Itthon hozta a kötelezőt, mégis kudarc a választás a Fidesz számára

A választási eredmények nyomán aligha rendül meg rövid távon az Orbán-rezsim, de minden korábbinál komolyabb kihívót kaphat a következő országgyűlési választásra. Bár objektív mérce mentén a Fidesz eredménye nem minősíthető komoly kudarcnak, az Orbán Viktor által felsrófolt célokhoz, a Fidesz eddigi hegemón helyzetéhez és napirend-alakításához képest mégis annak értelmezhető. Döntő lesz, mit kezdenek a dupla választás eredményével a különböző szereplők a következő hetekben, hónapokban. Akik a rendszer természetének enyhülésére számítanak, vélhetően csalódni fognak. A vesztes ellenzéki pártok nagyja számára a lassú agóniája időszaka is lesz a következő két év.

A Fidesz-KDNP listára leadott szavazatok száma és aránya az EP-választásokon (a 2024-es adat 99,98%-os feldolgozás melletti állapotot mutatja)

Az előzetesen rögzített sikerkritériumaink szerint a Fidesz eredménye győzelemnek nem, legfeljebb tisztes helytállásnak tekinthető. A 2 millió szavazat lélektani határát végül sikerült átlépniük, amiben feltehetően nagy szerepet játszott az év eleje óta az online hirdetésekre elköltött bő 2 milliárd forint is. Ennek ellenére a szavazatarány tekintetében minden korábbinál gyengébb EP-eredményt értek el. Ez is elegendőnek bizonyult azonban ahhoz, hogy a 21 mandátum több mint felét (11-et) megszerezzék, de ez már leginkább annak köszönhető, hogy a szavazatok mintegy 11 százaléka szóródott szét mandátumot nem szerző pártok között.

• A kormánypárt a megyei közgyűlési választásokon, mint mindig, most is mind a 19 megyében fölényesen nyerni tudott, de 2019-hez képest minden egyes megyében gyengébb szavazataránnyal, pedig a TISZÁ-nak nem is voltak megyei listái.
• Igazi sikerélményt Karácsony Gergely legyőzése jelentett volna a Fidesznek (az öt éve tartó folyamatos lejárató kampánytól, az utolsó pillanatban módosított választási törvényen át, Szentkirályi Alexandra utolsó utáni pillanatban történt visszaléptetéséig mindent megtettek érte), jelen állás szerint ez Vitézy Dávid támogatásával sem sikerült. Az viszont igen, hogy Karácsony Gergelynek jóval nehezebb dolga legyen minden egyes döntés előtt összekalapálni a közgyűlési többséget, mint eddig.
• A Fidesz két fővárosi kerületet elvesztett (XII., XXI.), egyet visszaszerzett (I.), tehát 8 kerület élén maradt általuk támogatott polgármester (ebből ketten továbbra is formálisan függetlenek a Fidesztől). A megyei jogú városok körében történt némi előrelépés: 3-at elveszítve (Győr, Nagykanizsa, Szolnok) és 4-et megnyerve (Baja, Eger, Miskolc, Salgótarján) 15-re nőtt a kormánypárt támogatását élvező polgármesterek száma. Győr elvesztése viszont óriási presztízsveszteség.

A választási eredmények nyomán aligha rendül meg rövid távon az Orbán-rezsim, de minden korábbinál komolyabb kihívót kaphat a következő országgyűlési választásra. A TISZA 30 százalékos eredménye (illetve még inkább az, hogy minden három Fidesz-szavazatra 2 TISZÁ-s jut) jó alapnak látszik ahhoz, hogy 2026-ra egy erős és egységes ellenzéki erő jöjjön létre a Fidesszel szemben. Ehhez fel kell tudnia szívni a maradék ellenzéki szavazókat, a jelenleginél mélyebben bele kell harapnia a Fidesz táborába is. Ennek feltétele, hogy tényleges pártszervezetet kell építenie, 106 erős egyéni jelöltet kell felépítenie a választókerületekben. Az a kegyelmi időszak, amikor Magyar Péter organikus online elérése hirdetések nélkül is tömegekhez jut el, hamarosan véget ér. Az építkezéshez csak látszólag sok idő a 2026-os országgyűlési választásig hátralévő 22 hónap.

A rendszer természete nem fog változni. A Fidesz várhatóan mindet bevet majd Magyar Péter további erősödése ellen. A kormánypárt általában nem azt a következtetést vonja le a számára kedvezőtlen választási eredményekből, hogy túl sok volt a hatalomkoncentráció, a represszió vagy az ellenzékkel szemben alkalmazott negatív kampány, hanem épp az ellenkezőjét: a rendszer további keményedésére lehet számítani. Az Orbán-rezsim nem pusztán az új ellenzéki kihívót próbálja majd elfojtani, hanem a szabad sajtó és az önkormányzatok is számíthatnak a mozgásterük további szűkítésére. Annál is inkább, mert gazdasági fellendülésre továbbra sem lehet számítani.

