Bár az Európai Tanács mostani csúcstalálkozójának legégetőbb napirendi pontja kétségkívül a menekültügy, a tanácsülést ezzel párhuzamosan az elhúzódó görög adósságrendezés árnyékolta be. Egy olyan problémakör, amelynek hatására az EU ugyancsak szakadozhat a varrásai mentén: míg az egyoldalú menekültellenes intézkedések a közös európai vívmányokat (pl. schengeni övezet) kezdhetik ki középtávon, addig Görögország eurozónából történő távozása alapjaiban rengetné meg az egész integrációt.

Menekültügyben alulmaradt a Bizottság

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Noha a magyar sajtó Orbán Viktor győzelmeként írja le a menekültügyben hozott döntéseket, a helyzet inkább a Bizottság részleges vereségeként értékelhető a tagállami vezetőket tömörítő Tanáccsal szemben. Ez persze nem túl nagy meglepetés, tekintve, hogy a Tanács előző ülésén is az önkéntes felajánlások alapján történő menekülttranszfer-javaslatot preferálta, szemben a Bizottság kötelező kvótákra vonatkozó kezdeményezésével. A jelenlegi helyzet jól mutatja, hogy a tévhitekkel szemben az EU közösségi szintje a migrációs politikák terén még leginkább integrált menekültügyben sem elsődleges, végső soron a tagállamok szava dönt. A kérdés most az, hogy július végéig hány menekülteljárás lefolytatását vállalják át az uniós tagállamok a tehermentesíteni kívánt Olaszországtól és Görögországtól. A Bizottság által javasolt 40 ezer plusz 20 ezer fős szám minden bizonnyal össze fog jönni.

A magyar kormány uniós szinten elért részleges sikere, hogy Görögországtól és Olaszországtól nem kell menekülteljárást átvállalnia, sőt, kiegészítő pénzügyi támogatáshoz is jutott – ami vélhetően lehetne több is, ha a magyar kormány azt megfelelő tervekkel alátámasztva igényelte volna. A Tanács elismerte, hogy Magyarországra valóban jelentős migrációs nyomás nehezedik, hiszen az Európai Unióba vezető szárazföldi útvonalon jelenleg itt adják be a legtöbb menedékkérelmet, főként Szíriából, Afganisztánból, Irakból és Pakisztánból érkező menedékkérők. Az azonban, hogy ehhez a felismeréshez kerítésépítésre és a dublini egyezmény felfüggesztésének meglebegtetésére volt szükség, nem állít ki túl jó bizonyítványt sem az uniós bürokráciáról, sem a magyar kormány hagyományos diplomáciai érdekérvényesítő képességéről. Talán nem véletlen, hogy épp az uniós csúcs idején jelentette be a magyar kormány a brüsszeli állandó képviselet vezetőjének lecserélését.

Athén helyzete tovább borzolja az idegeket

A görög adósságrendezés hivatalosan egyébként nem is szerepel az Európai Tanács ülésének napirendjén, de mivel az eheti többszöri tárgyalás ellenére sem közeledtek az álláspontok, informálisan Athén ügye uralta az első napot. Janusz Varuakisz görög pénzügyminiszter még a csúcs kezdete előtt pár órával is egyeztetett az eurózóna képviselőivel, de ezúttal sem sikerült közös nevezőre jutniuk arról, hogy Görögországnak pontosan milyen reformintézkedéseket kellene életbe léptetnie a görög mentőcsomag utolsó, 7,2 milliárd eurós részletéért cserébe. A több szinten zajló intenzív tárgyalások ellenére sem került pecsét arra a megállapodásra, amely elkerülhetővé tenné a görög bankrendszer összeomlását, az államcsődöt és Görögország távozását a valutaövezetből. Athént minden eddiginél jobban szorítja az idő, kedden kell ugyanis visszafizetnie 1,6 milliárdos tartozását az IMF-nek, amihez feltehetően nem rendelkezik elegendő forrással.

A dilemma oka röviden összefoglalva: amit Alekszisz Ciprasz miniszterelnök ajánlott, az Brüsszelnek kevés, a görög választóknak azonban már így is jóval több a kelleténél. Nagyjából ugyanott tartunk tehát, mint fél éve, vagyis továbbra sem sikerült összeegyeztetni a felek ellentétes alapokon nyugvó gazdaságfilozófiáját. A Nemzetközi Valutaalap például azt kifogásolta, hogy az Athén által következő két évre beterjesztett 8 milliárd eurós büdzsé-megtakarítás során főként a bevételek növelésére, nem pedig a kiadások csökkentésére fókuszálnak, de komoly vita van a nyugdíjreform körül is. A hitelezők elsősorban az indokolatlanul magasnak tartott kedvezmények megnyirbálását követelik, amit viszont a radikálisan megszorításellenes kormánypárt belpolitikai okokból nem hajlandó felvállalni.

Geopolitikai találós kérdések

Ciprasz nem pusztán a társadalmi ellenállástól tart egy Athén számára fájdalmasabb program elfogadása kapcsán, hanem a Sziríza keményvonalasabb, szélsőbaloldali szárnyától is, amely könnyedén megakaszthatja annak elfogadását a parlamentben, nem beszélve a koalíciós partnerről: a Független Görögöknél a Nyugat-ellenes oroszbarát ideológia még beágyazottabb. Mindeközben kérdéses az is, hogy a hagyományosan jó partnerének számító és egyben az EU megosztásában érdekelt Oroszország milyen gazdasági mézesmadzagot húz el Athén orra előtt: jelzésértékű lehet, hogy a görög kormányfő egy héttel az uniós csúcs előtt találkozott Vlagyimir Putyinnal Szentpéterváron. Ehhez kedvező környezetet biztosíthat a megszorításoktól kifulladt társadalom hangulata: a Gallup egy évvel ezelőtti felmérése szerint a görög lakosság 35 százaléka bízik az orosz vezetésben, míg az EU-ban mindössze 23 százalék. A Szirízáról elmondható, hogy mozgását eddig alapvetően nem az oroszbarát vonal határozta meg, de a jelenlegi elhúzódó kötélhúzás, az IMF kérlelhetetlennek tűnő álláspontja és a szóban forgó megállapodás kimenetele meghatározó lehet a párt jövőbeni politikájára.

Annak ellenére, hogy az Unió jövőjét érintő legfontosabb kérdések rendre az Európai Tanács ülésein, de még inkább Angela Merkel német kancellár vonzáskörzetében dőlnek el, nem tudni, hogy a csúcstalálkozó milyen löketet adhatott a görög ügynek. Ciprasz szerette volna kihasználni a csúcs adta lehetőségeket álláspontja kifejtésére, de nem maradt sok mozgástere: eddig legalábbis minden résztvevő komor arccal járt-kelt Brüsszelben. Merkel határozottan az euró-csoportra hárította a „számolgatás” feladatát, és vészjóslón csak annyit mondott, hogy a tőzsdepiacok hétfői megnyitásáig tető alá kell hozni a megállapodást. Görögország pedig – mint fogalmazott – „nem fogja megzsarolni Németországot”. Az eurozóna külügyminisztereinek következő tanácskozására szombaton kerül majd sor, ami a német kancellár szerint „döntő fontosságú lesz”.

Juhász Attila – Zgut Edit