Bezárás
Uncategorized

Nem ma kezdték – a rendszerváltás utáni magyar szélsőjobb orosz kapcsolatai

„Az sem véletlen, hogy a tudás és a megtisztulás szent szimbóluma, a magyarság által ősidők óta tisztelt éltető NAP Keleten kel és nem nyugaton” – olvasható a Magyartudat 1996-ban megjelent ötödik számában, ami jól mutatja, hogy a keleti nyitás népszerű gondolata korántsem új jelenség a magyarországi szélsőjobboldalon. Az alábbiakban vendégszerzőnk, Boross Zsigmond politológus, a rendszerváltás után újjáéledő nemzetiszocialista mozgalmak orosz kapcsolatait tekinti át röviden.

 

A magyarországi nemzetiszocialista szervezetek Oroszország iránti szimpátiája sokak számára meglepő, holott mindez egy nemzetközi jelenség szerves része. A Nemzetiszocialista Német Munkáspárt Külföldi Újjáépítési Tagozata (NSDAP/AO) az amerikai egyesült államokbeli Lincoln városából szervezi már több mint húsz éve a magyar nemzetiszocialistákat is. A szervezet kiadványa, a New Order magyarul is napvilágot látott Új Rend néven. A lap agresszív hangnemű publicisztikái a cionizmus elleni harcot elsődleges feladatként határozták meg, és ebben a küzdelemben Oroszországnak gyakran kiemelt szerepet tulajdonítottak. Ezt az orosz birodalom és a cionizmus vélelmezett szembenállásával, valamint viszonylagos elszigeteltségével indokolták: „egyszerűen arról van szó, hogy az orosz nép maradt meg évszázadokon át tiszta, fehér fajnak, nem keveredett csak igen kis mértékben szennyezett fajokkal.” – írták az Új Rend egyik 1996-os számában.

A rendszerváltást követően az extrém kapcsolatrendszerben elsőként felmerült Orosz Nemzeti Egység propagandaanyaga

A rendszerváltást követően az extrém kapcsolatrendszerben elsőként felmerült Orosz Nemzeti Egység propagandaanyaga (a kép forrása: liveinternet.ru)

Eszmetörténeti előzmények

Bár a második világháború óta a nácizmus ellen vívott küzdelem legnagyobb áldozatát vállaló orosz nép közkeletű képével nehezen illeszthető össze, a szélsőjobboldaliság orosz történelembe nyúló gyökerei igen erősek. A kereszténységet mélyen megélő, annak szeretetét a szülőhaza szentségével összekapcsoló orosz szélsőjobboldali irányzatok idegen testként tekintettek a letelepedett zsidóságra. A felgyülemlett elkeseredettség, társadalmi feszültség levezetésére alkalmasnak tűntek a keresztény testen kívülálló zsidók elleni pogromok. Az ezek elől menekülő zsidók egy része a XIX. század második felében pedig Magyarországon telepedett le.

A napjaink szélsőségesei által képviselt modern antiszemitizmust számos oroszországi ideológus is megalapozta. Az első világháborút követő oroszországi polgárháború anarchikus időszakában, valamint a balti háború idején több százezer, főként jobboldali monarchista hagyta el hazáját. Esetükben azonban Magyarország az eltérő kulturális sajátosságok, valamint a konfliktusos múlt következtében nem volt kedvelt célpont, így jobboldali extrémizmus területén ekkor még ideológiai szinten sem volt jellemző a kapcsolat a két nemzet képviselői között. Vonzó volt viszont számukra Németország, ahol az orosz jobboldali emigránsok a Weimari Köztársaság viszonyait múló állapotnak tekintették, ezért aktív közéleti és közösségi szerepet vállaltak a totalitárius állam kiépítésében.

Az oroszországi gyökerű nemzetiszocializmus két fő irányát vizsgálhatjuk. Az európai „ág” Németországban teljesedett ki, míg az ázsiai a Távol-Keleten, főleg japán támogatás mellett. A Baltikumból származó emigránsok közül vállaltak többen szerepet a nácizmus kiteljesítésében. Közülük Alfred Rosenberg, Fjodor Winberg, Arno Schikedanz és Max Erwin von Schoibner-Richter emelhető ki, míg az oroszországi emigránsok közül Vlagyimir Puriskevicset nevezték az első orosz fasisztának.

