Noha a Jobbik külpolitikai orientációja alaposan megváltozott az elmúlt években, Szabó Balázs és Samu Tamás Gergő „választási megfigyelése” a Közép-afrikai Köztársaságban újra felveti a Kreml autoriter befolyásának kérdését nemcsak a Jobbikra, hanem általában a magyar pártpolitikára nézve.

Az orosz kapcsolat

Dezső András újságíró, az orosz autoriter befolyás egyik vezető magyarországi krónikása nemrég a hvg.hu-n megjelent cikkében számolt be Szabó Balázs, Újpest önkormányzati képviselője és Samu Tamás Gergő, a Jobbik volt országgyűlési képviselője tavaly decemberben a Közép-afrikai Köztársaságban tett látogatásáról. Mint a cikkből kiderült, a két politikus egy több nemzetiségű európai delegáció részeként, egy oroszbarát „civil szervezet” megbízásából vett részt „független megfigyelőként” az ország elnökválasztásán. Az orosz békefenntartók és a Kreml aktív dezinformációs kampányának segítségével győzedelmeskedő Faustin-Archange Touadéra jó szereplése Moszkva számára a közép-afrikai arany-, gyémánt- és uránium-lelőhelyek orosz vállalkozók számára történő biztosítását és kiaknázását jelentheti hosszú távon.

Az utazást magyar részről szervező Szabó Balázs ugyan a látogatást szakmai „tapasztalatszerzéssel” indokolta, és tagadta, hogy ezért anyagi ellenszolgáltatást kapott volna, Oroszország részvételét a megfigyelői tevékenységben azzal nyugtázta, hogy „naiv lennék, ha még csak nem is sejteném, hogy emögött valóban állhat orosz pénz vagy orosz befolyás.” A politikai manipulációban való részvétellel járó felelősség kérdését azonban elhessegette, mondván, az afrikai országot illetően az orosz befolyás mibenlétéről „nem tud” és „nem is feltétlenül kell tudnia róla”.

Az orosz kapcsolatra egyébként az érintettek nyilatkozatán túl több körülmény is utal. Az utat hivatalosan szervező németországi Európai Geopolitikai Elemző Központ nevű szervezet ahhoz a Mateusz Piskorski lengyel politikushoz köthető, aki a volt jobbikos európai parlamenti (EP) képviselő és kémkedésért eljárás alá vont Kovács Bélával együtt legitimálta a Krím-félsziget 2014-es illegális annexióját és referendumát. Az állítólag egymással jó személyes viszonyt ápoló Kovács és Piskorski pedig több ún. orosz aktív titkosszolgálati műveletben is érintett volt, amelyek jóval túlmutatnak a választási megfigyelésen. Piskorskit például 2016-ban tartóztatta le a lengyel titkosszolgálat kémkedés vádjával, miután részt vett az ukrán állam elleni szabotázs-akcióban az Új Jobboldal Kongresszusa (KNP) tagjaival együtt 2014-ben, majd 2015 februárjában létrehozta a Vlagyimir Putyinnal való kiegyezést képviselő Zmiana (Változás) nevű pártját. 2016-ban Piskorski ráadásul azzal a korábban a német szélsőséges és oroszbarát AfD pártnak dolgozó Manuel Ochsenreiter újságíróval közösen alapított választási utakat szervező német szervezetet, akit a lengyel és német hatóságok a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség 2018-ban elleni Molotov-koktélos támadás finanszírozásával gyanúsítanak, a német ARD riportja alapján.

A Jobbik érintettsége

Samu Tamás Gergő már rutinos „megfigyelőnek” számít. A közép-afrikai kiruccanást megelőzően az Oroszország által katonailag megszállt kelet-ukrajnai „Luhanszki Népköztársaság” választásán vett részt 2018-ban hasonló státuszban – írta akkor az Azonnali.

