Bár Vlagyimir Putyin Oroszországának elkötelezett támogatói is benn ülnek, a tavaly júliusban felállt Európai Parlament eddig jelentős többséggel tudott fellépni az autoriter befolyásolási kísérletek ellen. A Political Capital – a National Endowment for Democracy támogatásával készült – kutatásának első eredményeit közöljük, amelyben egy új skálán vizsgáltuk, a képviselők hogyan szavaztak a Moszkva érdekeit szervesen érintő ügyekben.  

Oroszország, illetve más autoriter rezsimek kísérletei a demokratikus rendszerek aláásására egyre nagyobb kockázatot jelentenek az Európai Unióban. A Political Capital kutatásának célja, hogy az európai parlamenti (EP) képviselők szavazatainak kvantitatív elemzésével feltérképezze Moszkva, illetve más autoriter rezsimek befolyását az uniós döntéshozatalra.

A képviselők külpolitikai tevékenységének leképezésére 13, az EP által 2019. július 2. és december 31. között elfogadott határozatot és módosító javaslatot választottunk ki. Ezek

1. elítélik az autoriter rezsimek – köztük Oroszország – ellenséges aktivitásait az Unión belül és kívül;
2. támogatják az uniós értékek érvényesítését harmadik államokban;
3. támogatják az EU szerepvállalását olyan régiókban, amelyeket több nagyhatalom is igyekszik befolyásolni.

Annak ellenére, hogy a 2019-es EP-választások előtt többen féltek a populista és autoriter erők befolyásának megerősödésétől, a 13 javaslat többségét széleskörű támogatással fogadták el. Az általunk kiválasztott ügyekben az Európai Néppárt (EPP), a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D), az Újítsuk Meg Európát (Renew), illetve az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) frakciói voltak a legtámogatóbbak, a Zöldek ugyanakkor megosztottnak bizonyultak: számos képviselőjük vonakodott elítélni a venezuelai, a kubai és a bolíviai kormányzati jogsértéseket.

Elemzésünk most publikált első felében hat, kifejezetten Oroszországhoz köthető szavazást néztünk meg részletesen. Közülük négyet kényelmes többséggel fogadott el az EP, két módosító javaslat ugyanakkor sokkal vitatottabb volt. Az oroszországi politikai foglyok helyzetéről szóló határozatba egy a Magnyitszkij-törvényre tett utalást betoldó módosító, illetve egy a választási beavatkozással foglalkozó EP-különbizottság létrehozását elvető szöveg kis többséggel ment csak át a Parlamenten. Bár az ezekben az ügyekben a Kreml feltételezhető érdekeivel egyezően szavazó képviselők nem minősíthetők automatikusan oroszbarátnak, egy közös vonás szinte az összes Oroszországgal kapcsolatos ügyben jól látszik: a szélsőbaloldali Egységes Európai Baloldal / Északi Zöld Baloldal (GUE/NGL) és a szélsőjobboldali Identitás és Demokrácia (ID) frakciók, valamint a független képviselők nagy többsége mindig Vlagyimir Putyin mellett áll ki.

A hat szavazás alapján felállítottunk egy Kreml-kritikus Indexet (KCI). A Kreml feltételezhető érdekeivel egyező szavazat -1 pontot ér, míg az az ellen leadott szavazat +1-et. A tartózkodás/távolmaradás értelemszerűen nullát. A képviselők egyéni indexe így -6 és +6 között mozoghat. Az EP-képviselők nagy többsége 4 és 6 pont közé esik, ami megerősíti, hogy a parlament jelentős része támogatja az autoriter befolyás elleni fellépést.

A leginkább oroszbarát EP-képviselők között a német Die Linke, a Belga Munkáspárt, a Portugál Kommunista Párt és a spanyol Podemos képviselőit találjuk (mindannyiukat -6 ponttal). A -3 és -5 pont közötti képviselők 101 fős táborába többek között az olasz Lega, a német AfD, a(z azóta már az EP-ből is távozott) brit Brexit Párt és a francia Nemzeti Tömörülés (RN) képviselői tartoznak.

A V4 országai és Ausztria képviselői közül egy kommunista (-4) és két szélsőjobboldali cseh (-3 és -2), illetve két szélsőjobboldali szlovák (-2) képviselő szavazott legtöbbször a Kreml érdekei mentén.

A nemzeti pártok közül – a képviselőik KCI-átlagát figyelembe véve – az 1-3 képviselőt adó szélsőbaloldali pártok egy része a leginkább Kreml-párti (pl. Belga Munkáspárt [-6], Portugál Kommunista Párt [-5,5], Podemos [-4,3]). Az 5-nél több képviselővel bíró pártok közül a Die Linke (-5,6), a francia szélsőbaloldali LFI (-4), az AfD (-3,4) és az RN (-3,2) támogatta leginkább a Kreml érdekeit az EP-ben. A V4+Ausztria régióban az Osztrák Néppárt (6) képviselői szavaztak a legtöbbször az orosz érdekek ellen, míg a lengyel PiS (3,8), a cseh ANO (3,8), a szlovák Smer (3,5) és a Fidesz-KDNP (2,3) a középmezőnyben foglalnak helyet.

A kelet-európai kormányok esetében inkább a koalíciós partnerek, illetve külső támogatók miatt lehet ok aggodalomra: az osztrák Zöldek 1,5-es, a Cseh Kommunista Párt pedig -4-es KCI-vel végzett. Hasonló a helyzet Spanyolországban is, ahol a spanyol szociáldemokraták szélsőbaloldali partnere a nagyobb kormánypártnál lényegesen oroszbarátabb álláspontot képvisel.

Az EP-frakciók közül a GUE/NGL (-3,5), az ID (-2,6), illetve a független képviselők (-2,3) szerezték a legalacsonyabb átlagos KCI-pontszámot. Igaz, utóbbi csoportban vannak különösen érdekes kivételek is: a jobbikos Gyöngyösi Márton például mind a hat vizsgált esetben Oroszország feltételezett érdekeivel szemben szavazott.

 

Kiszámoltuk az egy országból érkező EP-képviselők átlagos KCI-pontszámát is. Ez alapján az olasz és a görög képviselők szavaztak a leggyakrabban a Kreml vélhető érdekeivel megegyezően, de rosszul teljesített több más olyan ország is, amely számos szélsőbaloldali és szélsőjobboldali képviselőt küld az EP-be (pl. Franciaország, Németország).

A kutatásból tehát jól látszik, hogy az EP továbbra is képes lesz az autoriter rezsimek Unión belüli és kívüli befolyásolási kísérletei, valamint a harmadik országokban történő jogsértések elleni fellépésre. A szélsőbaloldali és szélsőjobboldali csoportok szavazatai ugyanakkor Oroszország esetében (is) elegek lehetnek egy-egy parlamenti kezdeményezés blokkolására, amennyiben a főáramú pártok megosztottak.

(A teljes kutatási anyag angolul itt elérhető.)

Szicherle Patrik

Címlapkép: Mínuszos.hu

További elemzéseinkért látogasson el a Political Capital honlapjára.

A Political Capital hírlevelére itt iratkozhat fel: