Bezárás
Dezinformáció

Románia: az AUR-jelenség tartós siker lehet

A december hatodikai romániai parlamenti választások legnagyobb meglepetése kétségkívül az AUR – egy új, szélsőjobboldali, nacionalista, ortodox, magyar-, maszk- és oltásellenességéről híressé vált párt – váratlanul jó szereplése volt. A szeptemberi helyhatósági választásokon országosan 1 százalék alatt teljesítő párt decemberre már a szavazatok közel 10 százalékát tudhatta magáénak, miközben az előzetes felmérések alig érzékelték a létezésüket. Az AUR elsősorban az alacsony részvételnek, aktív utcai jelenlétének, ügyes stratégiájának, a járványügyi korlátozásokkal való elégedetlenségnek, az ortodox egyháznak, illetve az orosz befolyás által előkészített közhangulatnak köszönheti sikerét. Ezzel együtt sem kizárható sem a mozgalom gyors kimúlása, sem a legnagyobb ellenzéki pártba, a Szociáldemokrata Pártba (PSD) való beolvadása. BUZÁS ERNŐ, a londoni Millennium Emerging Europe kockázati tanácsadócég elemzőjének vendégposztja.

Hivatalosan 2019 szeptembere óta létezik az AUR, azaz az Alianța pentru Unirea Românilor (Románok Egyesüléséért Szövetség); a betűszó szerényen csak annyit tesz, „arany”. Alapítója George Simion, aki 2006 óta szervez különböző nacionalista megmozdulásokat. Kezdetben a román-moldovai egyesülésért kampányolt (innen a párt neve is); akcióival végül sikerült elérnie, hogy többször is kitiltsák Moldovából, legutóbb 2018-ban, 5 évre. Simionnak fontos szerepe volt az úzvölgyi incidensben is: miután névtelen aktivisták szemeteszsákokkal takarták le az első világháborús magyar katonai temetőben törvénytelenül felállított ortodox betonkereszteket, Simion a temetőbe látogatott, és videóüzenetében azt állította, hogy egy magyar férfi ütlegeli, ezzel eszkalálva az etnikai konfliktust. Választáson korábban csak a 2019-es európai parlamentin indult: független jelöltként akkor 1,21%-os eredményt ért el. Végül az áttörést Simionnak és pártjának a koronavírus-járvány, illetve a kormány és az egyház egymásnak feszülése hozta el.

A felemelkedés okai

A siker legfontosabb építőeleme kétségkívül a rendkívül alacsony választási részvétel (31,84%, szemben a 2016-os 39,49 százalékkal), amellyel az AUR elkötelezett szavazói teljes népességen belüli arányuknál jóval nagyobb súllyal jelenhettek meg. Erre az elkötelezett bázisra aktív utcai kampányolással, a diaszpóra megcélzásával és a közösségi média innovatív használatával tettek szert Simionék. Kellett persze a kormányzó jobboldal gyenge kampányteljesítménye is: míg a Nemzeti Liberális Párt (PNL) magától értetődőnek tekintette a fölényes győzelmet, a szövetséges USR-PLUS-szal folytatott nyilvános belvitáik gyengeséget sugároztak, ami jelentősen erodálta a liberálisok relatív pozícióját. Fantáziadúsabb, és nem is teljesen a valóságtól elrugaszkodott, ám bizonyíthatatlan további elméletek titkosszolgálati műveletekkel magyarázzák az AUR sikerét. Ezeken kívül három kulcstényező ágyazott meg az AUR előretörésének: (1) a koronavírus miatti korlátozó intézkedésekkel kapcsolatos frusztráció, (2) a Román Ortodox Egyház (BOR) és a kormány egymásnak feszülése, (3) az Oroszországhoz köthető propagandamédia zavarkeltése.

Korlátozó intézkedések

Az IRES közvélemény-kutató szerint decemberre 60%-ra nőtt a kormány korlátozó intézkedéseivel elégedetlenek aránya, miközben már csak 27% volt elégedett a gazdaságpolitikával. A kapkodó, gyakran átgondolatlan vagy ellentmondásos intézkedések megágyaztak a társadalmi bizalmatlanságnak, amit csak fokozott a hivatalos magyarázatok elmaradozása. Romániai sajátosság, hogy nyílt egy másik front is: a BOR olyan vehemensen állt ellen a korlátozásoknak, hogy a média már „háborút” emlegetett az egyház és az állam között.

