Április 3-án választhatjuk meg a következő országgyűlés tagjait, addig hétről hétre rövid elemzések formájában tekintjük át a kampány szerintünk legfontosabb fejleményeit. Az alábbiakban a kormánypárt kampányát vizsgáljuk, amit idén először külső tényezők tereltek kényszerpályára: a romló gazdasági környezet és a korábban lehetetlennek tűnő ellenzéki együttműködés tető alá hozása.

Sok szó esik arról, hogy a most következő választás már csak azért is más lesz, mint az előzőek, mert az ellenzék három ciklus után megvalósította, amit az egypárti választási rendszer 2011-es megalkotása óta tudni lehetett: nincs alternatívája a teljes körű együttműködésnek. Hogy az Egységben Magyarországért hol tart ennek a kiaknázásban, arról írtunk legutóbb.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A kormányoldalon is van azonban újdonság: a választási osztogatás olyan mértéket öltött, amelyhez hasonlót a rendszerváltás óta nem láthattunk, pedig minden kormány élt ezzel, kisebb vagy nagyobb mértékben.

1. Az erre a célra fordított költségvetési kiadás több mint 1000 milliárd forintot tesz ki. A közvetlen juttatások főbb nyertesei a nyugdíjasok, az szja-mentességet kapó 25 év alattiak, a gyermek(ek)et nevelő családok, amelyek összesen 600 milliárd forint értékű adóvisszatérítésben részesülnek, illetve a fegyveres és rendvédelmi feladatokat ellátók, akik hathavi fegyverpénzt kapnak február közepéig. Ehhez jön még a megemelt minimálbér, az egyes ágazati béremelések, illetve a nem közvetlenül a választópolgárokhoz, hanem a gazdaságba pumpált pénz, amelynek mértéke összességében Nagy Márton miniszterelnöki megbízott szerint 2021 utolsó és 2022 első negyedévében a GDP 15 százalékának, azaz több mint 7000 milliárd forintnak felel meg. A közvetlen juttatások persze nem minden érintettnél hatnak a választói preferenciákra, de egy ekkora mértékű pénzkiáramlás bizonyosan hatással van a közhangulatra.
2. A kormánypárt mindezzel a számára legnagyobb veszélyt jelentő helyzetre is reagál: véget ért az elmúlt évtizedet meghatározó világgazdasági konjunktúra. Több makrogazdasági mutató (költségvetési hiány, államadósság) romlik, a forint gyenge, csúcson az infláció, a korrupció és a kormány gerjesztette konfliktusok miatt nem érkeznek uniós pénzek az országba. Minden kutatás azt jelzi, hogy széles társadalmi rétegek számára nehezebbé vált a megélhetés, és csak egy részüket kompenzálják a sorozatban bejelentett juttatások. Az intézkedések mégis azt jelzik – mindenekelőtt a saját tábor számára –, hogy a kormány cselekszik.
3. Ez az oka annak, hogy a Fidesz kampányának fő üzenetei is a megélhetés témájára és a jóléti intézkedésekre fókuszálnak. Bár az országgyűlési választással egy időben népszavazás is lesz, most elsősorban nem az ellenségképek határozzák meg a Fidesz kampányát, nem a migránsok vagy a népszavazási kérdésekben fenyegetésként beállított LMBTQ-emberek vannak célkeresztben, hanem maga az ellenzék, amely a kormánypárti üzenet szerint Gyurcsány vezetésével elvenné az adókedvezményeket, a rezsicsökkentést, a családtámogatásokat, és általában visszavetné a gazdasági fejlődést.
4. A Fidesz-kampány üzeneteinek hatékonyságát erősíti, hogy a nyilvánosságban kiépített kormánypárti buborék mára szinte hermetikusan zár, főleg a választás végkimenetele szempontjából meghatározó rurálisabb választókerületekben. Semmi jele annak, hogy az ellenzék ennek falait képes lenne áttörni, vagy legalább megkapargatni. Ez az információs monopólium, ami a nyilvánosság súlyosan egyenlőtlen erőviszonyaiból és a Fidesz gyakorlatilag korlátlan pénzügyi erőforrásaiból táplálkozik, jóval nagyobb versenyhátrányt okoz az ellenzék számára, mint a választási rendszer torzításai.
5. Hogy ennek ellenére sem mehet biztosra a Fidesz, azt épp a szokatlanul nagy választási osztogatás jelzi. Ma aligha lehet megmondani, hogy ezek az intézkedések mennyit tehetnek hozzá a kormánypárt táborához, hogy visszaszerezheti-e Fidesz azokat, akiket főként a nagyvárosi, polgárosult választói rétegekben korábban elveszített. 2018-ban még határon inneni kisebbségből (2,6 millió Fidesz-szavazat vs. 2,8 millió szavazat a komolyan vehető ellenzéki pártoknak) is kétharmados parlamenti többséget tudott szerezni, de az ellenzéki együttműködés megvalósulásával ez már az egyszerű többség megszerzéséhez is kevés lehet. Jól látszik, hogy a Fidesz akkurátusan céloz különböző társadalmi csoportokra, amelyekben néhány tízezer fő visszahódítása is döntő lehet. Főleg úgy, hogy az már biztos, hogy a roma nemzetiségi mandátumot, bármennyire is szerették volna, nem tudták megszerezni, és még az sem biztos, hogy a német nemzetiségi választópolgárok idén is összehoznak egy kedvezményes mandátumot Ritter Imrének, de facto a Fidesznek. Határon túlról viszont minden korábbinál több szavazó jöhet: a 2018-as 225 ezer érvényes levélszavazat akár a másfélszeresére is nőhet, ami idén először akár két-három listás mandátumot is átfordíthat a Fidesz javára.

További elemzéseinkért látogasson el a Political Capital honlapjára. 

A Political Capital hírlevelére itt iratkozhat fel: