Thomas Melia: globális recessziótól szenved a demokrácia

Fotó forrása: Index.hu
Fotó forrása: Index.hu

Orbán Viktor Vlagyimir Putyinhoz hasonlóan próbálja leépíteni országában a kommunizmus összeomlása óta kifejlődő demokratikus rendszert, és igyekszik elszigetelni Magyarországot a szabad nemzetek közösségétől – interjúnk Thomas Meliaval, az amerikai külügyminisztérium korábbi európai és eurázsiai ügyekért felelős helyettes külügyi államtitkárával, a Freedom House korábbi igazgatóhelyettesével. Jelenleg a George W. Bust Intézetben dolgozik a kétpárti egyetértés amerikai politikában történő megerősítéséért. 

PC Blog: Az európai és eurázsiai posztkommunista országok politikai és intézményes reformjait vizsgáló Freedom House legutóbbi jelentésében elég lehangoló képest fest. A Nations in Transit 2017 szerint a felmérésben résztvevő több ország tavaly a demokratikus folyamataikat tekintve inkább hanyatló, mintsem fejlődő tendenciát mutatott. A térség egykori bezzegországának számító, ma már illiberális úton haladó magyar demokrácia helyzete tovább romlott. Ön már a rendszerváltás idején is gyakran megfordult Magyarországon, hogy látja a jelenlegi magyarországi változásokat?

Thomas Melia: A kommunizmus 1989-es összeomlása után az egyik legsikeresebb és legvirágzóbb európai demokráciája épült itt, ezért nagyon szomorú látni a de-demokratizálódási folyamatot. Gyakran felmerül bennem, hogy vajon mit gondolhatnak 1956 hőseinek és mártírjainak családjai, ahogy azt figyelik, hogy Orbán Viktor az orosz tekintélyelvű Vlagyimir Putyin taktikáit alkalmazza. Mindketten lépésről-lépésre próbálják leépíteni az országukban a kommunizmus összeomlása óta kifejlődő demokratikus rendszert. Mindketten próbálják elszigetelni országukat a szabad nemzetek nemzetközi közösségétől – ez húzódik amögött a nagy hazugság mögött, miszerint nem hazafias az, hogy civil szervezetek külföldről kapnak anyagi támogatásokat. Ugyanez az indok áll amögött, hogy megpróbálják bezárni az Európai Egyetemet Szentpéterváron, illetve a CEU-t Budapesten. Valójában arról szól, hogy falat húznak Oroszország vagy Magyarország köré. Ha belegondolunk a térség történelmébe, és hogy mennyire fontos volt a Berlini Fal lerombolása illetve a vasfüggöny felszámolása a magyar-osztrák határon, elkeserítő látni, hogy választott vezetők húznak falakat és osztják meg az embereket a 21. században.

Magyarország nem elszigetelt eset, a 27 vizsgált régiós államból 18 országnak esett a szóban forgó értékelése. Ez a második legnagyobb hanyatlás a felmérés történetében, majdnem akkora, mint a 2008-as globális gazdasági válság utáni visszaesés – írják a szerzők. Annak ellenére, hogy a lengyel demokráciát szilárdnak minősítették, úgy tűnik, hogy Jaroslaw Kaczynski több esetben is az Orbán Viktor által járt utat követi. Ön szerint ezek a régióra jellemző mintázatok? Az autoritarizmusból a demokrácia felé vezető út egyirányúságába vetett hit végleg megbukott?

Ez a visszaesés Lengyelországban és Magyarországon nem csak régiós jelenség; része a demokrácia globális recessziójának. Nagyon aggasztó. Aki úgy gondolta, hogy „egyirányú út vezet az autoritarizmusból a demokráciába”, nem ismeri a világtörténelmet, de még az európai történelmet sem. Nincs olyan demokratikus reform, ami visszafordíthatatlan lenne. Magyarország, néhány szomszédjához hasonlóan, már járt ezen az úton. A demokratikus társadalom olyan, mint az emberi szervezet: folyamatos figyelemre, karbantartásra és tanulásra van szüksége ahhoz, hogy megőrizze egészségét. Minden országnak törekednie kell arra, hogy gyerekeink megfelelő oktatásban részesüljenek, beleértve az alapvető szabadságjogok és a törvényhozás ismeretét, illetve hogy hogyan találjuk meg a megfelelő egyensúlyt a többség és a kisebbség jogai között.

Egyetért azokkal, akik szerint az EU-nak többet kellene tennie a beavatkozás terén? Például elindítania egy kombinált „hetedik cikkely-eljárást” Lengyelországgal és Magyarországgal szemben annak érdekében, hogy ne védhessék egymást a vétóikkal a Tanácsban?

Én is csalódott vagyok amiatt, hogy az EU nem talált módot arra, hogy megfékezze Magyarország demokratikus alapokról történő elmozdulását, vagy akár hogy felfüggessze a Brüsszeltől érkező juttatások egy részét. Amíg az EU adófizetői hatalmas összegekkel járulnak hozzá Magyarország infrastruktúrájának és más területeinek fejlesztéséhez, addig a kormány azzal vádolja Brüsszelt, hogy „beavatkozik” Magyarország ügyeibe. Nos, ha az Orbán-kormány nem akarja, hogy az EU „beavatkozzon” Magyarországon, akkor vissza kellene térítenie a pénzt, ami jelenleg befolyik a kasszájába.

A lex CEU ügyében az amerikai kormány határozott fellépése meglepetésként érhette a Fidesz-kormányt, amely teljes paradigmaváltásra számított a Sorossal szemben szintén ellenséges Donald Trump megválasztása után. Elszámolta magát Orbán Viktor Trumppal kapcsolatban? Ön mire számít, hogyan alakul a kétoldalú kapcsolatok jövője a magyar kormány legutóbbi intézkedéseinek tükrében?

Amíg az új amerikai kormány megalakulóban van (és valószínűleg még lesz is egy darabig), fontos emlékezni arra, hogy voltak már átmenetek ezelőtt is. Mindig több a folytonosság, mint a cezúra az amerikai politikai irányelvekben, hiszen az amerikai érdekek és értékek nem változnak csak azért, mert új elnök került hatalomra. Az amerikai kormány legutóbbi kijelentései Washingtonban és Budapesten egy megfontolt és változatlan politikát mutatnak, ahol előnyben részesítjük a demokráciát a diktatúrával és a kleptokráciával szemben.

Múlt decemberben Fareed Zakaria azt állította: Trump győzelmével lehetséges, hogy az USA-ban is az illiberális demokrácia felemelkedésének lehetünk majd szemtanúi. Egyetért a felvetéssel, hogy a történelem nyitott, vagy az amerikai politikai rendszerben többszörösen működő fékek és ellensúlyok lelassíthatnak, illetve keresztezhetnek bármely illiberális elnöki tevékenységet?

Az Amerikai Egyesült Államok befejezetlen munka marad. Ahogy az alkotmányunk első mondata is szól: „hogy tökéletesebbé tegyük az uniót” – nem azt állítja, hogy tökéletes, hanem azt, hogy tegyük tökéletesebbé. Már az új adminisztráció első napjaiban emlékeztettek minket arra, hogy a törvényhozásunk figyelmes és szigorú erkölcsökön alapszik, hogy a nagyobb politikai változtatáshoz széles körű konszenzusra van szükség a kongresszusban, illetve, hogy a független média és civil szféra még sosem volt olyan energikus, mint most. Minden hibája és gyengesége ellenére bízom az amerikai demokrácia tartós erejében.

 

  • szvoboda

    De ugye mindenki érzi a különbséget az ordítozó, rongáló és verekedő, agresszív néger csürhe és az ellenük tüntető ordítozó, rongáló és verekedő, agresszív fehér csürhe között….

    • bánk

      Igen, érezzük. Az “ellenük tüntető ordítozó, rongáló és verekedő, agresszív fehér csürhe ” jelenleg megelőzni kívánja a Franciaországban, Angliában, Németországban, Dániában , Sédországban már kialakult állapotokat, és megpróbálja megvédeni országát és családját a foglaló iszlamisták ellen.

  • Pozsega

    “Hungária (Uhorsko) utódállamában, Magyarországon”

    Nem írtam még ilyet kommentben, de a kurva anyádat! :)

  • Zsolt Balogh

    Egyre mélyebbre süllyed a soros fele átlátszó egy neonáci tüntetést összemos a magyart menekültpolitikával. Ez az a BB aki csehszlovák kém néven fut és végighazudozott már pár sajtót?

  • Sándor Kovács

    Egész Európa népeinek tüntetnie kéne a bevándorló iszlám csürhe ellen, és ugyan olyan hidegvérrel púsztitani őket, ahogy ők teszik a békés keresztényekkel világ szerte.

  • Mex Quetzalcoatl

    “Kart karba öltve mennek neki a menekültkvótának a visegrádi kormányfők”.Gondolom a “bolondbotond” nem olvas híreket!

  • BObama Hungary

    Szívesen előfizetek, de sok ilyen cikket nem kellene írni. Nagy tévedés, hogy a propaganda vezet ide. A szélsőséges demonstrációk ellen hatékonyan fellépni az olyan állam képes, melynek polgárai értik-követelik-védik a demokratikus értékeket.

  • Petraeus

    Egesz korrekt lett a beszamolo, a hungariazastol eltekintve, de mindegy, errol mar nem fogsz leszokni. Azt azert pontositanam, hogy egy liberalis demokraciaban semmi nem adhat okot rendori tulkapasra

    “a fiatalember esetleg előzőleg milyen cselekményt követett el, amely ezt a rendőri túlkapást kiváltotta, a módszer mindenképp elítélendő.”

    szoval ez olyan mint arrol ertekezni, hogy mi “valtotta ki” a nemi eroszakot, nem az aldozat, az biztos. A rendori tulkapast a rendorok gyenge kezpzese, kontrollja es az altalanos rendori kultura valtja ki, ezt jol demonstralta a rendorfonok es a tobbi politikus reakcioja, egy dolog nem valtja, nem valthatja ki, ez pedig az aldozat.

    Innen ugy nezz ki, hogy a szlovak rendorseg a magyar 2006-os szinten van, szoval van meg mit fejlodniuk.

    Ja es remelem a kovetkezo Brunni blokad is sikeres lesz, hajra.

