Az Egyesült Államok és az Európai Unió között formálódó szabadkereskedelmi megállapodás, közismert nevén a TTIP, egyre több figyelmet kap Európában, annak ellenére vagy épp amiatt, hogy a tárgyalások az amerikai elnökválasztás közeledtével lassulni látszanak. Rengeteg szó esik a megállapodás egyes részleteiről, egy fontos részlet mégis elsikkadni látszik, jelesül, hogy a szerződés aláírása és ratifikálása milyen hatással lehetne az EU-n belüli kohézióra? A kérdés nagyon fontos, több szempontot vet fel, amelyek mindegyike releváns az EU és tagállamainak jövője szempontjából. Állandó szerzőnk, CSEHI RÓBERT közgazdász, politológus ezt a kérdéskört járta körül elemzésében.

Az első, és talán legkézenfekvőbb vetület a gazdasági kohéziót érinti. Milyen hatással lesz a TTIP (Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerség) az EU-n belüli gazdasági felzárkózásra? Érdemes onnan kiindulni, hogy a szabadkereskedelmi és befektetési tárgyalások a válság időszakában kezdődtek meg, és nem titkolt szándéka volt a feleknek, hogy az atlanti térség mindkét oldalán gazdasági fellendülést generáljanak. Az EU egy egyre inkább leszakadó dél-, és kelet-európai régióval nézett szembe, ahol a munkanélküliség, az eladósodottság párosult egy lassuló gazdasági teljesítménnyel, és helyenként a pénzügyi szektor megingásával. Ugyan a válság és a szabadkereskedelmi megállapodások gazdasági természete eltérő, mégis az elemzések egy része (pl. Bertelsmann Stiftung és az Ifo által készített jelentés) arra mutat rá, hogy a dél-európai országok lehetnek a legnagyobb nyertesei a TTIP-nek, ahol az átlagot meghaladó gazdasági növekedésre és munkahely-bővülésre számítanak. A várakozások tehát gazdasági felzárkózást prognosztizálnak az EU-n belül, legalábbis ami a déli országokat illeti.

A helyzet természetesen ennél bonyolultabb. A sok tényező közül érdemes kiemelni, hogy a szabadkereskedelmi megállapodásnak nem csupán kereskedelem-teremtő, piacbővítő hatása van, de érvényesül a kereskedelem-elterelés is, amely azzal jár, hogy az EU-n belüli országok egymás felé irányuló kereskedelme visszaeshet, mivel az európai termékeket amerikaival helyettesítik. Ugyan ez a hatás a különböző szektorokban, a különböző tagállamok viszonylatában más és más, a kohézióra való negatív hatását nem érdemes túldimenzionálni. Jóllehet az amerikai kereskedelmi érdekeltség növekedése negatívan hat az Európán belüli kapcsolatokra, a kereskedelem volumene, mely az EU-s tagországok között zajlik, még mindig jelentősen meghaladja majd az amerikai partner felé irányulóét. Az európai egységes piac marad a legfontosabb piac az EU-s tagországok számára még egy széleskörű TTIP ratifikálása esetén is. Ehhez persze nagymértékben tud hozzájárulni, ha egy fontos feltétel is megvalósul, amely átvezet minket a gazdasági-politikai kohézió mezsgyéjére.

A TTIP a vámok és nem-vámjellegű korlátozások leépítésével rengeteg szektorban növelni fogja a versenyt. Hogy az EU gazdasági kohéziója biztosítva legyen, és minden tagállam nyertese lehessen a megállapodásnak, elengedhetetlen, hogy a versenyképesség növelése európai projektté váljon. Ha lesznek leszakadók, az EU kénytelen lesz regionális és egyéb fejlesztési alapokból finanszírozni a felmerülő ’költségeket’, ezért sokkal fontosabb egy proaktív megközelítés, amelynek jelei már látszanak az európai döntéshozatal szintjén. Már a korábbi, a válság során hozott intézkedések is, mint pl. az Euró Plusz Paktum, hangsúlyt helyeztek a versenyképesség növelésére, de a 2015 júniusában kiadott öt elnök (Európai Bizottság, Európai Tanács / Euró Csúcs, Eurocsoport, Európai Központi Bank, Európai Parlament) által jegyzett nyilatkozat egy konkrétabb javaslatcsomaggal állt elő. Hangsúlyozva az EU-n belüli konvergenciát, az euró övezeten belül Versenyképességi Hatóságok létrehozását irányozták elő, amely jelzésértékű, és kiemelten fontos szerepet töltene be a kereskedelemben is, hiszen a munkaerő-hatékonyságot és a bérek ezzel kapcsolatos mozgását monitorozná egy komparatív rendszerben. Az Európai Szemeszter ilyen irányú bővítése csak egy lépés, amelyet a munkaerőpiac, a vállalkozói környezet és az adópolitika terén bevezetett egyéb sztenderdek segítségével igyekeznének tovább erősíteni. További kulcsfontosságú terület lesz az oktatás, amely a versenyképesség növelésében kulcsszerepet játszik majd, és várhatóan egy Juncker-csomaghoz hasonló intézkedés alapozza majd meg. Az európai szintű intézkedések persze nem váltják ki a tagállami kormányok által hozott döntéseket, így szorosabb koordinációra lesz szükség, amelynek egyik kulcsa lehet a már említett Versenyképességi Hatóságok felállítása. A TTIP várhatóan nagyban hozzájárul a folyamat felgyorsulásához, és ezáltal az európai egység növekedéséhez.

