A Kreml bábja: a „Kis-Oroszország” hadművelet háttere

Fotó forrása: Carnegie Europe
Fotó forrása: Carnegie Europe

Alexander Zaharcsenkó, a szeparatista „Donyecki Népköztársaság” vezetője nemrég egy új állam, „Kis-Oroszország” létrehozását jelentette be. Az új formáció föderális formában egész Ukrajnára igényt tartana, amit Kijev „beteg fantáziának” és a minszki békefolyamat orosz elszabotálásának nevezett. Vendégszerzőnk, Volodymyr Kopchak, az ukrán Hadi, Konverziós és Leszerelési Tanulmányok Centrum (CACDS) igazgatóhelyettese szerint a Kreml által leporolt koncepció az Ukrajna ellen folytatott „hibrid” háborúnak és dezinformációnak a része. 

Az úgynevezett „Donyecki Népköztársaság” (DPR) vezetőjeként és Moszkva embereként Kelet-Ukrajnában Alexander Zaharcsenkó a nyilvánosság elé tárta tervét „Kis-Oroszország” létrehozására, Ukrajna nemzetközileg elismert határai között. A Kreml dezinformációs stratégiájának részeként értelmezhető bejelentés komoly aggodalmat keltett külföldön, eredménye pedig kettős: egyrészt elérte a hírre fogékony célközönséget, másrészt kudarcot vallott a rossz koordináció és a „címszereplők” rossz kiválasztásával. Zaharcsenkó megszólalása csakugyan elvesztette a meglepetés erejét, miután korábban olyan bizarr állítások is a nevéhez fűződtek, mint például a „tankok beszerzése Londonból” vagy „a nagymamám túlélte Auschwitzot, Buchenwaldot és Reykjavíkot”.

Emellett Zaharcsenkó tényleg próbálta a tervét hihetőként eladni többek között az EU-ba történő vízummentes utazás fenntartásának ígéretével, az új államot megalapozó igazi alkotmány felvázolásával. Mi ugyan az új állam ötletét a Kreml blöffjének vagy rossz viccének tekintettük, ha azonban a szeparatisták saját indíttatásból cselekedtek, az az úgynevezett Donyecki Népköztársaság vezetőinek korai nyugdíjazásához vezethet. A CACDS szakértői szerint ugyanakkor számos bizonyíték arra utal, hogy a kezdeményezés nem Zaharcsenkótól jön, az csak az Ukrajna ellen folytatott orosz hibrid háborús hadviselés újabb példája. A Kis-Oroszország ötlet mögött ugyanaz a személy áll, aki a Kelet-Ukrajnában 2014-ben csődöt mondott Novorosszija projekt kiötlője volt: a Kreml fő spin-doktora, Vladiszlav Szurkov, aki személyesen felügyelte a DPR terrorista csoport bábjait. Putyin állítólag neheztel Szurkovra a donbasszi terület menedzselését illetően, épp ezt lenne hivatott ellensúlyozni a Kis-Oroszország legújabb „kreatív” terve. Következésképpen a DPR-vezetők csupán kirakatfigurái a Moszkvából küldött diktátum tolmácsolásának, ezért is látszott Zaharcsenkó különösen idegesnek a hivatalos bejelentéskor.

Figyelemelterelő hadművelet

 

A krími annexiót követő orosz információs háború egyik meghatározó vonása, hogy a külföldet is célzó információs műveletek legalább annyira szólnak a belföldi orosz közönségnek isis. A Kremlnek jelenleg sürgősen szüksége volt az információs teret maximálisan domináló, új és népszerű témára, amely alkalmas az orosz közfigyelem elterelésére az MH-17 maláj utasszállító tragédiájának évfordulójáról. (A Hollandiából Kuala Lumpurba tartó utasszállítót a szeparatisták lőtték le föld-levegő rakétával 2015. július 17-én, Kelet-Ukrajna fölött – a szerk.) Ismételten napirendre kerültek ugyanis a nemzetközi vizsgálat eredményei, a szeparatisták felelősséget behatároló bizonyítékok és a terrorista elkövetők megbüntetését követelő hangok.

Bár a Kis-Oroszország-koncepció ideológiai szinten már jóval korábban megfogalmazódott a Kremlben, konkrét formában „Zaharcsenkó államalapító ötleteként” egy tudatosan megválasztott időpillanatban tárták a nyilvánosság elé. Július 18-án az összes vezető orosz médium összehangoltan, egységes közlemény keretében jelentette be, hogy a „DPR vezetője egy új állam létrehozását deklarálta Kis-Oroszország néven”. Ezt követően a propagandagépezet egészpályás támadást indított a médiában felvonultatott szakértők segítségével, akik domináns orosz érdekként értelmezték a bejelentést. Vagyis a lényeg az információs tér teljes lefedése volt a téma bedobásával.

Geopolitikai trükk

A Kis-Oroszország-koncepció egyben geopolitikai jelentőségű üzenetet is megfogalmaz Washington, Párizs, illetve Berlin felé. A Kreml Ukrajnát továbbra is napirenden akarja tartani, hiszen Kijev sorsa folyamatos nyomásgyakorlási és zsarolási eszközeként szolgál Moszkva számára. Ezzel együtt Oroszország a nemzetközi normákat betartva sem nem támogatja, sem nem ellenzi a donbasszi helyzetet, valójában azonban bármelyik pillanatban képes a szóban forgó bábállam annexiójára.

Moszkva így tartja fenn magának a jogot a kelet-ukrajnai helyzet kiélezésére, illetve a „minszki megállapodás” minden előzmény nélküli felrúgására. Az egyezmény fő problémája, hogy a békefolyamat elakadt, hiszen a Kreml de facto nem teljesíti kötelezettségét a Donbassz által jelenleg ellenőrzött orosz-ukrán határszakasz feletti ukrán fennhatóság visszaállítására. Ez egyben az orosz Rosztov-na-Donu központú Déli Katonai Körzet (novocserkasszki) területén állomásozó első és második orosz szárazföldi hadtest visszavonását is jelentené Ukrajna donbasszi területéről.

Minden egyéb állítás csak trükk a Kreml igazi céljának leplezésére, az orosz vezetés ugyanis Ukrajna egész területének kontrolljára igényt tart. Még a minden realitást nélkülöző, a Kis-Oroszországot létrehozó, komikus „alkotmányos aktus” is a Kreml fő követelését fogalmazza meg a Nyugat és Kijev felé; eszerint a Krím vitán felül Oroszország része, Ukrajna föderalizálása és katonailag semleges státuszának fenntartása pedig ugyancsak orosz érdek.

Ezzel együtt „Minszknek” nincs igazi geopolitikai alternatívája, az egyezmény – Alexander Nezorov szavaival élve – „hitvány, véres és mocskos”, de mégis létező egyensúlyt hozott a rendszerbe. Kijev és európai partnereinek fő feladata, hogy a szóban forgó egyezmény a Kreml Ukrajna ellen folytatott háborújának zsákutcájává váljon. Figyelembe kell venni továbbá, hogy a Kis-Oroszország információs kampány némileg esetleges módon, de időben egybeesett Petro Porosenkó ukrán elnök grúziai látogatásával. Pavel Klimin ukrán külügyminiszter szerint a Kreml ezzel a Kijev számára elfogadhatatlan „abház szcenárióra” is utalhatott a Donbasszban a Kis-Oroszország formátummal.

Narratívák harca

A Kreml számára „megfelelő” narratíva áll szemben a „rossz” ukrán narratívával, a jelenség pedig történeti gyökerekkel rendelkezik. 1918 és 1922 között a bolsevikok egy mai értelemben, „hibrid” háborút folytattak az Ukrán Népköztársaság (UPR) ellen, miközben a Kijev elleni háborút a „másik”, harkovi székhelyű Szovjet Ukrajnára hivatkozva fogalmazták meg. Az egy évszázaddal korábbi történésekkel vont párhuzam itt kudarcot is vall, hiszen a korábbi UPR és a jelenlegi Ukrajna nemzetközi helyzete markánsan különbözik. Utóbbi a jelenlegi demarkációs vonalon megállította az orosz inváziót, és immár négy éve él egy totális háború fenyegetésében.

Fontos továbbá, hogy Kis-Oroszország hosszú távú befektetés, amely időről időre lehetővé teszi az „Ukrajna nem létező állam” jellegű érvelést. Az ilyesfajta spekulációk gyakran Lengyelországot, Magyarországot és kisebb mértékben Romániát célozzák az Ukrajnával szembeni történeti területi követeléseik „érvényességét” illetően. Zaharcsenkó gyenge szereplése mellett a Kis-Oroszország történetben mindenképpen kedvező fejlemény, hogy a jelek szerint a Kremlben nem rendelkeznek világos elképzeléssel a megszállt Donbassz jövőjéről, a megszállt területet kontrolláló csoportok között pedig tovább folyik a vetélkedés. Így már érthető Igor Plotnyickij mint a „Luhanszki Népköztársaság” bábállam vezetője és Zaharcsenkó között miért alakult ki feszültség, ezáltal Plotnyickij rögtön el is utasította a saját hatalmát fenyegető új felvetést.

Az orosz média informatív konspirációjával a háttérben Putyin szóvivője, Dimitrij Peszkov meglehetősen összefüggéstelenül nyilatkozott az ügyben, miközben hangsúlyozta, hogy Oroszország „betartja a minszki megállapodást”. Borisz Grizlov, a minszki háromoldalú kapcsolattartó csoport mindenható orosz delegáltjaként őszintén elmondta, hogy Kis-Oroszország létrehozása ellentmond a minszki egyezménynek és inkább az információs háború része.

Így amilyen gyorsan felívelt a Kis-Oroszország jelenség, olyan gyorsan feledésbe is fog merülni. A Kremlnek az információs fronton tett lépései nem fogják a Kreml számára kedvező eredményeket előidézni.

 

 

 

  • Szőke Péter

    Szerintem nem hip-hop , inkább punk, de nem az én dolgom a kategorizálás.

  • Gergely Kóródy

    ez kozmosz

  • tri repetae

    “hip-hop zenekar” : ((((

  • Max Immelmann

    Oroszország a világ Mordorja.