A lassan nyolc éve zajló orosz-ukrán háború kapcsán a fegyveres összecsapások mellett egy rendkívül intenzív információs háború is zajlik, amely nemcsak Ukrajnára korlátozódik, hanem kiterjed a világ számos országára. A hivatalos orosz kommunikációból vagy a Kreml-párti médiából átvett dezinformációs elemek számos esetben a magyar médiatérben is megjelennek. Egyszerre láthatók régi, folyamatosan ismételt úgynevezett stratégiai, valamint új, külön az aktuális helyzetre alkalmazott taktikai narratívák. Ezek a régi és új típusú információtorzítások hivatottak legitimálni az orosz agressziót Ukrajna ellen, a nyugati országokat és a NATO-t pedig komoly katonai fenyegetésként állítják be.
Az utóbbi hetekben a leggyakoribb taktikai narratívák arra összpontosítottak, hogy megteremtsék és fenntartsák a megfelelő ürügyet az orosz katonai beavatkozásra Kelet-Ukrajnában. Az orosz elnök 2022. február 21-ei beszédében is elhangzott számos ilyen narratíva, amelyekkel Putyin a „szeparatista köztársaságok” elismerését, az orosz „békefenntartó” csapatok bevetését kívánta indokolni. Az is valószínű, hogy egymással párhuzamosan több lehetséges hamis narratívát is kidolgoztak, amelyek a legújabb fejleményekhez dezinformációs keretet és politikai legitimációt szolgáltathatnak. A nemzetközi és magyarországi kommunikációban öt vezető háborús narratívát azonosíthatunk:
Népírtás Donbaszban. Az orosz elnök közelmúltbeli, a donbaszi népirtásról szóló kijelentéseit az orosz média a régióban található „tömegsírokról” és az ukrán fegyveres erők által elkövetett atrocitásokról szóló hamis narratívák felelevenítésével támasztja alá. Ezeket a híreket pedig előszeretettel jelenítik meg az Orosz Hírekhez hasonló oroszbarát oldalak, annak ellenére, hogy semmilyen bizonyíték sem támasztja alá ezeket az állításokat. A konfliktust a helyszínen megfigyelő EBESZ-misszió sem talált erre utaló nyomokat. Érdemes hozzátenni, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök többször is népirtásnak vagy Srebrenicához hasonlónak nevezte a donbaszi és krími helyzetet már évekkel ezelőtt (2017-ben, 2019-ben,2021-ben és 2022-ben is). Maguk az alapállítások pedig a konfliktus eredeti kirobbanásáig, egészen 2014-ig nyúlnak vissza, és időről időre újra felbukkannak a magyar médiatérben. Putyin február 21-ei beszédében már egyenesen azt állította, hogy a Nyugat figyelmen kívül hagyja a donbaszi népírtást, hivatkozási alapként használva ezt az orosz katonai beavatkozásra Ukrajnában. Az orosz ajkú lakosság védelme volt a Krím-félsziget megszállásának és illegális elcsatolásának ürügye is, tehát nem ismeretlen ennek a taktikának az alkalmazása.
Civilek elleni atrocitások. Civilek és iskolák elleni tüzérségi támadásokról is ír a magyar oroszbarát sajtó, melynek ürügyén a szakadárok bejelentették az ellenőrzésük alatt lévő területeken élő civilek „kimentését” Oroszország irányába „az ukrán agresszió elől”. Az idézett Orosz Hírek készségesen, bármiféle verifikáció nélkül teszi közzé az állítólagos atrocitásokról készült képeket és videókat. Azt az oroszbarát médiában pedig elegánsak elfelejtik megemlíteni, hogy csak az elmúlt egy héten egy gyerekekkel teli iskolát és egy óvodát is tüzérségi találat ért a frontvonal ukrán kormányerők által ellenőrzött oldalán, amit az EBESZ megfigyelői is megerősítettek. Az ilyen esetekre pedig gyakori reakció, hogy a szakadárok mindenféle alap nélkül ugyanolyan támadásokkal vádolják az ukrán kormányerőket.
A Nyugat és a NATO segít az ukrán agresszió előkészítésében. A szakadárok és az orosz védelmi miniszter 2021. decemberében vegyi támadások előkészítésével vádoltak meg állítólagos amerikai és lengyel „zsoldosokat”. A NATO-t pedig azzal vádolták, hogy katonai infrastruktúrát és katonákat telepít Ukrajnába, valamint az oroszok ellen hangolja az ukránokat. Az sem példa nélküli, hogy egyenesen Ukrajna „tengerentúli urairól” írnak az oroszbarát oldalak, megkérdőjelezve az ország szuverenitását. Az orosz Nyugat- és NATO-ellenes narratíváit időnként a magyar kormányközeli médiaszereplők is átveszik.
Ukrajna sohasem volt önálló, működőképes állam. Putyin február 21-ei beszédében hangsúlyosan megjelent az a narratíva miszerint Ukrajna egy mesterséges képződmény, saját állami hagyományok nélkül, amely nem is egy valódi ország, hanem Oroszország szerves része, amit csak elszakítottak tőle. A Putyin által ismét bemutatott történet azonban erősen torzítja a két ország történelmét és jelenét annak érdekében, hogy hamis történelmi adatokkal legitimálja saját területi igényeit Ukrajna felé. Ennek a torzított és a valóságalapot gyakran nélkülöző történetnek számos változata jelent meg a magyar oroszbarát médiában az elmúlt évek során.
Ukrajna az agresszor, aki megszegi a tűzszünetet. Visszatérő Kreml-barát narratíva, hogy Ukrajna akadályozza a békés rendezést, a tűzszünet betartását és rendszeresen támadásokat intéz a szeparatisták ellen. Az inváziót megelőző napokban egyre intenzívebbé váló összecsapások között ez a hagyományosan is gyakran előkerülő narratíva még erősebbé vált az oroszbarát oldalakon. Ennek részeként kell azt a hírt is értelmezni, miszerint állítólag két ukrán harci jármű sértette meg az orosz határt, amelyek megsemmisítésre kerültek az orosz erők által. Valószínűleg az erről szóló videónak a megrendezésére utaltak azok az amerikai kijelentések is, miszerint Oroszország egy orosz területre mért hamis ukrán támadásról szóló videót
Ezek a narratívák mind a kelet-ukrajnai helyzetre fókuszálva a „népköztársaságok” elismerését és a „békefenntartó” orosz csapatok bevonulását, valamint a 2022. február 24-én reggel indult „különleges katonai műveleteket” készítették elő. A néhány nappal később leadott, Putyin a kvázi-hadüzenetét közvetítő videóban azonban a konfliktust kinyitotta a Nyugat felé is. Az invázió így ugyan Ukrajna ellen irányult – a hadsereg elpusztítására és a kormányzat megdöntésére – de nem csak Ukrajnáról szólt, hanem a tágabb orosz-nyugati kapcsolatokról is. A háborús propagandának ezen elemei néhány órás fáziskéséssel, de Magyarországon is megjelentek.
A jelenlegi ukrán vezetés nácikból áll. Az ukrán vezetés „nácítlanítása” volt a „demilitarizáció” mellett a fő cél, amelyre hivatkozva Putyin bejelentette az Ukrajna elleni katonai támadást. Ez a gyakran hangoztatott narratíva, amely szerint a 2014-es majdani tüntetések során a lemondott oroszbarát vezetést valójában egy szélsőségesen nacionalista ukrán csoport – nyugati segítséggel – megpuccsolta, már a háború 2014-es kitörése óta jelen van a Kreml-barát oldalakon. Az Orosz Híreken például a február 28-án megjelent cikkben is „alkotmányellenes puccsról” írnak, de nem ez az első eset, hogy erről írnak, és vélhetően nem is az utolsó. Az orosz propaganda néhány éve még az 1956-os forradalmat is külföldi titkosszolgálatok által szervezett fasiszta ellenforradalomnak bélyegezte, így nem idegen ez az értelmezés az orosz propagandisták körében.
Ukrajna nukleáris fenyegetést jelent. Az invázió egy másik ürügye Oroszország szerint, hogy Ukrajna atomhatalommá válása valós veszély. A tény ezzel szemben az, hogy Ukrajna a ’90-es években – szuverenitásának oroszok általi garantálásának érdekében – lemondott az ex-szovjet nukleáris fegyverekről, tehát még ha akarna se tudná használni azokat. Ez azonban nem tántorította el Moszkvát attól, hogy az ENSZ előtt is érvként használja ezt Ukrajna lerohanására. Ezt a vonalat a Kreml-barát média mellett pedzegette egy kormányközeli biztonságpolitikai szakértő is a köztévé egyik műsorában
A Nyugat átverte és kihasználta Oroszországot. A Kreml régóta napirenden tartott állítása, hogy a nyugati országok megígérték, a NATO nem „terjeszkedik” tovább keletre és nem veszik fel a volt szocialista országokat. Ez a számos alkalommal – többek között a Political Capital és a Lakmusz által is – megcáfolt állítás is alapjául szolgált Ukrajna elleni inváziónak az oroszok értelmezésében. Az inváziót így egy „erős üzenetnek” szánva a NATO fele, hogy „eddig és ne tovább”. Ez a narratíva igen gyakori a magyar médiatérben is, az Orosz Híreken, és a háború kitörését követően a Facebookon is erőteljesen megjelent.