A BOR-nak a tömegrendezvények tilalma fájt a leginkább. Rendszeresek a nagy tömegek részvételével szervezett búcsúk, ahol a résztvevők kegytárgyakat érintenek és csókolnak, miközben az áldozáshoz mindenkinek csak egyetlen kanál áll rendelkezésére. Járványügyi szempontból ezek „békeidőben” sem előnyös szokások, ugyanakkor a BOR, ellentétben más (például a katolikus vagy a református) egyházakkal, nem vagy csak alig volt hajlandó alkalmazkodni. A kormány maga is hezitált: először bezáratta a templomokat, majd mégis engedélyezte a működésüket; az ellentmondásos intézkedések a kivételezés gyanúját keltették, tovább rontva a kormányzati víruspolitika ázsióját.

Ortodox egyház

A BOR ugyan hivatalosan semleges marad kampányok idején, a gyakorlatban nyíltan felkarolta az AUR-t: politikusaikkal, például az erős egyházi kapcsolatokkal bíró Claudiu Târziu társelnökkel fényképezkedve több pap a párt támogatására biztatott, sőt, az egyház WhatsApp-csatornáján is kiállt mellettük. Nem csoda tehát, hogy jellemzően azokban a megyékben teljesített kiemelkedően jól az AUR, ahol az ortodox egyház is erősebb.

Orosz befolyás

Közvetetten, de hathatósan segítette az AUR előretörését az Oroszország által támogatott média is. Mivel Románia nem jó terep az oroszbarát szólamok számára, az információs befolyásolási törekvések itt jellemzően a bizonytalanság növelésének eszközével operálnak (Soros és párhuzamos állam, nyugati megvetés Románia irányába, NATO mint veszélyforrás, EU-ellenes szólamok). Orosz szempontból kedvező tényező az ortodox egyház dominanciája és a lakosság vallásossága is, mivel ortodox közegben általában magas a fogadókészség a(z ultra-)konzervatív gondolatokra, amelyek közé az evolúció tagadásától, a melegellenességen, a dekadens Nyugaton és a támadás alatt lévő kereszténység gondolatán át az oltásellenességig szinte bármi beszúrható. A koronavírus-válság idején az oroszbarát média, mint például az Activenews.ro a vallási szabadságjogok eltiprásáról, brutális rendőri erőszakról, keresztények elleni támadásról írt, illetve a szíriai születésű Raed Arafatot, a Sürgősségi Életmentő Szolgálat (SMURD) alapítóját támadta.

Nem kell tehát feltétlenül Oroszország kezét sejteni az AUR előretörésében ahhoz, hogy lássuk: a romániai orosz befolyás a zavarkeltésen és az összeesküvés-elméletek propagálásán keresztül pont egy AUR-hoz hasonló, diszruptív, vírustagadó, szélsőjobboldali mozgalomnak ágyazott meg. Hozzá kell tenni, hogy az AUR narratívái bár gyakran egyeznek a Kremléivel, alapvető konfliktusban állnak a Moldovai Köztársaság kapcsán, ami miatt nehéz elképzelni, hogy közvetlen kapcsolat épüljön ki a párt és Moszkva között.

Merre tovább, AUR?

A román pártrendszer instabilitása lehetővé tette az AUR sikerét, ugyanakkor bizonytalanná teszi a jövőjét. Romániában nem ritka a politikai paletta gyors átrendeződése: hónapok alatt nőnek óriás méretűre vagy tűnnek el pártok. Ahogy most az AUR, úgy 2012-ben az azóta köddé vált Nép Pártja – Dan Diaconescu (PP-DD) nevű alakulat volt a negyedik legnagyobb erő. Ahogy az AUR a közösségi médiában, úgy a PP-DD az alapító Dan Diaconescu szenzációhajhász OTV televíziócsatornáján keresztül (korábban pedig a Nagy-Románia Párt a nyomtatott sajtó innovatív használatával) tett szert országos ismertségre. Ám kevéssel a PP-DD megjelenése után politikusai elkezdtek átszivárogni más pártokba, míg végül 2015-ben hivatalosan is beolvadt a Traian Băsescu elnököt támogató Románia Haladásáért Nemzeti Szövetségbe (UNPR).

Nem kizárható, hogy az AUR is hasonló sorsra jut. A rekordidő alatt felállított párt ugyanis még nem egy összeszokott, összetartó alakulat, ami képes lenne ellenállni a külső támadásoknak. Szétzilálásukra jelenleg legfeljebb a PSD lehetne képes, akiktől jó eséllyel az AUR is számos választót csábított át. Mert bár mindegyik párthoz közel áll a nacionalizmus és a vallásos retorika, a PSD hangos kritikusa volt a járványügyi korlátozó intézkedéseknek is – noha a járványszkeptikus hangnemet a párt őszre valamelyest mérsékelte, és orvos szakembereket állított a politika frontvonalába. Májusban például több PSD-s képviselő és szenátor is levette a maszkot a parlamentben, júliusban pedig a Képviselőház PSD-vezette Igazságügyi Bizottsága olyan vitát szervezett a karanténtörvény módosításáról, amelyre összeesküvés-elmélet hívőket, a STOP 5G Koalíció alelnökét és oltásellenes aktivistákat hívtak meg. A PSD-közeli ombudsman, Renate Weber, májusban az alkotmánybíróságon támadta meg az intézkedéseket, a káosz következtében pedig a fertőzésszámok is emelkedni kezdtek.

A pártváltás pedig olyannyira nem tabu Romániában, hogy külön szó van rá (traseism). A friss koalíciós kormány pártjai (PNL, USR-PLUS, RMDSZ) épp ezért megegyeztek abban, hogy nem fogadnak dezertőröket, hogy a későbbiekben ne változhassanak jelentősen az erőviszonyok; idén nyáron jelentősen átrajzolta a politikai térképet a PSD-ből a PNL-be és a PNL-ből az USR-be történő szivárgás. A PSD azonban ilyen vállalást nem tett, és nagyon valószínű, hogy az AUR szavazói megszerzésében – részben szólamai kisajátításával – képzeli el a kormányra való visszatérést.

Ezt a folyamatot jelentősen megnehezíti azonban az AUR-bázis anti-establishment jellege; választóik egy része hangosan PSD-ellenes. Bár a beolvadás gyakori forgatókönyv Romániában, az általában inkább az establishment részét képező, mainstream pártokból kivált, egy központi figura köré szerveződő alakulatokat fenyegeti. Márpedig – ellentétben például a PP-DD-vel – az AUR nem függ egyetlen ismert névtől, sőt, úgy tűnik, újakat termel ki, mint Diana Șoșoacă, aki a maszkviselés elleni személyes harcával vált országosan ismertté. Az AUR-nak a programja és világnézete is kevésbé törékeny a PP-DD-nél, a nacionalizmus és ortodoxizmus a járvány elmúltával is erős ideológiai alapot biztosít majd. Tehát a gyors kimúlás nem valószínű kimenetel; az AUR bázisának lassú, de folyamatos, a mainstream általi erodálása már inkább elképzelhető. Ennek azonban egyelőre nem mutatkoznak jelei, sőt, egy friss CURS közvélemény-kutatás szerint már 15%-on állnak a teljes népesség körében.

Tehát valószínűleg korán van még az AUR végét vizionálni. Azok a strukturális tényezők, amelyek az AUR felemelkedésének megágyaztak – a kormánnyal szembeni frusztráció, az ortodox egyház ereje és konfliktusa a kormánnyal, illetve az oroszbarát média jelenléte – erősödő tendenciát mutatnak. A koronavírus-válság elmúltával a minden bizonnyal megkezdődő költségvetési megszorítási program lesz a forrása a következő elégedetlenségi hullámnak, amelyet a párt meglovagolhat. Az egyház és a kormány kapcsolata valószínűleg hosszabb távon tud csak rendeződni. A sikeren felbuzdulva pedig a Kreml minden bizonnyal további befektetéseket eszközöl majd a romániai médiába a következő időszakban; a zavarkeltés az elkötelezetten USA-barát Romániában azért is fontos, mert a Krím elcsatolása óta a két ország tengeri szomszéddá vált, és a fekete-tengeri gázlelőhelyek közvetlenül veszélyeztetik az orosz gáz piaci részesedését és a Kreml geopolitikai befolyását Közép-Európában.

Hozzátéve ezekhez a stabilan erősödő nacionalizmust, világossá válik, hogy minden feltétel adott ahhoz, hogy az AUR legalább közép távon megkapaszkodjon a román politikában. Ha pedig a többi párt a szavazóik elszívását tűzi ki célul, az alighanem a mainstream jobbra tolódását eredményezi majd.

Buzás Ernő a londoni Millennium Emerging Europe kockázati tanácsadócég elemzője. Makropiaci befektetők számára elemzi elsősorban a román és a moldáv politikát. Tanulmányait a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetemen végezte.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom