Miért támogatja görög fiatalok jelentős része a szélsőjobboldali Arany Hajnalt? Milyen lehetőségeket láthatnak benne? Vagy a kínálati oldalról nézve: mit ígérhet az Arany Hajnal a számukra? A következőkben ezekre a kérdésekre keresi a választ vendégszerzőnk, Félix Anikó, PhD-hallgató.

Görögországban a legutóbbi választásokon a szélsőjobboldali Arany Hajnal (Chryssi Aygi) a szavazatok 6,7%-át nyerte el, maga mögé utasítva ezzel a Demokratikus Baloldalt és a Kommunista Pártot. A szélsőséges eszméket valló párt támogatottsága a férfiak körében 10%, a nők között pedig 4%-os a teljes lakosságot tekintve, ami a legnagyobb nemek szerinti különbség a görög pártok között. Ami talán még ennél is érdekesebb, az a támogatottság vizsgálata a különböző korcsoportok szerint. Az Arany Hajnalról elmondható, hogy a 18-24 éves, és a 25-34 éves korcsoportokban egyaránt a második legnépszerűbb párt, az idősebb korosztályok esetében viszont csak a negyedik vagy ötödik helyen áll a népszerűségi listán. Aggasztó továbbá az is, hogy a szavazati joggal még nem rendelkező fiatalok között is egyre növekszik a népszerűsége. Több iskolában is a pártot támogató diákok csoportokba szerveződnek, nyíltan politizálnak, és sokszor agresszívan nyilvánulnak meg társaik és tanáraik felé.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Kereslet

Amikor megkérdezték a szavazókat arról, hogy mi okból tették le az Arany Hajnal mellett a voksukat, a legtöbben azt válaszolták, hogy a felháborodás, kiábrándultság érzése vezérelte őket. Sokan azzal indokolták szavazatukat, hogy így kívántak nyomást gyakorolni a most hatalmon lévő politikusokra a változtatások érdekében.

A reményvesztettség valóban nem ok nélküli: a görög fiatalok körében több mint 50%-os jelenleg a munkanélküliség. Ez az Eurostat legutóbbi felmérése alapján a legmagasabb arány az Európai Unión belül a fiatalok körében. A fiatal munkanélküliek jelentős része tehát a szélsőséges párt felé kilátástalan helyzete következtében fordul.

Az Arany Hajnalra szavazók sokszor a „bevándorlókérdést”, mint megoldatlan problémát jelölték meg döntésük indoklásaképpen. Ennél sokkal kevesebb szavazó, mindösszesen 13-14% mondta azt, hogy a párt politikai programja miatt adta rájuk a szavazatát. Ugyanennyien indokolták döntésüket azzal, hogy a párt nacionalista szellemisége volt leginkább vonzó. Mindezek alapján azt mondhatjuk, hogy a szavazók többnyire az aktuális politikai elit ellenében, a kormányzó pártok és politikusok elleni protest-szavazatként tették le a voksukat az Arany Hajnal mellett, valamint az illegális bevándorlók problémájából adódó konfliktus „hatékony” megoldását várták a feltörekvő párttól. Jóval kisebb azoknak az aránya, akik szavazatuk indoklásánál a nyíltan rasszista, gyűlöletkeltő retorikát és programot jelölték volna meg. Következik ebből a kérdés, hogy a fiatalok körében vajon az ideológia másodlagos szerepe a pártválasztásban a tájékozatlanságból fakad-e? Összefügghet-e mindez fiatalabb életkorukkal, netán a tájékozatlanság az alacsonyabb iskolai végzettség következménye?

Az Arany Hajnal szavazói iskolai végzettségük szempontjából nem egységesek. A párt támogatóinak körülbelül fele magas iskolai végzettséggel rendelkezik, több mint 30%-a végzett középiskolát és kevesebb mint 20%, akinek csak általános iskolai végzettsége van. Elmondható tehát, hogy a görög szélsőjobb esetében sem állja meg a helyét az a feltevés, hogy csupán az alacsony végzettségű emberek „menekülnek” a szélsőséges eszmékhez. A görög oktatási rendszer vizsgálata ennek az írásnak a keretein túllépne, azonban felmerül a kérdés, hogy ha a „hiba” nem az iskolai végzettségükben keresendő, vajon a fiatalok tájékozatlansága magyarázható-e az oktatási rendszer esetleges visszásságaival.

A párt népszerűsége a középiskolások körében komoly kihívást jelent a pedagógusok számára is. A fiatalok sokszor félelemben tartják diáktársaikat, illetve azon tanáraikat is, akik szembeszegülnek a nyíltan szélsőséges eszméket valló párttal és a fiatalok abbéli részvételével. A diákok körében tapasztalt nagy arányú népszerűséghez a párt jelentős mértékben hozzájárul aktív mozgósító tevékenységével. Az Arany Hajnal kifejezett céljának tekinti a középiskolások megnyerését, ezért szervezett látogatásokat tesznek iskolákban, sokszor felszólalnak az általuk nemzetietlennek tartott oktatás reformja érdekében, illetve a „hazaáruló” tanárok tevékenységének beszüntetését követelik. A közelmúltban például az egyik képviselőjük a parlamentben az oktatási miniszterhez intézett kérvényt ezzel kapcsolatban. A kérvényben azt az álláspontját fejtette ki, miszerint fel kéne szólítani az iskolákat, hogy élesszék fel az intézményekben a „nemzeti érzelmeket” és a tanítás a „haza, vallás, család” hármas szentsége szellemében folyjon.

Az egyetemisták körében is relatíve nagy népszerűségnek örvend az Arany Hajnal. A párt az egyetemeken szintén konzekvensen kampányol, nemrégiben egy képviselőjük arra szólította fel az egyik egyetem vezetőségét, hogy írják össze, hány külföldi diák tanul az egyes campusokon. Októberben „A fiatalok ünnepe” névvel rendeztek összejövetelt, ahol Nikos Mihaloliakos, a párt vezetője náci karlendítéssel üdvözölte a hozzávetőleg 10000 összegyűlt diákot. Ugyanezen a szombat délutánon az eseményt követően a párt támogatóinak egy csoportja bevándorló árusokra támadt.

A párt ideológiájának egyik központi és talán legszélsőségesebb eleme a nyílt holokauszttagadás, ami a képzett fiatalok körében is megjelenik. Ez volt a kiváltó oka annak az eseménynek, amit Athén egyik legnagyobb egyetemén Hagen Fleischer, egyetemi professzor szervezett, ahol holokauszt-túlélők meghívásával beszélgetésre invitálta a hallgatókat. Mindennek különös aktualitást adott, hogy Nikos Michaloliakos pár nappal az esemény előtt nyíltan tagadta a haláltáborok gázkamráinak létezését egy televíziós interjúban. Külön szót érdemel a szélsőséges párt médiareprezentációja, valamint a görög jogrendszerben a gyűlöletbeszéd és a holokauszttagadáshoz való hozzáállás kérdése. Elmondható, hogy jelenleg nem tiltja törvény a holokauszttagadást az országban, a médiában pedig szemmel láthatólag teret engednek az Arany Hajnalnak. Televíziós vitákra és beszélgetésekre is elhívják képviselőit, aminek talán a legemlékezetesebb „incidense” volt az a közfelháborodást kiváltó eset, amikor egy Arany Hajnal párti képviselő a kamerák előtt nekitámadt egy Syriza párti képviselőnőnek.

Kínálat

Most vizsgáljuk, hogy az Arany Hajnal mit ígér a fiatalok számára, és mit képes ténylegesen nyújtani nekik.

A pártban hangsúlyos szerephez jut a nyíltan agresszív, militáris jelleg. A katonai uniformissal, harcias megjelenéssel hatalmat, erőt sugároz a mozgalom, ami a fiatalok számára különösen vonzó lehet. Ez a tevékenység azonban közel sem merül ki a katonai egyenruhában és a masírozásban. A legtragikusabb következményei a párt népszerűségének a hallatlan méreteket öltő erőszakos bűncselekmények, amiknek célkeresztjében legtöbbször a bevándorlók állnak és a legtöbb esetben az Arany Hajnalhoz tartozó szimpatizánsok követik el azokat.

Ezen esetek feltérképezésére nemrégiben egy ENSZ által létrehozott szerveződés alakult, Racist Violence Recording Network elnevezéssel, ami az elmúlt években a Görögországban megszaporodó rasszista indíttatású támadásokat kívánja regisztrálni. A jelentésük megállapítja, hogy sokszor igen problematikus és kifogásolható a rendőrség és a bíróságok hozzáállása a bűnügyek feltárását illetően. Ez részben annak a következménye, hogy nagyon sokan a rendőrség szolgálatában állók közül is az Arany Hajnallal szimpatizálnak. Ezt bizonyítja, hogy a legutóbbi választásokon azokban a régiókban, ahol rendőrségi központok, bázisok helyezkedtek el, kimutathatóan nagyobb volt az Arany Hajnalra leadott voksok aránya, mint a többi régióban.

