Nem K. Endre és nem is Magyar Péter hatására kezdtek a fiatalok újra közéleti kérdésekkel foglalkozni, már korábban megtalálták/kitermelték azokat a csatornákat, amelyeken keresztül tájékozódni tudnak. A dezinformációnak viszont egyre nagyobb mértékben ki vannak téve, még ha túlzott magabiztossággal azt is gondolják, hogy fel vannak vértezve ellene. Közel egy tucat közvélemény-kutatás adatait feldolgozva vizsgáltuk a fiatalok politikai érdeklődését, hírfogyasztási szokásait, illetve az álhírekkel szembeni túlélési stratégiáit.

A fiatalok egyre kevésbé érzékelik büdösnek a politikát

Közhely, hogy a fiatalokat nem érdekli a politika. Sokan annyira biztosak ebben, hogy hajlamosak nem észrevenni, amikor a szemük előtt kezd ez megváltozni. Márpedig a European Social Survey (ESS) rendszeres felméréseinek köszönhetően tudhatjuk, hogy a fiatalok politikai érdeklődése 2021 körül érte el mélypontját, a legfrissebb, 2023-as adatok viszont már egészen a 2010-es szintig pattantak fel. Nem a 2024-esek, hanem a 2023-asok. Valami tehát megmozdult már a kegyelmi botrány és Magyar Péter felbukkanása előtt.

A Magyar Digitálismédia Obszervatórium (HDMO) keretében, a Mérték Médiaelemző Műhely által 2023-ban végzett kutatás eredményei is ezt igazolják: a 18–35 évesek 48 százaléka úgy nyilatkozott, hogy az utóbbi években több időt szán politikai és közéleti tájékozódásra, míg mindössze 24 százalékuk mondta azt, hogy kevesebbet.

Több okból figyelemre méltó jelenség ez. A Fidesz régóta nagyon nehezen szólítja meg a fiatalokat, és ez 2022 után sem változott, pedig akkor mintegy két évig jóformán leradírozódott az ellenzék a politikai térképről. 2023 hosszú idő óta a legkevesebb belpolitikai izgalmat hozó év volt, mégis ekkor kezdtek a fiatalok nagyobb arányban közéleti tartalmakat fogyasztani.

Nem tűnik tehát megalapozottnak az a feltételezés, hogy a közéleti aktivitás igényét csak a politikai kínálati oldalon történő változások képesek megteremteni. A kegyelmi botrány soha nem látott léptékű tüntetést eredményezett, és bár az továbbra sem vitatható, hogy az elementáris felháborodás és a rendszer megbillentésének váratlan esélye vitt tömegeket az utcára, érdemes észrevenni, hogy nem légüres térben robbant a botrány. A tüntetést is (ütőképes ellenzék híján) azok az influenszerek szervezték meg, akik már jó ideje közéleti-politikai tartalmakat gyártottak, jelentős követői bázissal, köztük jó arányban fiatalokkal.

A fiatalok egy jelentős része tehát igenis érdeklődik az őket körülvevő világ dolgai iránt, és már több éve megtalálták/kitermelték azokat a csatornákat, amelyeken keresztül tájékozódni tudnak. Sőt, nem csak tájékozódni. Az Aktív Fiatalok kutatás ötödik hullámából kiderül, hogy 2024 tavaszára a tiltakozó petíció aláírását vagy a tüntetésen való részvételt is magában foglaló politikai aktivitásuk látványosan és következetesen emelkedett. A National Democratic Institute (NDI) 2024 nyarán végzett felmérése szerint pedig mind az online, mind az offline politikai részvételi formákban aktívabbnak bizonyultak a fiatalok, mint korábban.

A kedvező tendencia árnyoldala viszont, hogy a fiatalok egyre nagyobb mértékben ki vannak téve a politikai célú dezinformációnak is.

Tarol a tényrelativizmus: 2*2 néha 5

A 21. századi információs kakofóniában senki sem képes arra, hogy az egy és oszthatatlan igazságot tömegek fejébe verje bele. Arra viszont annál inkább, hogy elbizonytalanítsanak, zavart keltsenek, egyszersmind elérjék azt, hogy az emberek jelentős része ne tudjon különbséget tenni tény és vélemény, hiteles és hiteltelen forrás között. A modern dezinformáció természete tehát, hogy nem meggyőzésre, hanem elbizonytalanításra törekszik.

Az álhírekben és összeesküvés-elméletekben való hitnek épp ez a fajta kétely képezi a melegágyát; kitapinthatóan jelen van a hazai online és offline közbeszédben, ahogy a közvéleményben is. Mindennek már-már logikus következménye, hogy a száraz tényekkel kapcsolatban is egyre inkább kétkedőek vagyunk, kicsúszik a lábunk alól a talaj, egyre kevésbé hisszük, hogy egyáltalán létezik objektív valóság. Ezt, az általunk „tényrelativizmusnak” nevezett jelenséget 2023 és 2024 tavaszán is vizsgáltuk egy-egy közvélemény-kutatás keretében, és bizony egyre riasztóbb méreteket ölt.

Bár sokan talán ezt várnák, a fiatalok körében kapott eredményeink nem térnek el érdemben az idősebbek válaszaitól. A fiatal felnőttek körében, csakúgy, mint a magyar társadalom egészében is elterjedt a tényrelativizmus és a hírforrásokkal szembeni elbizonytalanodás. A 2024 tavaszán mért adatok szerint a 18–35 évesek több mint kétharmada kisebb-nagyobb mértékben hajlamos kételkedni az objektív valóság létezésében, illetve a tények egyértelműségében. Ez arra utal, hogy a dezinformációval szembeni ellenállás nemcsak digitális készségeken múlik, legalább ennyire fontos a bizalom kérdése: kiben és miben hiszünk a közösen értelmezett valóság tekintetében.

Tudják, merik, nem teszik

A fiatalok többsége magabiztosnak érzi magát a dezinformáció felismerésében – más kérdés, hogy mennyire megalapozottan. A döntő többség azt állítja ugyanis magáról, hogy rendelkezik azzal a képességgel, hogy felismerje a félrevezető tartalmakat, de azt nem tudhatjuk biztosan, hogy a válaszadók által dezinformációként azonosított tartalmak közül hány eset lehet téves riasztás, ahogy azt sem, mekkora arányt tehetnek ki a radar alatt maradt dezinformációk. Az önbevalláson alapuló felmérés tehát arra nem ad választ, hogy ténylegesen milyen arányban akadnak fenn a hamis tartalmak a szűrőn. Arra már inkább, hogy mennyire vannak tudatában a felhasználók a jelenségnek, milyen könnyen mondják rá egy hírre, hogy dezinformáció.

A fiatalok körében bár erős az igény arra, hogy ellenőrizhessék a kétséges hitelességű információkat, a legtöbben mégsem veszik a fáradságot, hogy éljenek a rendelkezésükre álló eszközökkel. A legtöbben, ha fel is merül bennük a gyanú azzal kapcsolatban, hogy kétes hitelességű tartalommal van dolguk, egyszerűen csak továbblépnek, anélkül, hogy bármilyen módon utánanéznének, vagy beszélnének róla másokkal. A gyors hírfogyasztás és az információs túlterheltség világában az elmélyülésre sem idő, sem hajlandóság nincs.

Az Érdeklődő, de kiszolgáltatott: a fiatalok viszonya a politikai (dez)információkhoz című teljes kutatási anyagunk, a felhasznált közvélemény-kutatások listájával együtt, itt elérhető. Az elemzés a British Council támogatásával valósult meg.