A Republikon Intézet előválasztási javaslatára érkezett rövid reakciók alapján nem sok jele van annak, hogy az érintett pártok és civil mozgalmak magukévá tették volna a koncepciót. Látszólag van csak sok idejük: ahhoz, hogy 2017-ben bármilyen formában megvalósulhasson az előválasztás, még idén meg kell születnie a politikai döntésnek, amihez számos részletkérdésben kell dűlőre jutniuk a feleknek.

Nyilvánvaló, hogy csak úgy van értelme belevágni, ha minden komolyan vehető szereplő beleáll, jelen erőviszonyok közepette azonban egyelőre nehéz elképzelni, hogy kellő bizalommal és lelkesedéssel dolgozzák ki a pártok az előválasztás részleteit. Az MSZP, az Együtt és a PM óvatosan támogató véleményt fogalmazott meg, a DK pedig inkább elzárkózna az előzetes megmérettetéstől. Ahányszor az előválasztás témája előkerült, mindig az érintettek vélt vagy valós ellenérdekeltsége jelentette a legfőbb fékező erőt, s úgy tűnik, ez most sincs másképp.

A DK reakciója a pártelnök megosztó személye miatt várható volt, az MSZP részéről viszont némileg meglepő, hogy nem utasította el határozottan a javaslatot. Érthető volna ugyanis, ha úgy ítélnék meg, hogy csak veszíthetnek az előválasztással, ezért inkább távol tartják magukat tőle, és minden körzetben jelöltet állítanak. A többiek számára még ilyen kiindulási helyzet mellett sem volna lehetetlen idővel olyan helyzetet teremteni, amelyben az MSZP nem engedhetné meg magának, hogy kimaradjon az előválasztásból. A kockázat ugyanakkor megfordítva is jelentős: ha kezdetben bele is állnak a releváns ellenzéki szereplők, menet közben bármikor kiszállhatnak, ha pillanatnyi érdekük úgy kívánja.

A másik koncepcionális kérdés a finanszírozás. A választók jelképes 200 forintos hozzájárulása inkább a tenni akarásuk kifejezése miatt fontos, a források nagy részét alighanem a jelölteknek és a pártoknak kellene összeadniuk. Ha minden választókerületben átlagosan csak három jelölt áll csatasorba, és mindegyikük 50 ezer forinttal szállna be, máris 16 millió forinttal gazdálkodhatnának a szervezők. Ez még valószínűleg édeskevés, de kiindulásnak megfelelő lehet. Kérdés, hogy a pártok hajlandók-e további nagyobb összegekkel beszállni, miközben nehezen szabadulhatnak attól a gondolattól, hogy ugyanebből a pénzből akár saját kampányukat is finanszírozhatnák.

Ha az indulók köre és a finanszírozás kérdése tisztázódik, még mindig rengeteg technikainak tűnő problémával kell megküzdeni, amelyekben csak annyi a közös, hogy bármelyiken elbukhat az egész kezdeményezés.

• A szavazási eljárás számos eleme egyelőre kidolgozatlan, így a legalapvetőbb biztonsági, adatvédelmi, logisztikai kérdéseken felül nem látni azt sem, mi tudná kiküszöbölni, hogy hívatlan vendégként a kormánypárt, esetleg a Jobbik szimpatizánsai is belefolyjanak az előválasztásba, megbízóik számára kedvezően alakítva a végeredményt. Ez utóbbi kockázat csak akkor releváns, ha az előválasztáson induló formációk valóban képesek a kormányoldal legjelentősebb kihívóiként megjelenni – de akkor nagyon.
• A ma még kevésbé emlegetett kihívások között szerepel a választók bizalmatlansága is: félő, hogy bár szívesen nyilvánítanának véleményt, nem mernek majd részt venni egy ellenzéki előválasztáson.
• A jelöltek és a miniszterelnök-jelölt megválasztásán túl nem világos, mi lesz a pártlisták sorsa. A legkézenfekvőbb megoldás egy közös választási lista volna, de még az arra való felkerülés módja is számos kérdést felvet. Ha pedig a listák szintjén külön indulnának a pártok, kérdés, mi történik azzal a formációval, amelyiknek nem sikerül a listaállításhoz minimálisan szükséges számban előválasztási győzelmeket aratnia.
• Kétséges az is, képesek lesznek-e a pártok a vélhetően erősen konfliktusos előválasztási procedúra után erőiket egyesítve küzdeni a választási győzelemért.

A rengeteg kérdőjel ellenére az biztos, hogy egy előválasztás felkavarhatná a politikai állóvizet, ami a kisebb és a nagyobb pártok, illetve a civil mozgalmak számára egyaránt jó szervezeti építkezési lehetőséget biztosítana, sőt, akár új politikai szereplők rekrutálódásához is elvezethet. A Republikon koncepciójában pontokba szedett előnyök mellett annak is eszköze lehet egy előválasztás, hogy megkezdjük a leszámolást a „jó civilek kontra rossz politikusok” vagy „a civilek ne politizáljanak” hamis toposzaival.

Mivel egyetlen nemzetközi példa sem húzható rá a magyar viszonyokra, komoly innovatív energiákat igényel az egyelőre vázlatos ötlet megvalósítása. A legfőbb bizonytalansági tényező, hogy létezik-e egyáltalán olyan szereplő, formáció, amelyik képes ezt kihozni magából.