A Távol-Keleten az egykori cári alakulatok maradékából létrejött harcos szervezetekről beszélhetünk, közös jellemzőjük az agresszív kapitalizmus- és kommunizmus-ellenes ideológia volt, erős antiszemitizmussal párosítva. Vlagyimir Koszmin tábornok, a berlini központú Orosz Igazság Testvérisége elnevezésű terrorszervezet mandzsúriai részlegének volt a parancsnoka. Emberei rendszeresen behatoltak szovjet-orosz területekre és ott merényleteket hajtottak végre. Egyetemisták fasiszta szervezetet hoztak létre 1925-ben Harbinban, majd Nyikoforov professzor segítségével megalapították az Orosz Fasiszta Pártot. Célként, az addig ideológia nélkül harcoló fehérgárdisták „Isten, Nemzet, Munka” hármas jelszava mögé sorakoztatását jelölték meg. A szervezet az egyház tisztelete és elismerése révén jelentősen eltért a nyugati nemzetiszocialista mozgalmaktól, hiszen míg Hitler személyesen is ostorozta, és a butítás technikájának tekintette az egyházakat, szemükben az orosz nacionalista először keresztény és harcos antibolsevista volt. (Ebből a szempontból erős a hasonlóság a spanyol falangisták elveivel is.)

Ebben az orosz szélsőjobboldali eszmeiségben gyökerezik az az utópikus gondolat is, amely szerint az összes szomszédos állam önként csatlakozna Oroszországhoz, és közösen megalakítanák az Eurázsiai Birodalmat. Ugyanez az elképzelése az 1990-es években Vlagyimir Zsirinovszkij beszédeiben is megjelent, napjainkban pedig Vlagyimir Putyin fellépésében és egyik „ideológusa”, Alexander Dugin tanaiban is rendre feltűnik.

Ezen a ponton érdemes párhuzamként felvázolni Szálasi Ferenc álmát, a Magyar (Hungarista) Birodalomról (Pax Hungarica), amelyet a magyar Szent Korona alatt szabad akaratukból – tehát szintén önkéntesen csatlakozva – egyesült nemzetek közössége alkotna. Mindennek a lehetőségét a nacionalizmusok felett kiépülő, úgynevezett konnacionalizmus érvényesülése biztosíthatná, amely Szálasi szerint „a nacionalizmusok együttesét, összeegyeztethetőségét jelenti; nem csupán az egyes nemzetek nacionalizmusának egymásmellettiségét, hanem pozitív együtt és összeműködését, elsősorban a saját nemzet, közvetve azonban az egész nemzetközösség javára”.

Az orosz fasizmus tételeihez hasonlósan a kereszténység hivatkozási szinten – a szociális érzékenység mellett – a hungarizmusnak is szerves részét képezte (szemben a nácizmussal) már az 1930-as években is. „A szociális kérdés egy alapjában kapitalista szervezetű rendszerben is megoldható lenne, ha az államot és a társadalmat közösségi szellem, keresztény társadalmi erkölcs és nemzeti felelősségérzet töltené el”– vallották a hungaristák.

A rendszerváltást folyamatában megalakuló magyar nemzetiszocialista szervezetek közül a Magyar Nemzetiszocialista Akciócsoportok – amely 1992-től Magyar Nemzeti Arcvonal néven ismert – is erre épülő programot hangoztatott. Úgy fogalmaztak: „Erkölcsi forradalmat hirdetünk a keresztény és nemzeti megújulás radikális folyamatát”.

Magyar-orosz párhuzamok és kapcsolatok a rendszerváltás utáni szélsőjobboldalon

A Szovjetunió felbomlása következtében megszűnt struktúrák miatt kialakult ideológiai és államszervezési űrt többek mellett a nemzetszocialista ideológiával rendelkező mozgalmak is próbálták kitölteni Oroszországban. Az 1990-es évek zavaros állapotában, a nyílt korrupció, a terrorizmus és a banditizmus előretörésének időszakában az orosz lakosság örömmel látott bármely szervezetet (ideológiától függetlenül), amely a közrend biztosítását ígérte. „Ezek a fiúk nem ártanak! Távol tartják a részegeket és a huligánokat. Az emberek itt a parkban biztonságban érzik magukat!” – szólt az utca népének reakciója nemzetiszocialista fiatalok utcai rendfenntartására.

A hatóságok elnéző magatartása mellett a céltudatos állami támogatás is megfigyelhető volt, ugyanis a fegyverkező, gyakorlatozó nemzetiszocialista alakulatok az összetoborzott, fegyemezett utcakölykökből az orosz elitalakulatok (21. Légidesszant, 101. Belügyi dandár) utánpótlását biztosították. Az szélsőjobboldali Orosz Nemzeti Egység (ONE) – a szervezet vezetője, Alekszander Barkasov szerint – országszerte mintegy 50-100 ezer taggal bírt.

Moszkva utcái után Dagensztánt és Csecsenföldet is megjárták az ONE aktivistái, akik közül sokan napjainkban Kelet-Ukrajnában harcolnak az oroszbarát szakadárok oldalán. (a kép forása: ITAR-TASS)

Moszkva utcái után Dagensztánt és Csecsenföldet is megjárták az ONE aktivistái, akik közül sokan napjainkban Kelet-Ukrajnában harcolnak az oroszbarát szakadárok oldalán. (a kép forása: ITAR-TASS)

A szervezetépítéshez szükséges bevételeket személy-és vagyonvédelemből, illetve meg nem nevezett forrásokból teremtették elő. Az ellenségképükben – amely hasonlított az akkori a Magyar Népjóléti Szövetség (MNSZ) propagandájához is – kiemelt helyen szerepelt az Egyesült Államok és a „zsidóbűnözés”.

A magyar szervezetek közül a Szabó Albert által létrehozott MNSZ kapcsolatokat is kialakított egyes oroszországi körökkel. Kiadványukban (Magyartudat) gyakran szerepeltek írások az ottani és a hazai helyzet párhuzamának kiemelésével. Az amerikai kultúra fenyegetése mögött nemzetellenes, kitervelt összeesküvést mutattak ki: „azt akarják (…), hogy a te ellenállásoddal ne kelljen számot vetni, amikor teljesen megszállják majd Magyarországot…” – írták.

Az amerikanizálódás ellensúlyozása érdekében több esetben is a remélt orosz segítség szerepelt. Mivel az államhatárok újrarajzolásával az orosz lett Európa legnagyobb lélekszámú nemzetisége, az MNSZ aktivistái a nemzetféltés gondolata vonalán véltek felfedezni további párhuzamot szervezetük és az ONE között. Az MNSZ külsőségeiben, viselkedésén, viseletén tükröződő militáns jelleg szintén e kapcsolat létjogosultságát támasztotta alá. Reális lehetősége volt, hogy a nagyobb társadalmi legitimáció, rokonszenv kialakítása érdekében az MNSZ az ONE-hez hasonló, rendvédelmi feladatkör felvállalására és ellátására „hivatott” szerepre is vállalkozik. A támogatói kör növelése érdekében más nemzetiszocialista erők, például az MNA számára kényelmetlenné vált szkinhedek beszervezését tűzték ki célul, akikhez orosz mintára nyílt, militáns hangvételű toborzással közelítettek: „Állj be sorainkba és a fogaskerekes zászlók alatt küzdj az életben maradásért és a Szebb Jövőért!” – hirdették.

Az MNSZ 2000-ben feloszlott, így a rendvédelem területén nem tudott kiteljesedni. A szervezet külsőségeiben (és eszmerendszerében) mindenestre nem állt távol a Jobbik által létrehozott Magyar Gárda későbbi jellemzőitől, amelynek retorikájában a „zsidóbűnözés” helyett a „cigánybűnözés” került a középpontba.

Szabó Albert hívei körében (a kép forrása: http://www.europeana.eu/portal/record/2023710/%207910BD1DE78FDCE86A06C0B183464136B08494E0.html)

Szabó Albert hívei körében (a kép forrása: Europhoto)

Míg az MNSZ a militáns párhuzamok, valamint az antiszemitizmus és az USA-ellenesség vonalán vonzódott az orosz szélsőségesekhez, addig a máig létező MNA és egyéb hungarista körök elsősorban az orosz fasiszták és a pravoszláv egyház szoros kapcsolatát próbálták kiemelni az eszmetörténeti hagyományoknak megfelelően. Az MNA vezetője önmagát az aktuális nemzetvezetői szerepben vizionálva egyházi vonalon is igyekezett érvényesülni. Ennek keretében szervezte ideológiáját, melyet a politikai katolicizmus jelmezébe igyekezett bújtatni keresztényszociális irányzatként meghatározva azt. Ennek érdekében Prohászka Ottokárra hivatkoztak, egyoldalúan és sokszor csúsztatva felhasználták a püspök gondolatait. A vallásos jelleg képviselete párhuzamot tükrözött az orosz sajátosságokkal, de az MNA számára ez együtt járt a szkinhed-bázis elvesztésével. A szervezet a vallásos vonalat túllépve az utóbbi tíz évben már a fehér fajért végsőként kiálló államként szerepeltetik Oroszországot. Az orosz katonai propagandaanyagok és filmek (pl. Kandahár, Sztálingrád, Purgatórium) kritika nélküli átvétele a militáns bázis megőrzését, gyarapítását szolgálja.

A magyar parlamenti politikát elutasító nemzetiszocialista szervezetek számára tehát az orosz nemzetiszocialista szervezetek sok szempontból mintát jelentettek már az 1990-es évek közepén. A mintegy húsz éve észlelt összekapcsolódás az orosz és magyar szélsőjobboldal között, majd a kapcsolat továbbélése és megszilárdulása azonban a jelenlegi ideológiai párhuzamokra is visszavezethető.

Ebben a vonatkozásban figyelemreméltó a hazai jobboldali extrémizmus ideológia önmagát ultrajobboldaliként definiáló, Dr. László András körül csoportosuló, Kard-Kereszt-Korona Szövetséghez kapcsolódó irányzata. A meghatározó nemzetiszocialista erők vagy tőlük eredezteti magát, vagy hivatkozik a kapcsolatukra. Az MNA vezetője, Győrkös István egyenesen közös börtönévekre hivatkozik már Dr. Lászlóval. Bár ez nehezen igazolható, de az MNA által szervezett Becsület napja rendezvények rendszeres – és teátrális – résztvevője Dr. László András jogászokból és filozófusokból álló köre.

Az önmagát a hazai szélsőjobboldal szellemi elitjének tartó irányzat különböző kiadványokat dobott piacra (Tradíció, Pannon Front, Északi Korona, Sacrum Imperium). Ezekbe a lapokba bekerülni érdem volt, mivel azok a korábbi időszak vezető ideológusai mellett kevés teret engedtek az adott kor politikusai érvényesülésének. Magyarországon a Pannon Front nevű orgánum népszerűsítette először Alexander Dugint és nézeteit. Bár az orosz ideológus csak az utóbbi hónapokban vált ismertté a szélesebb hazai közvélemény előtt, filozófiai munkássága, világnézete a szélsőjobboldal számára régebb óta zsinórmértékként szolgál. Az önmagát metapolitikai folyóiratként meghatározó Pannon front 10. számában közölte tőle „Az erotika idealizmusa”, majd a 24. számban az „Egy láthatatlan Birodalom csillaga – Jean Parvulescóról” című írásokat. Dugin összetett politikai eszmeisége egy ideológiai címkével nem meghatározható, ezt nézeteinek a kereszténységre hivatkozó, mégis reflexszerűen antiszemita, konzervatív, de világforradalmi törekvéseket elindító, utópisztikus kultuszállamot kiépítő ellentmondásossága jól tükrözi. Hivatkozásként éppen ezért Dugin könnyen felhasználható.

Az esetleges oroszországi támogatás mellett a rendszerváltás utáni időszakban kiépült kapcsolatrendszer és a hazai ultrajobboldali ideológia kritikátlan Oroszország-szemlélete adhatja tehát az alapját a hazai szélsőjobboldal az oroszbarát propagandatevékenységének. Ez a szellemi és szervezeti háttér pedig nyilvánvalóan befolyásolja a politikailag is releváns magyar szélsőjobboldal működését is.

Források:

Magyartudat; 1996. 5. sz., 2. o.

A Cionista szabadkőművesség összeesküvése; In: Új Rend; 1996. 17. szám, 4. o.

Gereben Ágnes: Orosz fasiszták; In: Mozgó Világ; 1996.11. szám alapján

Kántor Béla (1992): Kik vagyunk és mit akarunk? Merredin, 1992; 12. o.

MNA Tájékoztató; 1996. 12. szám, 7. o.

Sárosi Viktor: Oroszország reménye; In: Magyartudat; 1997. 4. szám, 3. o.

Magyartudat; 1996. 5. szám, 7. o.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom