PC

A Political Capital elemzőinek és vendégszerzőinek blogja a hazai társadalmi, politikai folyamatokról és ezek nemzetközi összefüggéseiről.

Uncategorized

Négy állítás Oroszországról, Magyarországról és a határon túli magyarokról

Az utóbbi napokban a magyar sajtó és blogszféra egy része torzítva adta közre a Foreign Affairs-ben Mitchell Orenstein-nel közösen publikált írásunkat, emiatt többen félreértelmezték az eredeti cikkben szereplő megállapításokat. Az alábbi írásban ezért magyar nyelven is közöljük az Orbán-kormány határon túli magyarokkal kapcsolatos álláspontjáról írt elemzésünk főbb állításait.

  1. Orbán Viktor nem készül határrevízióra. Cikkünk éppen az amerikai politikai közbeszédben alkalmanként ezzel kapcsolatban felmerülő tévhiteket cáfolta. Az Amerikai Egyesült Államokban a térség stabilitását fenyegető kockázatnak tekintenek a magyar állampolgárság határon túli magyarokra való kiterjesztésére. Ezek a félelmek az ukrán válság kapcsán tovább erősödtek, hiszen amikor Oroszország hasonló törvényt fogadott el az ukrajnai és abháziai oroszok javára, az a katonai megszállás előfutára volt. A most megjelent cikk, amelyben közreműködhettünk, azt a kérdés teszi fel, hogy az orosz és a magyar gyakorlat összehasonlítható-e, és erre a kérdésre egyértelmű nemmel válaszol. A cikk fő állítás ugyanis az, hogy Orbán Viktor indítékai nem ugyanazok, mint Vlagyimir Putyin esetében; a magyar kormányfő inkább a hazai demográfiai mutatók ellensúlyozására, illetve a pluszszavazatok miatt szólítja meg a határon túliakat. A cikkben szó szerint szerepel, hogy a magyar miniszterelnöknek mások a céljai, mint Vlagyimir Putyin orosz államfőnek. Jellemző, hogy angolszász közegben értették ezt a különbségtételt, és nem értelmezték félre a cikket, ezt csak a hazai nyilvánosság egy részében tették meg.
  1. A revizionista gondolat a határon túl sem népszerű.Kutatásaink és szavazati eredmények alapján kifejtjük (pl. Jobbik rossz eredményei a határon túli magyarok körében) hogy a nyílt revizionista gondolat és a konfrontatív nacionalizmus a határon túl nem népszerű, hiszen tudják, hogy ők lennének az irredentizmus valódi áldozatai. Elsősorban azokat a politikai erőket támogatják, amelyek békés együttműködést keresnek a többségi nemzettel. Arra utalunk ugyanakkor, hogy lehetnek olyan szélsőséges nacionalista csoportok, melyek támogatását Oroszország céljának tekintheti (például a Kárpátalján is előszeretettel demonstráló Jobbik és a Hatvannégy Vármegye), és ezek úgy léphetnek fel, mintha a többség véleményét képviselnék revizionista retorikájukkal.
  1. Szimbolikus politikájával Orbán Viktor ugyanakkor rájátszik a trianoni nosztalgiára, az autonómia kapcsán pedig félreérthető üzenetet küldött. A krími annexióval Kelet-Európában képlékenyebbé váló határok Orbán Viktor számára belpolitikai haszonnal kecsegtető reményt jelenthetnek, hogy ha például Kárpátalja autonómiát szerez (melyet a miniszterelnök maga is bátorított beszédeiben), akkor mint a nemzet újraegyesítője vonulhat be a történelembe. Ha nem így lenne, akkor nem mondta volna a következőket ráadásul épp a tusnádfürdői beszédében: “Miután a világ mostani rendje nem éppen a mi szájunk íze szerint való, ezért én azt gondolom, hogy inkább gondoljuk azt, hogy a bármi megtörténhet korszaka, ami most előttünk áll, bár sokak szerint bizonytalanságot hordoz, baj is lehet belőle, de legalább ennyi lehetőséget és esélyt is tartogat a magyar nemzet számára. Tehát félelem, begubózás és visszahúzódás helyett bátorságot, előretekintő gondolkodást, ésszerű, de bátor cselekvést javaslok a Kárpát-medencei magyar közösségnek, sőt a világban szétszóródott teljes magyar nemzeti közösségnek. Könnyen lehet, miután bármi megtörténhet, hogy eljön a mi időnk.”. (kiemelés tőlünk). Ugyanakkor leszögeztük azt is, hogy a hasonló retorika esetében nem területszerzési célokról, hanem szimbolikus politikai eszközről van szó a hazai szavazatszerzés érdekében. És ugyan elmondható az is, hogy az autonómiáról való gondolkodás közel sem ördögtől való, egy olyan időszakban, amikor Ukrajna területi integritása folyamatosan sérül, ezek a mondatok más értelmet nyernek és más üzeneteket hordoznak. Nem véletlen, hogy az ukrán diplomácia nem volt elragadtatva, mikor a miniszterelnök beiktatási beszédében a kárpátaljai autonómia lehetőségéről beszélt. Az sem véletlen, hogy a kormányfő – látva a jelenlegi szituációt – ma reggeli rádióinterjújában már nem tett a korábbiakhoz hasonló kijelentéseket.
  1. Az egyre erősödő orosz propaganda a magyar kisebbségnek önállósodást ígér. A jelenlegi ukrán háborús helyzet, mely másfél éve még maga is elképzelhetetlen volt, fellazíthat korábbi tabukat, és jól látszik: a különböző szereplőktől érkező magyar nyelvű orosz propaganda nyíltan támogatja a régióban az önállósodási törekvéseket. Emlékezetes, hogy Zsirinovszkij annak idején arról értekezett, hogy Kárpátalja Magyarország része. Szergej Lavrov pedig a minap, a müncheni konferencián feltűnő empátiával fordult a magyar kisebbségek irányába. Oroszország igyekszik a magyar kisebbség nyílt védelmével, és a kárpátaljai autonómia megteremtésének burkolt üzenetével maga mellé állítani Budapestet. És valóban azt gondoljuk: ez a helyzet Magyarország számára több elkerülendő veszélyt, mint kiaknázható lehetőséget hordoz.

 

Krekó Péter, Juhász Attila

Megosztás