Így működött az alternatív média a francia elnökválasztási kampányban

teaser_20170922

Ma már gyakorlatilag semmilyen közös nevező nincs a hagyományos és a nem hagyományos orgánumok közönsége között, márpedig ez az egészséges társadalmi párbeszéd kialakulásának akadályozásán keresztül veszélyt jelent a demokratikus berendezkedésre – állítja vendégszerzőnk, FAZEKAS DÁNIEL, a Bakamo.Social alapítója legutóbbi, a francia közösségi médiával kapcsolatos kutatása kapcsán.

A Bakamo.Social Pierre Haski francia újságíró segítségével mérte fel a nem hagyományos média hatását a 2017-es francia elnökválasztás során. A kutatás eredménye szerint a főáramú média ugyan továbbra is erős lábakon áll Franciaországban, de mára elvesztette a hírek feletti monopóliumát, a lakosság egy része ugyanis a végletekig bizalmatlanná vált a hagyományos sajtó iránt. A főáramú, illetve az újhullámos információs források közönsége között kialakult szakadék teljesen kettéválasztja a két olvasócsoportot. A nem hagyományos médiumok jellemzően az emberek érzelmi szükségleteire építenek, a torzított információk és az álhírek terjedésének melegágyai, melyek a francia elnökválasztás során „ellen-narratívák” felépítésével zavarták meg a közbeszédet, üzeneteik terjesztéséhez pedig elsősorban a közösségi médiát tudták felhasználni.

Kutatásunk során a megosztott linkek alapján 5 médiaszekciót különböztettünk meg. A (1) hagyományos kereskedelmi és közmédia, valamint (2) a pártokhoz, jelöltekhez köthető média sorolható a főáramú sajtó soraiba. A hagyományos szekció egymaga a vizsgált megosztások feléért volt felelős. A nem hagyományos sajtó kategóriáján belül további három szekciót különböztetünk meg: (3) a kiterjesztő, (4) az átkeretező, és (5) az alternatív médiát. Ebből kettő vállal kiemelt szerepet az álhírterjesztésben és a dezinformációs kampányok levezénylésében: a főáramú sajtóval szemben ellensúlyt képezni kívánó, a tényeket más keretbe helyező orgánumok, illetve a főként konspirációs elméleteket népszerűsítő alternatív média – ezek részaránya a kutatásban vizsgált megosztott linkeken belül relatíve magas, 19, illetve 4 százalék. Az „átkeretező” médiumok és azokon belül a szélsőjobboldali szárny súlya ugyan papíron kiemelkedően magas, az alternatív média szerepét nem szabad lebecsülni: az itt megjelenő tartalmak átszivárognak az előbbi szekcióba is, tehát az alternatív csoport egyfajta ideológiaszolgáltatóként működik az egyre bővülő, a nem hagyományos médiában terjesztett ellen-narratíva számára.

Az ellen-narratívák működése

Ezek az ellen-narratívák nem csak csökkentik a közös álláspont kialakításának lehetőségeit, de a lakosság jelentős részét is kiteszik például az orosz közvélemény-befolyásolási kísérleteknek. Az orosz befolyás a francia információs térbe az általában a főáramú média állítólagos „kiegyensúlyozására” törekvő, a híreket átkeretezni kívánó, illetve a konspirációs elméleteket terjesztő alternatív médián keresztül hatol be. A nem főáramú média a dezinformációs kampányait az ellen-narratívájuk által népszerűsített keretekre alapozza: az elit a nézetük szerint szemben áll az emberek érdekeivel, a főáramú sajtó és a hagyományos intézmények pedig az elit megbízásából azon dolgoznak, hogy elrejtsék az emberek elől az igazságot, például a migráció vagy a globalizáció kérdésköreiben. Az orosz dezinformációk bevonása éppen ennek az összeesküvés-elméletnek a hitelesítésére szolgál.

Kutatásunk megerősítette, hogy a nem hagyományos média ellen-narratívái az emberek egzisztenciális félelmeire hatnak és ezeken keresztül a demokráciával és a pluralista társadalmi berendezkedéssel ellentétes, radikális és illiberális megoldások felé terelik őket. Az embereket az érzelmeik viszik rá a közösségi médiában történő politikai részvételre, és ezt az érzelmi érintettséget tudja kihasználni a nem hagyományos média saját közönsége nativista-nacionalista irányba csatornázására. A tények pedig innentől kezdve nem érdekesek.

Az ellen-narratívákat a dezinformációs kampányok során a nem hagyományos média kreatív módon tálalja a közönségének. A kampányok során a dezinformációt igyekeznek elrejteni, burkoltan közölni, hogy így erősítsék fel hatásukat. Az orosz befolyás két jól elkülöníthető módon jelenik meg ezek során: néhány tartalommegosztó az RT és a Sputnik francia nyelvű oldalairól idéz, ezek tartalmai jól beleillenek az átkeretező és az alternatív médiumok mondanivalójába, az orosz befolyás pedig az utóbbi kategóriában a legerősebb, gyakran innen szivárog át az előbbi csoportba tartozó sajtóorgánumokba. A nem hagyományos média dezinformációs kampányai számos közös vonást mutatnak:

  • a hagyományos médiumokat és intézményrendszert támadják egy a főáramtól eltérő narratíva felállítása érdekében,
  • igyekeznek növelni közönségük bizonytalanságát ezen tradicionális intézményekkel szemben,
  • igyekeznek kihasználni az emberek hagyományos média hitelességébe vetett bizalmatlanságát miközben aláássák a hagyományos sajtóorgánumokat.

A dezinformációs kampányok módszerei

A dezinformációs kampányok a fentebb tárgyalt ellen-narratívákra épülnek, esszenciájuk az igazságot az emberek elől elrejtő elit és az emberek konfliktusa. A kampányok során a hallgatóság már meglévő világnézetét támasztják alá valósnak tűnő hamis tényekkel, így késztetve az olvasókat a történetek terjesztésére. A dezinformációk burjánzása növeli a szakadékot a két, egymással szembenálló hallgatóság, a hagyományos és a nem hagyományos médiumok olvasótábora között. A dezinformációt terjesztő médiumok kutatásaink alapján négy módszert használnak üzeneteik célbajutattására:

  • A „hitelesség köntöse” módszer a hagyományos média tekintélyét használja fel. Ennek jó példája, mikor egy nem hagyományos médium azt állította egy Emmanuel Macron tiltott kampányforrásairól szóló cikkről, hogy egy országos lap újságírója írta, de a laptulajdonosok cenzúrázták azt.
  • Az „időváltó” mechanizmus egy múltbeli – a múltban még igaz – történetet tálal friss hírként: Francois Fillon ügyvédje 2017. januárban kijelentette például, hogy ügyfelével szemben nem nyomoznak csalás miatt, ezt a történetet később a nem hagyományos média dezinformációkat terjesztő szekciója dátum nélkül tálalta a jelenben is releváns hírként, annak ellenére, hogy akkorra a nyomozás már elindult.
  • A „hamis felmérés” módszer a közvélemény-kutatók korábbi hibáit (pl. Brexit, Trump győzelme) kihasználva tudományosan nem megalapozott módszerekkel készített kutatásokkal igyekezett bizonyítani, hogy a tradicionális közvélemény-kutató cégek érdekében is áll fenntartani a liberális, elitista világrendet – így a közvélemény-kutatási eredményeket is beillesztette a nem hagyományos média a saját narratívájába.
  • A „megtévesztő tartalmú oldalak” a dezinformációs kampányok eszköztárába tartoznak, alapvetően a módszer a már jól ismert médiumok klónozására épül: a francia nyelvű belga Le Soir lap weboldala a lesoir.be oldalon érhető el, míg a dezinformációkat terjesztő klónja a lesoir.info domain alatt.

Mivel a dezinformációs kampányok a felhasználók közösségi médiában mutatott aktivitásának, a cikkek linkjeinek megosztásával tudnak felerősödni, kutatásunk a felhasználók megosztási magatartását is vizsgálta. A felhasználók gyakorlatilag közösségeket építenek fel a hozzájuk ideológiailag kötődő médiaforrások köré, melyeket az ott közölt cikkek megosztásával segítenek, cserébe pedig a közösség elismert tagjának érezhetik magukat. A közösségimédia-felhasználók megosztási viselkedésének három formáját különböztetjük meg:

  • Az „ismétlés” során a felhasználó bejegyzése mindössze a megosztott cikk címét és linkjét tartalmazza, anélkül, hogy a bejegyzés közzétevője elárulná, miért tartja fontosnak az adott tartalmat. Ez a módszer kevés fáradozást igényel, mégis segíthet a felhasználó identitásának erősítésében. A módszer egyszerűsége ösztönzi a linkmegosztó botok elterjedését is.
  • A „missziós” bejegyzésekben a link mellé a felhasználó saját személyes véleményét is kifejti, ezzel igyekezve keretbe foglalni az információt és a cikk szerzőjének céljai felé irányítani az olvasókat. Ezzel a bejegyzés közzétevője már a politikai vita részeként tekint magára, akinek szerepe van az információterjesztésben.
  • A „provokáló” bejegyzésekben a linkek mellé olyan testreszabott üzeneteket írnak, melyek célja az ellenkező nézeteket valló tábor felbujtása, a szerző politikai ellenfeleinek összezavarása, megsértése.

A legnépszerűbb ezek közül az „ismétléses” módszer, ennek során a cikk megosztója nem egészíti ki a bejegyzést saját véleményével, ezzel pedig viták, a párbeszéd kialakítását sem ösztönzi másokkal. A közösségi média működése is ez utóbbi irányba hat: a közösségi hálók üzleti érdeke, hogy a felhasználók a lehető legtöbb időt töltsék el oldalaikon, tehát a cégeknek nem érdeke, hogy az oldalaikat böngészők a sajátuktól eltérő véleményekkel találkozzanak. Kutatásunk során azt is megállapítottuk, hogy az egy bizonyos politikai irányzat mellett elkötelezett olvasók a közösségi médiában gyakorlatilag nem osztanak meg és nem is találkoznak eltérő nézeteket tartalmazó cikkekkel.

Ajánlások

Tanulmányunkban megfogalmazott ajánlásaink – melyeket a médiának, a közösségi médiának, a politikai szereplőknek és az állampolgároknak címeztünk – két alapvető célt hivatottak megvalósítani: a fentebb tárgyalt véleménybuborékok kipukkasztását és ezzel a közös nevező kialakulásának elősegítését, illetve az átláthatóság megteremtését.

A médiának, többek között, olyan új tartalmakon kell dolgoznia, melyre a közönségnek szüksége van és a hagyományos médiának sem szabad tartózkodni a vitatott témakörök bemutatásától. Ezen felül a hagyományos médiának kerülnie kell a „rasszista” típusú bélyegeket és a politikai korrektséggel azonosított kifejezéseket.

A közösségi médiának – főleg a Facebooknak és a Twitternek – segítenie kell a közös álláspont kialakítását. Ezek a platformok bűntárssá váltak a közös nevezőt valló csoport méretének megvágásában azzal, hogy tartalommegosztási mechanizmusaik egy adott felhasználó nézeteivel leginkább egyező tartalmakat jelenítik meg.

A politikai szereplőknek is be kell avatkozniuk a közösségi média működésébe, mivel ezek a platformok is szerepet játszanak a véleménypluralizmus fenntartásában – de bármilyen a közösségi médiát érintő szabályozással óvatosnak kell lenni, mert a Facebook vagy a Twitter könnyen túlcenzúrázhatja a tartalmakat a jogszabályok megsértésének elkerülése érdekében. A szabályozók feladata az is, hogy az állampolgárok tanuljanak a közösségi média működéséről, mivel jelenleg kevesen tudják például azt, hogy a hírfolyamuk saját preferenciáikhoz alkalmazkodik.

Az állampolgárok számára a legfontosabb javaslat, hogy kövessenek olyan oldalakat is, melyekkel nem értenek egyet, illetve keressék a konstruktív párbeszédekben való részvétel lehetőségét. Ne csak megosszanak egy adott cikket, de fejtsék ki azt is, mért fontos nekik az a tartalom.

Ezek az ajánlások segíthetnek a demokrácia egyik alapeleme, a konstruktív, közös álláspont kialakítását célzó társadalmi párbeszéd helyreállításában, valamint a demokráciát hamis információkkal, hazugságokkal gyengíteni kívánó szereplők erejének visszaszorításában.

  • transformer

    Minden kutatás nélkül, napi tapasztalat alapján: A dezinformációt terjesztő hagyományos médiumok a következő módszereket használják üzeneteik célbajuttatására:
    1. Reklámokkal fenntartott TV- rádióadók, mainstream újságok nagy példányszámban;
    2. Napi rendszerességgel, agymosás-szerűen egy-egy, számukra kedvező jelölt kiválóságának axióma-szerű ismételgetése
    3. Annak sulykolása, hogy a súlyos helyzetben csak a helyi és globális nagytőke által támogatott jelölt tehet valamit a “megoldás” érdekében
    Ennek következménye az aktuális ügyben (Macron): a kirívóan aránytalan francia választási rendszer következtében irreális többsége van egy olyan politikusnak, aki valójában a választók kb. ötödének-hatodának a bizalmát élvezi, példátlan alacsony részvétel a választásokon, az első hónapok után pedig az ügyeletes zseni politikus példátlanul gyors népszerűség-zuhanása.
    Biztos, hogy az alternatív médiában rengeteg a célzatos félrevezetés, hamis információ, de van annak valami oka, hogy ezt sokan elhiszik. Pl. az, hogy a mainstream média legalább annyit hazudik, és eléggé közismert, hogy kiknek az érdekeit szolgálja ki.

  • Veronika Takács

    https://www.ujsagomat.hu/emag/
    Készüljetek velünk a Black Friday-re :)