nemzeti érdekek védelmének lehetőségét egy nacionalista internacionáléban.

Címlapfotó: Daniel Dal Zennaro/EPA/EFE

További elemzéseinkért látogasson el a Political Capital honlapjára.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom