Bár Magyarországon a terrorcselekmények elkövetésének nincs hagyománya, és a szűkebb értelemben vett terrorszervezet ritkaságszámba megy, a társadalomban meglehetősen erős az erőszakos potenciál, illetve a terror mint politikai eszköz elfogadottsága is.  A terrorizmusra a hazai válaszadók 12 százaléka gondol úgy, mint a politikai véleménykifejezés egyik lehetséges eszközére. Az elfogadás magasabb a férfiak, a fiatalok, a nagyvárosokban élők, a megtakarítás nélkül élők és a Jobbik szavazóinak körében. Ez derült ki a Political Capital kutatásából, mely a politikai erőszak elfogadottságának mérésére fókuszáló, a brit Demosszal közös nemzetközi projektünk zárótanulmányában olvasható.

A teljes tanulmány letölthető itt.

Egy előző elemzésünkben, bemutatva ugyanezen – 2014 nyarán, még a menekültáradatot és a párizsi terrorcselekményeket megelőzően készült – kutatás korai eredményeit azt találtuk, hogy a politikai erőszak támogatottsága Magyarországon általában meglepően magas. Az előítéletektől leginkább sújtott kisebbségeket illetően a cigányokkal szembeni erőszakos fellépést a megkérdezettek 29 százaléka igazolhatónak tartja, a zsidók vonatkozásában 16 százalék, míg a homoszexuálisok vonatkozásában 14 százalék ez az arány. A tekintélyelvű vezetőkkel szemben a megkérdezettek 26, a bankokkal szemben 25, a politikusokkal szemben 23, a multinacionális vállalatokkal szemben pedig 18 százaléka tartotta igazolhatónak az erőszakot. A pártok támogatói közül leginkább a Jobbik szavazói hajlamosak elfogadni az erőszakot. Nemzetközi kutatásunkban a brit mintával való összevetés azt mutatta, hogy az Egyesült Királyságban különösen a kisebbségi csoportokkal szemben jóval kevesebben tartják igazolhatónak az erőszakot:

További, korábbi összefoglalóinkban nem szereplő adatok is arra utalnak ugyanakkor, hogy a magyar lakosság körében magasak a lappangó erőszak mintázatai.  A magyar válaszadók 23 százaléka gondolja úgy, hogy fontos célok érdekében még egy demokráciában is megengedett az erőszak alkalmazása.

A kérdezettek 12 százaléka gondolja úgy, hogy előfordulhatnak olyan körülmények, amikor a terrorizmus az egyetlen lehetséges módja annak, hogy valaki kifejezze politikai véleményét. A férfiak inkább igazolhatónak tartják az erőszakot, így a terrorizmust is. A fiatalabbak valamivel elfogadhatóbbnak vélik a terrorizmust, és a városlakók körében szintén kedvezőbb a terrorizmus megítélése. Akik a megtakarításaikat élik fel, azok körében szintén magasabb a terrorizmus elfogadása. A regionális különbségek tekintetében azt látjuk, hogy a terrorizmusról a közép-magyarországiak vélekednek lényegesen megengedőbben. A pártpreferencia szerepe rendkívül fontos: a jobbikosok között 22 százalék azok aránya, akik elfogadhatónak tartják a terrorizmust.

A fenti eredmény természetesen nem jelenti azt, hogy a magyar társadalomban 12 százalék lehet a potenciális terroristák aránya: az, hogy bizonyos körülmények esetén igazolhatónak tartják a terrorizmust a kérdezettek, nem jelent egyben aktív támogatást is. Az akut terrorfenyegetés nincs közvetlen kapcsolatban a társadalmi attitűdökkel, ugyanakkor az erőszak széles körű igazolása morális felmentést is adhat a potenciális elkövetők számára.  Egy korábbi, nemzetközi kutatás (European Values Study, 2008) azt mutatta egyébként, hogy az erőszak társadalmi támogatottsága tekintetében Magyarország a középmezőnyben van – az említett kutatásban Görögország jelent meg azon országként, ahol a legtöbben tartották a terrorizmust elfogadható politikai eszköznek.

Fontos azt is hozzátenni, hogy terrorizmus elutasítottsága is magas a társadalomban. A társadalom döntő többsége elfogadhatónak tartja az erőszak alkalmazását, amennyiben az terroristák ellen irányul (63%). Az erőszakot a magyar társadalom velük szemben tartja a leginkább igazolhatónak.

Mindezzel együtt véleményünk szerint fontos lenne, hogy a kutatásban (és más korábbi kutatásokban, például a Konfliktusmonitor vizsgálataiban) feltárt erős lappangó erőszak-mintázatokra nagyobb politikai és szakmai figyelem irányuljon. Három dolgot tartunk különösen fontosnak (a rendészeti és államvédelmi szempontokon túl):

1. Rendszeres kutatások, melyek mutatják az egyes áldozati csoportokkal kapcsolatos erőszakos attitűdök dinamikáját, illetve pontosabb képet adnak ezen vélemények társadalmi és földrajzi beágyazottságáról. Fontos a közösségi oldalakon fellelhető erőszakos csoportok és ideológiák rendszeres monitorozása is, melyre tanulmányunkban módszertanokat is javaslunk (erről részletesebben egy későbbi blogposztban írunk).
2. Célzott oktatási és közösségi programok, a fiatalok számára.
   • A nagyobb hatékonyság kedvéért, bevett nyugat-európai gyakorlatikat követve, erőszakos cselekedetek korábbi (tettüket megbánt) elkövetői, extremista csoportok korábbi tagjai és a gyűlölet-bűncselekmények áldozatai is szerepet kaphatnak, akik személyes beszámolóikkal nagyobb hatást tudnak gyakorolni a diákokra.
   • Mivel kutatásunkból úgy tűnik, hogy az ideológia szerepe rendkívül jelentős az erőszak és a terrorizmus támogatottságában, fontos, hogy az ideológiák erőszak-katalizáló szerepe (különösen a XX. században) a történelemoktatásban is nagyobb szerepet kapjon.
3. Mivel a kutatás alapján úgy tűnik, hogy a politikai aktivitás növeli az erőszak támogatottságát, fontos lenne a politikai erőszak, terrorizmus kérdésének depolitizálása – azaz a pártpolitikai helyett a szakmai és szakpolitikai diskurzusok és viták erősítése.

A kutatást a Political Capital megrendelésére az Ipsos Zrt. végezte 1000 fős mintán, személyes kérdezéssel, 2014 júniusában. A minta a 18 év feletti felnőtt magyar lakosságot reprezentálja nem, kor, iskolai végzettség és lakóhely településtípusa szerint. A statisztikai hibahatár +/-3,1 százalékpont. A pártpreferencia arányok a teljes mintában a következők szerint alakultak: Fidesz (36,9%), Jobbik (12,3%), MSZP (8,3%), DK (3,3%), LMP (2,9%), Együtt-PM (2,4%).

A kutatás egy, a Political Capital, a Social Development Institute és a Demos UK által folytatott, az Európai Bizottság (ISEC) támogatásával és az Open Society Institute társfinanszírozásával megvalósuló, a politikai erőszakra fókuszáló kutatási projekt része. A projekt címe: Developing innovative methods for comparative researches on violent radicalisation among the youth to help prevention.

A kutatáshoz kapcsolódó elemzések a http://www.politicalcapital.hu/2015/10/measuring-political-violence/ oldalon olvashatók.