Samu a Jobbikból tavaly novemberben, tehát még jóval a jelenlegi botrány kirobbanása előtt kilépett, és a párt a közép-afrikai esetet követően azonnal felfüggesztette Szabó párttagságát is. A Jobbikot ennek ellenére számos kritika érte, ezekre válaszul Facebook-bejegyzésében Gyöngyösi Márton, a Jobbik EP-képviselője többek között a Political Capital egy tavalyi tanulmányára hivatkozva próbálta bizonyítani pártja szilárd „euroatlanti irányultságát”. Kutatásunkból az kétségkívül kiderül, hogy az EP-ben leadott szavazatai tükrében Gyöngyösi Márton (akit korábban kitiltottak Ukrajnából, mert a donbasszi „népszavazásokon” választási megfigyelőként vett részt) mára a Putyin-rezsim egyik legkomolyabb kritikusa lett. Ezen túlmenően Gyöngyösi politikai nyilatkozataiban nemcsak a Kremlt ítélte el, de a kínai, venezuelai, bolíviai vagy nicaraguai rezsimeket is.

Csakhogy a közép-afrikai eset éppen arra mutat rá, hogy egy párt esetében a több mint egy évtizedig tartó orosz orientáció nem múlik el nyomtalanul. Ennek több oka is van.

1. Egy párt (esetünkben a Jobbik) középre húzódása nem jelenti automatikusan azt, hogy a tagok vagy a bázis többsége követi a központi döntéseket, főleg a kevesebb hangsúlyt vagy megnyilvánulási felületet kapó külpolitikai területen. Ez az adott szervezet biztonságpolitikai kitettségét növeli.
2. A Jobbik korábban szorosan kapcsolódott ahhoz a paramilitáris szcénához, amelynek egyes tagjai mai is a putyini Oroszország lelkes támogatói itthon és külföldön egyaránt. A HVIM korábban már többször bizonyította orosz szimpátiáját és kötődéseit, ezek a kelet-ukrajnai orosz „szakadárok” melletti tüntetéstől a volt ukrán elnök, Petro Porosenko termékeinek bojkottjáig terjedtek, amint arra az Oroszországból gyűlölettel című kiadványunkban is felhívtuk a figyelmet. A szervezethez köthető, az Átlátszó oknyomozása szerint orosz szerverről üzemelő Szent Korona Rádiónak adott interjújában Dér Zsolt, a Farkasok kiképzője és a Betyársereg tagja azzal dicsekedett, hogy csak Sneider Tamás parlamenti alelnöknek végzett munkája miatt nem csatlakozott a szeparatisták oldalán a harchoz 2015-ben.  Ezek a kapcsolatok nem tűnnek el egyik napról a másikra.
3. A választási megfigyelés mindig is „üzletként” működött, miként azt a Political Capital egyik kutatása is megállapította. A Kreml minden egyes küldetésre 100 és 200 ezer euró közötti összeget szánt, ami magában foglalta a megfigyelők „javadalmazását”, a lehetőség szerint luxuskörülmények között történő utazás és szállás költségeit, ami a közép-afrikai kirándulás esetében egy magángép igénybevételében öltött testet. Mindez sokak számára ideológiai elköteleződés nélkül is vonzó lehet. Ebből következően, egy ideológiailag képlékeny és egyre kevesebb erőforrással bíró párt tagjai kitűnő célpontjai a Kreml irányította „üzleti befolyásszerzésnek”.

Az orosz hibrid háború folytatódik

Orosz részről régóta a stratégiai eszköztár része a sokszor marginális, szélsőséges vagy a széleken elhelyezkedő politikai figurák és szervezetek behálózása politikai, pénzügyi vagy titkosszolgálati eszközökkel. Ez történt egykor a Jobbikkal is, amely ma már szabadulna az autoriter befolyás árnyaitól, de a közép-afrikai választási megfigyelés ügye jól mutatja, hogy ez nem olyan egyszerű.

Már csak azért sem, mert a kelet-ukrán konfliktus „befagyása”, az orosz-ukrán háború kikerülése az európai figyelem középpontjából még nem jelenti Oroszország kivonulását, sem a térségből, sem Európából, sőt, az orosz hibrid háború a színfalak mögött ugyanolyan aktívan folytatódik – amint arra a Political Capital a Trianon-megemlékezéseket vizsgáló 2020-as kutatása rámutatott.

