V4: költség–haszon elvű törékeny egység az Orbán-kormány kezében

Fotó forrása: parameter.sk
Fotó forrása: parameter.sk

A Visegrádi Csoport 1991-es létrehozásakor a tömbön belüli országok egymásrautaltsága volt a politikai párbeszéd legfőbb ösztönzője, és sok szempontból mindmáig az is maradt. A regionális együttműködés legtöbb esetben a kölcsönös függőségi rendszer bizonyos fokú intézményesülésével jár. Így született meg a V4-platform is. De vajon Magyarország szempontjából a visegrádi összedolgozás milyen gyakorlati előnyökkel járhat napjainkban? Vendégszerzőnk, TÓTH BÁLINT LÁSZLÓ külpolitikai elemző írása.

Az EU előtt álló reformok, avagy mekkora súlya van a V4-eknek?

2017 elejéig választható lehetőségként még érvényben volt a minősített többségi rendszer az Európai Bizottságnak a javaslatait érintő tanácsi szavazáskor. A népességarányos súlyozásból eredően a visegrádiak összesen annyi szavazattal bírtak, mint Franciaország és Németország közösen, a V4-eknek tehát reális esélyük volt az Európa-politikák alakítására. Mostantól azonban már az ún. kettős többségi szabály a mérvadó. Eszerint egyrészről a tagállamok 55%-ának az igen szavazata szükséges egy javaslat elfogadásához – azaz huszonnyolcból tizenhat országé –, másrészről pedig a döntést támogató államok mögötti lakosságszámnak az EU teljes népességének legalább a 65%-át le kell fednie. Ez napjainkban uszkve 331,6 millió főt takar, amely a visegrádiak 63,8 milliós becsült összlakosságának több mint az ötszöröse az Eurostat adatai szerint.

A V4-kooperáció tehát a részes országok teljes összefogásával is kevés marad a brüsszeli politikaformálás döntő mérvű befolyásolásához. A minősített többségi előterjesztések megvalósításának megakadályozására „blokkoló kisebbséget” kell kialakítani a Tanács legalább négy olyan tagállamából, amelyek együttesen az EU népességének több mint a 35%-át képviselik. Ez az arány ma hozzávetőleg a V4 összlakosságának a háromszorosa, úgyhogy a Közösségen belüli szövetséges(ek) megtalálására továbbra is rákényszerül a négy közép-európai állam. Ilyen téren tehát Budapest nem támaszkodhat pusztán a visegrádi szövetségre az aktuális EU-politikai törekvéseinek a véghezvitelekor.

Az unión belüli másodrangú tagállami szerep elkerülése új együttműködési síkokba kényszerítheti a visegrádiakat. Az Egyesült Királyság kiválása a közel jövőben egy uniós szintű politikai átrendeződéshez vezet. A jelenlegi magyar kabinet számára fontos, hogy az EU jövőjét illető elképzeléseihez politikai szövetségeseket találjon. Egy összehangolt és előre egyeztetett V4-megnyilvánulás bizonyosan alkalmas eszköz lehet Budapest kezében a többsebességes európai együttműködési modellel szembeni fellépéshez.

A 2017. március 2-i visegrádi miniszterelnöki találkozón egy, az EU jövőjét illető nyilatkozatot fogadtak el a V4-kormányfők. A lépés időszerű volt, hiszen a brüsszeli és a római uniós találkozókat követően már bonyolultabb lesz Közép-Európának meghatároznia a maga helyét Európában. Az energiapolitikai szabályozásokat, a migránskérdés kezelését, és az adórendszert illető normák kialakítását továbbra sem szeretné Brüsszelhez delegálni a magyar kormány. Budapest ebben magáénak tudhatja Prága, Pozsony és Varsó támogatását, hiszen egyikük sem pártolja az uniós intézmények hatáskörének bővítését. A varsói V4-találkozó reflektálhatott Jean-Claude Juncker nemrég megjelent fehér könyvére, amelyben a többsebességes vagy éppen a föderatív uniós modell kialakításának lehetőségeiről értekezik az Európai Bizottság elnöke. A visegrádi állásfoglalás igyekezett versenyre kelni a március 6-án Versailles-ban megrendezett francia–német–olasz–spanyol állam- és kormányfői találkozóval is, amely lehetséges alternatívaként tekintett a többsebességes EU-modell kiépítésére. A március 2-i V4-csúcson a visegrádi platform kormányfői leszögezték, hogy az uniót érintő legjelentősebb döntéseket az Európai Tanácsnak kell meghoznia, és szívesen látnák a nemzetállami parlamentek szerepének erősítését is a „demokratikus kontroll” letéteményeseként. A magyar kormány álláspontja szerint az Európai Bizottság csupán a tagállamok kormányai által meghozott döntések végrehajtója, és az Európai Tanácsot illeti meg a főszerep a politikaformálásban.

Budapest érdeke, hogy az eurozóna stabilitást, kiszámíthatóságot szavatoljon a közösségi fizetőeszközt használó gazdaságoknak, hiszen ezen államok jelentik hazánk legfőbb gazdasági partnereit. Az is fontos Budapestnek, hogy a közös valutát nem használó tagállamoknak ne kelljen a közös kockázatok terhét viselniük, amennyiben egy eurózóna-beli állam fizetésképtelenné válik a hitelezői felé (lásd Görögország). Ebben Prágát és Varsót maga mellé állíthatja a magyar kabinet.

A varsói V4-egyeztetés nem maradt visszhang nélkül. Mark Rutte holland kormányfő meghívta a visegrádi vezetőket a Benelux-államok hamarosan megrendezendő találkozójára, hogy együttesen értekezzenek az unió jövőjéről (a balti kormányokkal is hasonló jellegű találkozóra készülnek a holland, belga és luxemburgi miniszterelnökök). A kisebb EU-tagállamok attól tartanak, hogy a március végi római találkozón Németország, Franciaország, Olaszország és Spanyolország a többsebességes Európa modelljének kialakítása mellet fog lándzsát törni. Politikai partnerként Magyarország tehát többet ér a balti vagy a Benelux államok számára a V4-szövetség tagjaként, mint egymagában.

 A legújabb közös front: az élelmiszerbiztonság

A V4-államokban vizsgálták a helyben forgalmazott fogyasztási cikkek, valamint az osztrák illetve német piacokon kapható társaik közötti minőség- és összetételbeli különbségeket. A mintavétel eltérést mutatott a nyugati piacok javára, de több jelentős nemzetközi élelmiszeripari forgalmazó is kifogásolta az elvégzett tesztek módszertani megalapozottságát. Az Orbán-kormány retorikájában az EU-szkepticizmus most újabb munícióval bővült. Március 6-án Szlovákia és Magyarország kérvényezte az élelmiszerek uniós piacon belüli kettős minőségének megvizsgálását az Európai Unió Mezőgazdasági és Halászati Tanácsának ülésén. A prágai kormány elismerően nyilatkozott az előbbi két állam lépéséről.

A kezdeményezés időzítése igencsak jelképes. Éppen az unió megreformálásának küszöbén, a római csúcs előtt lett hangos tőle a média. Üzenet ez Brüsszel és a többi EU-tagország felé, hogy a kelet-közép-európai régió több figyelmet érdemel. Másrészről üzenet a saját állampolgárok számára is: az EU-s intézmények mélyítését addig nem fogják támogatni a V4-kormányok, amíg az unió nyugati felén ugyanaz a termék jobb minőségben kapható ugyanattól az eladótól, mint itt, az integráció területének keleti részén.

A szlovák kormány nyomásgyakorlásként európai polgári kezdeményezés indítványozását is fontolgatja „a multinacionális vállalatok sértő gyakorlata” témakörében. A magyar és a cseh európai parlamenti képviselők javaslatára az EP 2013-ban határozatot is elfogadott az ügyben, amelyet azonban az Európai Bizottság mindmáig nem emelt jogerőre. Budapest érvei: az európai egységes piac egységes fogyasztókat és egységes egészségügyi, minőségbeli szabályozást kell, hogy feltételezzen. Az azonban az kérdéses, hogy a kettős mércével szembeni fellépés valóban a probléma megoldásával zárul-e majd, vagy csupán a V4-kormányok népszerűsége növelésének eszköze marad.

Március 17-én az igazságügyért és a fogyasztóvédelemért felelős európai biztos bejelentette egy, a kettős élelmiszer-minőség problémaköre által érintett országok képviselőből álló munkacsoport felállítását. Ugyanakkor, mivel a témakör nem érinti valamennyi uniós tagállamot, nem várható egységes EU-szintű jogi szabályozás a kérdéses területen. Ennélfogva a V4-országoknak kell majd a saját élelmiszerbiztonsági és fogyasztóvédelmi szabályozásaikat közelíteniük a nyugati sztenderdekhez. Az európai szintű népszavazás politikai tőkét kovácsolhat a hazai viszonylatokban, ám a közép-európában nemzetközi vállalatok által forgalmazott fogyasztási cikkek színvonalát nem feltétlenül emeli.

Menekültválság: törékeny egység

2015-ben Budapest, Pozsony, Prága és Varsó anyagi illetve technikai támogatást biztosított a jelentős menekült populációval rendelkező országok, a szárazföldi migrációs útvonalon fekvő nyugat-balkáni államok, valamint a Világélelmezési Alap részére. Ugyanakkor elfogadhatatlannak minősítették az Európai Unió Bizottságának a kezdeményezését, miszerint a menekülteket egy előre meghatározott, állandó és kötelező szisztéma szerint kellene elosztani az Unió tagállamai között. A V4-országok ebben a témában szembekerültek a legnagyobb kereskedelmi partnereikkel. Magyarország és Lengyelország – valamint Ausztria – továbbra is elutasítja a menekült-elosztási mechanizmus alkalmazását, de Prága és Pozsony is csak korlátozott mértékben veszi ki a részét a migrációs válság ilyen jellegű kezeléséből. A V4-ek az uniós szolidaritást a migrációs nyomás kezelésének tekintetében rugalmasan értelmezik (minden tagállam saját belátása szerint vegye ki a részét az elosztásból), míg a jelentős menekültlétszámmal rendelkező nyugat-európai országok gyakorlati segítőkészséget látnának szívesen a közép-európaiaktól.

Úgy tűnik, hogy a magyar kormány eredményesen multiplikálja az európai uniós befolyását a visegrádi partnerek segítségével, hiszen a 2017. február végi máltai uniós csúcson a nyugat-európai EU-tagállamok elfogadták Budapest korábbi javaslatait a líbiai menekültkrízis kezelését illetően (miszerint helyben, még az EU-n kívül lenne célszerű a biztonsági szűréseket elvégezni a Közösség területére lépni szándékozó embereken). Ez a gesztus pálfordulásnak tekinthető mondjuk a 2015 őszi berlini állásponttal szembeállítva.

Ugyanakkor, a V4-összedolgozás olykor kevés Budapest kvótaellenes politikájának artikulálásához. A Bizottság március 2-án kijelentette, hogy kötelezettségszegési eljárást is indíthat azon tagállamok ellen, amelyek nem vesznek át rövid időn belül szíriai menekültet. Viszont azt a keresetet, amelyet a kvótákkal szemben Magyarország és Szlovákia még 2015 őszén nyújtott be, még mindig csak vizsgálja az említett szerv.

A Magyarországot érintő 2015-ös menekültválság kezelésében tapasztalható aktív cseh, lengyel és szlovák szerepvállalásnak belpolitikai indíttatásai is lehettek. Említett kormányok igyekeztek elnyerni a többnyire bevándorlás-ellenes állampolgáraik tetszését rendőri és katonai alakulataik Magyarországra küldésével. Egyébként a V4-országok csak a felszínen mutatkoznak egyöntetűen migránskvóta-ellenesnek. 2015 szeptemberében Varsó megszavazta a tanácsi rendeletet a menekültek Unión belüli arányos elhelyezéséről. Magyarország és Szlovákia keresetet nyújtott be a döntés ellen, de ahhoz a másik két V4-állam nem csatlakozott. Jelenlegi adatok szerint egyedül Magyarország kormánya az, amelyik az EU-n kívüli menekülttáborokból egy ember átvételét sem vállalja.

A visegrádi jövőképekről

A V4-tömörülés országainak részben eltérő geopolitikai irányultságai előre meghatározzák az együttműködés tartalmát: míg Varsó a balti-tengeri régióban bír világos érdekeltségekkel, addig a maradék három ország számára inkább a Duna menti együttműködés áll a prioritások homlokterében. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az említett országok eltérő földrajzi–demográfiai adottságait sem. Lengyelország jelenlegi népessége tizenkét–tizenhárom millió fővel több mint a többi három államé összesen.

Az élelmiszerbotrány kapcsán egyértelműen látszik a V4 kezdeményező szerepe és az, hogy a közép-európai kormányok – ha új szabályrendszer szerint is, de – egyértelműen továbbra is egy közösen épített, egységes EU mellett kardoskodnak. Közép-Európa továbbra is az egységes piac és a schengeni jogrendszer megőrzésében érdekelt.

Az EU érdekérvényesítési rendszere együttműködésre sarkallja a mérsékelt politikai súllyal bíró államokat. A kisebb tagállamok egymás képességeinek összeadásával juttathatják érvényre akaratukat. A magyar kormány külpolitikai sikeressége a partnerek megválasztásán túl tehát abban rejlik, hogy képes-e megtalálni partnereivel az érdekhalmazaik azon metszeteit, amelyek mentén a szinergia kifizetődő lehet minden résztvevőnek. Az együttműködés eredményessége a költség–haszon-elemzéseken múlik. Ugyanakkor az egyes V4-országok Brüsszel, az USA és Oroszország irányába folytatott egyoldalú politizálása a térségbeli szövetségesek bevonása nélkül bomlasztó hatásúnak bizonyulhat a közép-európai tömbre nézvést.

Az Európai Bizottság tevékenységét illető döntések kapcsán Budapest többé nem támaszkodhat pusztán a visegrádi szövetségre. Ahhoz is túl alacsony létszámú össznépességgel bír a négy visegrádi szövetséges, hogy az Európai Tanácsban „blokkoló kisebbséget” alkotva elejét vegye egy-egy számukra nem tetsző kezdeményezésnek. Még a migráció kérdéskörében tapasztalható látszólag következetes V4-összedolgozás is kevés ahhoz, hogy az Európai Bizottság ne fenyegetőzzön kötelezettségszegési eljárással azon tagállamok ellen, amelyek nem vesznek át menekültet Nyugat-Európából.

A magyar kabinetnek szüksége van politikai szövetségesekre az EU jövőjét illető kérdések megvitatásakor. Egy összehangolt V4-megnyilvánulás alkalmas eszköz Budapest kezében a többsebességes Európával szembeni fellépéshez, illetve az uniós intézmények hatásköri bővítéseinek megakadályozásához. A legutóbbi fejlemények rávilágítottak: a küszöbön álló európai uniós intézményi átrendeződés folyamatában Magyarország szövetségesként többet ér a balti vagy a Benelux államok számára a V4 tagjaként, mint egymagában.

  • Nagy Emilia

    Szívás, hogy hazánkban az ellenzék a röhejes, mi? 😀 😀