Az álhíreket nemcsak politikai szereplők, „hasznos idióták” terjesztik, de olyanok is, akik csak egy kiegészítő keresetre szeretnének szert tenni. A nagyvállalatok hirdetései épp ezt adják meg számukra, így ezeknek a cégeknek, illetve a kampányaikat bonyolító hirdetésszervező vállalatoknak is komoly szerepet kell vállalniuk a jelenséggel szembeni küzdelemben.

Riporterek, érdeklődők, követők is gyakran szegezik a kérdést a Political Capital szakértőinek, hogy miért terjesztenek egyesek annyi álhírt, tényszerűséget nélkülöző narratívát, vagy adott esetben teljes képtelenséget. Arról, hogy politikai szereplők, egyre gyakrabban teljes állami gépezetek a saját érdekeik érvényesítése, illetve politikai haszonszerzés céljából vetik be ezt az eszközt, már sokat írtunk és beszéltünk. Az sem titok, hogy vannak olyan „hasznos idióták”, akik érdek nélkül, meggyőződésből terjesztenek képtelenségeket. Csikós Sándor volt diplomata, aki számos magyar nyelvű Kreml-barát oldal tartalmaiért volt már felelős, maga mondta az Indexnek, hogy „Amit teszünk, hitből, őszinte meggyőződésből tesszük. Ha valaki orosz részről fizetni akarna a ’szolgálataimért’, el sem fogadnám, mert a becsületem nem eladó.”

Méltatlanul kevés szó esik azonban Magyarországon a pénz szerepéről – pedig hát. David Icke, a gyíkemberekkel kapcsolatos konspirációs elméleteiről elhíresült volt televíziós sportkommentátor – aki később a koronavírus farvizén felemelkedő álhírüzletbe is beszállt – a Center for Countering Digital Hate (CCDH) egy jelentése szerint évi körülbelül 145 ezer amerikai dollárt (körülbelül 43.5 millió forint) kereshetett YouTube-videóival – és ez csak a bevételeinek egy szelete. Lenkei Gábor volt a magyar koronavírus-tagadók egyik legnépszerűbb arca, amíg a Facebook el nem távolította a profilját. Lenkei, többek között azt hirdette, hogy a Covid ellen a megfelelő vitaminbevitel teljes mértékben elégséges ellenszer. Ennek (is) lehetett az eredménye, hogy vitaminforgalmazó cégcsoportja minden korábbinál magasabb profitot ért el 2020-ban.

Az tehát biztos, hogy az álhíripar „nagyjai” jelentős bevételt tehetnek zsebre a saját közösségük manipulációjával. Ez viszont még mindig nem magyarázza meg, hogy miért is érné meg a konspirációs elméletek, dezinformációk terjesztése sokkal kisebb oldalaknak, ismeretlenebb magánszemélyeknek, akiknek ráadásul nincs a tarsolyában semmiféle termék, amit el lehetne adni a megvezetett követőknek. A megoldás a weboldalakon futó reklámokban keresendő, amelyek például a Google Adsense felületén keresztül jelenhetnek meg a látogatóknak. Az Adsense saját kalkulátorának becslése szerint például egy havi 50 ezres látogatottságú európai, egészség témában publikáló weboldal évente nagyjából 3200 dollárt (kb. 1 millió forintot) kereshet, ami nem rossz fizetéskiegészítés pusztán álhírterjesztésért. Igaz, „híroldalak” esetében ez az összeg – ugyanazon paraméterek mellett – már csak a harmada. A Political Capital rövid vizsgálata rávilágított, hogy az Adsense hirdetések ritkán hiányoznak a magyar dezinformációs oldalakról, ráadásul a hirdetők között nemcsak a kispályások, hanem igazi nagyágyúk is felvonulnak, a kiskereskedelmi láncoktól kezdve a kávémárkákon át egészen az autógyártókig.

Egy esetben az egyik vállaltaltan oroszbarát weboldal egy cikkénél, ami hamisan állítja, hogy az ukrán hadsereg eldöntötte volna, hogy „földig rombolja a Donbasszt”, a Tchibo hamisítatlan etiópiai kávékapszuláit népszerűsítő hirdetés bukkant fel. Ugyanezen az oldalon tűnt fel a Lidl egyik ajánlata is, egy olyan cikk alatt, ami azzal vádolta (hamisan) az EU vezetőit, hogy akadályozzák az orosz oltóanyag uniós elfogadását.

Egy konspirációs elméleteket terjesztő oldal egy cikkénél pedig épp az RTL Klub egyik sorozatának reklámja tűnt fel, amit a kedves olvasó azok után pillanthat meg, hogy elolvasta a Vatikán „kulcsemberének” vallomását, miszerint a világot egy „globális társadalmi kísérlet” keretében zárták le az elmúlt évben.

A Volvo luxusautóját egy másik konspirációs elméletekre szakosodó oldalon találtuk meg, közvetlenül olyan cikkek alatt, amelyek a 128 éves Hitlerrel, a Rothschildok világhatalmával, illetve az öregedés megállításával igyekeznek kattintásra bírni a látogatókat.

Ez a néhány példa csak csak a jéghegy csúcsa. Mondhatnánk, hogy ezek az oldalak nem érdekelnek senkit, de az Urban Legends 2020-as megtévesztő oldalakat soroló listájából kiderül, hogy sajnos ez nem így van, a portálokhoz tartozó Facebook-oldalak tartalmai egyenként akár több tízezer interakciót is generálhattak. Nyilvánvalóan nem érdeke például a Volvonak, a Lidlnek vagy bármely másik nagyvállalatnak, hogy ilyen kétes tartalmak alatt jelenjen meg a nevük. Főleg nem érdeke azoknak a reklámügynökségeknek, akik a nagyvállalatok hirdetéseit szervezik, hogy ilyen színben tüntessék fel ügyfeleiket. Még ha ezek hoznak is számukra többletvásárlót, ami azért sok esetben – például a Volvonál – kérdéses, olyan portálokat finanszíroznak, amelyek egyrészt gyakran éppen a nagyvállalatokat, a szabadpiaci rendszert vagy az Európai Uniót támadják, másrészt pedig képtelen összeesküvés-elméleteket terjesztenek, amelyek látszólagos „támogatása” ronthatja az adott vállalat imázsát.

Kérdés, hogy mit lehetne tenni a dezinformációs oldalak elérésének csökkentése érdekében. A hirdetésszervező cégek, nagyvállalatok részéről megoldás lehetne, ha dezinformációs stratégiát dolgoznának ki, ami kiterjedne többek között az ellenük indított álhírkampányok kezelésére, de arra is, hogy miként akadályozhatják meg, hogy hirdetéseik megjelenhessenek a dezinformációs portálokon, manipulatív YouTube-csatornákon.

Anélkül, hogy a vállalati szféra segítene elvágni ezeket a pénzcsapokat, a dezinformációk terjedését még csak le sem lehet lassítani: amíg pénzt remélhetnek belőle, a manipulációért felelős „szerzők” többsége nem hagy fel a tartalomgyártással. Ez természetesen nemcsak Magyarországra vonatkozik, a cégeknek világszerte komoly szerepet kell vállalniuk ebben a küzdelemben, még akkor is, ha – országtól függően – egyes helyeken politikai megfontolások limitálhatják is a fellépésük erejét.