Ahogyan Ravasz Ábel vendégszerzők korábbi blogposztjában megfogalmazta: a szlovák választások egyik legfontosabb tétje a visegrádi országok regionális politikájának az európai mainstreamtől való még markánsabb leválása volt. Felmerült a kérdés, hogy vajon a „budapesti és varsói gyors” után a pozsonyi politika is a nacionalista bezárkózás felé fordul-e. Az eredmények alapján a válasz egyértelmű igen.  

Az előzetes forgatókönyvek a Smer szinte biztosra vett győzelme esetén az eddigi kettős külpolitikai irányvonal folytatásával számoltak, amely a retorika szintjén kiáll az Oroszországgal való megbékélés mellett és egyben ellenzi a szankciókat, a Tanácsban viszont támogatja az egységes európai politikát és hadi eszközökkel is segíti Ukrajnát a konfliktusban. Ezzel szemben egy esetleges jobboldali kormánykoalíció az atlantista vonalat erősítette volna, ily módon gyengítve az Orbán Viktor politikájával fémjelezhető antimigrációs, Brüsszel-ellenes politikát.

Ehhez képest a szlovák protest-szavazók „fülkeforradalmat” csináltak a Smer radikális gyengítésével (a kormánypárt mandátumainak 40%-át veszítette el), a hagyományos kereszténydemokrata pártok parlamentből való kiejtésével, egy neonáci és egy jól ismert szélsőjobboldali párt parlamentbe juttatásával. A szlovák szélsőjobboldal összesen 16,7%-os képviselethez jutott a parlamentben.

Forrás: Újszó.com

Az Új Szó helyzetértékelése szerint a választási eredmények kvázi patthelyzetet eredményeztek: a Smer a szélsőjobboldali Szlovák Nemzeti Párttal (SNS) sem érheti el a parlamenti többséget, a töredezett jobboldal pedig szintén kisebbségi kormányzásra készülhet – az SNS és a neonáci Mi Szlovákiánk Néppárt (LSNS) való koalíciókötés érthető elutasításával. Eszerint reálisan kisebbségi kormányzás, szakértői kormány vagy előrehozott választás valósulhat meg Szlovákiában.

Ami azonban biztos, hogy az SNS ismételt és az LSNS előszöri parlamentbe jutásával a szlovák politika eleve erős oroszbarát tendenciái még hangsúlyosabbá váltak. Az SNS kormányzati szerepvállalásával pedig további oroszbarát kormányzati fordulat lenne borítékolható. Míg a Smer és Robert Fico kormányfő is a „galambok” közé sorolható az európai színtéren, amikor az Oroszországhoz való viszonyról van szó, a Szlovák Nemzeti Párt és Marian Kotleba pártja sokkal hangosabban és nyíltabban képviseli az orosz érdekeket.

A Political Capital korábbi tanulmányában leírtak alapján az oroszbarát politikai erők jelenléte három okból is aggasztó. Egyrészt a korábban rejtőzködő szélsőjobboldali szavazók potenciálisan tovább radikalizálhatják a pánszlávista kulturális alapon oroszbarát szlovák közvéleményt. A Political Capital Derex-indexe már korábban rámutatott arra, hogy a politikai attitűdök szintjén a szélsőjobboldal iránti attitüdinális igény növekedett a Szlovák társadalomban. Ez jó fogadóközönséget jelent a Kreml nacionalista, idegenellenes, tekintélyelvű ideológiájának exportjához.

A szélsőjobboldali extremizmus iránti igény Szlovákiában (2005-2013)

 

                                                                  Forrás: derexindex.eu

Másrészt mind az SNS, mind az erőszakos, extremista szubkultúrából kinőtt LSNS nyíltan oroszbarát húrokat penget, legitimálva Oroszország neoimperialista törekvéseit: a SNS korábbi alelnöke, Rafael Rafaj a Krím-félsziget jogtalan annektálását például az Unió birodalmi törekvéseinek tulajdonította.

„Valószínűleg az Európai Unió jelenlegi centrista vezetése provokálta ki és támogatja az ukrajnai konfliktust az Oroszországgal való politikai, gazdasági és talán katonai konfliktust kockáztatva. Ez az őrült terv az unió-párti (EU-vezetőkre, a szerző) vezethető vissza” – mondta a politikus.

A párt vezetője, Andrej Danko pedig az Egyesült Államok érdekeit szolgáló eszközként utasította vissza az Oroszország elleni szankciókat, amelyek szembe mennek a „szlovák nemzeti érdekekkel”. A szlovák politikus ezzel egyébként Orbán Viktor egyik hasonló érvét hangoztatta.

Az LSNS vezetője, Marian Kotleba 2014 elején az elsők között fejezte ki együttérzéséta a korábbi ukrán elnök, Viktor Janukovics iránt a majdani tüntetések kezdetekor, akit elmondása szerint az orosz határhoz egyre közelebb araszoló „terrorista NATO fenyeget”. A politikus legutóbb azt ígérte, hogy hatalomra kerülve népszavazást ír ki az ország NATO-tagságáról.

Marian Kotleba NATO-ellenes molinója a Banska Bystrica megyeházán 2014-ben. Forrás: bystrica.dnes24.sk

Harmadrészt a nemzetbiztonságra közvetlen veszélyt jelent a szlovák oroszbarát paramilitáris szubkultúra, ahol Marina Kotleba karrierje is elindult. Az 1995-ben alakult neonáci Szlovák Testvériség (Slovenská Pospolitosť – SP) nyíltan a második világháborús náci szlovák báb-államot élteti. Kotleba 2003-ban került a szervezet élére. AZ SP-hez hasonló szervezetek gazdag kapcsolatrendszert ápolnak orosz szélsőségesekkel, például a Szlovák Újjáéledés Mozgalom (Slovenské hnutie obrody – SHO) 2010-ben kötött együttműködést az orosz Nemzeti Egységgel (Narodniy Sobor). A különféle neonáci szervezetek gyakori vendégei orosz paramilitáris kiképző-táboroknak, ahol többek között az orosz különleges erők (Spetznaz) volt tagjaitól nyertek kiképzést. A paramilitáris edzőtáboroknak igazán hasznát vették a szlovák szélsőségesek, hiszen igazoltan több tagjuk is harcol Ukrajnában a szeparatisták oldalán. Egyikük a Marian Kotleba által vezetett Besztercebánya (Banska Bystrica) megyéből származó Mario Reitman, aki az LSNS Prešovi szárnyához köthető.

A szlovák választások tehát fordulópontot jelenthetnek a Szlovákiában tapasztalható orosz politikai befolyás változásában, mivel a szélsőjobboldali pártok három alapvető funkciót valósítanak meg a Kreml számára:

1. A kisebb parlamenti pártok legitimálják az orosz rezsimet.
2. A neonáci és paramilitáris szerveződések nemzetbiztonsági szempontból destabilizálják Szlovákiát.
3. Az oroszbarát szélsőjobboldali médiumok pedig közvetlenül a szlovák közvéleménynek közvetítik a Kreml propagandáját.

Az szlovák szélsőjobboldal oroszbarátságának részletes elemzése itt található angol nyelven.