A TISZÁ-n kívüli ellenzék maradéka utóvédharcot folytat. Ehhez a parlament kedvezőtlen terep, sokkal inkább az elnyert önkormányzati pozíciókra lehet építeni, de sok sikerrel ez sem kecsegtet. Az eltűnőben lévő ellenzéki pártok korábban maguk tették helyosztóvá az idei EP- és az önkormányzati választást, de a választók inkább egy olyan pártra szavaztak, amely nem a második helyért küzdött, hanem – legalábbis üzeneteiben – a kormánypártot akarja legyőzni, és velük ellentétben erőt volt képes felmutatni. A még állva maradt DK, saját magára gondolva, korábban egyenesen azt deklarálta, hogy egy domináns pártot kell létrehozni az ellenzéki oldalon, így most nehéz lesz érvelnie saját létjogosultsága mellett. A Momentum eltűnése az Európai Parlamentből és a Fővárosi Közgyűlésből egzisztenciális fenyegetést jelent a pártra, paradox módon vidéken értek el részsikereket, összesen 37 megyei közgyűlési képviselőjük lesz. A 2022-ben együttműködő 6 párt további 4 szereplője számára valószínűleg a végjáték időszaka kezdődik, ami 2026-ig, a parlamenti frakciójuk megszűnéséig tarthat.

A Mi Hazánk a pályán maradt. A szélsőjobboldali párt is jelentős veszteségeket szenvedett el Magyar Péter gyors felemelkedése miatt. Fél éve egy középpárti státusz sem tűnt elérhetetlennek a Mi Hazánk számára, de ennek mégsem került a közelébe, kiszorult a harmadikutas pozícióból. A megyei eredményeik (62 megyei közgyűlési mandátum) és a magabiztos mandátumszerzésük az EP-ben bizonyítja, hogy erős szervezettel rendelkeznek. Az egyelőre bizonytalan, milyen szövetségesekkel, de Brüsszelben erősíteni fogják az EU-, NATO- és Nyugat-ellenes, oroszbarát, valamint általában az autoriter befolyást elnéző szereplőket.

Európában a szélsőjobb áttörése helyett fokozatos jobbra tolódás és vezetési válságok jöhetnek

Európai Parlament 2024-2029 (előzetes eredmények, forrás: Európai Parlament)

Meggyengült, de nem rendült meg a mainstream az EU-ban. Bár a Fidesz – a háború kivédése mellett – az európai elitek leváltását, az európai „rendszerváltást”, „Brüsszel” elfoglalását jelölte meg a választás fő céljaként, a mainstream nem rendült meg. Sőt, a Fidesz régi politikai otthona, az Európai Néppárt (EPP) a választások legnagyobb nyertese: 9 képviselővel, 185 főre tudták növelni frakciójukat, a 720 képviselő egynegyedét adva. Eddigi „koalíciós” partnereik közül a Szocialisták és Demokraták (S&D) tartották magukat – mindössze két mandátumot vesztve –, a liberális Renew azonban 23 mandátumos veszteséget könyvelt el. EP-viszonylatban ez mégsem jelentős veszteség, a három frakció többsége így is kényelmes: 400 képviselő a minimum szükséges 361-hez képest. Ha pedig még hozzájuk számoljuk a Zöldeket is, akik a Renew mellett a választás másik nagy vesztesei, akkor ez a négy frakció az EP majd 63%-át teszi ki – bár igaz, hogy a korábbi 69%-kal szemben. Az EPP győzelmével továbbá erősödtek Ursula von der Leyen újraválasztási esélyei is az Európai Bizottság élére, Orbán Viktor ellenkezése ellenére.

Elmaradt a szélsőjobb áttörése, de folytatódik a fokozatos jobbra tolódás ez EP-ben és a tagállamokban is, vezetési nehézséget okozva akár az EU-ban is. Ahogy tavaly decemberi tanulmányunkban is előrejeleztük, a szélsőjobboldal nem okozott földcsuszamlást: a jelenlegi állás szerint a két radikális (szélső)jobboldali frakciónak, az Európai Konzervatívok és Reformereknek (ECR) és az Identitás és Demokráciának (ID) együtt 131 képviselője lesz (ECR 73, ID 58), ami az új, 720 tagú EP mindössze 18%-a. Rajtuk kívül 16 szélsőjobboldali párt ad összesen 45 képviselőt (5,7%), akiknek eddig vagy nem volt frakciója, vagy még nem ismert, melyik frakcióhoz tartoznak majd. A radikális (szélső)jobboldali pártok tehát összesen az EP 24%-át fogják kitenni, ami elmarad az előzetes becslésektől és várakozásoktól (például a Europe Elects áprilisi mandátumbecslése még 84 helyet prognosztizált az ECR-nek). Több országban előkelő helyen végeztek ugyanakkor a radikális (szélső)jobboldali pártok (például Franciaországban, Olaszországban, Hollandiában, Németországban, Ausztriában), még ha erre számítani is lehetett. Ez a tendencia folytatódhat a nemzeti választásokon is az év hátralevő részében (Ausztriában parlamenti, Németországban tartományi választások lesznek ősszel), ami miatt meggyengülhetnek a mainstream erők a tagállamokban, vezetési nehézséget okozva az EU legerősebb országaiban (például Németországban), kihatva az EU-ra is. Franciaország lehet a tesztország e tekintetben a június végére meghirdetett előrehozott választással.

A szélsőjobb tagolt, intézményes befolyása korlátozott marad. A választás előtti hetekben felbolydult az európai szélsőjobb. Az Alternatíva Németországnak (AfD) ID-ből való kizárása rámutatott az egységes(edő)nek tűnő pártok közötti ellentétekre, az ideológiai, de főleg a politikai érdekkülönbségekre. Egyelőre nem látható, milyen mozgások lesznek egyrészt az ECR és az ID, másrészt a frakciókon kívüliek között, megmarad-e a két külön frakció, illetve létrejön-e egy harmadik az AfD vezetésével. Ez az EPP-ECR és az EPP-S&D viszony alakulásától is függ. Ha létre is jönne a jelenlegi két frakció tagjai között egy szélesebb együttműködés, az biztosan nem fedi majd le a teljes spektrumot, így feltehetően nem integráltabb, hanem tagoltabb lesz a szélsőjobb. A szélsőjobb jelentette kihívásra válaszul ugyanakkor az EPP valószínűleg folytatja fokozatos jobbra tolódását, a radikális pozíciók részbeni átvételét. Ez megnehezítheti a közép koalíciójának működését, megnövelve az eseti együttműködések jelentőségét, de kellő súly hiányában a szélsőjobb befolyása korlátozott marad.

Enyhén erősödött az autoriter befolyás lehetősége. Májusi tanulmányunkban bemutattuk, hogy a leköszönő EP szélsőbal (Baloldal) és szélsőjobboldali (ID) frakciójának tagjai a legmegengedőbbek és legelfogadóbbak az autoriter országokkal, például Oroszországgal és Kínával szemben, így ők e hatalmak befolyásának elsődleges célpontjai és eszközei – ahogy ezt alátámasztották az AfD és az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) prominensei ellen indított vizsgálatok is a közelmúltban. Míg ez a két frakció a korábbi, 705 fős parlament 12,2%-át tette ki összesen (ID 49 mandátum, Baloldal 37), a mostaninak a 15,1%-át fogja (ID: 58 + 15, az összehasonlíthatóság végett beleszámolva az időközben kizárt AfD-t is, Baloldal: 36). A fő változást a lengyel Konfederacja, a bolgár Vazrazhdane és a román AUR megjelenése, valamint az AfD és az FPÖ megerősödése okozza. Ennél nagyobb arányban gyengültek ugyanakkor az autoriter befolyás elleni bástyának számító centrumfrakciók (Renew, zöldek, EPP, S&D): a fent bemutatott korábbi 69%-ról 62,7%-ra. Bizonytalanságot jelent még a sok újonnan megválasztott képviselő (55, 7,6%-os aránnyal), akiknek egyelőre nem ismert a frakciókötődése, valamint a frakción kívüliek 45 fős csoportja (6,2%). Az AfD vezetésével esetlegesen létrejövő új szélsőjobboldali frakció tovább erősítheti az autoriter hatalmak befolyásolási lehetőségét, amihez a Mi Hazánk is hozzáteheti a maga kis részét.

Orbán Viktor szembemegy a radikális (szélső)jobboldali autópályán (is). Miközben a legkülső jobbszélt leszámítva mindenki (például Meloni, Le Pen, Wilders) a centrum felé gravitál, moderáltabb hangot üt meg, hogy elfogadhatóbb legyen a választók és más pártok számára, a Fidesz fő stratégiája a botránypolitizálás, a hangos tiltakozás, a tagadás és a blokkolás. Ha a Fidesz tényleg az ECR-csoporthoz kíván csatlakozni, komoly engedményeket kell tennie, elsősorban az ukrajnai orosz invázióval kapcsolatos álláspontját tekintve, ellenkező esetben a hatalomtól és befolyástól távolibb ID vagy a frakciónélküliség marad számára.

Brüsszel megállítása után átvesszük az irányítást. Orbán Viktor vasárnap esti beszéde szerint a Fidesz győzelme megállította Brüsszelt, mindössze három héttel azelőtt, hogy Magyarország július 1-jén hat hónapra átveszi az EU soros elnökségét. Az intézményi interregnum, az új Parlament és Bizottság megalakulása miatt kevés idő lesz a produktív munkára, de lesznek fontos döntések, például az Oroszország elleni, lejáró szankciók meghosszabbítása szeptember 15-éig. Bár a kormány elvileg zökkenőmentes elnökségre készül, ehhez át kell majd vágnia a hazai közönségnek szóló, EU- és Ukrajna-ellenes üzenetei által egyre nagyobbra kötött gordiuszi csomót, és fel kellene adnia egyetlen maradék eszközét a döntések befolyásolására és vélt érdekei érvényesítésére, az akadályozást és a blokkolást. Az elnökséggel járó szimbolikus erőt ugyanakkor vélhetően fel kívánja majd használni a kormány eszméi és üzenetei terjesztésére, nemzetközi helyzetének felnagyítására.

 

További elemzéseinkért látogasson el a Political Capital honlapjára.