Most, hogy már nemcsak civil szervezetek (Magyar Helsinki Bizottság, Társaság a Szabadságjogokért), hanem egy párt (Magyar Kétfarkú Kutya Párt) is érvénytelen szavazat leadására biztat (sőt, úgy tűnik, több pénzt fog a kampányára fordítani, mint a legtöbb ellenzéki párt), az érvénytelen szavazatok korábban nem ismert politikai tétjét kell meghatározni.

A bojkott és az érvénytelen szavazás bár lényegében ugyanazt eredményezi (nem növeli a részvételt, sem az igen, sem a nem szavazatok számát), az egyetlen különbség, hogy az érvénytelen szavazatokat össze fogják számolni. Azt senki nem gondolhatná komolyan, hogy mindenki, aki távol maradt a szavazástól, a kormány ellensége volna. A megfontoltan érvénytelenül szavazókról viszont, ha ennél sokkal több nem is, ennyi biztosan kiderül.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Nem minden érvénytelen szavazat mögött lapul meg viszont protestszándék. Minden szavazáson előfordulnak érvénytelen szavazatok, eltérő mértékben. Érdemes ezért megnézni, hogy a korábbi országos népszavazások során hogyan alakultak ezek az értékek:

Látszik, hogy az elmúlt négy népszavazás során feltett hét kérdés esetében 0,49% és 2,03% között szóródott az érvénytelen szavazatok aránya. Közöttük is kiemelkedik a 2004-es referendum két értéke; ekkor történt először, hogy – a kettős állampolgárság kapcsán – a „rosszul feltett kérdés” toposza megjelent a politikai nyilvánosságban, és ez magával hozta az érvénytelenül szavazás politikai tartalmáról szóló vitát is. 2008-ban ugyanez sokkal kevésbé volt jelen, ekkor inkább a „nem”-re biztattak a Fidesz által kezdeményezett referendum ellenzői.

Körülbelül tehát 1%-nál húzható meg az a határ, amely fölött már gyanakodhatunk arra, hogy az érvénytelenül leadott szavazatok mögött politikai megfontolás húzódik. Ha ezt – vagy még inkább a 2004-es 2,03%-ot – szignifikánsan meghaladó arányban születnek érvénytelen szavazatok, azt már az MKKP sikerként értékelheti.

Mindez persze nem összekeverendő a párt tényleges támogatottságával. Mégis kapnánk valamilyen képet, hogy mennyire széles az a választói réteg, amelynek a politikai elégedetlensége viszonylag összetett politikai üzenettel is becsatornázható. Ezzel az értékeléssel is érdemes ugyanakkor óvatosan bánni, mivel az igen szavazatokról is bátran kijelenthetjük majd, hogy kormányellenesek, a népszavazástól távol maradók között viszont nem fogjuk tudni, mennyien lehetnek a bojkottálók.