Az ezredfordulót követően kibontakozó nemzeti radikális mozgalom 2010 után fokozatosan háttérbe szorult, majd az évtized közepére válságba került. Az egyre radikalizálódó kormányzat folyamatosan hasznosította újra témáikat, üzeneteiket, amivel el kívánta szívni előlük a levegőt, de a szélsőjobb szcéna ebbe nem fulladt bele. Sőt, vezetőik saját „faltörő kos”-szerepüket látják visszaigazolva a kormány radikalizálódásában. A címben szereplő idézet, ami az egyik prominensüktől származik, pontosan leírja a kormány és a szélsőjobb közötti dinamikát.

„Minél jobbra, minél jobban” – A magyar (szélső)jobb 100 évvel Trianon után című tanulmányunkban – többek között – a szélsőjobboldali szervezetek vízióját, értékeit, motivációit kutattuk. Nem elégedtünk meg a nyilvánosan fellelhető információkkal, ezért hét szélsőjobboldali és radikális szervezet nyolc vezetőjével interjút is készítettünk.

Jobbra tarts!

A 2010-ben hatalomra került Fidesz-kormány már a kezdetektől sok témát és üzenetet átvett a szélsőjobboldaltól, de szintlépést jelentett 2015, amikor megkezdődött a „migránskampány”, hosszú évekre a bevándorlást kijelölve fő témaként. Az ellenség- és bűnbakképzés, valamint a félelem- és gyűlöletkeltés a Fidesz taktikájának központi elemévé vált. Eközben a Jobbik felgyorsította „néppártosodási” stratégiáját. Az eredetileg a tábor bővítését célzó stratégia egyben a mozgalmi kapcsolatok erodálásához is vezetett.

Az átalakuló politikai klíma kedvező volt a radikálisok számára, hiszen üzeneteik egyre nagyobb mértékben kerültek be a nyilvánosságba, és váltak elfogadottá. De azzal is szembesülniük kellett, hogy a Fidesz átvette a témáikat, és sokkal nagyobb hangerővel képes azokat visszhangozni. A szocialista-liberális kormány bukásával céljaikat tekintve is egyre inkább légüres térbe kerültek – a „nemzeti radikalizmus kiürült”. A válság felszínre hozta a törésvonalakat, leleplezte a közös vízió hiányát. Átrendeződött a szcéna: új szereplők, új taktikák, új hangsúlyok jelentek meg.

Szervezett fellépés

A mozgalom legnagyobb szervezetei a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM), a Betyársereg (BS), a Magyar Önvédelmi Mozgalom (MÖM) és a Légió Hungária (LH). E hagyományosnak tekinthető szervezetektől mind szervezetileg, mind ideológiailag elkülönülten működik az Identitás Generáció (IG), amely a páneruópai identitárius mozgalom tagja. Ez utóbbit leszámítva a szervezetek szoros kapcsolatban vannak, közös programokat szerveznek, közösen lépnek fel egyes ügyekben, de víziójukat, ideológiájukat, tevékenységüket és megjelenésüket tekintve is különböznek egymástól. A Légión kívül a szervezetek támogatják a Jobbikból kivált Mi Hazánkat.

Közös háttér

Az általunk meginterjúvolt szereplők mozgalmi életútja jól mutatja a szervezetek közötti szoros kapcsolatot, egyúttal leképezi a szélsőjobb folytonos változását is. Míg legtöbbjük számára a 2006-os év egyformán meghatározó volt a mozgalom melletti elköteleződésben, addig a személyes motivációik sokkal régebbre nyúlnak vissza: többségük világnézete a jobboldali, konzervatív családból és a hazafias, keresztény neveltetésből ered. Többek számára fontos volt továbbá családjuk nemesi és/vagy erdélyi származása, a családon belüli katonai élmények és történetek, valamint a Horthy-korszakhoz kapcsolódó felmenők. Szerepet játszottak az olyan történelmi és családi traumák is, mint az Erdélyből való menekülés, valamint a második világháború és 1956 utáni üldöztetés, de a szélsőjobboldali szubkultúrához kapcsolódó közösségi élmények jelentőségéről is beszámoltak.

Értékek és ellenségek

A vizsgált szervezetekre egyaránt jellemző, hogy a modern kori köztársasági értékekkel nem tudnak mit kezdeni. Bár legtöbbjük tiltakozik a soviniszta, rasszista, antiszemita, náci, nyilas, neonáci stb. jelzők ellen, világlátásuknak és értékrendjüknek központi eleme a felsőbbrendűség tudata. A radikális ideológia nemzetköziesedése azt is eredményezi, hogy az etnikai származás („magyar vagyok”) helyett mára egyre inkább a kultúra és identitás („keresztény-európai vagyok”), illetve a rassz („fehér vagyok”) kérdése került a szélsőjobboldali gondolkodás középpontjába. Közösen vallott értékeik között egyaránt szerepel a nemzet, a hagyomány, a kereszténység, a rend, a biztonság, a közösség, az erős, autoriter állam igénye, ugyanakkor a liberalizmust egységesen elutasítják.

Mivel a vizsgált szervezetek leginkább valakik vagy valami (pl. embercsoportok, globális folyamatok) ellenében fogalmazzák meg programjukat és narratíváikat, identitásuknak lényeges eleme az elképzelt vagy szélsőséges példákból általánosított közös ellenségkép. De, mint általában, a szélsőjobboldali narratívákban megjelenő ellenségképek is „szalmabábok”, amelyek elválnak a vonatkozó csoportoktól, és akár azoktól függetlenül is léteznek.

A szélsőjobboldal nemzetközi trendjével összhangban Magyarországon is az ún. „Nagy Lecserélődés” narratívája áll az érvrendszer középpontjában. E szerint jól szervezett külső ellenségek (pl. muszlim bevándorlók) és belső ellenségek (pl. liberálisok, melegek) fenyegetik a hagyományos értékek talaján álló fehér, európai fajt és civilizációt. Az interjúink során is rendre visszaköszönő – és a kormányzati kommunikációban is egyre nagyobb teret kapó – narratíva sikerének egyik oka, hogy magába sűríti mindazokat a bizonytalanságokat és félelmeket, amelyek a társadalmi változások hatására megszűnő etnikai és kulturális előjogok elvesztésével kapcsolatosak.

A kérdésre vagy spontán felmerülő témákat minden esetben a bevándorlás, a (demográfiai és erkölcsi problémaként egyaránt napirenden lévő) LMBTQ-kérdés, illetve az eltérően szélsőséges mértékben, de mindenképp paternalista módon megélt cigányellenesség dominálta. Az antiszemitizmus a nemzetközi trendek ellenére továbbra is fontos eleme a szcéna gondolkodásának.

Bizonytalan év

A 2020-as évet mind politikai, mind gazdasági szempontból meghatározó koronavírus-járványról nagyon visszafogottan kommunikálnak a szervezetek, leginkább az előírások betartását ösztönzik. Interjúalanyaink többsége szkeptikus volt a járvány komolyságával kapcsolatban, és eltúlzott reakciókról, pánikkeltésről beszéltek. Elterjedtek körükben az összeesküvés-elméletek, többen a vírus szervezettségében, mesterségességében hisznek, amivel az egyéni szabadság tartós korlátozását, az elnyomás erősödését akarják elérni – ez az érvelés megfigyelhető a bal- és liberális oldalon is. (Németországban például már közös, sokszínű tüntetésre is volt példa.)

Erőszakpotenciál

Az erőszak alkalmazását mindannyian csak önvédelem esetén tartják elfogadhatónak – amit azonban a vélt fenyegetés felnagyítása miatt tágan értelmeznek. Bár többen vallják az állami erőszakmonopólium elvét, „kivételes esetben” elfogadhatónak – és egyenesen kötelességnek – tartják a törvények megszegését is. Bár jelenleg alacsonynak tekinthető a szélsőjobboldali erőszak kockázata, az erőszakküszöb labilis. Aktuálisan a bevándorlást és az LMBTQ-témát tartják a legakutabb problémának, ezért ezekben a legnagyobb az erőszakpotenciál; van, aki a menekültekre és a bevándorlókra is lövetne, akár a határon, akár a tengeren.

Gravitációs hatás

Szimbiotikus a viszony a teljes jobboldali politikai mezőt – az „egy a tábor, egy a zászló” elve alapján – uralni kívánó Fidesz és a szélsőjobboldal között. A radikálisok nyomást gyakorolnak a Fideszre, amely átveszi a témáikat, legitimálja üzeneteiket (csak az idei évből elég a gyöngyöspatai romák kártérítésének elmaradására, a „börtönbiznisz” fogalmának bevezetésére vagy az LMBTQ-közösség elleni fellépésre gondolnunk). Előbbiek ezért a társadalmi igényeket faltörő kosként becsatornázó, a közbeszédet és a kormányt a megfelelő irányba terelő szereplőként tekintenek magukra. Ahogy azt a Tyirityán Zsolttól, a Betyársereg vezetőjétől vett, a címben szereplő idézet kiválóan le is írja.

A Heinrich-Böll-Stiftung e.V. prágai irodájával együttműködésben készült tanulmány – ami a szélsőjobboldali szcéna mellett a Trianonnal kapcsolatos narratívákat és az új Nemzeti Alaptanterv hatásait is elemzi – itt elérhető.