A legtöbb esetben ezeket a támadásokat csoportosan, nagyobb társaságban követik el. A bűncselekmények kapcsán látnunk kell, hogy a fiatalok a közös ellenség megkonstruálásával, majd az azzal szembeni nyílt támadásokkal a saját csoport belső kohéziójához is hozzájárulnak, továbberősítve a közösség érzését. Az erőszak tehát, részben, mint közösségformáló erő jelenik meg ebben az esetben.

A frusztráció levezetése a bűnbaknak kikiáltott csoporttal szemben jól ismert jelenség. Az erőszak eszméje, a maszkulinitás, a fizikai erőnlét fontos az Arany Hajnal ideológiájában, a köré épülő szubkultúra is külön figyelmet fordít erre. Jelesül, országszerte működnek olyan edzőtermek, fitness klubok, amelyeket kifejezetten az Arany Hajnal szimpatizánsoknak tartanak fenn, ahova „idegeneket” nem engednek be a párthoz kötődő biztonsági őrök. Továbbá léteznek olyan militarista boltok is, ahol a katonai uniformisok összes tartozéka megtalálható: bakancsok, pólók, kesztyűk, sapkák és egyéb kiegészítők. Az egymást átfedő kapcsolatokat jól példázza, hogy Elias Panagiotaros-nak, a párt egyik prominens tagjának, saját militarista boltja van a fővárosban, ahol ezeket a „tartozékokat” megvásárolhatják a szubkultúra tagjai.

Az Arany Hajnal fiatalos arculatát is nagyban meghatározó online médiahasználat. A párt honlapja rendkívül naprakész információkat tartalmaz, és a szubkultúrához kötődő szerveződések is igen aktív online jelenlétről tesznek tanúbizonyságot. Érdekes adalékul szolgál, hogy kiemelt online aktivitás jellemzi a párthoz kötődő nőket: az Arany Hajnalt támogató nők egy csoportja külön blogot vezet, ahol a mozgalomhoz kötődő tevékenységükről számolnak be. Emellett elmondható, hogy a fiatalos profilhoz hozzájárul egyfajta zenei ízlésvilág is, amely leginkább a náci rock zene címszóval jellemezhető a mai Görögországban. A szubkulturális zenekarok közül az egyik legnépszerűbb a Pogrom nevet viseli, amely dalszövegeiben nyíltan az idegenek és bevándorlók ellen uszít. Ezt a következő dalrészlet is bizonyítja: „Rockzene az apáink földjének szól, ez a mi zenénk, nem akarunk parazitákat és idegeneket a földünkön…”. Megemlíthetnénk egy másikat is, ami az Auschwitz címet viseli és nyílt antiszemita szöveggel bír. A párt és a szubkultúra kapcsolatát a zene terén is különös összefonódások jellemzik: a Pogrom volt frontembere, Artemios Matthaiopoulos, ma parlamenti képviselő az Arany Hajnal frakciójában. Az alternatív nyilvánosság megteremtése az internet segítségével, az alternatív történelmi narratívák megjelenése a nyílt holokauszttagadással, valamint a kiépült zenei és fogyasztói szubkultúra talán valamivel érthetőbbé teszi számunkra a párt népszerűségét a fiatalok körében.

Sokan úgy értelmezik a párt sikerét, mint egy nem várt fordulatot, mint ami hirtelen jelent meg a politikai palettán. Azonban mások rávilágítanak arra a tényre, hogy egyes problémák, amiket az írásom első felében mutattam be, már régebben „megágyazták” a lehetőségét egy ilyen jellegű párt feltörekvésének. Az Arany Hajnal tehát, ahogy egy Guardian cikkben olvashatjuk, „nem csupán egy párt: mozgalom, szubkultúra, egy virulens erő, egy hálózat, ami beépült a rendőrség szervezeteibe és az igazságszolgáltatásba is.” Feltehetőleg ez a komplex rendszer nem csupán az utóbbi egy év terméke, a mozgalomnak így a „látható jelek” felbukkanása előtti előzményei vannak. Ennek feltárása azonban már egy következő írás témájául kell, hogy szolgáljon.