Támogatom
EN

PC

A Political Capital elemzőinek és vendégszerzőinek blogja a hazai társadalmi, politikai folyamatokról és ezek nemzetközi összefüggéseiről.

választások

Kamupártok, level 2.

4
Kampanyelemzes Kamupartok

Idén csak 6 országos lista közül válogathatunk, a látszat ellenére ez mégsem jelenti a kamupártjelenség végét. Heti kampánymonitor.

A 2014-es és 2018-as durva kamupártburjánzás ismeretében a kormányoldalon minden bizonnyal azt a feladványt igyekeztek megoldani, hogy hogyan lehetne úgy elaprózni a kormánnyal nem szimpatizálók, de az ellenzékért sem rajongók szavazatait, hogy közben valamennyire visszafogják a politikai ambícióval nem rendelkezők pártalapítási kedvét. Már a 2017-es módosítás is ebbe az irányba mutatott: az 1%-ot el nem érő pártoknak azóta kell (elvileg) visszafizetni a kampánytámogatást, de ez önmagában alkalmatlannak bizonyult a jelenség visszaszorítására, és a közpénzmilliárdok azóta sem sikerült behajtani.

Aztán eljött 2020, amikor 27-ről váratlanul 71-re emelték az országoslista-állításhoz szükséges egyéni jelöltek számát. A hivatalos magyarázat szerint a kamupárt-jelenség felszámolását célozta az intézkedés, ami – bár bizonyosan voltak más motivációk is – a most lezárult jelöltállítási adatok tanúsága szerint – részben – célt ért. Azért csak részben, mert valójában inkább magasabb szintre emelték a problémát, semmint megszüntették volna.

A kamupártoknak ugyanis nem feltétlenül a kampánypénzek lenyúlása a célja, sok más motivációjuk lehet. Ami megkülönbözteti őket a komolyan vehető pártoktól, az az, hogy nincs tényleges politikai ambíciójuk, nem kívánnak a parlamentbe jutni, sem a kormányrúd közelébe kerülni, mégis eljátsszák, hogy erre törekszenek. Ami a leginkább lebuktatja őket, hogy jellemzően a választást megelőző hónapokban hallunk róluk először, politikai programjuk, hitvallásuk, ha létezik egyáltalán, meglehetősen homályos, illetve a nyilvánosságot is igyekeznek kerülni.

2018-ban mindez okvetlenül igaz volt a Gődény György-féle Közös Nevező nevű kamuformációra, de a járvány idején az egyik legismertebb, legaktívabb közszereplővé avanzsált patikus-testépítőre és a Normális Élet Pártjára (NÉP) már aligha. Egy másik „G. György” az, akire viszont határozottan illik a leírás. Gattyán György bár vállalt néhány interjút, egyikből sem derült ki, hogy a digitalizáció megfoghatatlan vízióján kívül milyen értékeket képvisel, milyen tervei vannak, miért csak négy hónappal a választás előtt bukkant fel (megvárva az ellenzéki előválasztás végkifejletét), egyáltalán, miért tévedt a politikai arénába. Nem volt kétséges, hogy azon kevesek közé fog tartozni, akiknek a szigorított feltételek mellett is sikerül majd leadnia a szükséges számú ajánlást, mivel ahhoz vagy politikai beágyazottságra, vagy korlátlan anyagi erőforrásokra van szükség. Az utóbbi itt nem lehetett akadály, minek eredményeképp jelen állás szerint majdnem minden kerületben zavart kelthetnek a Megoldás Mozgalom (MEMO) jelöltjei, illetve országos listája.

Bajosabban sorolható a kamupártok sorába a Munkáspárt és a Szanyi Tibor vezette ISZOMM, akiknek bár nem sikerült országos listát állítani, az egyéni választókerületek több mint felében jelen lesznek, ily módon a parlamentbe jutás esélye nélkül vonzhatnak be egy kevés szavazót.

A kamupártjelenségtől nem független, de sokkal régebbi probléma, hogy a pártok (tisztelet a kivételnek) a lebukás veszélyének minimális kockázatát vállalva kezelhetik jogszabályellenesen a választópolgárok adatait. Ennél is nagyobb gond, hogy a ritka lebukások sem vezetnek komolyabb felelősségrevonáshoz, márpedig az elmúlt két hét így is szolgáltatott hozzá muníciót. Több választókerületből érkeztek hírek arról, hogy elhunyt emberek adatai és aláírásai szerepeltek az ajánlóíveken (a NÉP mellett a fideszes Zsigó Róbert egyik ívén is feltűntek elhunytak adatai), a MEMO egyik jelöltje pedig úgy adta le az ajánlásokat, hogy azoknak a háromnegyede érvénytelen volt. Ezek az esetek valószínűsítik, hogy az aláírásokat csak részben gyűjtötték be szabályosan, a másik részét pedig valamilyen adatbázisból másolták.

Amíg a választópolgárok ajánlására épül a jelöltállítás, az ilyen típusú visszaélések sohasem fognak eltűnni; a Political Capital éppen ezért már 15 éve a kaució bevezetését javasolja, amivel egyszer és mindenkorra megszüntethetők volnának a jelöltállítás körüli visszaélések. A jelenleg hatályos keretek között pedig az is óriási előrelépés lenne (ahogy azt a kampányfinanszírozási törvény 2013-as elfogadása óta következetesen képviseljük), ha a pártok csak kincstári kártyán férhetnének hozzá a több százmilliós kampánytámogatásukhoz, és arról szigorúan el is kellene számolniuk.

Egyelőre kérdéses, hogy a Gattyán-projekttel magasabb szintre emelt kamupártjelenség mennyire bizonyul sikeresnek 2022-ben. 2014-ben a 13 listát állító kamupárt a szavazatok bő 3 százalékát vitte el, 2018-ban már csak 1 százalékát, pedig lényegében ugyanennyien, 14-en voltak (a Munkáspártot, bár szólnának mellette érvek, egyik esetben sem soroltuk ide). A választók tehát viszonylag gyorsan megtanulták, hogy a jól csengő, de ismeretlen nevű pártokra nem érdemes a voksaikat vesztegetni. Most egy bőségesen megfinanszírozott brandépítés keretében láthatjuk az újabb kísérletet; ha úgy tetszik, a mennyiség helyett, ezúttal a minőség fémjelzi a választási zavarkeltést.

A 6 országos listát állító jelölőszervezet:

  • DK-Jobbik-Momentum-MSZP-LMP-Párbeszéd
  • Fidesz-KDNP
  • Magyar Kétfarkú Kutya Párt
  • Megoldás Mozgalom
  • Mi Hazánk
  • Normális Élet Pártja

 

Kiemelt kép forrása: 24.hu

 

További elemzéseinkért látogasson el a Political Capital honlapjára. 

A Political Capital hírlevelére itt iratkozhat fel:

Megosztás

Ajánló