A választás napjának közeledtével egyre fokozottabb figyelem irányul a pártok támogatottságának, várható szavazatarányainak közvélemény-kutató intézetek által mért és becsült adataira. Az előrejelzések hol jobban, hol kevésbe közelítették meg a szavazások után kapott végső eredményeket. Emlékezetes, a közvélemény-kutatók fekete napjaként is aposztrofált 2002-es választás, amikor is az első forduló előtt az intézetek a Fidesz vezetését mérték, miközben a listás szavazatokban végül megfordult a sorrend. Ez, akkor a kiegyenlített erőviszonyok miatt alakulhatott így. Azóta egy-egy pártra vonatkozóan volt már nagyobb mértékű tévedés is egyes közvélemény-kutatások esetében, ám az alapvető esélyeket és a főbb trendeket illetően nagyon látványos tévedés nem történt.

Az elmúlt választások tapasztalatai, valamint a jelenlegi folyamatok alapján az alábbi megállapítások tehetők:

• A Fideszt az utolsó négy parlamenti választásokon rendre felülmérték az intézetek. Egyes pártpreferencia előrejelzések esetében ennek mértéke 2014-ben elérte a 7-8 százalékpontot is, és a kormánypárt támogatottságát illetően most is vannak kiugró különbségek az egyes felmérések között. Ugyanakkor a Fidesz jelentős vezetését jelzi valamennyi kutatás.
• A Fidesz esetében tapasztalható túlmérés miatt a kormánypárt várhatóan kevesebb szavazatot kap majd, mint ami a kutatásokból látszik. Ezt valószínűsíti az is, hogy amennyiben a kutatásokban megkérdezettek egy része bizonyos okokból (pl. munkahelyféltés, egyéb elvárások) nem a tényleges pártpreferenciáját mondja meg, akkor az döntően a kormánypárt irányában torzít.
• A kis pártok támogatottságát általában alulmérik az intézetek. Ez elsősorban azért van, mert a szavazóik többnyire a társadalom egy szűk rétegéből jönnek. Ezeket a csoportokat viszont nehéz elérni a kutatásokban, a mintákban alulreprezentáltak a szavazókon belüli tényleges részarányukhoz képest.
• A Jobbik szavazóira egyre kevésbé jellemző, hogy eltitkolják pártválasztásukat. Az első érdemi választási sikert hozó 2009-es EP választásig a párttal szimpatizálók közül többen érezhették “cikinek” bevallani, hogy a Jobbikra voksolnának. Az intézetek jelentősen alul is mérték a párt várható szereplését. A 2010-es országgyűlési választás után azonban már nem volt jellemző ez a fajta titkolózás, a Jobbikkal való szimpátiát ma már nem érzik kínosnak a választók.
• A pártpreferencia-mérések esetében végül fontos megjegyezni, hogy ezek alapján leginkább a listás szavazatok becsülhetők. Az előrejelzést így az is nehezíti, hogy a magyar választási rendszerben 106 mandátum sorsa a kutatások által nehezebben vizsgálható egyéni választókerületekben dől el, ráadásul jelenleg a egyéni kerületek egy részében zajló verseny még a korábbi választásoknál is kiszámíthatatlanabbnak tűnik.

Választási előrejelzések 2014-ben

A legutóbbi, 2014-es választást megelőző utolsó mérések közös vonása, hogy a Fidesz-KDNP listás szavazatarányát felülmérték. Az Ipsos csupán 2, míg a Medián és a Nézőpont 3-3 százalékponttal. Ugyanakkor a Századvég és a Tárki a tényleges értéknél lényegesen többet, 51 százalékot mért március folyamán. Összességében az Ipsos mérésének eltérése tért el legkevésbé a választási eredménytől. A Századvég és a Tárki eredményei voltak a legtávolabb a ténylegestől. Előbbi a Fideszt felül, a Jobbikot alul mérte. Utóbbi szintén a Fideszt mérte felül, míg a baloldali összefogást alul.

Mérések, becslések a mostani választásra

Az április 8-án esedékes választást megelőző közvélemény-kutatásokban a kormánypárt, valamint az MSZP-P mért támogatottságát illetően láthatóak a legnagyobb különbségek. A választási eredmény előrejelzését pedig nagyban nehezíti az is, hogy viszonylag sok kisebb párt táncol a parlamenti bejutási küszöb környékén.

A fenti táblázatban szereplő előrejelzések forrásai: Medián, Nézőpont, Publicus, Republikon, Závecz Research.