PC

A Political Capital elemzőinek és vendégszerzőinek blogja a hazai társadalmi, politikai folyamatokról és ezek nemzetközi összefüggéseiről.

Dezinformáció

Van ennél nagyobb gondunk? – Klímaszkepszis és klímarelativizmus Magyarországon

A helyes klímakommunikáció olyan, ami mutatja ugyan a helyzet súlyosságát, de nem a pánikoltatásra helyezi a hangsúlyt, hanem pozitív cselekvésre ösztönöz. Megnéztük, mennyire jeleskedik ebben a kormány és a kormányzati irányítású média. Spoiler alert: az önértékelés és a valóság összhangja egyelőre hiányzik.

 

A klímaváltozás tényét, illetve az emberi tevékenység abban betöltött szerepét ma már tudományos konszenzus övezi, még ha sok kérdésben – például a jelenségre adott válaszokban – nincs is egyetértés a kutatók között. Hasonló a helyzet a témával nem tudományosan foglalkozók körében is: a magyar lakosság 80-90 százaléka egyértelműen hisz az emberi tevékenység okozta klímaváltozásban, még ha nem is tartják a legfontosabb problémának. Ugyanakkor létezik az úgynevezett klímarelativizáció, amely nem tagadja ugyan a klímaváltozást, sem az ember felelősségét, de az azzal összefüggő problémák súlyát megkérdőjelezi, bagatellizálja. Tehát nem tagadják a klímaváltozást, mint a klímaszkeptikusok, csak az ezzel kapcsolatos politikai figyelmet eltúlzottnak, és jelenlétét a közbeszédben túlexponáltnak tartják.

A klímaszkeptikus nézetek terjedésére többféle magyarázat is adható, így a politikai szereplők retorikája, a gazdasági érdekcsoportok (pl. fosszilisenergia-lobbi, olajlobbi, illetve az ipari szereplők) kommunikációja, vagy éppen a közösségi média algoritmusai, amelyek a provokatív klímatagadó- vagy szkeptikus nézeteket felerősítik. A klímaszkepszisre azonban a motivált tudománytagadás miatt fogékonyak lehetnek a választók is, akár ideológiai okokból, akár amiatt, mert a környezetvédelmi intézkedésekben saját személyes szabadságuk korlátozását látják. Ezért is éreztük fontosnak megvizsgálni Magyarországon, mennyire elterjedt és miként jelenik meg a klímaszkepszis és a klímarelativizáció jelensége. Vizsgálódásunkat a kormányoldalra összpontosítottuk, mert mind a közvélemény formálása, mind a szakpolitikák alakítása, megvalósítása a végrehajtó hatalom körül összpontosul.

Kutatásunk főbb megállapításai

  • A klímaváltozást ugyan magunktól nem a legfontosabb problémaként azonosítjuk, de a magyar lakosság túlnyomó többsége (80-90 százaléka, ld. ESS, Speciális Eurobarometer) egyértelműen hisz az emberi tevékenység okozta klímaváltozásban. Megfigyelhető, hogy a jobboldali érzelmű választók között nagyobb az aránya azoknak, akik kevésbé tartják súlyosnak a klímaváltozás problémáját, de ez a nemzetközi színtéren is így van.
  • A kormány önértékelése szerint jól teljesít a klímaváltozás elleni intézkedések terén, és nem is jelenik meg a kormányzati retorikában a klímaváltozás nyílt tagadása – noha erre láttunk példákat más populista jobboldali vezetők (pl. Donald Trump, Jair Bolsonaro) esetében.
  • A kormányzati intézkedések kedvező (ön)értékelése viszont látványosan szembemegy a szakértők általi értékeléssel és a vonatkozó statisztikai adatokkal (pl. Eurostat). A megújuló energiaforrások aránya például uniós összevetésben is alacsony.
  • Míg a kormány nem vitatja a klímaváltozás létezését, a hivatalos kormánykommunikációból hiányzik a zöld tematika és a kormányzati irányítású médiumokban megjelenik a nyílt klímatagadó retorika is. A kormányzati irányítású médiában szereplő narratívákat három csoportra osztottuk:
    • A már létező narratívákba beágyazva megjelenő narratívák, mint például a kormányzat intézkedéseinek dicsérete és álláspontjának szajkózása, például, hogy „Magyarország jobban teljesít” (a kormány klímaváltozással kapcsolatos intézkedéseiben is).
    • Klímaváltozás-specifikus narratívák: a javasolt klímaintézkedések (mint a húsfogyasztás csökkentése) túlságosan radikálisak, a klímavédők kettős mércéje (például a klímacsúcs magas karbonlábnyoma), a klímapánik fölöslegessége, vagy éppen az, hogy a klímaválságra csak a konzervatív válasz a megfelelő.
    • Összeesküvés-elméleti narratívák, amelyek szerint például a klímaváltozással kapcsolatos pánikkeltés a globális háttérelit érdekeit szolgálja, hiszen a klímaváltozás elleni küzdelem mögé bújva szereznek követőket, akiket később a saját (liberális) ideológiai céljaikra használnának fel.
  • A klímaváltozás kérdése a kormányzati és kormányoldali retorikában az ipari fejlesztések mögött egyértelműen háttérbe szorul. Tömör megfogalmazását adta ennek a miniszterelnök 2024 februári évértékelő beszédében: „nem engedhetjük meg magunknak azt az elmebajt, amit a német zöldek, miszerint az a jó autó, amit le sem gyártanak”.
  • A kormányzati irányítású oldalakon kívül eső, szélsőségesnek tekinthető online teret is megvizsgáltuk, és azt találtuk, hogy a kifejezetten klímatagadó narratívák nem tartoznak a „slágertémák” közé.
  • A kormány elkötelezettségét hangsúlyozza a klímaváltozás elleni küzdelemben, és nem tagadja a klímaváltozás tényét. Ha azonban mélyebbre ásunk – mind az intézkedések, mind a kommunikáció, mind az erőforrások elosztása és a prioritások kijelölése terén, akkor inkább egy olyan politika rajzolódik ki, amely a klímaváltozás kérdéskörét szisztematikusan igyekszik háttérbe szorítani és a klímaváltozás jelentőségét relativizálni.

 

Tanulmányunk teljes terjedelmében itt elérhető (pdf).

 

A tanulmány a HDMO (Hungarian Digital Media Observatory, azaz a Magyar Digitális Média Obszervatórium) nevű projekt keretében készült.  

Megosztás