Bezárás
Uncategorized

Európa meggyengítésére játszhat Trump, ennek tapsol az Orbán-kormány

Miközben Európa feszült aggodalommal figyelte a hivatalba lépő Donald Trump Európai Unióval kapcsolatos megnyilatkozásait, az Orbán-kormány a liberális demokrácia halálát ünnepelte az új amerikai elnök színrelépését követően. Trump egyszerre kérdőjelezte meg a transzatlanti katonai szövetség (NATO) létjogosultságát, vetítette előre az unió széthullását, és hirdetett kvázi kereskedelmi háborút a Mexikóban üzemeket létesítő német autóipari vállalatok ellen.

Az új amerikai vezetés leginkább azzal háborította fel az integrációpártiakat, hogy üdvözölte Nagy-Britannia kilépését az EU-ból, kifejezetten örvendetesnek tartva, hogy a szigetország elhagyja az általa „német szervezetként” aposztrofált közösséget. „Az EU és az USA kapcsolatainak alakulását Trump elnöksége fényében pillanatnyilag az komplikálja, hogy láthatóan sem az új elnök, sem pedig stábja nem ismeri a tényleges európai helyzetet, még kevésbé az Európai Unió működési logikáját, célrendszerét, mozgási dinamikáját, és ami még súlyosabb: egyelőre mintha konokul nem is érdekelné mindez” – mondta ezzel kapcsolatban a PC Blognak Fóris György, a Bruxinfo elemző és tartalomszolgáltató iroda brüsszeli igazgatója. Az elemző nem tartja kizártnak, hogy Trump később, tapasztaltabb politikusként felismeri majd az általa ilyen formán pozitív fejleménynek tekintett esetleges irány tényleges stratégiai súlyát. „Mindez azonban beteljesülése is lehet annak az összeesküvés-elméletnek, amit már a görög válság idején is emlegettek, miszerint egy világkereskedelmi, világpolitikai pozícióit megerősíteni akaró amerikai vezetés cinikus játszmájáról van szó, amiben a cél a versenytárs Európa gyengítése” – tette hozzá Fóris. Ennek tükrében nehezen értelmezhető a magyar kormány optimizmusa, miszerint Trumppal beköszöntött a nemzetközi kapcsolatok új, bilaterális rendszere, amelyben minden szereplő a saját érdekeit helyezi előtérbe.

A Fehér Ház mindemellett háborút indított a vele szemben kritikus média ellen, azt szajkózva, hogy a „hamis hírek” gyártói (többek között a CNN, a New York Times vagy a CBC News) valójában nem a szövetségi kormány, hanem a nép ellenségei. Kirekesztő populizmus ez a javából, egyben elsőrendű hivatkozási pont Orbán Viktor kormányának, amely a „a legfelsőbb politikai hatalomra” hivatkozva hirdette meg, hogy innentől kezdve „Magyarország az első”.

Trump az alulfizető Németországot támadja

Mindenesetre Trump a transzatlanti kapcsolatokat illetően egyvalami mellett határozottan kitart, ez pedig a NATO-n belüli védelmi kiadások terén szorgalmazott fokozottabb tehermegosztás. A szimbolikus üzeneten túl gyakorlati jelentőséggel is bírt például az Angela Merkellel való – feszültre sikeredett – kétoldalú találkozó után közzétett Twitter-üzenete. Az amerikai elnök szerint „Németország óriási összeggel tartozik, és jóval több pénzt kellene fizetnie az Egyesült Államoknak a nagyszabású és rendkívül drága védelemért”. Mindez diplomáciai botránnyá fajult azt követően, hogy a sajtóban megjelent hírek szerint Trump egy 346 milliárd eurós számlát nyújtott be Merkelnek a 2002 óta elmaradt NATO-befizetésekre hivatkozva. A hírt a német kormány utólag cáfolta, de Trump üzenete ettől még egyértelmű: az amerikai katonai védőernyő csak abban az esetben vehető készpénznek, ha mindenki többet tesz a kalapba.

„A 2014-es walesi NATO-csúcson minden tagország vállalta, hogy növelni fogja a védelmi költségvetésének emelését a következő évtizedben. Az amerikai kritika nyomást kívánt gyakorolni, hogy az alulteljesítő országok lehetőleg erejükhöz mérten gyorsítsák fel a védelmi kiadások növelését” – mondta ezzel kapcsolatban Wagner Péter, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója. Wagner kiemelte azonban, hogy a folyamat nem lehet öncélú, mert az extra forrásokat fel kell tudni értelmesen használni. „Egy tipikusan alulfinanszírozott haderő haditechnikailag elavult, de az évtizedek alatt elmaradt fejlesztéseket nem lehet néhány év alatt minden területen bepótolni, hiszen a haderőnek szervezetileg nincs gyakorlata a komplex rendszerek beszerzésében, illetve integrálásában, ami időigényes folyamat” – tette hozzá Wagner. Magyarország egyébként 2026-ra irányozta elő a védelmi kiadások megemelését a GDP 2 százalékára, amit a fentiek tükrében nagy valószínűséggel korábban kell majd teljesítenie.

Európának ugyanakkor feltehetően nem kell attól tartania, hogy – Trump kampányüzenetével ellentétben – az USA kihátrálna a NATO szolidaritási klauzulája mögül, gyengítve ezzel a katonai szövetségen belüli szolidaritást. „Nem ezt az üzenetet támasztották alá J. Mattis védelmi miniszter és M. Pence alelnök 2017. februári európai útjai. Ezen túl a gyakorlati intézkedések terén sincs nyoma annak, hogy az USA kihátrálna európai szövetségesei mögül. Folytatódik az amerikai szárazföldi erők visszatérése a kontinensre, nyáron pedig nagy hadgyakorlatok lesznek Kelet-Európában” – hangsúlyozta Wagner Péter.

Fóris György szerint e tekintetben fontos lakmuszpapír lehet az egyre inkább rogyadozó EU-török viszony alakulása és az erre való amerikai reagálás. Az Egyesült Államoknak mindig is fontos volt Törökország, olyan NATO-tagról lévén szó, amelyik a nyugati ipari centrumok szempontjából kulcsfontosságú energiautánpótlás, és nem utolsósorban amiatt, hogy ütközőzónát képez a radikalizálódó iszlám világ közvetlen szomszédságában Európa felé. „Vajon, ha Ankara elszabadul, és Erdogan fenyegetését beváltva valóban menekültek millióit engedi rá Európára, az kivált-e beavatkozási reflexet Washingtonból? Egy ilyen fejlemény hamarabb bekövetkezhet, mint mondjuk egy súlyosabb európai konfrontáció Oroszországgal. Cserébe az amerikai reagálás jól tükrözi majd, hogy Trump és környezete mit gondol valójában Európa jelentőségéről” – mondta a szakértő.

Középtávon sincs alternatívája a NATO-nak

Elsősorban nem is a transzatlanti kapcsolatok körüli bizonytalanságok, hanem Nagy-Britannia kilépése erősítette fel azt az uniós vitát, amely a NATO-tól független uniós védelmi struktúrák kiépítését célozza. Ennek eredményeként döntöttek a tagállamok tavaly decemberben a katonai és védelmi ipari együttműködés mélyítéséről, amelyet a magyar kormány is üdvözölt. Orbán Viktor tavaly nyár óta szorgalmazza egy német-francia együttműködéssel irányított uniós hadsereg felállítását, elsősorban a menekültellenes retorika részeként, az EU külső határvédelmére koncentrálva. Mindez azonban nem sok politikai támogatottsággal rendelkezik még a visegrádi tagállamok körében sem, a lengyelek legalábbis biztosan nehezen fogadnának el egy NATO-val párhuzamosan működtetett német dominanciájú katonai struktúrát. „Rövid és közép távon nincs alternatívája a NATO-nak, és egyelőre nem is ez a cél. Miközben az EU önálló védelmi identitását fejleszteni kell, és ezt Nagy-Britannia már nem akadályozza tovább, az EU számára közép távon a legköltséghatékonyabb megoldás a NATO-val történő együttműködés elmélyítése és a szinergiák kihasználása” – fűzte hozzá Wagner Péter.

A cikk a Visegrád és az EU jövője című projekt keretén belül készült. A Nemzetközi Visegrádi Alap által támogatott projektben a Political Capital a szlovák, a cseh és a lengyel EurActivval közösen vesz részt.