A Kreml továbbra is életben tart egy aktív hálózatot az európai szélsőjobboldali vagy szélsőbaloldali szervezetek és politikusok körében, akik bármikor bevethetők politikai vagy dezinformációs akciók, aktív műveletek végrehajtására Moszkva válságövezeteiben, így Kelet-Európában, a Közel-Keleten vagy éppen Közép-Afrikában. Mateusz Piskorski erre is jó példa: a Magyar Nemzetnek adott meglepően gyors reakciójában rögtön hitelteleníteni próbálta a Jobbik elhatárolódását saját politikusaitól, felemlegetve például Gyöngyösi Márton korábbi oroszbarát aktivitását.

A Közép-afrikai Köztársaság elnökválasztásának befolyásolása Oroszország számára ugyanannak a „hibrid háborús” receptnek a folytatását jelenti, amelyben a katonai, politikai és dezinformációs eszközök összekapcsolása a siker kulcsa. Az orosz fegyveres beavatkozással és aktív dezinformációs kampánnyal manipulált választást a Kreml érdekeit képviselő választási „megfigyelők” öntötték le a demokrácia mázával, éppen úgy, ahogy azt Ukrajna Oroszország által megszállt területein is láthattuk korábban.

Az oroszbarát hálózatok tagjait beszervező, felügyelő és irányító orosz titkosszolgálat az egyik legbefolyásosabb szervezet a világon, amelynek hálójából nem lehet csak úgy kiszállni. Ez pedig a mai Magyarországon aligha csak a Jobbik problémája.

Címlapkép forrása: Instagram / Samu Tamás Gergő

 

FRISSÍTÉS

Cikkünk megjelenését követően Samu Tamás Gergő az alábbi levelet küldte, melyet – megállapításainkat fenntartva – változtatás nélkül, teljes terjedelmében közlünk.

„Tisztelt Szerkesztőség!

A mai napon a „Közép-afrikai választási megfigyelés: a Kreml hálózatának fogságában?” című, szerző nélkül megjelent írásukban több valótlanságot és pontatlanságot is közölnek, amelyek alkalmasak arra, hogy az olvasókat megtévesszék, és elhitessék velük, hogy a Közép-Afrikai Köztársaság afféle orosz bábállam lenne. Kétségtelen, hogy az országban erős az orosz befolyás, de éppen ennek a bemutatását veszélyeztetik az Önök túlkapásai is.

Az első bekezdésben rögtön azt állítják, hogy az elnök, Faustin Archange Toudéra „orosz békefenntartók és a Kreml aktív dezinformációs kampányának segítségével” nyerte meg újra tisztségét a december végi választáson. Az elmúlt hetekben alaposan figyelemmel kísértem a Közép-Afrikai Köztársaság eseményeit, és valóban megjelent az év végi választási kampányban a dezinformáció eszköze, de ahol ezeket említik, ott vagy nem jelölnek meg külföldi hatalmat, vagy ha igen, akkor orosz és francia hátteret emlegetnek. Az írásban linkelt ENSZ-oldalon egyébként szintén nem esik szó „orosz dezinformációs kampányról”, arról pedig főleg nem, hogy a békefenntartók bármilyen módon is beavatkoznának a választási kampányba. A Közép-Afrikai Köztársaságban számtalan nemzetközi szervezet és NGO van jelen, amelyeknek valószínűleg feltűnt volna, ha orosz békefenntartók bármilyen módon beavatkoztak volna a kampányba. Ha ilyen súlyos állítást tesznek, javaslom, hogy forrásmegjelöléssel tegyék, de attól tartok, hogy erre vonatkozóan mértékadó forrást nem találnak.

Később azt írják, hogy (Szabó Balázs) „tagadta, hogy ezért anyagi ellenszolgáltatást kapott volna”. Mármint a választási megfigyelésért. Ócska manipulációs trükk, amelyet alkalmaztak. Ha én holnap írok egy cikket Krekó Péterről, de előző nap felhívom, és megkérdezem, hogy gyíkember-e, akkor nyilvánvalóan azt a választ adja, hogy „nem”. Így az írásom címének nyugodtan adhatom majd azt a bulváros címet, hogy „Krekó Péter tagadja, hogy gyíkember lenne”. Az ilyen trükkök pedig sajnos alkalmasak arra, hogy az olvasó a számára esetleg nem szimpatikus személyekkel kapcsolatos tagadott rágalmakat már csak azért is elhiggye, mert azt az említett személy tagadja. Így bárkivel szemben lehet „dolgokat sejtetni” és ellenérzést kiváltani, vagy megerősíteni.

Azt írják hogy „2016-ban Piskorski ráadásul azzal a korábban a német szélsőséges és oroszbarát AfD pártnak dolgozó Manuel Ochsenreiter újságíróval közösen alapított választási utakat szervező német szervezetet, akit a lengyel és német hatóságok a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség 2018-ban elleni Molotov-koktélos támadás finanszírozásával gyanúsítanak, a német ARD riportja alapján.”

Tehát: egy német TV riportja alapján gyanúsítanak egy újságírót egy támadás pénzelésével, aki egyébként valamikor alapított egy szervezetet azzal a lengyel egyetemi tanárral, aki állítólag jó kapcsolatot ápol azzal a Kovács Bélával, aki állítólag orosz kém (a magyar bíróság egyébként felmentette…). Talán nem kell magyarázni, hogy ez a szöveg nem csak egy elemzés színvonalától, hanem még a Hihetetlen magazin mélységétől is sokkal lejjebb található.

Csak mellékes, de mégis magas labda található kicsit később. Azt írják, hogy Kelet-Ukrajnát Oroszország katonailag megszállja. Oroszország szándékai és proxy háborúja Ukrajnával nyilvánvaló, azonban semmilyen bizonyíték nincs rá, hogy az Oroszországi Föderáció Fegyveres Erőinek bármely egysége is Ukrajna területén szolgálna. Az már más kérdés, hogy az ottani szakadár államok fegyveres erői, az önkéntesek és különböző milíciák mögött jelen van-e a hivatalos Oroszország. Erről lehet beszélni, ezt lehet feltételezni, lehet rámutatni, hogy minden étny ebbe az irányba jelez, de Önök nem ezt tényként állították.

Megmosolyogtató olvasni, hogy Gyöngyösi Márton európai parlamenti munkájának és szavazásainak eredményével elégedettek, hiszen az EP-képviselő nagyon pontosan teljesíti a saját maga által néhány évvel korábban is elítélt atlantista külpolitika minden feltételét. Próbál „jófiú” lenni, és ezért jár is neki a buksisimogatás.

Azt írják végezetül: „Az orosz fegyveres beavatkozással és aktív dezinformációs kampánnyal manipulált választást a Kreml érdekeit képviselő választási „megfigyelők” öntötték le a demokrácia mázával, éppen úgy, ahogy azt Ukrajna Oroszország által megszállt területein is láthattuk korábban.”

Fontos még egyszer megjegyezni, hogy az orosz békefenntartók a Közép-Afrika Köztársaságban ENSZ, illetve kormányzati felhatalmazás alapján vannak jelen számos más ország békefenntartóival együtt. Ez sem jogi sem más szempontból nem jelent beavatkozást egy választásba. Vagy Önök szerint a 2016-os ciprusi parlamenti választásba is beavatkoztak az országban jelenlévő békefenntartók köztük a magyarok is csak azért, mert éppen végezték a feladatokat akkor, amikor ott választások zajlottak? A választást egyébként üdvözölte és tudomásul vette az Afrikai Unió békéért és biztonságáért felelős biztosa, a Közép-afrikai Államok Gazdasági Közösségének (CEEAC) elnöke, az ENSZ Békeműveleti Főtitkára, és az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (!), valamint a francia és amerikai nagykövetség is. Magyarul ezek az oroszbarát KGB-ügynökök mind a „a demokrácia mázával öntötték le” a választást?”

 

 

További elemzéseinkért látogasson el a Political Capital honlapjára. 

A Political Capital hírlevelére itt iratkozhat fel: