A Magyar Nemzeti Arcvonal (MNA) által létrehozott Hídfő.Net hírportálra hivatkozva az orosz külügyminisztérium nemrég azzal vádolta meg Magyarországot, hogy fegyvereket, köztük T-72-es tankokat szállít Ukrajnának, megsértve az uniós fegyverexport szabályait. A kormány cáfolatáról és a magyar-orosz viszonyról több elemzés is megjelent, a szélsőjobboldali forrásról azonban eddig kevés szó esett.

A Hídfő.Net olyan, mint cseppben a tenger: marginális szerepe ellenére az európai szélsőjobboldal sok vonását magán viseli. Orosz propagandát folytat, sok kérdésben nyíltan szimpatizál a szélsőbaloldallal, és Nyugatellenes. A Hídfő.Net az MNA hazai és külföldi kommunista szervezetek felé történő szervezeti és ideológiai kapcsolatépítésről tanúskodik, amely elsősorban a Kreml érdekeit szolgálja – a szélsőjobboldali és szélsőbaloldali szervezetekkel ápolt kétoldalú kapcsolatai miatt. A portál szorosan kapcsolódik az egyik legnagyobb szintén orosz propagandát folytató szélsőjobboldali, összeesküvés-elméleti Facebook-oldalhoz, az igen népszerű, 43 ezer like-kal rendelkező „Titkolt hírek képekben” gyakran idézi forrásként.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Az információ azonban nem csak hogy hamisnak bizonyult – hiszen a tankokat a Magyar Honvédség valójában belföldi leselejtezés céljából szállította –, hanem rámutatott arra is, hogy az orosz propaganda néha meglehetősen esetleges és felszínes. Adott esetben egy háromezer fős látogatottsággal büszkélkedő honlapon megjelenő egyetlen bejegyzésre és egy (a Jobbikhoz kötődő Új Magyar Gárdához, Betyársereghez és Pax Hungarica szervezetekhez képest) meglehetősen marginális erőszakszervezetre építette fel akcióját. Oroszország tehát nemcsak a Jobbikkal, hanem a politikailag kevésbé jelentékeny, erőszakos szélsőjobboldali szervezetekkel is kapcsolatépítésre törekszik, melynek jelentőségét nem szabad alulbecsülni Oroszország szakadár fegyveres csoportokat felhasználó ukrajnai polgárháborús tevékenységének fényében.

Az MNA orosz-irányultsága szervezeti és ideológiai aspektusokból egyaránt tetten érhető, és az Alekszandr Dugin nevével fémjelezhető „eurázsiai ideológián” és az új putyini geopolitikai stratégián alapul. Sőt, érdekes módon az MNA már 2013-ban „megjósolta” az ukrajnai orosz beavatkozás lehetőségét egy újabb ukrán „narancsos forradalom” esetében.

Szervezetileg az a legfigyelemreméltóbb, hogy a Győrkös István által 1989-ben, még Magyar Nemzetiszocialista Akciócsoportok néven létrehozott  kezdeményezés 2012-ben a „kommunistákkal” fenntartott kapcsolatok mentén (is) kettészakadt. Az MNA vezetősége ugyanis különbséget tett az ún. internacionalista „cionbolsevizmus” és a „nemzeti érzelmű kommunisták” vagy nemzeti kommunisták között. Utóbbiak közé Kassai Ferenc, a Hídfő.Net publicistája az Alekszandr Dugin által kidolgozott „eurázsiai ideológiát” követő Orosz Föderáció Kommunista Pártját és vezetőjét, Gennagyij Zjuganovot sorolja. A nemzeti kommunizmust a „népi érdek képviselete és következetes cionizmusellenesség” jellemzi, s teszi elfogadhatóvá a Győrkös vezette MNA számára. Noha az MNA Thürmer Gyula Magyar Munkáspártját nem tekinti a nemzeti kommunizmus igazi zászlóvivőjének, elismeri a pártot a „magyarság valódi érdekeinek” igaz képviselőjeként, mellyel ha tartós együttműködést vagy szövetséget nem is tart elképzelhetőnek, de az „akcióegység lehetőségét” nem zárta ki. Az „akcióegység” pedig 2012 novemberében megvalósult, amikor a kilakoltatások ellen tartott érdi szolidaritási tüntetésen egyaránt beszédet mondott Thürmer Gyula és az MNA képviseletében ifj. Győrkös István, Győrkös István fia. A Népszabadság információi szerint az MNA és a Munkáspárt közötti együttműködés már korábban felmerült az MNA 2012. szeptemberi pártalapítási kísérletekor, a szakadárok szerint végső esetben maguk Győrkösék által alapított „saját kommunista párt” révén. A szakadás után a Győrkös vezette MNA továbbra is célkitűzésként jelölte meg a nemzeti kommunisták felé történő nyitást a „társadalom mozgósítása” érdekében, sőt, bizonyos szempontból szerencsésnek tartották az „árulók” kiválását a kényes politikai tervek megvalósítása előtt. 2013-ban az MNA munkásállamról szóló ideológiai írásai jelenhettek meg ideiglenesen a kommunista.net és a RED-HELP honlapokon a „cionbolsevizmus érvényesüléséig”. Helyettük 2013-ben létrejött az egy orosz cég által is támogatott, és színtiszta orosz politikai propagandát terjesztő „nemzeti érzelmű radikális baloldali hírportál”, a Bal-Rad.

A hungarista és kommunista politikai irányzatok közötti, az MNA szakadásához hozzájáruló, logikai-ideológiai bakugrásokat valójában a Kreml szélsőbaloldali és szélsőjobboldali szervezetekkel egyaránt gondosan ápolt kapcsolatrendszere és Vlagyimir Putyin egyik fő geopolitikai ideológusának tekinthető Alekszandr Dugin tevékenysége teszi érthetővé. A szélsőséges politikai pártok politikája közelítésének a Kreml egyszerre előmozdítója és elsődleges haszonélvezője. A Nemzeti Bolsevik Párt és az Eurázsia Párt megalapításában egyaránt szerepet játszó Dugin pedig az egyik szellemi atyja a putyini „új-eurázsiai” ideológiának, amely nacionalista, ortodox és autoriter tradicionalista alapállása mellett a Szovjetunió iránti nosztalgiára is épít, felelevenítve, például a jelenlegi ukrajnai konfliktusra is magyarázatot adó, korábbi szovjet birodalmi törekvéseket. A szervezeti kapcsolódásokon túl az eurázsiai ideológia helyezi igazán kontextusba az MNA-nak személyesen Vlagyimir Putyin, az Eurázsiai Orosz Birodalom és birodalomépítés melletti elköteleződését, amit az MNA szerint sem a szervezetből kilépett csoportosulás, sem a Pax Hungarica vagy a szélsőjobboldali „zavaros Kossuth téri társaság” nem képes felfogni. S ezért védi meg az MNA a Szabadság téri szovjet emlékművet, és ítéli el a „politikailag analfabéta” Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom emlékművet meggyalázó akcióját. Sőt, az MNA olyannyira fátylat borítana az egész szovjet megszállási múltra, hogy Sztálinban a Magyarország második világháború utáni felosztását megakadályozó politikus személyét tiszteli. A mai Oroszországban pedig a magyar szélsőjobboldal revizionista törekvéseinek garanciáját látják, és az ezzel kapcsolatos reményt orosz részről igyekeznek is táplálni.

Az eurázsiai doktrína az MNA értelmezésében egy nagyon erős antiszemita összeesküvés-elméleti keretbe ágyazódik, melyben Putyinnak a szabad sajtót célzó korlátozó intézkedései valójában a külföldi, izraeli tulajdonú média elleni fellépést szolgálják a „zsidó világhatalom” ellen. Míg szemükben Zjuganov sikeresen alakította át a korábban cionista alapállású, marxista-internacionalista orosz kommunista pártot egy markáns nemzeti kommunista párttá, melynek korábbi képviselője, Albert Makasov nyugalmazott tábornok 1998-ban a Szovjetunió összeomlását a „zsidó maffiának” tulajdonította.

Az MNA ideológiai felkészültsége* mellett egészen meglepő geopolitikai tájékozottságról is bizonyságot tett, hiszen már 2013 szeptemberében figyelmeztet az Ukrajnában lehetséges újabb „narancsos forradalom” és a nyomában járó polgárháború veszélyére, melynek során „könnyen elképzelhető, hogy Moszkva az orosz lakosságot menteni fogja, és az ország több részre szakad”. Mindez aligha tekinthető véletlennek az Alekszandr Dugin által már évekkel ezelőtt felvázolt és nyilvánosságra hozott orosz forgatókönyvek és vélhetőleg kidolgozott katonapolitikai stratégiák fényében. Az erőszakos szélsőjobboldali szervezetek orosz kapcsolata és a putyini ideológia iránti elkötelezettsége  veszélyes lehet Magyarország és  egész Közép-Kelet-Európa stabilitására nézve.

* „Ismerjük az irodalmat, a Távol Moszkvától, a Távolban egy fehér vitorlától a Volokalamszki országútig. Tudjuk ki volt Oleg Kosevoj és az Ifjú Gárda. Ismerjük az indulókat, dalokat, hibátlanul elénekeljük az Internacionálét (nem úgy, mint Bajnai és Gyurcsány). De ismerjük a „Zúgva száll mint a győzelmi zászló”-t is, és a Vörös Csepel mellett (táborainkban is felhangzott a „Dalok és indulók szerepe a mozgalmak térnyerésében” előadásokon) még sok-sok indulót. A sztahanovista mozgalmat, a Munka Hőse kitüntetést megérdemlőket és tudjuk, ki volt Pokriskin. Nem nagyképűsködni akarunk, hanem azt bemutatni, hogy van rálátásunk a dolgokra.”