A Nyugat el akarja pusztítani az orosz kultúrát. Putyin háborús beszédében azzal is vádolta a nyugati országokat, hogy „arra törekedtek, hogy elpusztítsák hagyományos értékeinket, és ránk kényszerítsék hamis értékeiket, amelyek belülről erodálnának minket, népünket”. Putyin ezalatt a szexuális kisebbségek társadalmi elfogadottságának és jogainak terjedését érti, aminek ő – mint a keresztény kultúra védelmezője – az ellenfele. Ez a magyar kormány és kormánypárti média szemében egy különösen szimpatikus vonás. Nem is meglepő, hogy a kormány az orosz joggyakorlatot másolta a gyermekvédelminek nevezett szexuális kisebbségeket is célzó törvény megalkotásakor és a kormánymédiában is gyakran előkerül a téma.
A háború az EU és a NATO hibája. Putyin február 21-ei beszédében a háborút a nyugati „agresszió” elleni megelőző csapásként és döntő csataként ábrázolta, hogy megvédje Oroszország jogos befolyását Európa keleti része felett. A NATO további keleti bővítését egzisztenciális veszélyként látja, amely Oroszország elpusztítására irányul, és mivel a nyugati országok „nem reagáltak érdemben országa jogos biztonsági garanciaigényére” ezért kénytelen megelőző csapást mérni Ukrajnára. Az állítással szemben azonban Oroszország is részese azoknak a nemzetközi egyezményeknek – többek között a NATO-Oroszország Alapokmánynak – amelyek elutasítják a világ érdekszférákra való felosztását és garantálják minden ország szuverenitáshoz és független külpolitikához való jogát. Emellett a 2021 decemberében elküldött orosz biztonsági igényekre is érdemben válaszolt a Nyugat, annak ellenére, hogy a Kreml rendkívül rövid határidő alatt várta volna el a teljes európai biztonsági rendszer átgondolását. Az ellentmondásosság ellenére ez az egyik leggyakoribb Magyarországon megjelenő Kreml-barát narratíva, hiszen relativizálja Oroszország Ukrajna elleni agresszióját. Az invázió előtt egy héttel pontosan erről írt az Orosz Hírek portál is, valamint a kormánypárti médiának nyilatkozó szakértők is erről beszélnek: „Mert biztonsági garanciák híján, a NATO további keleti bővülésével, a katonai infrastruktúrának az orosz határokhoz közeledésével, az utóbbi időben oly sokat emlegetett „vörös vonalak” átlépésével Moszkvának nem marad más választása, mint hogy az érdekeit fegyverrel védje meg”.
A fenti példákból is mutatják, hogy miközben a magyar kormányzat hivatalos álláspontja szerint elítéli Oroszország invázióját, addig a kormányhoz bekötött – Origo, Magyar Nemzet, Demokrata, KESMA-termékek – és az ahhoz közel álló médiaorgánumok – mint a Pesti Srácok, Vadhajtások, vagy a Számok – a baloldali álhírek ellenszere c. oldalhoz hasonló portálok – folyamatosan terjesztik a hazai médiatérben a háborút igazolni kívánó orosz háborús propagandát. Ez a jelenség vélhetően a következő időszakban is folytatódni fog, állandó dezinformációs nyomást fejtve ki a magyar médiatérre.
A V4-országokban a civil szervezetek működését az orosz-ukrán háborúhoz kapcsolódó társadalmi kifáradás, a szervezetekkel szembeni közöny vagy az erőforrások általános...
Nem lankad a közösségimédia-platformok ereje, ezt a 2024-es európai parlamenti választások is világossá tették. A Lakmusz, a Mérték Médiaelemző Műhely és...
A 2024-es év az első olyan, amikor a mesterséges intelligencia forradalom komoly hatást gyakorol(hat) akár kétmilliárd ember választói viselkedésére is....
