„Igen, de…” – nagyjából így jellemezhető a szociáldemokraták és az európai baloldal viszonyulása a TTIP-hez – írja mai vendégszerzőnk, UJHELYI ISTVÁN, az MSZP európai parlamenti képviselője. A politikus szerint a nem éppen szűk teret adó félmondat korántsem valamiféle orbáni pávatánc, vagy döntésképtelenség, sokkal inkább felelős álláspont, az ördög ugyanis mindig a részletekben bújik meg.

Abban nincs vitánk, hogy a Transzatlanti Szabadkereskedelmi és Befektetési Megállapodás (TTIP) nagy jelentőségű és progresszív előrelépés, amelyből tulajdonképpen mindegyik félnek előnye származik. Hiszen, pont ez a lényeg. Kérdés, hogy miként. A mai, egyre feszültebb és kiegyensúlyozatlan világunkban felértékelődnek a biztos pontok és az erős szövetségek. Ugyanezt látjuk az európai közösségen belül is: vannak, akik épp lebontani igyekeznek a szövetséget, míg mások szorosabbra fonnák a mindannyiunkat egyben tartó köteleket.  A kereskedelem liberalizálásából a világ többi részének is előnye származik: az Egyesült Államokon és az Európai Unión kívüli globális jövedelem csaknem százmilliárd euróval nőhet a megállapodás nyomán. Egy, az Európai Bizottság által megrendelt tanulmány szerint érdemi, több mint húsz százalékos kereskedelembővülést is jelenthet a megállapodás; leginkább az autóipar, a vegyipar, a gyógyszeripar és a kozmetikai ipar profitálhatna belőle.

Ami a közvetlen Magyarországot érintő hatásokat illeti: az Egyesült Államokból származó magyar import néhány évvel ezelőtt másfélmilliárd eurót, az összes export majd kétmilliárd eurót tett ki, ami makrogazdasági szempontból csekély nagyságrend. Kevés a valószínűsége tehát annak, hogy – szemben a félelmekkel – a TTIP miatt munkahelyek szűnnének meg Magyarországon. Az Európai Unió és az USA közötti külkereskedelem liberalizálásából mind a magyar exportőrök, mind a magyar importőrök profitálni fognak; ezért egyértelmű és számszerűsíthető is a magyar érdek. Fontos tény, hogy elsősorban a magas szárazföldi szállítási költségek miatt nem valószínű, hogy az amerikai mezőgazdasági tömegtermékek nagy volumenben jelennek majd meg a magyar piacon (ez ugyanis az egyik félelem az agráriumra építkező magyar érdekviszonyok kapcsán), igaz azonban az is, hogy az európainál olcsóbb amerikai agrár-tömegtermék exportjának növekedése árnyomás alá helyezheti majd az uniós piacokat. Emiatt pedig Magyarország fő európai uniós felvevőpiacain is szűkülhetnek majd a magyar értékesítési lehetőségek. Ezzel mindenképpen számolni kell.

Fotó: Flickr/Matthias Ripp

Ami érdemben formálja az álláspontunkat, hogy az úgynevezett Investor-State Dispute Settlement (ISDS) mechanizmus, amely alapján a jogviták esetén az amerikai vállalatok az EU-tagállamok kormányait nemzetközi bíróságok elé idézhetik, részese lehet a végső megállapodásnak, és ez a jelenlegi részletek ismeretében kategorikusan elutasítandó. A TTIP-tárgyalások kapcsán ugyanakkor szociáldemokrataként leginkább a transzparencia teljes hiánya miatt vagyok kénytelen szót emelni. A tárgyalások titkosak, az Európai Bizottság csak később fogja tájékoztatni a fogyasztóvédelmi szervezeteket és a civil társadalmat a részeredményekről; még európai képviselőként is csak korlátozottan és szigorú keretek között juthatok információhoz a folyamatokról. Nem lehet leszűkíteni ennek a megállapodásnak a kidolgozását kizárólag a gazdasági szereplőkre; a lehető legszélesebb körben be kell vonni az érintetteket, a civil szervezeteket. Kifejezetten problémás tehát a tárgyalások titkossága, és ebből adódóan a megállapodás egyes antidemokratikus elemei, illetve a szabályozási koherencia megteremtésének körülményei.

Az bizonyos, hogy a TTIP-tárgyalásokból a tagállami kormányok megpróbálnak belpolitikai kérdést csinálni és saját gazdaságpolitikai- és egyéb hibáik elismerése helyett az egyezményre hárítani a felelősséget a problémákért. Magyarország esetében ennél jóval mélyebbre kell menni, hiszen jogos kérdés egy szabadkereskedelmi megállapodás kapcsán, hogy van-e egyáltalán szabad kereskedelem Magyarországon. Van-e tisztességes gazdasági működés, amikor a rokonok, stróman gázszerelők aránytalan és jogtalan előnyökhöz jutnak, amikor az állam agresszívan és igaztalanul beavatkozik a szektorok életébe, kiemelve onnan a számára kedves szereplőket, míg másokat pedig gazdasági perifériára löknek. Fontos tény, hogy a magyar kormány egyelőre nem alakított ki egyértelmű és világos álláspontot az ügyben, ezzel kapcsolatban is össze-vissza beszél; nyilván az amerikai kapcsolatok meglehetős érzékenysége és egyre érzékenyebb volta miatt. Nincsenek ugyanakkor hatástanulmányok, nincsen előkészítés, nincsen konzultáció. Ez is minősíti az orbáni rendszert.

Mi, felelős szociáldemokraták esélyként tekintünk a TTIP-re, amely nem csak Magyarország, de az Európai Unió számára is jelentős előnyöket hordozhat. Ugyanakkor tisztában vagyunk azzal is, hogy az előnyök mellett veszélyek is megbújnak a részletekben, ezért felelősen és higgadtan kell a megállapodáshoz viszonyulnunk. Óvatosság és pragmatizmus, minket ez vezérel a kérdésben. Az MSZP nem támogat olyan megállapodást, amely csorbítja a munkavállalók jogait, éppen ezért elvárjuk a kormánytól is, hogy az álláspontja kialakítása során érdemben vonja be a szakszervezeteket. A TTIP nem helyezheti a tőke érdekeit a társadalmi vívmányok fölé. Az MSZP nem támogatja a génmódosított élelmiszerek dömpingjét sem a magyar mezőgazdaságban; nem szeretnénk, hogy ezek az élelmiszerek elárasszák a magyar piacot, és nem támogatjuk azt sem, hogy a környezetvédelmi és a fogyasztóvédelmi szabályok felpuhuljanak. Ha ezeket kiküszöbölő megállapodást sikerül kötni Európa és az Egyesült Államok között, akkor mindannyian nyertesei leszünk a folyamatnak. Az MSZP ezt támogatja. Befektetési partnerséget, szabad és mindenki számára előnyös szabadabb kereskedelmet akarunk, a társadalom számára előnytelen gazdasági pressziót viszont elutasítjuk. Ilyen egy felelős európai demokrata hozzáállása.

A szerző az Európai Parlament Szociáldemokrata frakciójának képviselője