Itt érdemes utalni még olyan konkrét területekre, mint a pénzügyi szabályozások koordinációja, amely nagy vitákat generál a tárgyalásokon, de könnyedén hozzájárulhat a Tőkepiaci Unió (Capital Market Union) létrejöttéhez, amely a Bizottság napirendjén van. Egy másik fontos kérdés lehet az energiapolitika, ahol egy esetleges megállapodás növelheti az EU-n belüli energiabiztonságot, ezáltal hozzájárulva a további kohézióhoz. További konkrét kérdés a Brexit ügye is. Obama elnök legutóbbi látogatásán is nyilvánvalóvá tette az angol fél számára, hogy amennyiben kilépnek ez EU-ból, úgy a szabadkereskedelmi tárgyalási partnerek között az utolsó helyre sorolódnak, mivel az USA regionális nem pedig bilaterális megállapodásokban érdekelt. Hogy ez mennyire befolyásolja a választókat a nyáron, kérdéses, de az biztos, hogy komoly ütőkártyát jelent az európai vezetők kezében, akik a Brexit ellen kampányolnak.

Politikai értelemben persze nem csupán a tagállamok közötti kohézió számít, hanem az európai intézmények közötti szoros együttműködés, amely a válság során sokszorosan felnagyítódott. Már az öt elnök nyilatkozata is jelzésértékű, de ha a TTIP tárgyalási folyamatot nézzük, észrevehető, hogy a Bizottság, a Tanács és az Európai Parlament együttműködése meghatározó. A Tanács megadta a tárgyalási mandátumot a Bizottságnak, a parlament pedig folyamatosan monitoroz, és az ombudsman segítségével elérte, hogy a folyamat egyre átláthatóbb legyen, amely kulcseleme az intézmények közötti kohéziónak. Ehhez a folyamathoz a tárgyalásokért felelős biztos, Cecilia Malmström is nagyban hozzájárult nyitottságával és kooperációra való hajlandóságával. A TTIP ebből a szempontból jól illeszkedik a mostani intézményi dinamikába, amelynek végkimenetele egyelőre kérdéses. Azt azonban érdemes megemlíteni, hogy a transzatlanti kapcsolatok ilyen irányú szorosabbá válása az EU globális szerepét is tovább emelné, amely szintén pozitív hatással lenne a belső kohézióra.

Ami a társadalmi kohéziót illeti, itt a legbonyolultabb a kérdés. Paradox módon a TTIP negatív mobilizáció által hozta össze Európa lakosságát; 2015 végére több mint három millióan írták alá azt az európai polgári kezdeményezést, amely a TTIP tárgyalások felfüggesztésére hívja fel a Bizottságot. Ugyan jogilag a kezdeményezés nem állja meg a helyét, mindenképpen azt jelzi, hogy van egyfajta ellenállás a lakosság körében a megállapodás irányába. A kérdés az, hogy mit tesznek az egyes tagállamok és a Bizottság, hogy ezt az ellenállást támogatásra fordítsa, vagyis miként képes saját álláspontjáról meggyőzni a tüntetőket elmagyarázva a kérdéses pontokat, megnyugtatva a kételkedőket. A probléma nem az, hogy az emberek egy része ellenzi a megállapodást, hanem ott, hogy sok esetben túlzottan óvatosak. Ahogy Pascal Lamy, a WTO volt vezetője vélekedett: „Ha Németország a TTIP ellen megy, az nem azért van, mert protekcionista, hanem csupán mert óvatos”. Ez az óvatosság indokolt, és kulcsa lehet az európai kohézió további növelésére, amely a közös értékeink, sztenderdjeinek védelmében épülne fel, amolyan járulékos következményként. Fontos azonban, hogy a közös értékek érdekében való közös fellépést a negatív mozgósításból a pozitívba miként képesek az intézményi résztvevők átlendíteni.

A TTIP Európán belüli kohézióra gyakorolt hatása tehát többtényezős, és rengeteg kérdés csak idővel, a szerződés életbe lépése után merül fel, amelyek hatása előre nehezen jósolható. Ha azonban a kanadai példát vesszük alapul, ahol a NAFTA aláírása után a provinciák közti politikai és gazdasági kohézió növekedésnek indult, akkor bizakodva tekinthetünk a jövőbe. Hogy a folyamat sikeres legyen, elengedhetetlen, hogy mindenki elvégezze a saját házi feladatát, ahogy Cecilia Malmström ezt többször is jelezte a tagállamok felé. Mert aki kimarad a felkészülésből, lemarad a futamról.

A szerző közgazdász, politológus, a Közép-európai Egyetem tudományos munkatársa