Bezárás
választások

2020-as amerikai választások 2016 tükrében: Idén mennyire kell tartani a befolyásolási kísérletektől?

Kaló Máté Amerika-szakértő vendégposztja

A Trump-adminisztráció az elnök 2016-os kampányának orosz kapcsolataival foglalkozó nyomozások örökségét az egész ciklus során súlyos teherként cipelte magán. Számos stábtagnak nem csak politikai karrierje ért véget, de többek ellen vádemeléssel, sőt, akár elmarasztaló bírósági ítélettel zárult a szövetségi nyomozóhatóságok vizsgálata. Az első átfogó és nyilvános jelentés, amelyből a közvélemény a hivatalos nyomozati eredményekről értesülhetett, a Robert Mueller, korábbi FBI-igazgató által vezetett független vizsgálatok jegyzőkönyve volt tavaly áprilisban.

Ezt követően az Egyesült Államok Szenátusának Hírszerzési Bizottsága számára az általuk felügyelt hírszerzési szervek 2019. július és 2020. augusztus között öt részletben készítették el a vizsgált ügyek jegyzőkönyveit, melynek a titkosított részleteket filterező változatai szintén elérhetővé váltak a nyilvánosság számára. A terjedelmes, 1300 oldalnál is hosszabb jelentéssorozat górcső alá vette a választási infrastruktúra ellen indított külföldi (elsősorban orosz) támadásokat, a közösségi médiában folytatott politikai manővereket, valamint az Obama- és Trump-adminisztrációk által foganatosított válaszlépéseket. A hírszerzés saját helyzetértékelést is megfogalmazott a szenátorok számára.

Spekuláció és találgatások után konkrét nyomozati eredmények

Míg Robert Mueller személye és hosszúra nyúlt, kétesztendőnyi nyomozása a napi politika kereszttüzében zajlott, a várva várt jelentésének eredményei elmaradtak az elnök kritikusainak vágyaitól. Bár a Trump-kampány és adminisztráció tucatnyi tagját marasztalták el a vizsgálat tárgyát képező ügyekben, végeredményében nem került napvilágra perdöntő bizonyíték arról, hogy Trump személyes érintett volna idegen hatalmakkal folytatott törvénysértő választási csalási kísérletekben. Az elnök a jelentés megjelenésének pillanatától vindikálva érezte magát az állítása szerint nemtelen vádakban, miközben a lefolytatásában, eszközeiben valamint megállapításaiban is professzionális és elfogulatlan jelentésből egyértelműen kiolvasható, hogy a beavatkozási kísérletek ettől függetlenül léteztek, és Trumpot segítették. A Mueller-jelentés tehát a belpolitikai csatározásokban mondhatni elinflálódott.

Talán éppen ennek köszönhetően a szenátusi jelentéssorozat elkészítésére már nem nehezedett akkora politikai nyomás, és részleteiben is kifejtésre kerülhettek a még kevésbé ismert aspektusok. A jelentések legitimitását maga a Hírszerzési Bizottság is szavatolta. Lévén, hogy a szövetségi törvényhozás felsőháza jelenleg republikánus kezekben van, a szintén republikánus Marco Rubio bizottsági elnök égisze alatt, kétpárti felügyelettel készültek el a jelentések a Trump-adminisztráció vezetése alá tartozó hírszerzés gondozásában. Ezek a Mueller-jelentéssel alapvetően egyező, de annál némileg bátrabban megfogalmazott konklúziókat tartalmaznak. Dióhéjban: orosz entitások azonosítható és szervezett operációk keretein belül próbálták befolyásolni a 2016-os választások végeredményét, ebben pedig Trump kampányához köthető személyekkel is történt interakció, de ezek nem estek büntetőjogi kategóriába.

