Bezárás
Uncategorized

Csepp az özönvízben

A Bertelsmann Alapítvány kétévente készíti el országjelentését a világ fejlődő, illetve átalakulóban lévő államairól, a most megjelent vaskos anyag már a kilencedik a sorban. Talán sosem volt olyan lesújtó a globális összkép, mint idén, és ennek csak egy (de egyáltalán nem jelentéktelen) eleme a magyar demokrácia visszafejlődése.

Nem annyira a konkrét „osztályzatok” által kirajzolt pillanatkép, sokkal inkább a tendenciák a beszédesek. A rengeteg ábra egyike jól szemlélteti, hogy 60 országban is kevésbé érvényesül a hatalmi ágak szétválasztása, mint tíz évvel korábban, több mint 100 országban (szinte vagy egyáltalán) nem hatottak az antikorrupciós intézkedések (már ha voltak egyáltalán ilyen irányba tett lépések), a nemzetközi együttműködésre való hajlandóság pedig 66 országban romlott. Magyarországot sajnos több ábra is rossz példaként emeli ki.

Még kevésbé szívderítő, hogy Magyarország a hatalmi ágak szétválasztása terén 10-ről 5 pontra zuhant 10 év alatt; ilyen arányú visszaesést még az alábbi ábrán rossz példaként mellénk rakott afrikai országok sem produkáltak, egyedül Törökország centralizálódott még nálunk is gyorsabban.

Az úgynevezett Bertelsmann Transformation Index (BTI) három fő témát ölel fel (jogállam, gazdaság, kormányzás), amelyek összesen 49 különböző altéma szöveges értékeléséből és 10-es skálán való pontozásából állnak össze. Magyarország esetében ez így vizualizálható:

Idekattintva, a bal-felső sarokban található csúszkát állítva nyer értelmet az amőba mozgása

A jelentés részletesen alátámasztja, hogy a magyar politikai rendszer azon hibridnek nevezett rezsimek körébe sorolható, amelyek vezetői nem számolják fel maradéktalanul a demokratikus és jogállami intézményeket, de azok kiüresítésére, működésük korlátozására törekszenek. A demokratikus intézmények léteznek, de alig működnek; 2010 óta a hatalom ellenőrzésében játszott szerepük egyre korlátozottabb.

A kétharmados többséget nem igénylő döntéseket tekintve az Országgyűlés már 2010 előtt is a kormány által dominált törvénygyárként működött, és ez 2010 után látványosan tovább erősödött. A parlamentben fennálló kormánypárti dominancia miatt ugyanis a végrehajtó hatalom feletti ellenőrző szerep a jelenlegi politikai rendszerben alig érvényesül. A jogalkotási folyamat kiszámíthatósága és átláthatósága gyenge, gyakran nem felel meg a jogállami követelményeknek.

Az ellenzék szerepe a törvényhozás folyamatában minimális. Néhány módosító javaslattól eltekintve kezdeményezéseiket rendre leszavazza a kormánytöbbség. Sokszor előfordul, hogy a kormányoldal által is támogatható ellenzéki javaslatokat is inkább leszavazzák, majd sajátként újra benyújtják a kormánypárti képviselők, és így engedik át azokat a Házon.

A magyar politikai rendszerben nem jelentik a kormány ellensúlyát sem az egyre inkább kiüresített helyi önkormányzatok, sem a közvetett módon megválasztott köztársasági elnök. A 2010 előtt legerősebb hatalmi kontrollt jelentő Alkotmánybíróság pedig jogkörének többszöri korlátozása és személyi összetételének megváltoztatása után ugyancsak belesimult a kormány dominálta politikai rendszerbe. Összességében csak nagyon korlátozottan beszélhetünk a joguralom és a hatalommegosztás, a tiszta politikai verseny elveinek érvényesüléséről Magyarországon.

Mindemellett virágzik az urambátyám kapitalizmus, a civilek mozgásterét folyamatosan szűkíti, a média egyre nagyobb szeletére teszi rá a kezét a hatalom. Az ellenségképzés fontos alkotóeleme a hatalomgyakorlásnak, úgy a bel-, mint a külpolitikában, ami egyre inkább keleti, leginkább orosz mintát követ. Egyetlen EU-tagállamként csak Magyarország közmédiája terjeszt nyílt orosz propagandát.

Ezek a tendenciák már a korábbi években is jól látszottak, ám a 2018-as választást követően – nem függetlenül a kétharmados többség visszaszerzésétől – új erőre kaptak. Ekkor állt fel a KESMA, ami világossá tette, hogy korábban sem léteztek Fidesz-közeli vállalkozók, valójában csak névleg birtokolták médiumaikat, amelyeket „önként” ajánlottak fel a mamutalapítványnak. A CEU elüldözése is ekkor érett be, hogy aztán a hatalom új frontot nyisson az MTA ellen, és szintet lépjen a kultúrharc.

Az Orbán-rendszer a felvilágosodás általa természetellenesnek tartott liberalizmus eszméivel szemben határozza meg magát, ami megint csak a putyinizmus mintáját követi.

Így érdemes BTI-t olvasni

Mivel aligha lesznek sokan, akik – akár csak a 41 oldalas magyar országjelentés esetében – mindegyik értékelést alaposan elolvasnák, befogadási stratégiát javaslunk: idekattintva elérhető a magyar országjelentés (angolul), görgetés közben pedig azt érdemes figyelni, hogy a jobboldali margón található kis ábrák közül melyek azok az altémák, ahol szembeötlő a visszaesés 2006 óta. Ezek lesznek azok a részek, amelyek igazán informatívak.

Nem árt tudni, hogy az országjelentéseket tartalmilag már 2019 első hónapjaiban lezárták; tehát nemhogy a koronavírus-járvány hatásai, de még a tavalyi két választás következményei sincsenek benne.

(Disclaimer: A Political Capital csapata a 2018-as után a 2020-as BTI Magyarországról szóló fejezetének elkészítésében is részt vett.)

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom