Visegrád jövője az illiberalizmus árnyékában

Fotó forrása: Portfolio.hu
Fotó forrása: Portfolio.hu

A Political Capital tanulmányában a visegrádi együttműködés jövőjét vizsgálta az átalakuló uniós makropolitikai környezet, a magyar és a lengyel illiberális államépítési törekvések és a nacionalista populizmus globális előretörésének tükrében. Vezetői összefoglaló:

 

  • A gyorsan változó uniós makropolitikai környezetben egyre láthatóbbá váltak a visegrádi országokat szétfeszítő gazdasági-politikai preferenciák, amelyek eltérő integrációs sávokba sodorhatják a szóban forgó országokat. Az EU összetett gazdasági-politikai válsága gyakorlati kérdéssé formálta a többsebességes integráció és az ezzel járó további szuverenitásátadás kérdését.
  • Markáns ideológiai szakadék rajzolódott ki a kulturális ellenforradalmat hirdető magyar-lengyel-magyar tengely, és a Brüsszellel szemben mérsékeltebb, a mainstream irányába gravitáló szlovák-cseh vezetés között.
  • Magyarországon az elmúlt években permanens kormányzati kampány zajlik, amely a kormány szabadságharcát ábrázolja az EU-val szemben. Lengyelországban a PiS-kormány deklaráltan az európaizáció, a nyugati fejlődési modellek visszaszorítására, a nemzetállami szuverenitás növelésére törekszik.
  • Orbán Viktor és Jaroslaw Kaczynski úgy folytatnak erőteljes unióellenes kampányt, hogy Magyarország és Lengyelország a költségvetési és pénzügyi transzferek legnagyobb kedvezményezettjeiEzekben az országokban ráadásul a közvélemény kimagaslóan Európa-barát.
  • Budapest és Varsó EU elleni destruktív kampánya hármas jelentőséggel bír az integráció jövője szempontjából: nyíltan aláássák az EU jog- és intézményrendszerének legitimitását, figyelmen kívül hagyják a nemzetek feletti problémák összefüggéseit, illetve lehetővé teszik a kormányoknak, hogy nemzeti közvéleményük támogatására építve könnyebben lépjenek fel a közösségi döntések, jogszabályok ellen, tagállami szuverenitásukra hivatkozva.
  • Robert Fico „Brüsszel-barát” fordulatot hajtott végre: Pozsony nem pusztán a szorosabb integrációra törekvő mag-Európával kíván tartani, de egyre nyitottabbnak mutatkozik arra is, hogy Brüsszel további hatásköröket vegyen el a valutaövezet államaitól.
  • Feltehetően Csehországban sem várható jelentősebb irányváltás az EU-politika szempontjából. Ha Andrej Babis rövid távon nem is közelít majd az eurózónához, pragmatikus gazdasági okokból nem fogja felülírni azokat a korábbi nyugati várakozásokat, amelyek szerint Csehország még egy jobbra tolódó kormánykoalíció esetén is inkább a mag-Európával szeretne tartani.
  • A politikai megosztottságon felül továbbnehezítheti a visegrádi blokk uniós döntéshozatalra gyakorolt hatását, hogy az idén életbe lépett kettős többségi szabály értelmében továbberősödik az úgynevezett aszimmetrikus kormányköziség, amely a döntéshozatal folyamán a nagy tagállamoknak kedvez a kisebbekkel szemben. Ezáltal a V4-eknek még nehezebbé válik a számukra kedvezőtlen javaslatok elhárítása.
  • Magyarország és Lengyelország eközben autoriter törekvések mentén is izolálják magukat az Európai Unióban. A rendszerváltás utáni magyar és lengyel liberális demokráciák a későbbi nacionalista populista kormányok antidemokratikus törekvéseik következtében olyan hibrid rezsimekké alakultak, amelyek egyszerre jelenítik meg a demokratikus és az autoritárius normákat, és ahol a szabad választások megtartása mellett a kormányzat nem biztosítja, de legalábbis korlátozni igyekszik az alapvető politikai, illetve polgári jogokat.
  • Különbség a magyar és a lengyel modell között, hogy míg az Orbán-rezsim hatalomgyakorlásának módja és intézményes berendezkedése is autokratikus jegyeket visel magán, addig az illiberális államépítkezés kezdeti fázisában lévő Kaczynski-rezsim még leírható a demokrácia csökkentett értékű fogalmával.
  • Az Európai Bizottság kezében nincs hatékony jogi eszköz a szóban forgó rezsimek elleni fellépéshez. A 7-es cikkely szerinti eljárásstrukturálisan alkalmatlan a fegyelmezésre, az egyéb uniós eljárások (pl. a kötelezettségszegési eljárás) pedig a Fidesz kezére játszanak; a kormánypárt ezekre hivatkozva állítja be magát a nemzeti szuverenitás védelmezőjének Brüsszellel szemben. Lengyelország esetén okulva egyelőre úgy fest, hogy a jogállamisági mechanizmus sem több, mint egyfajta morális karantén, amely külső nyomás alá helyezi ugyan az uniós alapértékeket szabadon értelmező varsói kormányt, de nem garantál végső meghátrálást.
  • Lengyelország és Magyarország között azon az alapon is különbséget tesznek, hogy míg a jogszabálysértő és alkotmányellenes intézkedéseket hozó, destruktív lengyelekkel nem lehet tárgyalni, a szürke zónába, de anno mindenképpen kétharmados felhatalmazással cselekvő Orbánnal lehet.

A teljes tanulmány magyarul letölthető innen.

  • Vidéki

    Dobsi Viktória cikke jól érzékelteti, hogy milyen érvek szólnak a titoktartás és az átláthatóság mellett. Az is érzékelhető, hogy nem a szélső értékek jelentik az optimumot. Az optimum, valahol a kettő között az “Arany középúton” lehet, csak nem könnyű rátalálni.

    A Tőzsdecápák (Wall Street) egy 1987-ben bemutatott
    filmdráma Oliver Stone rendezésében. Michael Douglas a filmben nyújtott
    alakításáért elnyerte a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat.

    Michael Douglas , a tőzsdecápa, aki embereket manipulálva
    bennfentes információkat szerez, és ezeket felhasználva hatalmasra duzzasztja
    pénzhatalmát.

    Mégis filmben a
    happy end nem marad el, mert ott áll az út végén a Tőzsdefelügyelet,
    amely végzi a munkáját ahogyan azt kell, leleplezi és börtönbe juttatja a
    Tőzsdecápát. A bennfentes információk megszerzése és felhasználása a Tőzsdecápa számára akkor és ott nem számított bocsánatos bűnnek.

    Minden átlag amerikai elégedetten távozott a mozikból.

  • tomi89

    Önmagában az üzleti titok védelmének az erősitése nem elvetendő. Ugyanakkor természetes, hogy a kiszivárogtatásban résztvevők (legyen az belső ember, vagy újságiró) továbbra is védelmet kellene élvezzenek, mégpedig olyan módon, hogy amennyiben az üzleti titokkal kapcsolatos információ objektive szabálysértés vagy bűncselekmény elkövetésére utal (mégha nem is vonnak később konkrétan felelősségre senkit sem), akkor az illetőt nem kellene semmilyen retorzió sem érje.