Oroszország mellett Kína is szervezetten törekszik arra, hogy dezinformációs eszközökkel ássa alá nemcsak a transzatlanti együttműködést, de az Európai Unió tagállamai közötti kohéziót is. A hasonlóságok mellett ugyanakkor jól látszik, hogy Moszkváéhoz képest Peking taktikájának lényegesen fontosabb eleme a helyi politikai elitek foglyul ejtése. Milyen tanulságokkal szolgálnak a Tajvan ellen folytatott dezinformációs kampányok, és hogyan nyilvánul meg a kínai információs hadviselés a régiónkban? Legutóbbi online konferenciánkon közép-kelet-európai és tajvani szakértők járták körül a kínai dezinformációs trendeket.
Kína jelentős anyagi erőforrásokat mozgósít annak érdekében, hogy dezinformációs támadásokat hajtson végre Tajvan ellen, miközben a pekingi információs hadviselés fő célja az ország védelmi képességeinek aláásása. Míg a délkelet-ázsiai szigetországban fizetett trollgyárak játsszák a főszerepet, addig Közép-Kelet-Európában éppen a politikai elit terjeszt olyan üzeneteket, amelyek tökéletesen beleillenek a kommunista kínai vezetés által terjesztett narratívákba – ezek voltak a főbb megállapításai a Political Capital és a tajpeji székhelyű Institute for National Policy Research online szakértői kerekasztal-beszélgetésének. A két ország közötti évtizedes politikai és ideológiai ellentétek miatt Tajvan a kínai kommunista álhírkampányok egyik fő célpontja, a rendezvényen megszólaltatott szakértők szerint pedig a szigetország helyzete intő példa Európára és a régiónkra nézve.
Célkeresztben a tajvani lakosság
Puma Shen, a tajvani Doublethink Lab nevű dezinformáció-kutató intézet vezetője előadásában kiemelte, hogy a Kína vezetése által kezdeményezett információs hadviselés fő célja a tajvani belpolitikai hangulat befolyásolása. Ezen befolyásolási kísérletek öt kritikus szegmenst érintenek: Tajvan hadseregét, technológiai iparágát, az ország társadalmát, a kínai-tajvani viszonyról szóló oktatást, valamint a regnáló kormány külpolitikáját. Valamennyi, a tajvani lakosságot célzó dezinformációs kampány közös eleme az ellenségkép-keresés, a félrevezető, manipulatív tartalom, a megkérdőjelezhető hitelességű online csatornák, valamint a közösségi médián történő, célzott disztribúció. A szervezett és magas szinten priorizált kínai erőfeszítések ellenére azonban kevés olyan célcsoport létezik Tajvanon, amelyet érdemben lehet befolyásolni Kínából.
A Tajvant sújtó dezinformációs helyzetet Shen szerint a legjobban a „3I” modellje (information manipulation, investments, in-between volunteers) jellemzi:
Az információ manipulációja döntő többségében kínai, nem pedig tajvani forrásokból származik. Ezeket jellemzően az éjszakai órákban teszik közzé kínai közösségimédia-felületeken, hogy a következő napon már kínai és Kína-barát dezinformációs aktorok terjeszthessék az online térben és a népszerűbb (nyugati) közösségimédia-platformokon. Kifejezetten jellemző módszer Kínára, hogy a Kínai Kommunista Párthoz (KKP) köthető propagandaszervezetek gyakran a saját online követőiken „tesztelnek” egy adott dezinformációt, és csak ha az elég megnyerő az otthoni célközönségek számára is, akkor kezdik el terjeszteni az országon kívül.
Shen érvelése alapján a modell legfontosabb eleme az anyagi befektetés, ami dezinformációs szempontból a legmagasabb arányban a tajvani technológiai szektorban, például a videójáték-iparban és a streaming szolgáltatói szektorban jelenik meg. A Tajvanon aktív kínai befektetők hol kevésbé, hol jóval inkább rejtett módszereken, például közösségimédia-influenszereknek nyújtott adományokon keresztül igyekeznek erősíteni a KKP hivatalos kommunikációját. Shen szerint ennek egyik legfontosabb megnyilvánulása, hogy 2019-ben a 10 legnépszerűbb tajvani vloggerből heten terjesztettek visszatérő jelleggel Kína-barát dezinformációs narratívákat.
A Tajvan elleni dezinformációs hadviselés szürke zónáját képezik a közösségi média azon felhasználói, akik vagy ideológiai okokból önként, vagy éppen fizetésért cserébe terjesztik a Pekingből érkező álhíreket. Ezt a munkát maga a KKP szervezi meg: a párthoz köthető szervezetek közösségimédia-csoportokban vagy -oldalakon keresztül szórják a manipulatív tartalmakat. Ennek terjesztésében jelentős részben vesznek részt fizetett, külföldi állampolgárok, az általuk terjesztett álhírekkel szemben pedig az apolitikus tajvani állampolgárok a leginkább sebezhetők.
Új trend: a biztonságpolitikai dezinformáció
Yujen Kuo, a tajvani székhelyű Institute for National Policy Research geopolitikai kutatóintézet ügyvezető igazgatója szerint a 2020-as év fordulópont a Tajvant célzó kínai dezinformációs kampányok történetében. Viszonylag új, pár éves jelenség a biztonságpolitikai dezinformáció, amely tavaly óta egyre gyakrabban kerül be a köztudatba, és amelyet javarészt a kínai tulajdonú Weibon vagy a Twitteren terjesztenek. Tajvan számos példáját láthatta ennek a tavalyi év óta, köztük az alábbiakat:
2020 júniusában Kína-barát aktorok széles körben terjesztették, hogy az Egyesült Államok 50 ezer katona állomásoztatását tervezte a szigetországban.
2020 júliusában és augusztusában több alkalommal is napvilágot láttak olyan (ál)hírek, amelyek szerint az amerikai légierő gépei léptek be a tajvani légtérbe. Ezeket a cikkeket és közösségimédia-posztokat jellemző módon úgy állították be, mintha a benne foglaltak veszélyt jelentenének Kína biztonságára.
Tavaly szeptemberben Kína-barát aktorok hamisított felvételekkel állították azt, hogy a tajvani légierő lelőtt egy kínai vadászgépet.
2020 novembere és 2021 márciusa óta pedig legalább öt alkalommal terjesztettek olyan álhíreket, amelyek szerint a tajvani légierő pilótái dezertáltak, és átálltak Kína oldalára.
Ezek az esetek jól szemléltetik, hogy a Kína-barát dezinformáció főbb jellemzői között szerepel az állítólagos amerikai hegemón törekvésekkel való riogatás, illetve hogy provokátornak és agresszor államnak állítsák be Tajvant, mind a kínai, mind a globális közvélemény előtt. A Kína által Tajvanban terjesztett dezinformációs kampányok a következő célokat szolgálják:
a belpolitikai ellentétek szítása,
a katonai morál aláásása,
a hadseregbe vetett társadalmi bizalom erodálása,
a lakosság médiatudatosságának gyengítése biztonsági és védelmi ügyekben, illetve
a két ország egyesítéséről szóló közbeszéd felerősítése.
Kuo szerint azonban mindez lehetőséget is teremt Tajvan számára, hogy az ország megerősítse kapcsolatait nyugati partnereivel, és erőteljesebben lépjenek fel a politikai célú álhír-kampányokkal szemben. Ennek egy lehetséges módja a kormány és a kutatói/elemzői közösség közötti együttműködés megerősítése.
Kéz a kézben a Kreml-párti propagandával
Jakub Janda, a prágai székhelyű European Values Center for Security Policy elemzőintézet igazgatója előadásában a Kreml-barát és a Kína-barát dezinformációs kampányok közötti hasonló taktikákra és stratégiai célokra fókuszált. Utóbbiak közül három figyelhető meg az Európai Uniót és a közép-kelet-európai térséget célzó dezinformációs kampányok között. Egyrészt mind Kína, mind Oroszország arra törekszik, hogy csökkentse az amerikai jelenlétet Európában, ami a két keleti kormány nyilvános és az általuk működtetett vagy velük szimpatizáns aktorok kommunikációjában is megfigyelhető. Szintén közös vonás, hogy a két autoriter hatalom éket akar verni az Egyesült Államok és az Európai Unió együttműködése közé. A Washington és Peking közötti ellentéteket alapul véve a kínai kommunista vezetés folyamatosan azzal érvel, hogy Európának „semlegesnek” és „szuverénnek” kell lennie olyan stratégiai jelentőségű ügyekben, amelyekben az amerikai kormány is fontos szereplő. Harmadrészt pedig a kínai és az orosz dezinformációs aktorok is nem csupán a transzatlanti együttműködés megtörésére, hanem az Európai Unió egységének meggyengítésére is törekszenek, hiszen vitatott megítélésű keleti autoriter államokként könnyebben érvényesítik érdekeit egy-egy (kisebb) állammal szemben. Míg Oroszország sokkal agresszívebb Európában, és a Moszkva által alkalmazott technikák is szélesebb körűek (az energiafüggőség növelésétől kezdve a dezinformációs kampányokon át az európai politikai elitek foglyul ejtéséig), addig Kína esetében inkább az utóbbi látható a kontinensen. Ez a gyakorlatban a fősodratú politikai vezetők bevonzását jelenti, a legtöbb esetben gazdasági előnyök ígéretével.
Mindazonáltal Kína befolyásszerzési kísérleteit illetően nem az egyes, specifikus álhírek terjesztése, hanem a dezinformációkon alapuló narratívák népszerűsítése jelenti a kihívást Európa számára. Ezen narratívák között szerepel, hogy a Kínával való együttműködés kizárólag gazdasági alapokon nyugszik, amivel elterelhető a figyelem az uniós szemszögből elfogadhatatlan kínai gyakorlatokról, mint például a hongkongi demokráciamozgalom szétveréséről vagy a kínai ujgur kisebbség lesújtó helyzetéről. A narratíva több közép-kelet-európai ország, köztük Csehország és Magyarország politikai vezetésében is teret nyert, más stratégiai célok esetében viszont, mint a kínai fejlesztésű 5G-hálózatok népszerűsítésében, Kína már „elvesztette a csatát”.
Matej Šimalčík, a szlovákiai székhelyű Central European Institute of Asian Studies ügyvezető igazgatója szintén a közép-kelet-európai politikai elitek „foglyul ejtését” tartja az egyik legfontosabb problémának, amelynek „csupán” hátteret adnak a régiót célzó dezinformációs kampányok. Ezek a politikai vezetők alapvetően a saját érdekeiket tartják szem előtt, amikor a Kínával való együttműködést propagálják, tehát nem ideológiai közelségről van szó, ugyanakkor erre is van példa – elsősorban Csehországban és Szlovákiában. Az elemző szerint a régiót érintő kínai dezinformáció egyik fontos eleme a „kényszerítő tőke”, vagyis azon kínai befektetések, amelyeken keresztül befolyásolható a közép-európai közvélemény. Habár a Kína-barát narratívák ideológiai alapon az alternatív médiumokban is megjelennek, szintén Csehország és Szlovákia szolgáltat példát arra, hogy a fősodratú médiumokban folytatott PR-kampányok és tulajdonszerzés eredményezheti a nagyobb hatékonyságú befolyásolási kísérleteket. A Kína-barát dezinformációs aktorok az elmúlt évben arra is kiemelt hangsúlyt fektetnek, hogy javítsák Peking a koronavírus-járvány miatt megromlott nemzetközi megítélését.
Šimalčík szerint a kínai dezinformáció elleni küzdelemben az EU-nak egységesebben kellene fellépnie, mivel nem tagállam-specifikus problémáról van szó. Az EU részéről kiemelkedő fontosságú, hogy javítsa a kétoldalú kapcsolatok, különösen azok gazdasági szegmensének átláthatóságát annak érdekében, hogy kiszűrjék a korrupciógyanús, biztonsági kockázatot jelentő és rejtette célokat tartalmazó együttműködéseket. Hasonlóan fontos a Kínáról szóló oktatás és a stratégiai kommunikáció fejlesztése. Ami az utóbbit illeti, az EU Oroszország kapcsán már tett érdemi lépéseket, Kínával kapcsolatban ez viszont még továbbra is várat magára.
Február végén az Európai Parlament abszolút többsége két fontos határozatban ítélte el az Alekszej Navalnij ellen elkövetett „politikai gyilkosságot”, biztosította...
Az Orbán-kormány az államalapítás ünnepét egy keleti diplomáciai offenzíva megvalósítására használta fel. A nemzeti ünnep, a népszórakoztatásra szolgáló „Európa legnagyobb...
1. Bár az OTP Bankot közvetlenül nem fenyegeti semmiféle jogkövetkezmény amiatt, hogy az ukrán Nemzeti Korrupció-megelőzési Ügynökség (NAZK) feltette a...
2023. május 4-5-én második alkalommal tartották meg a Konzervatív Politikai Akció Konferenciát (Conservative Political Action Conference – CPAC) Magyarországon. Bár...