  • Levi
  • SinetHunter999

    Egy biztos.Az,hogy homokba dugjuk a fejünket nem oldja meg a problémát.A menekültek új hazát keresnek.Lehet játszani a számokkal ,de több ezren bolyonganak szerte Európában.És még sokkal többen várják,hogy ők is útnak indulhassanak.Menekülnek a háború és a szegénység elől.Az már egy másik kérdés,hogy mind Afrikában ,mind a Balkánon kialakult helyzetért elsősorban saját magukat okolhatják. Az afrikai országok mindent megtettek,hogy felszabaduljanak a gyarmatosítóik uralma alól. Amikor ez megtörtént meg nem tudtak mit kezdeni a szabadságukkal.(tisztelet a kivételnek). Szinte az egész régió instabil és veszélyes. Polgárháború és törzsi ellentétek taszítják vissza őket a középkorba. És mikor valamelyik fél vesztésre áll elindul az “ígéret földjére” Európába. Ugyanez van Koszovóban. Elszakadtak Szerbiától és most,hogy a saját sorsukról dönthetnek csődöt mondanak.A reakció pedig,hogy elindulnak megkeresni az “örökké termő fát”. Ez pont olyan mintha mivel nekem rosszabbul megy sorom mint a szomszédnak szépen átköltöznék hozzá mert,neki olyan nagy kertje és háza van. Sokszor hallani,hogy mit aggódunk nem mi vagyunk a bevándorlók “célpontjai” hanem a nyugat. Igen ám csak a “nyugat” oda küldi vissza azokat akiknek nem ad menedékjogot ahol beléptek az EU-ba. azaz hozzánk. Délről jönnek az újabb és újabb csoportok ,nyugatról meg a vissza küldöttek. Nem nehéz elképzelni mi lesz ennek a vége. Dél Európa tele van menekültekkel.Szerbiában ezer számra várják,hogy valahogy átjussanak hozzánk.Nyilatkozták,hogy őket bizony egy kerítés nem állítja meg mert,nincs veszíteni valójuk.
    Persze azzal sem értek egyet ahogy erre a helyzetre a szélső jobb reagál. De ha nem ilyen lenne a helyzet akkor talán a reakció sem ilyen lenne. Érdekes a cikkben olvasni,hogy a Magyar kormány “uszító” magatartása vezet a szlovákiai eseményekhez!? Én épp azt látom,hogy nálunk még azért nem történtek ilyen események mert,az emberek azt látják,hogy a kormány próbál valamit tenni.Nem tétlenül nézi az eseményeket. Hogy jó lépéseket tesz-e azon persze lehet vitatkozni.Én úgy látom nem is lehet igazán jót tenni.Nem jó az sem ha szembe megyünk Európával,de az sem ha nem veszünk tudomást arról,hogy képtelenség a menekültek áradatával megbirkózni. Egyszerűen nem lehet több tíz vagy százezer embert befogadni,ellátni. Érezzük a saját bőrünkön mennyire nehéz is a gazdasági helyzet.Az emberek azért robotolnak,hogy valahogy a felszínen maradjanak. Aztán van egy réteg aki már önmagában is nagyon leterheli a szociális ellátó rendszerünket.(Ezért is nem értettem egyet a plakát kampánnyal.Ezek a plakátok már évek óta kint lehetnének. Bár ők tényleg nem veszik el a munkánkat) Hogy és főleg miből fogjuk ellátni ezeket az ezreket? S vajon mennyire fogják békésen tűrni azt,hogy az “ígéret földjéről” vissza toloncolják őket hozzánk??? Megszólaltattak egy fiatal férfit a menekültek közül valamelyik televízió híradójában.Elmondta,hogy több mint egy hónapja jönnek Afganisztánból.És,hogy ők nem akarnak semmi rosszat csak egy békés helyet keresnek ahol tanulhatnak. Hát ez megható.Bár felmerül a kérdés,hogy azokban az országokban ahol átjöttek sehol nem volt béke és iskola? Vajon miért vannak még mindig úton? Miért nyugat Európa a céljuk? Nem lehet,hogy a fejlett szociális ellátó rendszer az oka? Ezeket a kérdéseket majd az idő megválaszolja. Csak ne csináljunk úgy mintha a televízióban várnánk a kedvenc sorozatunk következő részét!

  • Pál Nagy

    Félelem és (nemi)erőszakdzsihád Malmőben Ide vezet a bevándorlás…

  • blackhawk

    poker indonesia Thanks for taking the time to discuss this, I feel about it and love learning more on this topic. If possible, as you gain expertise, would you mind updating your blog with more information? It is extremely helpful for me.

  • blackhawk

    definitely a great post. Hats off to you! The information that you have provided is very helpful. casino sbobet

  • András József Fazekas

    A kiindulópont eleve hamis, és egy ordenáré nagy hazugságra épül.

    Politikai konfabuláció, hogy a magyarországi, 2010 előtti, minden területen becsődölt posztkommunista disznóól bármilyen szempontból fejlett demokrácia lett volna, és az azóta történt változtatások a „demokrácia leépítésénak” az irányába hatottak volna.

    Ezt a hamis állítást semmilyen releváns jogi érvelés nem képes alátámasztani.

  • TZ

    Emberiségünk örök kísérőtársa a fejlődés sürgető kényszere, mely csendben csörgedező csermelyből évszakos záportól bömbölve áradó folyammá dagadva, egyre rémisztőbb dübörgésével tudatja a világgal ellenállhatatlanságát. Eljött az idő … megint …

    Mi másként folyhatnának az események, ha nem épp úgy, amint azt látjuk? Rengetegszer lejegyezték már történetét, gondosan agyagtáblába nyomkodva íróvesszővel, pergamenre pingálva lúdtollal, papírra préselve ólomformákkal, képernyőre komponálva klaviatúrával … de ez a fene ábrándos képű, álmodozó utókor (mi) csak megy a maga feje után (faltól-falig). Végül megint követi a természeti törvényszerűségeket – s minden akként lesz, ahogy már az első soroknál sejteni lehetett. Valaki csendben mosolyog…

    Változásért kiállt a világ – s bizony, az égre tekintve mintha ismét felhők gyülekeznének – miközben a távolból rémisztő morajlás erősödik: https://www.youtube.com/watch?v=bozbet6uko8

    Változásért kiállt a világ – meghalljuk-e?

    A második világháború füstölgő romjain sarjadó Európai Unió – akárcsak az Amerikai Egyesült Államok, vagy épp a Szovjetunió – kizárólag egy életképes, globális civilizáció létrejöttével nyerhet utólagos legitimációt, hiszen az őket életre keltő szellemiség egyetemes, nem ismert határokat! (Éppen ezért a Szovjetunió megszűnésével önmaga kérdőjelezte meg utólagosan léte szükségszerűségét – valójában az általános érvényű modell hibás adaptálódásának köszönhető a bukása – s könnyen elképzelhető, az Egyesült Államokból érkező aktuális hírek is valami hasonlót vezetnek fel. Vagy esetleg az uniók további összegyúrását tapasztalnánk már?)

    Az Amerikai Egyesült Államok (mely lényegében nem állam, hanem államok uniója), mint függetlenedő, újjászülető, volt angol gyarmat egy olyan időszak máig meghatározó szellemisége jegyében fogant, mely szorosan kötődik a nagy francia forradalomhoz, s bizony, még a “nagy októberi szocialista forradalom” is ezen eseménylánc részeleme. Az amerikaiak függetlenségi nyilatkozatának, miként a kortárs francia forradalom vívmányának, az emberi és polgári jogok nyilatkozatának (mely az egykori Szovjetunió és a jelenlegi Európai Unió szellemiségének szintén egyik alapvető forrása) a szerzői ismerték egymást, szoros kapcsolatot tartottak egymás közt az óceán két partján. (A francia forradalom egyik inspiráló előzményének pedig tekinthető a megelőző évszázadban, a felvilágosodás szellemében lezajlott angol forradalom.) Bár nem teljesen azonos körülmények között fogantak, s ekként a megtestesülésük sem tökéletesen egyező, mégis egyívású változásokról beszélhetünk! Eszméjük pedig fokozatosan sugárzott szét a világban, egészen máig hatva (modern kori köztársaság). Vagyis egyazon jelenség különféle manifesztációiról van szó – mely eszme térben és időben határtalan.

    Az UNIÓK ugyanis NEM BIRODALMAK – hanem FOLYAMATOK! A folyamatok végcélja pedig a GLOBALIZÁCIÓ. Eme globális újraszerveződésünk előzményei az említett egyesülések, melyek előfeltétele a “modern kori köztársaságok”, mint megelőző lépcsőfokok, s mely folyamat nélkülözhetetlen közege a “modern kori demokratizmus” működő intézményrendszere.

    Változásért kiállt a világ – megértjük-e?

    Önmagában értelmetlen bármely unió – hiszen egy folyamatot sem lehet megdermeszteni az örökkévalóságig – nem erre szolgálnak! Az ilyen irányú próbálkozások rendre kudarcra ítélve önmagukat számolják fel (akár hatalmas áldozatok árán). Nem trónolhatunk önelégülten a végtelenségig jövőnk zálogán. Mindinkább torzul a jelenlegi európai, azon belül különösképpen a volt szocialista államok (így a magyarok) társadalompolitikai és gazdasági modellje. Ez szinte az összes bajunk forrása – ennek okszerű orvoslása nélkül képtelenség megoldani a kihívásainkat! Az ajtónkban dörömbölő technológiai fejlesztések és innovációk mind ugyanennek az idejét múlt szisztémának az átlépését követelik. A technológiai vívmányaink kölcsönös függésben, elválaszthatatlanul kapcsolódnak a társadalmi fejlődésünkhöz. Nem a termelőeszközök szétaprózott tulajdonlása vezeti ugyanis előre az emberiséget evilági létezésében, hanem az alkotásának közesen learatott gyümölcsei. Az UNIÓ nem fordulhat vissza, de nem is betonozható be – HALADNIA KELL!
    Rohamosan gyarapodó civilizációnknak nincs lehetősége 8, majd 9, aztán 10, 11 … milliárd világpolgárának saját elektromágnesesen lebegő autót előállítani. Irracionális, hogy minden földi polgárnak saját luxusjachtja, csodavillája, magánrepülője legyen. De nem is ezek a tárgyak életünk értelmei – pusztán csak kellékei! Eszközök. Épp, mint kétmillió éve a fahusáng egy felmenőnk mancsában…

    Megújuló világunk mind összetettebb, nagyszabásúbb technológiai innovációi lehetetlenné teszik az egyéni birtoklást – lényegük pedig nem a tulajdonlás, hanem a HASZNÁLAT. Ugyanis épp eme használattal lehetséges az újabb, következő fejlődési fokok kiszemelése és elérése – vagyis eszközeink közösségi használata révén gyorsuló ütemben érhetjük el mindenkori továbbjutásunk szükséges, soron következő fejlődési szintjét.

    A használatot favorizáló “közösségi-megosztásos gazdasági modellek” újra, már megint törnek előre (teljesen érthetően)! Gondoljunk bele: a technológiai újításokat (főként egyre keletebbre haladva) nem képes önállóan finanszírozni az átlagember, de még egy szűkebb közösség sem (elektromágneses járművek, űr- és élettudomány, robottechnológiák, “okosvárosok”) – ezek kiépítése mind szélesebb társadalmi, nemzetek feletti összefogást és elköteleződést igényel. Fölösleges és káros a berzenkedés ezekkel szemben!

    Itt, a Kárpát-medencében nem vélik elgondolkodtatónak, hogy a természetes rendszerességgel feltűnő újítások nyomán, mikor azok nyugat felől érkeznek, a meg nem értésünkkel találkozva átmenetileg kihunynak – majd kis ráhagyással, már egy erőteljesebb verzióban kelet felől betörnek?
    Mindezt terepasztalon elképzelve demonstrálhatnánk egy folyton örvénylő, hullámzó áramlással, mely folyam “bentről” szemlélve különálló események láncolatának tűnhet – pedig emelkedettebb, “külső” perspektívából teljesen nyilvánvaló: végig egy jelenséget vizsgáltunk.

    Megannyi vívmány fennakadt az értelmetlen akadékoskodáson, mikor a fejlettebb nyugati régiókból kopogtatott nálunk (döntően a rövid távú, kapzsi és felelőtlen koncepciónk miatt), majd, hiszen az újítások így, vagy úgy, de mindig utat törtek maguknak, hát behatoltak a térkép másik feléről – keletről.

    Az ipari forradalom, a motorizáció, s ennek során ezen eszközök általános hasznosulása, hasznosítása (társadalompolitikai változásokkal karöltve) sajnálatosan elégtelen hatásfokkal érvényesülhetett, mikor gazdaságpolitikai jellegű lépésekkel, társadalmi nyitással eluralkodhattak volna felénk.
    Ezért aztán – mivel ezen újítások sikertelenül interpretálódtak a honi rendszerben – elszeparálódást, lemaradást és kiszolgáltatottságot eredményeztek, melynek “orvoslásában” a korábban kudarcot vallott, nyugati típusú megközelítést felváltotta a keleti típusú despotizmus. De ki kérte, hogy így legyen? Végső soron ki a hibás? Hát mi – magunkra kell vessünk emiatt!

    Eközben, már hagyományosan, újra és újra másokra mutogatunk, acsarkodunk, vádaskodunk. S ezért újra meg újra beleesünk ugyanabba a hibába. Mert az okos más kárán is tanul, a buta a magáén sem. Ez is egy törvényszerűség. A változások elől nem tudunk elbújni, nem is igazán van értelme ennek. Fel kell vegyük a versenyt, mutassuk meg, mi mire vagyunk képesek! De ez nem elzárkózással, ökölrázással, tettetett intézkedésekkel lehetséges, hanem elkötelezett, előremutató, hatékony fejlesztésekkel. ÉRTSÉK MEG: a viharosabb dramaturgiájú fordulatok a legeredményesebben fokozatos, de effektív technológiai/gazdasági és társadalmi fejlődéssel előzhetőek meg, győzhetőek le.

    Változásért kiállt a világ – meglépjük-e?

    Kapitalizmus, kommunizmus, szocializmus: nem érdekes, mikor, mely korszakban, milyen változások közepette tűntek fel eme fogalmak? Szervesen illeszkednek a korábban említett jelenségekhez, nem meglepően: hiszen azok lényegéből fakadnak!
    Nem lehetséges, hogy a kapitalizmus és szocializmus megtestesülései valójában egyazon eszmeiség eltérő adaptálódásaiból fakadnak? Tehát egyikük sem tökéletes – lévén, hogy nem teljesen objektíven interpretálták egyazon folyamat lényegét az eltérő társadalmi, kulturális igényekhez alkalmazkodva?

    Gondoljunk csak akár az “alapjövedelem” (FNA) iránti élénkülő figyelemre – mely a prosperáló közösségeknél sem cél (súlyos tévedés), hanem következmény – s mely nagyobb léptékben inkább csak átmeneti állomása egy még fontosabb fejleménynek: a hagyományos pénz eltűnésének. Egyes sikeresen működő társadalmakban így próbálnak átállni egy modernebb szisztémára, mely a pénz jelentőségének, a tulajdonlás jellemzőinek megváltozásához vezet – amellett, hogy a globálisan idomuló termelés automatizálásával előállított javak újraelosztása már egy fejlettebb társadalmi szisztémában manifesztálódik. Ennek korai képviselője a felénk oly vitézül köpködött “shared economy/közösségi-megosztásos gazdasági modell” – melyet, amennyiben gazdasági kényszerűségek szabályoznak, nevezhetünk némi anakronizmussal kapitalizmusnak, amennyiben állami intézmény vezérli, szocializmusnak. De a lényegük változatlan.

    Bármely, előbb említett ideológiát vizsgáljuk, akár társadalompolitikai, akár gazdasági értelemben, eredetük és céljaik közösek: az emberiség egységesülése és összefogása. Lássuk be, mindez megkerülhetetlen! Tehát nekünk nem a viszálykeltésen és megosztáson, az értelmetlen ellenségkeresésen kellene erőlködnünk, hanem sokkal inkább élen járnunk a globális kapcsolatok fokozásában, éppen azért, hogy bebiztosítsuk a jövőnket a szemünk láttára kifejlődő, közös emberi civilizációnkban.

    Megérjük-e?

    Olyan ez, mint egy hatalmas keverőgép. Erős lapátkarjai (egységesülő társadalmi rendszerei és gazdasági szisztémái) közösen kavarják egyenletessé a masszát, eltüntetve belőle a göcsörtöket, csomókat, aránytalanságokat – ekként kreálva meg Földünk legtartósabbnak, és talán legértékesebbnek remélt produktumát:

    az EMBERISÉGET.

    https://www.youtube.com/watch?v=3aWIuJGZHGU

  • Vidéki

    A Freedom House-t finanszírozza több nemzetközi nonprofit szervezetet többek között az amerikai, holland, kanadai és a norvég külügyminisztérium, illetve számos nemzetközi alapítvány és óriáscégek is.

    A Freedom House 2016-os (magyarországi) pénzügyi jelentésében egy 5400 dolláros pénzmozgást találtunk a tavalyi évből, ami az Open Society Foundationshoz kötődik. (444.hu)

    A Wikipedia szerint a Freedom House egy kormányzat által alapított NGO, nem kormányzati szervezet, valami olyasmi, mint a “Fából vaskarika”.

    (The organization was 66–85% funded by grants from the US government from 2006–15.)

    A Freedom House-t 1941-ben Franklin D. Roosevelt bátorításával hozták létre, azért hogy bátorítsák a népi támogatást annak érdekében, hogy az Egyesült Államok beléphessen a II. Világháborúba,

    éppen akkor, amikor a háborúból kimaradást támogató (izolacionista) érzelmek magasra hágtak az Egyesült Államokban.