A Fidesz politikájának évtizedek óta alapköve az ellenségképek gyártása. Sűrűn rotálódtak – csak hogy a „legnépszerűbbeket” említsük – a kommunisták, a liberálisok, a brüsszeli bürokraták, a bevándorlók, Soros György, időről időre pedig a melegek kerülnek a célkeresztbe. Az állandóan változó kommunikációs zajban hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, hogy tavaly év elején például egész más volt a sláger.  Ha nem szól közbe a koronavírus-járvány, 2020 tavaszán nemzeti konzultáció indult volna a gyöngyöspatai romák kártérítési ügyéről, a győri gyermekgyilkossággal kapcsolatos eljárásról, a „börtönbizniszről”, a bírók függetlenségéről. Ősszel aztán jött Dúró Dóra könyvdarálása, amire a Fidesz minden korábbinál harsányabb homofób kampányt épített.  Bár egy tavalyi interjúnk során Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője úgy fogalmazott, „ami most szélsőségesnek számít, tíz éven belül a kormányzati narratíva része lesz”, a Mi Hazánk homofób kampányának Fidesz általi bekebelezéséhez néhány nap elegendőnek bizonyult.

Orosz minta

A kormány friss, a pedofíliát a homoszexualitással összemosó módosítója a putyini rezsim gyakorlatát másolja. Az Oroszországban 2013-ban bevezetett „melegpropaganda elleni törvényt” négy évvel később az Emberi Jogok Európai Bírósága jogsértőnek találta. A végszavazásra váró magyar jogszabálytervezet egyértelműen sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményének véleménynyilvánítási szabadságáról szóló rendelkezéseit, gyakorlatilag ellehetetleníti a szexuális kisebbségek támogatását, az LMBTQ-közösséggel kapcsolatos felvilágosító munkát, valamint a szexuális kisebbségeket érintő tudományos párbeszédet.

Számtalan jogvédő szervezet hívta fel a figyelmet arra, hogy Oroszországban a törvény hatására megnőtt az LMBTQ-közösség elleni – több esetben halálos kimenetelű – atrocitások száma, egyes orosz szélsőjobboldali csoportok pedig szabályosan vadásznak az LMBTQ-közösség tagjaira.

Magyarországon is számos támadás ért már LMBTQ-embereket, a létező homofób előítéletekre való kormányzati ráerősítés pedig nagyban növeli a tettlegesség elharapózásának kockázatát.

Nem csak orosz minta

Bár a kormány törvényjavaslata az orosz mintát követi, a pedofilok és melegek egy kategóriába terelése ennél általánosabb jelenség. Antoni Rita a 24.hu-n már két évvel ezelőtt felelevenített egy tanulságos amerikai esetet:

„1977-ben a floridai Dade megye vezetése megszavazta a melegek munkahelyi diszkriminációját megtiltó rendelkezést. Erre egy Anita Bryant nevű helyi lakos Mentsük meg a gyermekeinket! elnevezéssel kampányt indított, és elérte a rendelet visszavonását. Hogyan sikerült ez neki? Többek közt azzal ijesztette meg polgártársait, hogy azt állította: a saját nemükhöz vonzódók, mivel nem tudnak szaporodni, a heterók gyerekeire vadászva igyekeznek maguknak utánpótlást biztosítani. Ezt azzal a kijelentéssel tetézte, miszerint a meleg tanárok hajlamosak szexuálisan bántalmazni a rájuk bízott tanulókat. A kampányt később a többi államra is ki akarták terjeszteni, azonban itt már kevesebb siker várta a stábot. Ehhez valószínűleg az is hozzájárult, hogy amikor a tévében statisztikai adatokat kértek a támadók szexuális orientációjáról, Bryant érdemi válasz helyett heves imádkozásban tört ki.”

A tavaly lendületet vett központi homofób kampányt is a gyerekekkel legitimálják, mondván „hagyják békén a gyerekeinket”. Valójában egyetlen meleg szervezet sem törekszik arra, hogy meleggé formálja a fiatalokat. „Meleg propaganda” ebben az értelemben nem is létezik, sőt, valójában éppen hogy a homofóbok találták fel ezt a fogalmat azzal, hogy a szexuális kisebbségekkel kapcsolatos felvilágosítási, érdekvédelmi és jogvédő munkát propagandának állítják be. Holott ezek a tevékenységek nem a sokat hangoztatott hagyományos családmodell ellen emel szót, hanem valamennyi családért, köztük azon kisebbségek tagjaiért, akik napjainkban is diszkriminációt szenvednek el.

Sakkot kapott-e az ellenzék?

Belpolitikai szemszögből nézve a szokásos, Finkelstein-formulának is nevezett technikáról van szó: a kormányoldal intenzív kampány keretében, a társadalomban széles körben meglévő előítéletekre építve bélyegez meg egyes csoportokat. Bevett technika ez az USA-tól, Izraelen át Oroszországig; jelen esetben a melegeket mossák össze a pedofilokkal. Bárhogy is próbálja az ellenzék árnyalni ezt a képet, a viszontválasz már kilövésre kész: lám, az ellenzék a pedofilokat védi.

Ahogy arra Gulyás Márton is felhívja a figyelmet, ez a vád az ellenzék tényleges álláspontjától függetlenül megúszhatatlan. Paradox módon épp ez a tény az, ami teljesen szabaddá teszi az ellenzéki szereplőket álláspontjuk kialakításában.

További elemzéseinkért látogasson el a Political Capital honlapjára. 

A Political Capital hírlevelére itt iratkozhat fel: