A lengyelországi EP-választás egyik tanulsága, hogy az euroszkeptikus, autoriter rendszerépítés korántsem riasztja el a kormánypárt mérsékeltebb szavazóit, akik a korábbiakhoz képest bőkezűbb szociális támogatásokhoz juthatnak. A vidéken jól mozgósító Jog és Igazságosság egyértelműen győzött, és már rá is fordult az októberben esedékes parlamenti választásra. Az ellenzéki összefogás nem működött, jelenlegi formájában aligha marad fenn.

Magabiztosan nyerte az EP-választást a Jog és Igazságosság (PiS) annak ellenére, hogy tavaly november óta botrányok sorozata rázta meg a kormányt. Noha Jaroslaw Kaczyński pártját az utolsó hetekben még fej-fej mellett mérték a Polgári Platform (PO) vezetésével egyesült, Európai Koalíciónak (EK) keresztelt ellenzéki összefogással, a PiS végül 45,3 százalékot, az EK pedig 38,4 százalékot szerzett. A kormánypártra 400 ezerrel többen szavaztak, mint a 2015-ös parlamenti választáson; őket elsősorban a 20 ezer alatti vidéki kistelepüléseken sikerült mobilizálni. Bár a lengyelek csaknem 80 százaléka kifejezetten EU-párti, a PiS győzelme egy tágabb európai trendbe illeszkedik. Kialakult ugyanis egy új, országhatárokon túlmutató politikai törésvonal, ahol a hagyományos társadalmi, gazdasági életformák védelmezői erős félelmet éreznek az állam ügyeibe „beavatkozni vélt” külső szereplőkkel szemben. Így a populista, euroszkeptikus erők, köztük a PiS, az identitásalapú félelmek felkorbácsolásával és a nemzetállami szuverenitás felerősitésének szorgalmazásával tett szert jelentős előnyre.

Tovább erősített vidéken a PiS

Bár az EP-választások Lengyelországban hagyományosan alacsony részvétel mellett zajlanak, a nagyobb városokban pedig az erősebb ellenzéki pártoknak jobb esélyük lett volna mobilizálni, most pont ennek ellenkezője történt. A szokatlanul magas, 45,6 százalékos részvételi arány mögött a PiS sikeres vidéki mozgósítása állt.

Ennek egyik oka, hogy a vidéken élő lengyelek most is jól rezonáltak a kormánypárt bevándorlásellenes, LMBTQ-ellenes félelmekre játszó kampányára, ami már a 2015-ös választások előtt is jól működött. Ezt ráadásul hatékonyan összekötötték a PiS februárban bejelentett 5 pontos jóléti intézkedéscsomagjával, amelynek egyik zászlóshajója az 500+ elnevezésű gyermektámogatási program kiterjesztése volt. A PiS a példa nélküli osztogató politikával a kormányt érintő botrányok hatására elbizonytalanodott mérsékelt szavazókat tudta megszóltani. Ugyanígy kezükre játszott a sikertelenül végződött pedagógussztrájk: az IBRIS kutatóintézet szerint az áprilisi elhúzódó munkabeszüntetésből végül a PiS jött ki győztesen azzal, hogy megtagadta a tanárok fizetésemelésre vonatkozó követelését, akik végül letették a fegyvert. Az alsóbb társadalmi rétegbe tartozó szavazók igy azt érezhették, hogy a PiS a „kisemberek pártja”, amely nem hajlik meg a középosztálybeli értelmiségiek követelései előtt.

Az ellenzék gyengén mozgósított

Hiába volt jelentős politikai teljesítmény a PO részéről egy ideológiailag ennyire heterogén platform összekovácsolása, csaknem 1,8 millió ellenzéki szavazó maradt otthon május 26-án. (A liberális Nowoczesnával, a posztkommunista SLD-vel, az agrárius Lengyel Néppárttal [PSL] és a zöldekkel kiegészülve a PO a legutóbbi felmérések szerint többször is megelőzte kormányt.) A PSL a konzervatív szavazók nagy részét nem érte el, sokan pedig a PiS-t választották. Ez látszik abból, hogy a kormánypárt elsősorban azokon a településeken tudta növelni a támogatottságát, ahol négy évvel ezelőtt a PSL tarolt.

Ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy miután a farmerek a pedagógussztrájkkal egyidőben több alkalommal is demonstrációt tartottak, a PiS az oszd meg és uralkodj elv jegyében extra juttatást igért a gazdáknak. Ennek keretében 500 złoty támogatást kapnának minden szarvasmarha, valamint 100 złotyt minden sertés után, amit a lengyel mezőgazdasági minisztérium uniós agrártámogatásokból finanszírozna. Az ellenzéki összefogással kapcsolatban egyébként is megosztott PSL utólag ezért úgy döntött, kiválik a koalícióból, és egyedül vág neki az őszi parlamenti választásoknak. Ahogy arra a mostani választás is rávilágított, tényleges vidéki szervezetépítés és önálló politikai arcél kialakítása nélkül aligha lesz esélyük elérni a bejutási küszöböt.

Esélyek őszre

A lengyel ellenzéknek legfeljebb akkor lenne esélye ősszel kibillenteni a PiS-t a hatalomból, ha két, ideológiailag jobban körülhatárolható blokkra válna: egy progresszív baloldali csoportra Robert Bierdon Tavasz (Wiosna) pártjával kiegészülve, és egy konzervatív blokkra, ahol a PO a PSL-lel és a liberális Modern Párttal (Nowoczesna) közösen építkezne. Igaz ugyan, hogy a Tavasz gyenge, 6 százalék körüli teljesítménye az összefogáshoz való csatlakozásra ösztönzi Biedront, a blokkosodásra jelenleg nagyon kevés az esély. Miközben a PO székházában még javában zajlik a választási vereség okainak elemzése, felsejlik a Tavasz számára is elfogadhatónak látszó ellenzéki építkezés iránya. Eszerint az EK pártjai Biedron pártjával és a baloldali Razemmel kiegészülve közös jelöltet indítanának a lengyel felsőház, a szenátus bevételére, hogy a lehető legtöbb körzetben egyetlen ellenzéki jelölt álljon szemben a PiS jelöltjével. Ez elsősorban amiatt lenne fontos, mert a 100 fős második kamara ellenzéki többséggel jelentősen fékezhetnék a PiS jövőbeni intézkedéseit.

Bár egyelőre nem tudni, lesz-e koordinált ellenzéki indulás, a PiS már most a lehetséges egység megtörésén dolgozik: pénzügyi ösztönzőkkel harmadik ellenzéki jelölt indítását támogatják, ahol csak lehet. Ez a stratégia részben már a tavaly őszi önkormányzati választáson is bevált, amikor Jerzy Kwieciński befektetésért és fejlesztésért felelős miniszter nyíltan a PiS jelöltjei mellett kampányolt azzal az ígérettel, hogy a kormánypárt jelöltjének győzelmes esetén a vajdaság több állami támogatásra számíthat. Mivel a választásokra feltehetően már október első felében sor kerülhet, az ellenzéknek nem maradt túl sok ideje a stratégiai építkezésre.

Hosszabb távon az sem mellékes, hogy versenyképes jelöltet kell találnia az ellenzéknek a jövő tavasszal esedékes elnökválasztásra. Lengyelországban az elnök kiterjedtebb hatáskörénél fogva jelentős fékezőerő lehetne a PiS autoriter törekvéseivel szemben. Kaczyński ugyanis nem fog megállni: a bíróságok végrehajtó hatalom alá rendelésén túl feltett szándéka a kormánynak a médiapiac átrendezése is. Ráadásul, mivel a lengyel szélsőjobboldali, EU-ellenes pártokat tömörítő Konföderáció az EP-választásokon megközelítette az 5 százalékos bejutási küszöböt, a PiS szuverenista, euroszkeptikus retorikája feltehetően tovább keményedik majd a kormánytól jobbra elhelyezkedő szavazók elérésének érdekében.

Az Európai Bíróság várhatóan szeptemberben, éppen a parlamenti választási kampány kellős közepén hozza majd meg a végső, a PiS-re nézve várhatóan negatív döntését a lengyel Legfelsőbb Bíróság fegyelmi kamaráinak ügyében. A határozottabb euroszkeptikus retorika jól illeszkedik majd a PiS nemrég indított euróellenes, illetve a Bizottság kompetenciáinak visszavágását előirányzó kampányába – utóbbiért a PiS akár szerződésmódosításra is nyitott lenne.

A lengyel kormánypárt tehát nem fog letérni a jelenlegi irányvonaláról, az EP-választás eredménye csak megerősítette Kaczyński törekvéseit.

 

Zgut Edit, a Varsói Egyetem Európáért Központjának vendégelőadója

Címlapfotó: Vaaju

További elemzéseinkért látogasson el a Political Capital honlapjára.