Trump tisztázva, de kampánystábja vastagon érintett

Kiemelten foglalkozik a jelentés Paul Manafort személyével, aki 2016-ban Trump kampányfőnökeként tevékenykedett. A Mueller-vezette nyomozások vele kapcsolatban produkálták a legtöbb terhelő bizonyítékot, nyolc vádpontban ítélték el, 7 és fél éves börtönbüntetését pedig jelenleg házi őrizetben tölti. A Trump-stábhoz való csatlakozásakor Manafort jelentős mennyiségű adósságot halmozott fel orosz entitások irányába, ami önmagában is komoly nemzetbiztonsági kockázat lett volna egy elnökjelölt kampányfőnökeként. Ilyen helyzetben a kockázatos külföldi szálak felszámolása lett volna az észszerű lépés, ám Manafort továbbra is számos vonalon állt kapcsolatban a Putyin elnök köreihez köthető személyekkel, többek között Konsztantyin Kilimnikkel is. Kilimniket a jelentés feltételesen kapcsolatba hozza a Clinton-kampányt ért hackerakciókkal, melyek eredményeképp a demokrata elnökjelölt szervereiről számos e-mailt loptak el, elsősorban John Podesta kampányfőnöktől. Ezeket a kampány utolsó hetében a törvény elől évek óta menekülő ausztrál Julian Assange WikiLeaks portálja publikálta az interneten. A jelentés szerint Assange éveken át számos csatornán működött együtt az oroszokkal, az RT orosz állami televízióval való együttműködéséből anyagilag is profitált. Az elnök közvetlen környezetéből a szintén jogerősen elítélt, de büntetése letöltése alól Trump által felmentett Roger Stone politikai kampányguru volt a kapcsolattartó. Trump és Stone váltig állítják, hogy nem beszéltek a témáról, ennek életszerűségével kapcsolatban azonban joggal merülhetnek fel kételyek.

Mi változhat idén?

Mivel még tart a 2020-as  választási kampány, az idegen beavatkozásokkal szembeni fellépés java része éppen ezért nem a nyilvánosság előtt zajlik. Arról az adminisztráción kívül csak a Kongresszus tagjai kapnak felvilágosítást, az abban foglaltak  pedig értelemszerűen szigorúan titkos minősítésű információk. Természetesen ettől függetlenül történnek szivárogtatások; idén februárban például a Képviselőház demokrata vezetésű (Adam Schiff) Hírszerzési Bizottságának zárt meghallgatásán a Joseph Maguire hírszerzési főnök választásbiztonsági felelőse fogalmazott úgy a források szerint, hogy idén is detektáltak orosz beavatkozási kísérleteket, mégpedig Joe Biden ellenében. Ez kimondatlanul azt is jelenti, hogy idén is Trump lehet a Kreml favorizált jelöltje. A meghallgatáson elhangzottak híre Trumpot annyira felbőszítette, hogy menesztette Maguire-t, és helyére hazahívta berlini nagykövetét, Richard Grenellt, aki keményvonalas trumpistaként ismert.

Júliusban az amerikai elhárítás vezetője, William Evanina arról tájékoztatott, hogy idén nem csak Oroszország, de Kína és Irán részéről is várható beavatkozás a választások kimenetelébe, többnyire az eddig megszokott kibertámadások, internetes álhírek és trollok bevetésével. Evanina kongresszusi vezetőknek tartott zártkörű beszámolóján a hírek szerint megerősítette, hogy a hírszerzésnek tudomása van a Biden elleni orosz operációk létezéséről, de annak természetével kapcsolatban szűkszavú maradt. A beszámolók szerint ezzel úgy felbőszítette Nancy Pelosi demokrata házelnököt, hogy az a Kongresszust és a nyilvánosságot is megillető információk visszatartásával vádolta meg az adminisztrációt.

Új trükkök a tarsolyban

A beavatkozás eszközei tehát hasonlóak, bár újdonságok is felfedezhetőek egyes pontokon. A CNN például egy tavaszi oknyomozó riportjában tárta fel a hírhedt, már elnevezésében is megtévesztő szentpétervári Internetkutatási Ügynökség, közkeletű nevén az orosz trollgyár egyik kiszervezett egységét Ghánában. A helyi alegységet egy korábban Oroszországban tanult ghánai férfi vezette, aki egy EBLA nevű ál-NGO-n keresztül olyan közösségi médiás oldalakat futtatott embereivel, amelyek a rasszizmus és a faji eredetű konfliktusok felkorbácsolásával igyekeztek belső feszültséget gerjeszteni az amerikai internetes közvéleményben.

Mindez még George Floyd halála és a nyári tüntetéssorozatok valamint zavargások előtt történt. Bár nem tudjuk pontosan kvantifikálni a hasonló tevékenységek hatását, a nyár tapasztalatai alapján nyugodtan kijelenthető, hogy jó érzékkel választottak témát a szentpétervári központban. Az EBLA-n egyébként rajtaütöttek a ghánai biztonsági szervek, az internetes aktivitásuk azonban napokon belül újraindult új lokációkról.

Szintén újdonság, hogy Kína és Irán is megjelenik idén a befolyásolási kísérletek elkövetői között. Ez aligha meglepő, hiszen míg Kína Donald Trump első számú nemezise a nagyhatalmi rivalizálásban, Iránt a tönk szélére juttatta az Obama elnök által tető alá hozott atomalku visszamondásával és az iráni rezsim elleni újabb szankciókkal. Fontos különbség az orosz beavatkozási kísérletekhez képest, hogy Iránnak például biztosan nem célja Trump újraválasztása, hiszen ha volt elnökségének igazi eredménye, az a közel-keleti Irán-ellenes koalíció megerősödése volt. Irán a Microsoft kiberbiztonsági szakemberei szerint egy Foszfor fedőnevű hackercsoporttal próbált betörni amerikai újságírók és különböző politikai kampányok levelezésébe még tavaly októberben, amit sikeresen elhárítottak.

Amikor a politikai érdekek felülírják a hírszerzési információkat

Kína a kereskedelmi háború és a kiszámíthatatlan külpolitikai irányváltások tényével nehezen tud megbarátkozni Trump részéről, logikusan szintén inkább egy demokrata győzelemnek örülne. Nem segít a két ország vezetése közötti viszony rendezésében a koronavírus-járvány miatti egymásra mutogatás sem. Némileg meglepő módon Robert O’Brien, Trump (négy év alatt negyedik) nemzetbiztonsági tanácsadója szerint Kína viszi idén a prímet a választások befolyásolására tett kisérletek terén, Iránt és Oroszországot is megelőzve. Bizonyítékokat ugyan nem említett, amelyek álláspontját alátámasztanák, állítása szerint a kínaiak a választási infrastruktúrába próbáltak behatolni hackertámadásokkal.

Álláspontját William Barr igazságügyi miniszter is osztja. Ezen a ponton válik el nagyon élesen 2016 és 2020 választásbiztonsági szempontból. Idén ugyanis a COVID-járvány miatti fokozott mértékű levélszavazások apropóján a közvélemény-kutatásokban alapos lemaradást mutató Trump elnök saját belpolitikai ellenfeleit, a demokratákat vádolja meg előre a választások elcsalásával. Amennyiben elfogadjuk azt a premisszát, hogy Kína és Irán érdekei ezzel a vélt demokrata szabotázzsal egybeesnek, érdemes kritikai szemüvegen keresztül tekinteni az O’Brien és Barr által elmondottakra.

Mit tehetnek az internet kapuőrei?

A választások legitimitását erodáló elnöki spekulációk dacára azonban a kiberbiztonság terén történtek előrelépések az USA-ban, amelyben például a Microsoft oroszlánrészt vállal, hiszen a választási rendszereket futtató számítógépek operációs rendszereinek biztonsági frissítéseiről kiemelten gondoskodik, a kormányzati és civil szervezetekkel együttműködésben kifejlesztett ElectionGuard nevű szoftverük pedig őrködik a szavazatszámlálás tisztasága fölött. A közösségi médiában a Facebook és a Twitter fokozta aktivitását a különböző szervezett trollcsoportok és felhasználók kigyomlálásában, valamint az álhírek és félrevezető tartalmak monitorozása, esetenkénti korrekciója terén. Kérdés, ez mire elég.

A közösségi médiából illegális úton, átveréssel történő, politikai célú adatlopás lehetőségét is korlátozták. 2016 után, a Cambridge Analytica-botrány során szembesült az USA és a világ közvéleménye a rendszerezett, nagyon részletes és nagyon szenzitív választói adatok kreatív felhasználásának szavazói részvételre gyakorolt megdöbbentő mértékű hatásával. Nem túlzás állítani, hogy ez volt akkor Trump győzelmének egyik legfontosabb összetevője, mindenféle külföldi beavatkozás nélkül. Mark Zuckerbergnek hosszas washingtoni Canossa-járás és földbedöngölés volt a jussa, főleg a dühös demokrata törvényhozók részéről, akik az álhírek elleni fellépéssel, pontosabban annak hiányával is elégedetlenek voltak. Mindenkit kielégítő megoldásokra idén tehát még aligha számíthatunk.

A kiemelt kép forrása: RTE

További elemzéseinkért látogasson el a Political Capital honlapjára

A Political Capital hírlevelére itt iratkozhat fel:

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom