PC

A Political Capital elemzőinek és vendégszerzőinek blogja a hazai társadalmi, politikai folyamatokról és ezek nemzetközi összefüggéseiről.

választások

A kiújult „összefogás vita” margójára

A hétvégi időközi után újabb lendületet kapott az „összefogás vita”, pedig az egymás ellen indulással nyilvánvalóan senki sem számol, mint ellenzéki győzelemre esélyes modellel. Dunaújváros nem is erről szólt, az ellenzéki erőket nem az önkormányzati mandátumszerzés érdekelte, hanem az erőfelmérés, éppen annak érdekében, hogy minél jobb pozíciót tudjanak elfoglalni a valamilyen formában bizonyosan megvalósuló ellenzéki együttműködés keretein belül.

Az is félreértés, hogy Dunaújváros „bebizonyította” volna, hogy a Fidesz csak összefogással győzhető le. Ez legkésőbb 2011 óta, az új választójogi törvény elfogadása óta evidencia. 2012-2014 között sem arról folyt a vita, hogy a pártok együtt vagy külön induljanak, hanem arról, hogy közös jelöltekkel és közös listával, avagy koordinált indulással szálljanak-e ringbe (2013-ban még ez utóbbi forgatókönyv látszott befutónak, s csak 2014 elején döntöttek mégis az előbbi mellett). „Dunaújvárosi modell” sosem létezett, és ehhez a vitához a hétvégi eredmények sem tesznek hozzá semmit.

pcblog_20160608_01

(Kép forrása: mandiner.hu)

A helyzet ugyanis legalább négy éve változatlan:

  1. Adott egy olyan választójogi törvény, amely a relatív legnagyobb politikai erőnek kedvez, ezért a Fidesz egyéni jelöltjeinek legyőzésére a kormánypárttól balra csak akkor van esély, ha egyetlen jelöltet állítanak vele szemben. Ez szükséges, de távolról sem elégséges feltétele egy ellenzéki győzelemnek.
  2. Ezek az egyéni jelöltek saját pártjuk, illetve egy nagy közös lista színeiben is indulhatnak; a különböző kritériumokra, előnyökre és hátrányokra ezúttal nem térünk ki.
  3. A baloldali ellenzéki pártok jóval kevesebb szavazóval rendelkeznek, mint amennyi a választási győzelemnek egyáltalán a komolyan vehető mérlegeléséhez szükséges. Ennek meghaladásához vonzó politikai ajánlatra volna szükség, amely alapján hihetővé válik, hogy ezek a pártok képesek jó irányba kormányozni az országot. Amíg ez nincs meg, önámítás a második ponttal foglalkozni.

Új helyzetet az teremthetne, ha a nyilvánosságban újabb slágertémává vált „ellenzéki technikai koalícióval” sikerülne kikényszeríteni egy gyökeresen új választási rendszer megalkotását – bár egyáltalán nem biztos, hogy egy arányos modellel olyan jól járnának az ellenzéki pártok. Folyt. köv.

Megosztás